Magyar Múzeumok, 2004. 3. szám (Vol. 10.)

VISSZATEKINTÉS - E. Csorba Csilla: Több mint félszáz év: a Petőfi Irodalmi Múzeum jubileuma

30 magyar irodalom képviselőinek tárgyi, szellemi hagyatékára. A gyűjtemény egy része nem egé­szen tisztázott körülmények között átköltözött a József nádor tér 7. szám alá. Megfelelő hely nem lévén, hol itt, hol pedig a Nemzeti Múze­umban rendezték kiállításaikat. Varjasné Nyilassy Vilma személye összekötő kapocs a Petőfi Ház és a Petőfi Múzeum között. A Petőfi-hagyaték gondozójaként már 1949- ben a Bajza utcában Petőfi kiállítást rendezett, 1951-1954-ig a Petőfi Ház, majd 1970-ig a mú­zeum munkatársa volt. A bizonytalanságból és átmenetekből álló hőskorszak fáradhatatlan alakja, aki Balkányi Enikővel, Baráti Dezsővel, Keresztury Dezsővel, Vayer Lajosnéval, majd Miklós Róberttel, Sára Péterrel, Illés Ilonával, Pór Annával együtt fáradozott egy nem létező szakterület, az irodalmi muzeológia kitalálá­sán, meghatározásán, gyakorlatba való átül­tetésén. Évkönyvekben, folyóiratokban közölt írásaik máig érvényes megállapításokat tar­talmaznak a feldolgozás, a kiállításrendezés, a tárlatvezetés, az irodalmi emlékhelyek elméle­ti és gyakorlati problémáiról. Azt a megkerül­hetetlen nehézséget, hogy az Irodalmi kiállítás legfőbb tárgyát, az írói művet legtöbbször nem közvetlenül, hanem csak áttételekkel képes a nézőkhöz közvetíteni, az értelemre, az érzel­mekre, érzékekre minél több csatornából ha­tó látványelemekkel kívánták szolgálni. E célból törekedtek az alapítás kezdeteitől minél több képzőművészeti alkotás megszerzésére, illetve újak életre hívására. Ennek egyik látványos pél­dája, amikor az 1957-58-ban meghirdetett gra­fikai pályázatra negyven művész 160 vershez küldhette be alkotásait, s végül 364 grafikai mű gyűlt össze, melyek jelentékeny hányada a mú­zeum gyűjteményébe került. Vayer Lajosné Zibolen Ágnes a klasszi­kus és kortárs magyar képzőművészet legja­vát igyekezett gyűjteményünk részére meg­szerezni, azokat színvonalas kiállításokon és rendszeres tudományos publikációkban be­mutatni. Elsősorban neki köszönhető többek között a Kondor-hagyaték megszerzése, szá­mos pályázat beindítása. Keresztury Dezső, aki Baráti Dezsővel közösen, fektette le „a lát­ható irodalom", azaz az irodalmi muzeológia alapjait a rendeletileg megalapított irodal­mi múzeumnak 1955-ben épületet, helyet, raktárat és gyűjteményt követelt, nem egy más intézménytől elvettet, hanem az új elképzelé­sek alapján meginduló gyűjtésből eredőt. Ő az, aki a hálátlan utókor és a világháború pusztítá­sát megrendülve vette tudomásul: „Kosztolányi háza a Vár oldalában semmivé lett... Bessenyei síremlékét marhák döntötték ki, Virág Benede­két a Csend utcai temetőt felszámoló ásók” - ír­ja, s lelkes hangon, sok munkával küzd az írók­ra emlékező emléktáblák, sírok, ligetek, házak megújításán. Nem véletlen, hogy már 1954-ben így-úgy rendbe hozzák a niklai Berzsenyi kúriát, s a sort hamarosan Pesten és vidéken számos kezdeményezés követi. Nem kis mértékben Keresztury közbenjá­rásának eredménye, hogy 1957-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum a Károlyi-palotába költöz­hetett, s itt ő azonnal egy nagyszabású Arany János kiállítással nyithatta az új épületet, ame­lyet hamarosan Sára Péter rendezésében egy Ady tárlat követett. Ez időtől számítható az új, tudományos feldolgozás kezdete is. Elődeink nagyszabású, valóban az egész magyar