Magyar Nap, 1936. május (1. évfolyam, 51-76. szám)
1936-05-01 / 51. szám
r,dPéntek, 1836 május 1 Napló Ez itt a Borka Ferenc. Ez a valaha volt duhaj legény most már megcsöndesedve hordja a vállain azt a regényt, ami a kuszaságával és a kuszaságok kigobozásával az élete volt-A falusi feudalizmus ócska falait ostromolta meg, amikor a pásztor lányát akarta a feleségének venni és ezt az akaratát bejelentette az apjának, mint életalapító szándékot-Az osztály tagozódott Ságban és a rátartiságiban megvénult apja akadályokat dobott a fia életes szándékai elé: nyílt szóval mondotta ki, nem engedi meg, hogy a fia a házába hozza a szeretőjét menyecskének- Hiába mondta Ferenc, hogy csak alázatos béres akar lenni az apjánál, csak a kenyerét akarja biztosnak az apja gazdaságában, nem is ingyen: a munkája fejében. A vén paraszt hajthatatlan volt. Ferenc nem bírta irgalomra az apját még azzal sem, hogy öngyilkossággal fenyegetőzött. Mégis megházasodott. A szertelen és bökenyerű parasztlegénységből munkássá, proletárrá hullott, vagyis olyan emberré, aki többé nem süik érezhetik a nyolcvan hold föld árnyékában, biztos munkán és biztos kenyéren, hanem elkinálkozik minden alkalmi napszámba és mégis csak nagyon vékonyka falatot szel a kenyérből. Mindössze csak annyi történt, hogy egypár esztendővel hamarabb jött az a leszegényülési folyamat, mint ahogyan természetes módon jött volna, az apja halála után bekövetkező osztozkodáskor. Mert akkor már kiderült, hogy a nyolcvan hold föld adósságokkal van megterhelve és hogy a nyolcvan hold tizenegy felé szaggatva, csak tizenegyedrészekét juttat egy-egy testvér tulajdonjogába. Csak éppenhogy Ferenc erőszakosan hullott a proletársorsba — és egypár esztendővel hamarabb, mint a testvérei, akik akkor az apjuk családfői istensége alatt maradtak. Mert a szegényülés olyan természetesen következett be a testvéreinél is, mint minden tavaszi napsugaras mezőn a libapásztorok bukfencezési vágya. De Borka Ferenc olyan tehernek hordta az apja kőkemény voltával magyarázott szegénységét, hogy szinte roskadozott a súlya alatt. Téli időn megleste az apját az éjszakában, hogy nagy titokban megölje, hogy a tizenegyedrész a birtokába jusson — vagy hogy a támadás fölismerésére megváltozzon az apja kőkemény elhatározása és hazahívja afiát munkaerőnek a kenyeret biztosító tágölelésü földek közé. De a begöli nagy ember nem rettent meg a támadójától a sötétben, legyűrte és a hóba taposta leselkedő fiát. Nem hivta haza-Kemény paraszt volt és úgy ült a megszokottsága és rátártisága trónján, akár a megbonthatatlan törvény. Ferenc eldurcultan élt. Osztályából kicsúszott. Uj, semmis sorsába beilleszkedni nem tudott és örökké kenyér télen volt a hátza. Aztán, hogy az apja meghalt, nem változott meg körülötte semmi. Csak éppen ő mér megszokottan hordozta a nicstelenség átkát, amikor a tíz testvére csak elkezdte a bilincsesebb élet hatalmas erejű görnyesztését. , Ilyen emberek élnek körülöttem, ilyen sorsokat nézegetek. VIRÁMSAROK gnannnpMHnMii Rosenberg, a hitlerizmus nem éppen fajtiszta teoretikusa egy drezdai beszédében így magyarázta meg, hogy mit értenek a nácik „faj“ alatt: „A faj a lélek színe és a lélek a faj fonákja.“ Aki ezután sem érti meg, hogy mi az a faj, az megérdemli, hogy koncentrációs táborba vigyek. — A maga listája úgy káromkodik, mint egy béres. — Nem csuda, ha az apja bíró, azt a gyerek mindig vele jár a meccsekre. A kisipar Tiborcn Esd felmorzsolódó osztály életútja A kisiparosok panaszairól és követelményeiről Tiborc a magyar földmives elnyomottságát, nyomorúságát jelképezte. Az újabb időkben azonban az úgynevezett polgári rétegekből is mind gyakrabban hallani olyan keserűen vádoló hangokat, amelyek Tiborc kitöréseihez hasonlók. A Tiborcok megsokasodtak és a társadalom minden részéből egyforma hangon követelik a megélhetést és az emberibb életet. Különösen sok, kétségbeesett tranasz hangzik el a kisiparosság köréből. Ez az egykor