Magyar Múzeumok, 2004. 3. szám (Vol. 10.)

KIÁLLÍTÁSOK - Kostyál László: Németh János kiállítása a Göcseji Múzeumban

KIÁLLÍTÁSOK értelemszerűen adta magát ennek a város­­történeti-művészettörténeti feldolgozása is. Budapest gazdag nyári kiállítási program­jában ugyan a kiállítás minden erőfeszítés ellenére sajnos nem aratott igazi közön­ségsikert, a „Feinschmecker”-ek azonban örülhettek az Ausztriából és máshonnan származó tárgyaknak. Az interdiszciplináris tematikájú kiállítást hatalmas tudományos katalógus, ill. tanul­mánykötet kíséri, hasonlóan a nagy nyugat­európai kiállításokhoz. Több éves tudomá­nyos előkészítő munka eredménye a hatvan szerzőtől származó, mintegy 40 tanulmányt tartalmazó, ötszáz oldalas tudományos kata­lógus, magyar és német nyelven. A színvona­las, rövid kiállításvezetőt, ami a nagyközön­ség számára ad szakszerű és olvasmányos tájékoztatást a témáról, ugyancsak Lengyel János tervezte. Lásd még­­ See also: Képmelléklet III. és hátsó borító - Back cover Mariazell and Hungary The Remembrance of a Place of Pilgrimage At die end of May 2004 a new temporary exhibition was opened in tiie Kiscelli Museum of the Buda­pest History Museum as a result of a representative international cooperation. It is probably the first time when a place of pilgrimage and its Hungarian relations are represented in such a monographic manner. Mariazell has been a very important destination for pilgrimages starting form Hungary since the 14th century, in this exhibition it is not the most exquisite and famous works of art which are in focus liul mostly pictures, sculptures, copperplate engravings, goldsmith’s works and documents of cultic and cultural importance arranged in topical groups which are the representations of Hungarian popular religiousness. As the Kiscelli part of Óbu­da was named after Mariazell ( Klein-Mariazell) this cult is also an important factor in local history. The exhibition is followed by a huge catalogue and a volume of studies in Hungarian and German as well. Németh János kiállítása a Göcseji Múzeumban 2004. május 13-tól augusztus 29-ig Zalaeger­szegen a Göcseji Múzeum adott otthont - a Gönczi Ferenc ÁMK és Közép-Európai Kulturá­lis Intézet Galériájával, valamint a Városi Hang­verseny- és Kiállítóteremmel karöltve - a 70 éves Németh János keramikus, Munkácsy-dí­­jas Érdemes Művész retrospektív kiállításának. A tíz éve Zalaegerszeg díszpolgárának válasz­tott alkotó monstre tárlata a helyszínek között műfajilag oszlik meg. A múzeumban a kisplasz­tikák, a Gönczi Galériában a domborműves kor­sók és a hasonló jellegű tálak egy része, a haj­dani zsinagógában a köztéri alkotások kismintái és fotói kaptak helyet. A határozott elkülönülés dacára a rendezők ragaszkodtak ahhoz, hogy Meditáció, 1986. Agyagmázas samott (73,5x49,5 cm) Meditation, 1986. Glazed Ore-dlay (73,5x49, Cm) a kiállított alkotások mennyisége, illetve a ter­mek korlátozott kapacitása miatt ugyan három helyszínen rendezett, de egyetlen kiállításról van szó. Ezt hangsúlyozza a közös plakát és kiállítási ismertető, illetve a nyitás és zárás egyező napja. Németh János a kortárs magyar kerámia­­művészet egy­ik legmarkánsabb alakja. Az Ipar­művészeti Főiskolán egykor Borsos Miklós és Gádor István tanítványaként végző, egerszegi születésű művész méltó folytatója és képviselője a XX. század nagyjai, Gádor, Gorka Géza és Lí­via, Kovács Margit, a kortárs Csekovszky Árpád, Schrammel Inne és a többiek által megterem­tett magas színvonalú és nemes hagyománynak. Karakterisztikusan egyéni művészi világa man­den látogatóját rabul ejti, hisz alkotásai hétköz­napi módon, az egyszerű emberekről szólnak. A huszadik század nagy művészeti forradalma szinte érintetlenül hagyta egyéniségét. Számára a népművészet az etalon, nem tud, de nem is akar elszakadni a földszagú göcseji ember vi­láglátásától és gondolkodásmódjától. A föld­del, agyaggal dolgozik ő is, de a keze alatt nem Kostyál László kalászba szökkenő termés, gyöngyöző pohár­ból kortyolgatott jófajta bor terem, hanem ősi titkokat feltáró, hajdani legendákat elmesélő, naiv áhítatra buzdító képekké, szobrokká for­málódik, vagy éppen butéliákká, melyek kö­­rülölelik a baráti beszélgetéseket megédesítő nedűt. Légter­­l­ szerszámát, a fazekaskorongot a régi gerencsérektől örökölte, mint ahogy for­mavilágát is magukénak éreznék az elmúlt év­századok népi alkotói. Németh János ismere­tei távoli kultúrákat ölelnek fel, szeme messze ellát, de az idegen civilizációk jellegzetes mo­tívumait átülteti a göcseji földbe, ahol a neo­litikus idolból melles nőszobor, az egyiptomi szfinxből csodaszarvas lesz, Orfeuszból és Euridikéből parasztember és asszonya, a céd­rusfából égigérő fa, a krétai amforákból a mo­numentalitást megőrző, ízes dom­­borképekkel övezett, zamatos italtól harmatozó korsók. Szentjei a transzcendens anyagtalanságból le­­szállnak a földre, és vaskos naiv-bölcs, hús-vér emberekké lesznek. Művei ennek ellenére nem a pillanatot, hanem az örökkévalót hordozzák. A Göcseji Múzeum kiállításának részlete -Detail of the exhibition of the Göcsej Museum R­tó - Photo: Mazur Ildikó 55

Next