iroda­lomban, s az egész országban gondolkodó fel­fogásának egyik példája, hogy 1964-ben vidéki múzeumokhoz fordultak és felkérték őket, hogy a tulajdonukban lévő irodalomtörténeti vonat­kozású anyagról tájékoztatást adjanak. A má­ig meg nem valósult álom, a magyar irodalom központi katalógusának alapjai csillannak meg ekkor. Éppúgy megkezdődik az egész országra kiterjedő ikonográfiai adatgyűjtés és feltérképe­zés, fotósok járják a vidéket, s rögzítik az iro­dalom képben, szoborban, emléktáblában, sír­emlékben, vagy házban tárgyiasult emlékeit. A grandiózus elképzelés, az ikonográfia kutatás egyik továbbfolytatója a fiatalon múzeumunk­ba került Somogyi Ágnes művészettörténész, akinek nevéhez Miklós Róbert, Lencse Lász­ló nyomán, Kerényi Ferenc mellett a kiállítá­sok szemléletének, látványának megváltozta­tása fűződött. Balkányi Enikő elsősorban az alapító ok­iratban is benne foglalt feladatkör, az irodal­mi emlékházak továbbfejlesztésének gondját, az egységbe szervezett és a PIM felügyele­te alá tartozó országos hálózat kiépítését kö­veteli másokkal közösen, hiszen „Romba dőlt, s ma már a helyét is alig találhatni annak a kis vályogkunyhónak, ahol Batsányi született. Hasonló sorsnak esett áldozatul Vörösmarty öregkori lakóháza, s még sok kisebb nagyobb jelentőségű emlékhelyünk. A kis váli erdész­házban, Vajda János legszebb éveinek színte­rén, istálló volt sokáig, s a horpácsi Mikszáth kúriát az utolsó pillanatban mentettük meg az összedőléstől.” A feladatot máig érvényesen határozza meg: múzeumunk munkája során te­hát állandó figyelmet kell szentelni a helyi iro­dalmi hagyományok felkutatására, új irodalmi emlékházak életre hívására, a máig meglévők berendezésének, muzeális anyagának gazda­gítására, gondozására (1962). Miklós Róbert nevétől, egész muzeológusi pályafutásától elválaszthatatlan a vidéki irodal­mi emlékházak, emlékhelyek hálózatának ki­alakítása, az elpusztultak újraélesztése, új kiál­lítások létrehozása. A nemzeti tudat erősítése a hely­i irodalmi hagyományok élesztése segítsé­gével, ez Lengyel Dénes kutatásainak, munkás­ságának röviden összefoglalható célja, ebben, s az irodalmi topográfia megteremtésében se­gíti őt Vargha Balázs, Molnár­ József, Margócsy József, stb. Vezér Erzsébet az irodalmi muzeológia egy új területére - amelyet mások ösztönzésére ő maga talált ki - szakosodott: megteremtet­te a Hangtár és videó-tár alapját, író-interjú­kat, életmű-interjúkat készített itthon és kül­földön. Nélküle szegényebbek lennénk Lesznai Anna, Sinkó Ervin, Mécs László, Ignotus Pál, Cs. Szabó László, Dienes Valéria, Gyömrői Edit hangfelvételeivel. Az intézmény nyitottsá­gára jellemző, hogy az 1970-es években szá­mos emigrációs hagyaték, gyűjteményrész ko­rail múzeumunkba, amelynek feldolgozása később jelenleg is velünk dolgozó kollégáink, így pl. Nagy Csaba feladata lett. Már az alapító okirat (1954) utalt arra, hogy könyvtárat, kézirat- és emléktárat, iro­dalomtörténeti szakkönyvtárat kell létrehoz­ni. A Petőfi Ház hagyományának megfelelően az 1960-as évek végéig a tárolást a XIX. és XX. századi gyűjteményre felosztott anyag, szerzőkre elkülönülő gyűjteményezés jellemez­te. Illés László főigazgató múlhatatlan érdeme, Jókai kiállítás, 2000. (részlet) Rendező: Csorba Csilla, Fábri Anna, Kalla Zsuzsa, látvány: Vayer Tamás Jókai exhibition, 2000. (detail) Arranged by Csilla Csorba, Anna Fábri, Zsuzsa Kalla, designed by Tamás Vayer

Next