Magyar Múzeumok, 2005. 1. szám (Vol. 11.)

KIÁLLÍTÁSOK - D. Rácz Magdolna: A Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz kiállítása egy magyartanár-muzeológus szemével

KIÁLLÍTÁSOK A Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz kiállítása egy magyartanár­muzeológus szemével D. Rácz Magdolna Jubileumi évben, mikor mindenütt, mindenki a nagy írót ünnepli, vajon lehet-e újat vagy valami mást, és másként mutatni a látogatók­nak? Erre kerestem, s találtam választ a kiállí­tás látogatójaként. A Petőfi Irodalmi Múzeumba betérő látogató először a Petőfi Sándor és Jókai Mór emlékére rendezett állandó kiállítást, majd az „Áldott szép Júlia” című Balassi emlékkiállítást tekint­heti meg. A Molnár Edit fotóművész neves írók­ról készített, nagyszerű pillanatokat megörökítő időszaki kiállítását végignézve, tekintetünk egy különös ajtóra téved. Bebarangolva a múlt iro­dalmi ösvényeit, a mai kor emberéhez térben és időben közelebb élt Móricz Zsigmond emlé­két idéző tárlathoz érkezünk. Formabontó kép fogadja az először az oldal­ajtót megpillantó látogatót. A hatalmas átlát­szó falon a Pillangó című regény kézírásos lapja, melyből az író életnagyságú, kivágott szi­luettje ekként invitál belépésre: „Aki az igaz­ságot akarja megismerni, annak nem szabad a főkapun érkezni”. Ám tapasztalatból tudjuk, hogy legtöbbünk számára csak a főkapu a jár­ható út, így az Ő igazságát innen belépve kutat­juk. Ahhoz, hogy a kiállításba bemehessünk, Jankával szerelmük kezdetén 1902-1905 körül With Janka at the beginning of their love, circa 1902-1905 Reprodukció-Reproduction: T. Nagy György Móricz Zsigmond dolgozószobájában 1930 körül Zsigmond Móricz in his study, circa 1930 Reprodukció - Reproduction: Dobóczi Zsolt és G. Csaba át kell mennünk egy kis termen, ahol Melocco Miklós Ady-oltár című alkotásának megrázó szoborkompozícióját láthatjuk. Innen, bizony felzaklatott lélekkel lép az ember a nagy­ „író­barát” életét bemutató kiállításba. S itt megtörténik az első csoda. A hófehér falak, a finom fehér függönyök (melyek a leány­faluiak másai), a fehér képkeretek, a fehérre festett könyvbölcsők valami különös áhíta­tot ébresztenek a látogatóban. Jelen van itt a gyermeki lélek tisztasága, a szerelem finom rezdülése és az elmúlás fájdalma. Ehhez kap­csolódnak a művész saját tárgyai, a családi képek és a hozzájuk fűzött, kizárólag az író tol­lából származó idézetek. Ő maga szinte kézen fogva vezeti végig a látogatót „élete útján”. A kiállítás kezdeteként ritka fotográfiát látunk az eredetiként nyilvántartott szülőházról, alatta a sajátkezű rajz a Csécsén „végigfolyó” egyet­len utcáról. „Csécsén egy utca foly­ik végig, mint Buda és Pest között egy Duna.” „Csak két telek van Csécsén, amely egészen külön s a többitől elkülönült állapotban van,­ a szülei háza. „A két pólus között szikra pattant s lettem én” - vallja az író. S hogy­ ez szemmel látható való­ság legy­en, olvashatjuk a tényt a keresztelési jegyzőkönyv hetedik bejegyzésében. Az alatta álló nagyon eredeti megoldású tár­lóban, a faragással díszített, fehérre festett könyvbölcsőben, a múzeum frissen szerzett kincsére, a Fehér könyvre, az író első, kézira­tos könyvére csodálkozhat a látogató, mely­nek születéséről a Légy jó mindhalálig című művében olvashatunk. Szintén különleges a Cara Arnold által Holics Janka számára terve­zett, egyedi borítójú Légy jó mindhalálig kötet. Két fontos kézirat is szerepel a kiállításban, a Kommunizmus után és az egyetlen kézzel írott regény, a Pillangó. Igazán kedvesek és emberiek a családi pil­lanatokból ellesett fotográfiák. A Jankával és a kislányokkal (Virág, Gyöngyi és Lili) megörö­kített családapa, a rovásírással írott szerel­mes levélke, a kedvenc kávéskészlet, a bicska, a zsebóra, a leányfalui ülőgarnitúra mind arra szolgálnak, hogy közelebb kerüljünk ahhoz az emberhez, akire leginkább csak, mint híres íróra gondolunk. Megleshetjük mindennap­jaiban, osztozhatunk örömében, bánatában. Bánat... Mielőtt kilépnénk ebből a szobából, egy régi, megsárgult fotográfián akad meg a tekintet. A fiatal író és felesége ülnek egy domboldalon. A kép­­ki tudja mikor, miért, és r ,|hS3 JH i m■ír f 49

Next