Molnár Imre (szerk.): A magyar muzsika könyve (Budapest, 1936)

ZENEI IPAR ÉS KERESKEDELEM - Isoz Kálmán: Hangjegykereskedelem és hangjegykiadás

Hangjegykereskedelem és hangjegykiadás irta: ISOZ KÁLMÁN. Egy századnak kellett elmúlnia, míg Pest és Buda lakossága, a város­nak a törököktől való visszafoglalása után annyira megszaporodott s oly tehetős lett, hogy kultúrszükségletük kielégítésére rendelt üzletek a testvér- városokban megélhettek. Hasonló volt a helyzet az ország többi nagyobb városában is. Elsőkként a könyvkereskedők tudtak tért foglalni. Addig s még hosszú ideig a vásárok s a vándorkereskedők látták el az emberek hang­jegy-, kép-, műtárgyszükségleteit. Pesten Weingand és Köpf könyvkereskedők voltak az elsők, kik hangjegyek rendszeres árusításával foglalkoztak. Üzletüket 1774-ben vették meg s 1780-ból fenmaradt nyomtatott lajstromukban már külön rovata volt a zenei könyveknek és a hangjegyeknek. 1784-ben már igen szép, itt készült rézmetszésű kiadványukként Bengraf József pesti regens-chori négy művét jelentették meg. Miután a hangjegyárusítás ekkor még privilégiumhoz nem volt kötve, a Kilián Testvérek könyvkereskedése is foglalkozott kóta eladással. Liedemann János Sámuel „A szép magyar nőhöz" címzett kereskedésében divatcikkeken, pipereárukon, hangszereken kívül hang­jegyeket is árult, sőt Bengrafnak az evangélikus templom részére írt Kir- chenlied-ját is ő jelentette meg nyomtatásban. Az első kizárólag művészi árukkal kereskedni kívánó üzletember Ley re r József volt, ki 1799-ben a pesti városi tanácstól engedélyt kért arra, hogy olyan üzletet nyithasson, mint amilyen Bécsben az Artaria et Comp. Az engedélyt a könyvkereskedői joggal együtt kapta meg. Minden igyekezete dacára üzletét nem tudta fellendíteni s nem segített rajta az, hogy 1805-ben a bécsi Kunst und Industrie Comptoir képviseletét vállalta. Csődbe került s felhagyott a hangjegykereskedéssel. A bécsi Kunst und Industrie Comptoir — mely 1801-ben keletkezett — egyik cégtagja, Schreyvogel József 1806-ban ily üzlet nyitására kapott Pesten engedélyt, könyvkereskedői jog nélkül. Ez tisztán művészi bolt volt Schreyvogel azonban visszakívánkozott Bécsbe s helyébe egyik cégtársa, Riedl József jött, aki itt 1812-ig vezette az üzletet, amikor ő is visszatért Bécsbe, rábízván a pesti üzletet a társul felvett R a b u s József addigi üzlet­vezetőre, aki főnöknek nem vált be. Hosszas pereskedés után Riedlt egye­düli tulajdonosként visszahelyezték a pesti üzlet birtokába. 1822-ben a pesti tanács hozzájárulásával eladja kereskedését a soproni születésű L i c h 11 Józsefnek, aki jó üzletember volt. Mint kiadó rendszeresen foglalkozott ez üzletággal s előszeretettel adott ki farsangi tánczenét. Kiadványait lemez­számmal látta el s 81 kiadványáról tudunk. Mint erősen üzleti érzékű keres­kedőt a szerény lehetőségeket nyújtó műkereskedés nem elégítette ki s azért örömmel adta el boltját Grimm Vincének 1831-ben, de a helytartó- tanács csak 1834-ben hagyta jóvá a vételt. Grimm hivatására nézve kőraj­zoló és rézmetsző volt, s abban reménykedett, hogy mint műkereskedő meg fogja kapni a kőnyomdai jogot. Ekkor azonban már minden sokszorosító géptől nagyon félt a cenzúra s Grimm csak hosszas utánjárással kapta meg 1842-ben litográfiái sajtó felállítására a királyi szabadalomlevelet. Célját elérve, hogy kedvenc foglalkozásának szentelhesse minden idejét, keres­kedését 1843-ban eladta Treichlinger Józsefnek s ilyképpen az első műkereskedés a hetedik tulajdonos kezébe ment át. A hangjegyárusítés kezdetben a könyvkereskedéssel párhuzamos foglalkozás volt és csak később választották szigorúan el egymástól e két üzletágat, úgy hogy Hart le ben Konrád Adolf könyvkereskedő is árusí­tott hangjegyeket, míg L i c h t I Józseffel való pereskedése után, megegye­269

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék