Magyar Múzeumok, 2006. 1. szám (Vol. 12.)

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Pálóczy Krisztina: Népek hangszerei a Néprajzi Múzeumban

52 tős. Legegyszerűbb az íj, melyen egyik végét a szájban tartva, másik végén az arc előtt fogva, pengetve lehet játszani. Afrikában, Amerikában és Ázsiában is honosak. A kiál­lításban Afrikából mutatunk be összetett zenélőíjakat, amelyek húrjai különbözőkép­pen vannak hangolva, és az íjkarokat tartó rezgőtest egyben a hang felerősítését is szolgálja. A Ura ókori eredetű, de tulajdonképpen csak Afrika néhány területén maradt fenn. Ez tulajdonképpen keretre feszített húrok­ból áll, melyeket pengetéssel szólaltatnak meg. Általában énekkíséretre használták őket vallásos ünnepek és gyógyító rítusok alkalmával. Európában nem maradtak fenn pengetéssel megszólaltatott lírák, de Észak- Európában vannak vonóval használatosak. A hárfák húrjai hegyesszögben húzód­nak a test és a nyak között. Európára szinte kizárólag a keretes hárfák jellemzőek, míg Afrikában és a Távol-Keleten íjhárfákon és szöghárfákon is játszanak. A népi lantfélék családja igen gazdag, és nagy változatosságot mutat a külön­böző népeknél. Pengetéssel szólaltatják meg, általában érintőkkel is rendelkeznek. Megkülönböztetünk rövid és hosszú nyakú lantokat, valamint lapos és domború háti­akat. A pengetővel megszólaltatott citerák esetében a húrok a hangszer testén párhuza­mosan helyezkednek el. Közülük legegysze­rűbbek a csöves citerák, melyeknek húrjait a hangszertest anyagából választják le. A primitív botciterák Afrikából származnak. A távol-keleti zenei kultúrában nagy jelentő­ségűek a domborúciterák, Európában pedig a laposciterák a jellemzőek. A cimbalmok tulajdonképpen a laposciterák ütővel meg­szólaltatott változatai, melyek Európából hódították meg a Távol-Keletet. A mai vonós hangszerek elődei sokkal nagyobb változatosságot mutattak, alak­jukban és játékmódjukban is különböztek. Némelyik hangszert nem az áll alatt, hanem a térden függőlegesen tartották. Ezek közül sokat használnak ma is a népzenében. A népi fidulákat ezért vonóval megszólalta­tott lantnak is tartják. Két fő típusuk van: a hosszú nyakú tüskendulák és a rövid nya­­kúak. A primitív odulák között ismerünk olyat, amely csak egy- vagy kéthúros. A rövid nyakú fidulák főleg Európában ter­jedtek el. Népi használatban megtaláljuk a modern vonós hangszerek kézzel készített változatait. A kiállításban bemutatunk szá­mos vonótípust is. A szőrözésre, és a szőr feszítésére változatos megoldásokat hasz­náltak. Előfordult, hogy a vonóra csörgőket is raktak, a ritmus erősítésére. * Az aerofon hangszerek azoknak a hang­szereknek a gyűjtőneve, amelyeknél a rezgő közeget a levegő képezi. Az ajaksípos hang­szereknél a befújt levegő éles peremnek ütközik. Nagyon sok változata van, többek közt a minden kontinensen szép számban meglévő peremfurulyák, fúvókás furulyák, sípok, harántfuvolák, edényes fuvolák, több részes furulyák. A nyelvsípos hangszerek esetében a leve­gő többnyire nádból vagy fémből készített nyelvet hoz rezgésbe. Ide tartoznak a leg­egyszerűbb nádsípok, melyekben a nyelv egy nádszálból van kivágva vagy ráhelyez­ve. Szimpla nádnyelves hangszerek a primi­tív klarinétok. Ezek Afrikában és Európában terjedtek el. A többrészes klarinétok az arab népek körében népszerűek. A dupla nádnyel­ves hangszerekhez tartoznak a schalm­eiek, melyek a világon mindenütt elterjedtek, valamint a dudák, melyek tömlő alakú szél­­kamrával rendelkeznek. Nyelvsíppal működ­nek a Távol-Keleten elterjedt szájorgonák, továbbá a könnyű- és népzenében elterjedt harmonikák is. A tölcséres fúvókájú hangszereknél a hang a játékos megfeszített ajkának rez­gésétől jön létre. Ide tartoznak a primitív trombiták és kürtök, melyek a világ számos helyén megtalálhatóak. A legegyszerűb­bek az állat szarvából készített kürtök, de a helyi adottságoknak megfelelően kagylókür­töket is szép számban találunk a víz mentén Brácsa. Magyarország, XX. század-Viola, Hungary, 20'" century Fotók - Photos: Sarnyai Krisztina

Next