Magyar Múzeumok, 2006. 1. szám (Vol. 12.)
NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Pálóczy Krisztina: Népek hangszerei a Néprajzi Múzeumban
52 tős. Legegyszerűbb az íj, melyen egyik végét a szájban tartva, másik végén az arc előtt fogva, pengetve lehet játszani. Afrikában, Amerikában és Ázsiában is honosak. A kiállításban Afrikából mutatunk be összetett zenélőíjakat, amelyek húrjai különbözőképpen vannak hangolva, és az íjkarokat tartó rezgőtest egyben a hang felerősítését is szolgálja. A Ura ókori eredetű, de tulajdonképpen csak Afrika néhány területén maradt fenn. Ez tulajdonképpen keretre feszített húrokból áll, melyeket pengetéssel szólaltatnak meg. Általában énekkíséretre használták őket vallásos ünnepek és gyógyító rítusok alkalmával. Európában nem maradtak fenn pengetéssel megszólaltatott lírák, de Észak- Európában vannak vonóval használatosak. A hárfák húrjai hegyesszögben húzódnak a test és a nyak között. Európára szinte kizárólag a keretes hárfák jellemzőek, míg Afrikában és a Távol-Keleten íjhárfákon és szöghárfákon is játszanak. A népi lantfélék családja igen gazdag, és nagy változatosságot mutat a különböző népeknél. Pengetéssel szólaltatják meg, általában érintőkkel is rendelkeznek. Megkülönböztetünk rövid és hosszú nyakú lantokat, valamint lapos és domború hátiakat. A pengetővel megszólaltatott citerák esetében a húrok a hangszer testén párhuzamosan helyezkednek el. Közülük legegyszerűbbek a csöves citerák, melyeknek húrjait a hangszertest anyagából választják le. A primitív botciterák Afrikából származnak. A távol-keleti zenei kultúrában nagy jelentőségűek a domborúciterák, Európában pedig a laposciterák a jellemzőek. A cimbalmok tulajdonképpen a laposciterák ütővel megszólaltatott változatai, melyek Európából hódították meg a Távol-Keletet. A mai vonós hangszerek elődei sokkal nagyobb változatosságot mutattak, alakjukban és játékmódjukban is különböztek. Némelyik hangszert nem az áll alatt, hanem a térden függőlegesen tartották. Ezek közül sokat használnak ma is a népzenében. A népi fidulákat ezért vonóval megszólaltatott lantnak is tartják. Két fő típusuk van: a hosszú nyakú tüskendulák és a rövid nyakúak. A primitív odulák között ismerünk olyat, amely csak egy- vagy kéthúros. A rövid nyakú fidulák főleg Európában terjedtek el. Népi használatban megtaláljuk a modern vonós hangszerek kézzel készített változatait. A kiállításban bemutatunk számos vonótípust is. A szőrözésre, és a szőr feszítésére változatos megoldásokat használtak. Előfordult, hogy a vonóra csörgőket is raktak, a ritmus erősítésére. * Az aerofon hangszerek azoknak a hangszereknek a gyűjtőneve, amelyeknél a rezgő közeget a levegő képezi. Az ajaksípos hangszereknél a befújt levegő éles peremnek ütközik. Nagyon sok változata van, többek közt a minden kontinensen szép számban meglévő peremfurulyák, fúvókás furulyák, sípok, harántfuvolák, edényes fuvolák, több részes furulyák. A nyelvsípos hangszerek esetében a levegő többnyire nádból vagy fémből készített nyelvet hoz rezgésbe. Ide tartoznak a legegyszerűbb nádsípok, melyekben a nyelv egy nádszálból van kivágva vagy ráhelyezve. Szimpla nádnyelves hangszerek a primitív klarinétok. Ezek Afrikában és Európában terjedtek el. A többrészes klarinétok az arab népek körében népszerűek. A dupla nádnyelves hangszerekhez tartoznak a schalmeiek, melyek a világon mindenütt elterjedtek, valamint a dudák, melyek tömlő alakú szélkamrával rendelkeznek. Nyelvsíppal működnek a Távol-Keleten elterjedt szájorgonák, továbbá a könnyű- és népzenében elterjedt harmonikák is. A tölcséres fúvókájú hangszereknél a hang a játékos megfeszített ajkának rezgésétől jön létre. Ide tartoznak a primitív trombiták és kürtök, melyek a világ számos helyén megtalálhatóak. A legegyszerűbbek az állat szarvából készített kürtök, de a helyi adottságoknak megfelelően kagylókürtöket is szép számban találunk a víz mentén Brácsa. Magyarország, XX. század-Viola, Hungary, 20'" century Fotók - Photos: Sarnyai Krisztina