virágzó, a polgári élet alapját alkotó osztály a nagytőke kemény uralmában nemcsak vagyonát és befolyását, hanem nagy részben életlehetőségeit is elvesztette. A kisiparos proletár lett és Tiborc hangján beszél a gyülekezetekben. Ezt a hangot különösen élességgel lehet hallani olyan helyeken, ahol a kisiparosság nagyobb csoportjai tárgyalják meg ügyes-bajos dolgaikat, például az ipartársulatok közgyűlésein. Ezek a közgyűlések külső megnyilvánulásaikban nem sokat különböznek egymástól, az elkeseredés és a reménytelenség szólamai ismétlődnek, a panasz és a siralom ugyanaz marad, csupán a célszerű segítség és a tett, felrázó szavait nem ehet hallani. Legutóbb a komáromi ipartársulat évi közgyűlésén tárgyaltak a kisipar helyzetéről A működési jelentés szerint a kisipar helyzete az elmúlt évben tovább súlyosbodott, a kisiparosság pedig nem bízva önerejében, továbbra is csak külső segítségben várta a megmentőjét. A kisipart a nagytőke versenye, a súlyos adóterhek és a hitel hiánya taszítja a tönk szélére. A kisipar támogatása az állam részéről egyre késik. Szállításoknál, közmunkáknál háttérbe szorul. A kisipar válsága különösen reménytelenné teszi a fiatal iparosgeneráció jövőjét. Az a fonák helyzet áll előttünk, hogy helyenként iparosifjúság oktatása és képzése egyre korszerűbbé és nívósabbbá válik, ugyanakkor a kisiparosság jövő kilátásai egyre csökkennek. Hiába vannak már képzett, művelt iparosaink, hiába fejlődik naprólnapra a kisipari géptechnika is, a kisiparosból nem a megelégedettség, hanem Tiborc tragikus hangja sikolt. A kisiparos helyzete valóban tragikus. Betegség, aggság, rokkantság, munkanélküliség ellen nincs biztosítva, ha tönkremegy vagy kihull a kezéből a szerszám, koldussorba kerül. Így történik azután, hogy amikor valahol a helyzetükről tárgyalnak, akkor a legtöbb szót a szociális nyomorúságról hallani. Erélyes indítványok és korszerű tervek helyett csak panasz és siránkozás. Ezzel azonban nem lehet egy osztály sorsát megjavítani. A Tiborook hivatása a felébresztés, felrázás, de a sorsfordító munkát már az összeségnek kell elvégezni Súlyos hiba, hogy a kisiparosságból hiányzik a szervezkedési érzék, még súlyosabb, hogy ennek hiányában olyan politikai pártok szárnyai alá húzódik, amelyek segítséget ígérnek ugyan, de főleg csak a saját politikai érdekeik előmozdítására használják föl őket, a legsúlyosabb hiba pedig, hogy a kisiparosság helyenként a régi úri elgondolás maradványaival még mindig elkülöníti magát a munkásságtól, holott ma már érdekük egybevág és bátorítást, erősítést, segítséget is csak őszinte szövetségük adhat-Kisiparos és munkás — hol itt a nagy különbség!! A gazdasági mélyponton, ahová mind a kettő került, semmi. A kisiparosságnak többet kell bíznia önmagában és a hozzá legközelebb állókban. Akkor elkövetkezhetik, hogy a táborukból nemcsak a Tiborcok, hanem az elszánt és kitartó életépítők szavát is hallani fogjuk. Olyan szavakat, amelyek nyomában a tett és a siker jár. Ács Pál. A ma léti M miniolasz tradiio Man Drouillet francia pilóta kényszerleszállásának következményei Párizs, április 30. A .,Matina római tudósítója a következő részleteket közli Drouillet francia pilóta, a négus légi tanácsadójának olasz földön való kényszerleszállásáról: Drouillet nyilatkozata szerint útja eleinte szerencsés volt. Délfranciaországban egy elhagyott mezőn leszállt, ahol már várták barátjai és ellátták benzinnel, ruhával és más kellékekkel. Kréta szigetét akarta elérni és onnan folytatni útját Abesszíniába. Azonban Elba szigete fölött az olajvezeték rendetlenül kezdett működni és Drouillet kénytelen volt leszállási lehetőséget keresni. Róma felé vette útját és a Róma melletti montecelói repülőtéren leszállt. A repülőtér őrsége nem is vette észre, hogy egy idegen repülőgép érkezett, mert Drouillet leszállás közben leállította a motort. Saját magának kellett az őrségért mennie, amely azután letartóztatta. Három napig a katonai repülőtéren fogva tartották, majd kijelentették, hogy tekintse magát olasz hadifogolynak és Rómába szállították. Rómában nincs ugyan letartóztatva, de állandóan titkos rendőr kíséri. Drouillet kijelentette, hogy a Négus Abesszíniában tartózkodik. Egyelőre még bizonytalan, hogy az olasz hatóságok Drouilletet visszaszállítják-e a francia határra, vagy továbbra A francia nagytőke kackáratot indít a frank ellen A nemzeti érzésekkel hivalkodó jobboldal romlásba viszi a nemzetet . Mi lesz a pótválasztások eredménye? Párizs, április 30. Az első választási menet lezajlása után érthető, hogy a francia közvéleményt jobban izgatja a választások végleges eredménye, mint a múlt héten, amikor még nem lehetett semmi biztosat sem mondani a választások kimeneteléről. A vasárnapi pótválasztások eredményéről különböző jóslások vannak forgalomban. A legkomolyabbak közé tartozik az „Agende Economique et financiere“ jóslása. A prognózist 538 választási kerület eredménye alapján állították fel, amelyek már valamelyes bizonyossággal következtetni engednek a végső eredményekre, míg 77 választókerületben a szavazatok annyira megoszlanak a különböző pártok között, hogy a helyzet áttekinthetetlen. Az alanti jóslás fő feltétele, hogy a népfront pártjai betartják választási szövetségüket, ami a tegnapi közös manifesztum után kétségtelen. Az alábbi táblázatban az 1. számoszlop a múlt vasárnap nyert biztos mandátumok számát, a 2. számoszlop a pótválasztásokon elérhető mandátumok számát, a 3. számoszlop pedig a várható összmandátumok számát jelenti. Kommunisták 9 44 53 Radikálszocialisták 24 88 11 21 Függ. radikális párt 12 15 27 Balcentrum 37 21 58 Keresztény demokraták 12 5 17 Jobboldal és jobbcentruni 50 33 83 Szélső jobb 6 3 9 Ezen felállítás szerint az 538 mandátum közül 334 esne a néppont pártjaira míg a közép és jobboldali pártok mindegyike 102 mandátumra számíthat. Ehhez hozzájárul még azoknak a mandátumoknak a száma, amelyek a 77 bizonytalan választási kerületből kerülnek majd ki és valószínűleg nagyobbrészt a népfront pozícióját fogja még jobban megerősíteni. A népfront-pártok többsége a kamarában mindenesetre jelentősebb lesz, mint azt a francia jobboldali körök a választások előtt hinni akarták. Figyelemre méltó momentum még az is, hogy a népfront pártjain belül többé nem a radikálisok, hanem a szocialista párt bír a legtöbb képviselővel. HARC A FRANKÉRT A francia belpolitikai helyzet jó ismerői már a választások előtt megjósolták, hogy a reakció a baloldal győzelmét frankspekulációval akarja elgáncsolni. Nem első esetben történik ez így. A francia Nemzeti bank magánkezekben van. A reakciós nagytőkések és földbirtokosok rendelkeznek felette. Ezek azok a jobboldali körök, amelyek a választási harcban nem tudtak eléggé harsogó és dicsérő szavakat találni nemzeti érzelmük világgá kürtölésére, akiknek a francia nemzet sorsa olyanynyira a szívén feküdt. A párizsi tőzsde már reagál a választások eddigi és várható eredményére. A nyugtalanság, amelyet a reakció szít, abban mutatkozik meg, hogy a járadékok árfolyama esik. A jobboldali körök utolsó reménysége az volt, hogy a radikálisok nem tartják be a választási egyezményt, amely őket a népfronthoz köti. Ezt a számítást keresztülhúzza a radikális párt nyilatkozata. Most nagyban megindult az aknamunka a frank ellen, hogy a francia választópolgárt megijesszék. A nagy „nemzeti“ jobboldal az utolsó napokban sok millió bankot vontak ki a nemzeti bankból és külföldön helyezték el. A Francia Nemzeti bank részvényeinek értéke ennek következtében 465 ponttal esett. A „nemzeti érzelmű“ jobboldalt nem ijeszti el aknamunkájától az, hogy a „nemzeti vagyont“ rombolják és sok százezer francia kisbetétes anyagi alapját ingatják meg. Egy baloldali kormány legelső feladata közé tartozik ezért, hogy aFrancia Nemzeti bankot államosítsa. Függ. kommunisták 0 8 8 Szocialista párt 23 108 131 Szocialista Union 5 19 24 Függ. szoccalisért párt 15 6