Molnár Imre (szerk.): A magyar muzsika könyve (Budapest, 1936)

ZENEI IPAR ÉS KERESKEDELEM - Isoz Kálmán: Hangjegykereskedelem és hangjegykiadás

zés alapján, erről lemondott. Hartleben egyik fiatal segédje, T­o­m­a­l­a Fer­dinand maga is zeneértő, ki előszeretettel írt tánczenét, önállósulni kíván­ván, 1826-ban műkereskedői jogosítványt kért. Meg is kapta a pesti tanács­tól s 1827-ben a Nagy Kristóffal szemben üzletét meg is nyitotta. Tomala is hangjegyeken kívül térképeket, műlapokat, rajzeszközöket, mintalapokat, stb. árult, sőt maga is kiadóként szerepelt. Kiadványainak külső csínjára nagy súlyt fektetett. Dói megalapozott üzletét az 1838. évi árvíz elpusztította, vagyonát tönkretette, minek folytán 1842-ben kénytelen volt „szépmívtárát" bezárni. Míg Tamala könnyen jutott üzletnyitási engedélyhez, annál nehezeb­ben érte ezt el W­a­g­n­e­r József, ki bevándorolt zeneművész volt, a Városi Színház gordonkása, hangversenyei révén régóta közismert férfiú Pesten. 1837-ben kért üzletnyitási engedélyt. Ellene az akkori szépmívárusok: Grimm Vince, Tomala Ferdinánd, Mi­­les Károly, Conci egységesen léptek fel. Hosszú, csúnya kölcsönös vádaskodásokkal teli pereskedés után 1839-ben meg­kapta Wagner az üzletnyitási jogot. Az időközben berendezett üzletét hama­rosan meg is nyitotta a Szerviták terén levő Teleki-házban. Wagner úgy mű­lapokat, elsősorban közéleti emberek arcképeit, valamint hangjegyeket szorgalmasan adott ki. Elöregedve üzletét 1858-ban eladta. Treichlinger József erősen kifejlett kereskedői érzékkel bíró hegedű­­művész volt. Pesten nemcsak hangversenyeiről ismerték, de a színház zene­karának is tagja volt, a Hangász Egyesületben tevékeny, vezetőszerepet betöltő tag volt. Amikor Grimm Vince üzletét megvette, ellene rendkívül heves harcot indított a többi, üzletük jövedelmezőségében fenyegetett szépmíváros, élükön Wagner Józseffel. Közel két évi, a királyi kamaráig vitt pereskedés után lépett csak Treichlinger üzletének teljes birtokába. Kiadói működését józanság, mozgékonyság, pontosság jellemzik. A kiadóink közül az egyetlen, ki a lemezszámokra gondosan ügyelt s ezeknek alapján a meg­jelenési időt alig egy-két számnyi ingadozással meg lehet állapítani. Treich­­lingernek hangjegykereskedésén kívül még más vállalkozásai (bérletei) is voltak, úgy hogy 1864-ben kótakereskedését fiára kívánta átruházni. Ez nem sikerült, mert ifj. T­e­i­c­h­s­i­n­g­e­r Józsefnek 1865-ben új üzlet nyitására adtak engedélyt. A fiatal cégtulajdonost azonban ez az üzletág nem érde­kelte, nem foglalkozott vele s ezért az atyja vezette az üzletet 1872-ig, hang­jegykiadással azonban nem foglalkozott. Noha a zivataros 1848/49-es esztendő után Pesten csak két számot­tevő hangjegykereskedés működött, a pesti tanács Rózsavölgyi Gyulá­nak, a híres Rózsavölgyi Márk fiának, ily üzlet nyitását nem engedélyezte, mire a folyamodó a katonai parancsnoksághoz fordult, amely 1850 szep­tember 27-én a „kérelmezett szépmívészeti kereskedési jogot" neki meg­adta s erről a tanácsot értesítette, amely az akkori viszonyok között nem tehetett mást, minthogy Rózsavölgyi Gyulát teljes jogú kereskedőnek el­ismerte. Az üzlet alapításához és felvirágoztatásához szükséges tőkét a társ, Grinzweil Norbert hozta a cégbe, mely a Diana-fürdő első emeleti ideig­lenes helyiségéből az Úri ucca (Petőfi Sándor ucca) 14. számú házába köl­tözve, mint Rózsavölgyi és Társa nyílt meg. Kezdetben mint a többi szép­mívárus, Rózsavölgyi a hangjegyeken kívül mintákat, festőszereket stb. áru­sított, de a kiadói tevékenységre megnyitástól kezdve súlyt helyezett. Első­sorban hazai szerzők, majd külföldiek munkáit adta ki. Rózsavölgyi volt a zenei tanácsadó, Grinzweil az anyagiakkal törődött. A kiadványok száma rohamosan szaporodott s 1857-ben az „Erzsébet Album" kiadásával nagy feltűnést keltett. Rózsavölgyi magyar nyelvű zenei szakirodalmat is szeretett volna kiadni, azért 1860-ban Ábrányi Kornélnak a „Zenészeti Lapok" kiadá­sára vonatkozó tervét melegen pártolta s a lap egyik főmunkatársa­ lett. Rózsavölgyi 1861 nyarán meghalt s Grinzweil lett egyedüli tulajdonosa .

Next