Magyar Múzeumok, 2005. 2. szám (Vol. 11.)

MŰHELY - Kispálné Lucza Ilona: Kultuszápolás Petőfi Sándor szülővárosában

MŰHELY 15 Kultuszápolás Petőfi Sándor szülővárosában Kispálné Lucza Ilona A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum Kiskőrös legféltettebb értéke, és az országos kulturális turizmus kedvelt úticélja. Évente több tízezer látogató keresi fel a ma már múzeumi komp­lexummá nőtt zarándokhelyet, és már több éve jellemző, hogy folyamatosan nő a látoga­tók száma. A mai állapotig hosszú utat tett meg az Intézmény, de az soha sem változott, hogy a településen élők folyamatosan szem előtt tar­tották a kultusz tartalmasságát és bővítését. A látható értékek létrejötte kronologikus áttekin- i • lésben megerősíti a fentieket. Petőfi halála után szinte azonnal megin­dult a nemzeti jelentőségű költőt idéző és őt életben tartó emlékek összegyűjtése, az elfo­gadható mélységű életrajz(ok) és életmű(vek) megjelentetése. Kiskőrös ebben a munkában nagyon hamar céltelepüléssé vált, hiszen itt őrizték az evangélikus templomban a keresz­telési anyakönyvet, és állt a ház is, amelyben a világhírű költő született. A XIX. század­ban fontos volt az emlékőrzés, a kortársak éppúgy szervezkedtek Petőfi tárgyi hagyaté­kának felkutatására, megszerzésére, feldolgo­zására, műit a különböző társaságok. Ennek köszönhető, hogy a költő születésének 50. évfordulójára az írók és Művészek Társasá­ga meg szerette volna vásárolni az 1861-ben emléktáblával megjelölt szülőházat, megte­remtve ezzel egy olyan nemzeti emlékhelyet, ahová műiden magyarnak el kellene láto­gatnia. Az elképzelés 1880-ban vált valóra, ugyanis a nagy nyilvánosságot kapott vásár­lási szándék kapcsán újra bizonyítékokat és biztosítékokat kéri a közvélekedés Petőfi , kiskőrösi születéséről. A zarándokhely tehát létrejött, Jókai Mór emlékezetes beszédével át is adta az emlékezőknek. Sokat és sokan idéz­tek ebből a beszédből, és valószínű, hogy az ' írónak is tetszett, hiszen a budapesti Petőfi- szobor avatóján újra előszedte az alábbi gon­dolatot, és beépítette mondandójába: „Tudni fogunk így egy helyet, ahol vele holta után találkozunk. Sírját úgysem találjuk fel. Hamva­it szétszórták a szelek. - Annál jobb. így min- denikiinknek, minden magyarnak jut belőle egy porszem." A költőnek a szülőház megnyitása ide­jén már szobra állt Kiskőrösön. A város elöljárósága Kiss Lajos tímármester ház- avatóján tett fogadalma alapján közadako­zásból előteremtette az összeget, amiből a pesti Gerenday cég elkészítette az ország (így a világ is) első köztéri homokkő Petőfi-szob- rát (1861). Ezzel megteremtették az alapjait egy kultikus helynek, és létrehozták a telepü­lési „kényszert" is a Petőfi-kultusz átgondolt ápolására. A nagyobb eredményeket persze mindig az évfordulók jelentették. A költő' halálának 50. évfordulójára nagyszabású rendezvény­nyel emlékeztek, erre a gyűjteményben őrzött rendezői karszalag a közvetett bizonyíték. A legnagyobb fellendülés akkor következett be, amikor a település vezetése és a társadalmi szerveződések összehangolt akarattal tevé­kenykedtek. így a húszas évek, a centenári­umi (1948/49) és az 1973-as rendezvények emelkednek ki a már évszázados kultusz- és múzeumi tevékenységből. Sokszor összefonó­dik a két terület, hiszen egymásból következő, egymásra épülő eredményeket hoz, mert az emlékhelynek leginkább a közösségmegtar­tó ereje érvényesül, leggyakrabban azok a formák fordulnak elő, amelyekben az adott település egyszerre épít és épül. így a költő szellemének életben tartása egy kicsit önma­gunk életben tartása is, úgy, hogy közben folyamatosan közvetítjük a választolt példa­kép életművét, követendőnek állítjuk szemé­lyiségét, tetteit. A húszas években épült talán a legtelje­sebben egymásra az emlékeket állító, a tuda­tos szakmai igényű kutatómunka és a magas színvonalú rendezvényeket igénylő és publiká­ciós kultuszápolás. Ezekben az években jelöl­ték meg emléktáblával a mészárszék helyét, Petőfi dajkájának sírját, közadakozásból meg­szervezték Szentgyörgyi István bronzból készített egészalakos Petőfi-szobrát, kiadták a Petőfi-könyvet, amely részletesen és egzak­tan tartalmazza a korábbi Petőfi-kultusz min­den említésre méltó mozzanatát, Reményik Sándortól verset kértek a szoboravatóra (A sírtól a bölcsőig. Pécs. 1927), megalapozták a múzeum gyűjteményét egy ezüstbülikom- mal és a rá vonatkozó díszes okirattal. A ser­legnek ma is kiemelkedő és egyedi jelentősége van a kultuszban. A centenáriumi évek szervezői a kul­tusz és az emlékhely fejlődésében inkább az eseményekre és a közösségformálásra fókuszáltak, ez 1948/49-ben érthető is, de tagadhatatlan eredménye az akkori országos rendezvényeknek, hogy létrejöhetett a Petőfi- relikviákkal berendezett teljes kiállítóhely, és megfogalmazták az irodalmi kiállítás igényét, ami 1953-tól meg is valósult, és elindította a múzeum folyamatos fejlődését. 1963-ban a szülőház a település kezelésébe került, az összes hasznosítható termében kiállítással fogadta a látogatókat. 1969-ben újabb épület­tel bővült az emlékhely, a szülőház közvetlen szomszédságában álló óvodaépületet alakí­tották át úgy, hogy alkalmas legyen az átfogó irodalmi kiállítás fogadására. A költő szüle­tésének 150. évfordulóján, 1973-ban szintén országos méretű és léptékű emlékév vette kezdetét Kiskőrösön. Magához a költőhöz, a kulturális értékek gyarapításához a 160. szü­letésnap járult eredményesen. Elindult egy - ma már erős hagyományként működő ötlet alapján - más művészeti ágat érintő, kulturá­lis szempontból is értékteremtő, ihlető és ins­piráló felhívás Petőfi életének és életművének képzőművészeti megfogalmazására. Ez a kez­deményezés a kortárs művészeket szólította meg, tőlük várt pályázati munkát/munkákat. Ennek a tartósan életképes kezdeménye­zésnek köszönhetően lett képzőművészeti Részlet az emlékmúzeum kiállításából Detail of the exhibition of the museum

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék