Magyar Nap, 1937. május (2. évfolyam, 102-125. szám)
1937-05-08 / 107. szám
II. évfolyam 107. szám Főszerkesztő: Kálmán Miklós Szombat, 1937 május 8 Felelős szerkesztő: Dr. Ferencz László Kigyulladt és lezuhant a „Hindenburg“ óriásléghajó A katasztrófa oka: Görink nem utalt ki devizát héliumgázra 33 halálos áldozat. A léghajót nem a kegyvesztett Eckener vezette Newyork,május 7. Tegnap este 13 óra 15 perckor helyi időszámítás szerint Newyork mellett, a lakehursti repülőtéren a „Hindenburg" óriáslégiajó kikötés közben kigyulladt és 30—50 méter magasságból lezuhant. A könnyen gyulladó, hidrogénnel töltött léghajó pillanatok alatt lángban állt s csak a repülőtéren szolgálatot teljesítő amerikai katonák hősies mentőakciójának köszönhető, hogy a léghajó fedélzetén tartózkodó 97 ember közül hatvannégyet sikerült megmenteni. A megmentettek között van a léghajó két kapitánya, Pruss és Lehmann kapitányok is, akiket súlyos égési sebekkel szállítottak be a lakehursti kórházba. A „Zeppelin léghajózási RT“ legújabb Zeppelin típusú hajóját, a „Hindenburg“-ett nemrég állították szolgálatba. A légi óriás hossza 248 méter, átlagos szélessége 41 méter volt. Jelenlegi útja volt a „Hindenburg“ második amerikai utazása: első útja Rio de Janeiroba vezetett s Friedrichshafenből négy nap alatt érkezett Brazília fővárosába. Második, végzetessé vált útjára három nappal ezelőtt indult Friedrichshafenből és két és fél nap alatt szelte át az óceánt. Newyork felett a „Hindenburg" jobb kört írt le, majd Lakehurst felé vette útját, ahol már mintegy hetven utas várt érkezésére, akik a „Hindenburg“-on akartak Európába repülni az angol koronázási ünnepekre. AZ ELSŐ KAJÜTBÓL LÁNG CSAP KI A „Hindenburg“ megérkezett a repülőtér fölé és lassan süllyedni kezdett. A léghajó két ízben is ballasztot dobott ki, amivel elérte, hogy csúcsa, amit kikötéskor egy hatalmas antennához horgonyoznak le, valamivel lejjebb süllyedt. A hajó első gondolájából már két kötelet is dobtak a földre s a méltóságteljesen úszó óriás már csak 70—80 méter magasan volt a föld színétől. Ebben a pillanatban az első kajütből hatalmas lángnyelv csapott ki s a következő másodpercben a hatalmas test első része már lángokba állott. A’ Zeppelin alatt álló legénység, melynek feladata lett volna lehorgonyozni a léghajót s a körülöttük álló nagy nézőközönség torkából az isszonyat kiáltása szakadt fel. „Meneküljön, aki tud!“ s az emberek pánikszerű futással rebbentek szét a lángoló óriás alól, melyet a tűz pillanatok alatt elborított s mely előbb lassan süllyedni kezdett, majd húsz méter magasságból hirtelen lezuhant és hatalmas reccsenéssel a földhöz csapódott. Ténységet vitt magával, akik közül hatvannégyet sikerült megmenteni. Tizenhat utas és a legénység tizenhét tagja azonban a lángok közt lelte halálát. FÉLÓRÁIG ÉGETT A „HINDENBURG" A mentést nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy a több mint százezer köbméter gáz elégése óriási hőséget fejlesztett s végül is abba kellett hagyni a mentési munkálatokat, mivel a romokat nem lehetett többé megközelíteni. A megmentettek legnagyobb része is olyan súlyos égési sebeket szenvedett, hogy az orvosok véleménye szerint sokan menthetetlenek és valószínű, hogy a halottak száma ötvenre emelkedik. Kétségbeesett ugrás a kabin ablakából Az egyik amerikai utas, Herbert James D‘Laughlin az utolsó pillanatban kiugrott a kabin ablakából s olyan szerencsésen esett, hogy ép bőrrel menekült Ugyanilyen merész ugrással mentették meg életüket a léghajó két stewardja és egyik kajatínasa. A többi utas megmentése azoknak a philadelphiai katonáknak köszönhető, akiket a léghajó kikötéséhez mint tartaléklegénységet vezényeltek ki. Ezek nem vesztették el lélekjelenlétüket, hanem odarohantak a lángban, álló kolosszushoz és életük veszélyeztetésével vonták ki az utasfülkéből és gondolákból az utasokat A „Hakieoarg'' 36 utast és 61 ifőnyi le A katasztrófa oka: hélium helyett hidrogén Hogy mi okozta a tüzet, még nem lehetett megállapítani. Egyes jelentések szerint a „Hindenburg“ orra kikötés közben odacsapódott a kikötőárbóchoz s ez okozta a robbanást, ennek azonban ellentmond az a körülmény, hogy a léghajó még 80 méter magasban volt, mikor az első láng kigyult. A másik vélemény az, hogy a Zeppelinbe villám csapott. Ez annál is valószínűbb, mivel a „Hindenburg“ kikötésekor heves nyári zápor zúdult alá s a jégerősen telítve volt villamossággal. Németországból külön vizsgálóbizottság indult a katasztrófa közvetlen okának kiderítésére. Mindenesetre megállapítható az, hogy a szerencsétlenség nem következett volna be, ha a léghajó gázcelláit a szokásos héliumgázzal töltik. A héliumgáz ugyanis nem gyullad meg. Ilyen gázt azonban Németországban nem termelnek és azt drága pénzen, Kanadából kellett volna vásárolni. A légügyminisztérium azonban, melynek élén Göring áll, non adott devizát a héliumgáz vásárlására és ezért a „Hindenburg“-ot a könnyen gyulladó hidrogénnel töltötték meg s ezzel eleve lehetővé, sőt valószínűvé tették a súlyos katasztrófát. A szerencsétlenség oka így elsősorban a III. Birodalom hadigazdálkodása s azokat kell az ötven szerencsétlen ember haláláért felelőssé tenni, akik devizát csak hadianyagokra utalnak ki és még akkor is takarékoskodnak, ha azzal emberek életét teszik kockára. Eckener kapitány nem volt a hajón . Kérdés, hogy nem járult-e a szerencsétlenség keletkezéséhez az a körülmény is, hogy Eckener kapitány, a Zeppelin hajózás legkitűnőbb szakembere nem volt a hajón. Eckener, mint emlékezetes, számos Zeppelin-járatot sokkal súlyosabb körülmények között szerencsésen levezetett, ennek ellenére mégis kegyvesztett lett és elbocsátották, mivel összeütközésbe került Göringgel. Eckener ugyanis nem volt hajlandó a Zeppelint a német propaganda szolgálatába állítani. A „Hindenburg“ vezényletét a légügyminisztérium Pruss kapitányra bízta, akinek ez volt az első nagyobb léghajó útja s lehetséges, hogy az ő tapasztalatlansága is hozzájárult a katasztrófa bekövetkezéséhez. EGY AMERIKAI MILLIÁRDOS KIBÉRELTE A „HINDENBURG“-OT A „Hindenburg“-ot a visszafelé való útra Ben Smith amerikai milliárdos kétmillió koronáért kibérelte hetven vendége számára, akikkel együtt akart Európába utazni, hogy részt vegyenek a londoni koronázási ünnepeken. A milliárdos társaság útiprogrammja az volt, hogy Friedrichshafenből repülőgépeken Londonba mennek, ahol részt vesznek a koronázáson, majd két nap múlva visszarepülnek Friedrichshafenbe és a „Hindenburg**-on térnek vissza Newyorkba. A meghívott utasok meg is érkeztek Lakehurstba, azonban a büszke légi óriás helyett már csak összegörbültacélrudak füstölgő halmazát találták. NÉMETORSZÁGBAN NEM HISZIK EL A HÍRT Midőn a Zeppelin művek rádiótelegrafistája éjjel 1 órakor megkapta az első jelentést a katasztrófáról, egész egyszerűen nem akarta elhinni a hírt. Annál kevésbé, mivel alig egy félórával előbb érkezett meg a „Hindenburg“ rádióüzenete: „Azóta befejeztük, a fedélzetenminden rend■ ben“. Ez a szokásos üzenet, amit a Zeppelinek kikötéskor mindig megtáviratoznak az anyaállomásnak. A rádiótiszt mégis továbbadta a jelentést feletteseinek, akik Newyorkból a hír megerősítését kérték. Németországban a hírt hallatlan megdöbbenéssel fogadták. A német lapok gyászkeretben jelentek meg s hogy a felelősséget a katasztrófa igazi okozóiról eltereljék, azt írják, hogy a szerencsétlenséget szabotázs okozta. AMERIKA RÉSZVÉTE Newyork lakossága a város felett elhúzó légi óriást nagy lelkesedéssel üdvözölte és százezrek tolongtak kinn az utcán, hogy gyönyörködjenek a Zeppelin repülésében. Annál nagyobb volt a megdöbbenés, midőn alig egy félóra múlva megérkezett a szerencsétlenség híre. A lapok különkiadásban számoltak be a katasztrófáról, melyet a rikkancsok kezéből a szó szoros értelmében kitéptek az emberek, Ftíytadáa® * 2. oldalon. Mas MMM-Na» Talles heti radlAmösor» Utolfo vizsga (u. gr.) Ismét hallani fogjuk farizeus hangjukat, hogy ők nem tettek semmit s nem feleletek semmiért. A vén monomanias ellenforradalmár mexikói ..magányában'' ismét fel fogja rakni hátba az angyalszárnyakat s a belzi csodarabbát megszégyenítő szübőséggel fogja a szitkok áradatát zúdítani azokra, akik a trockizmust kitaszítják a haladó, antifasiszta tábor egyeteméből. De az utolsó vizsga is lezajlott s a szóáradat minden jóakaratuk,mhor a esméle csak még visszataszítóbbá fogja tenni azokat a megszállottakat vagy tudatos gonosztevőket, akik minden alkalmat megragadnak, hogy kést döfjenek az élethalál harcban álló antifasizmus hátába. Akikben netalán a moszkvai perek kétségeket hagytak volna hátra, nézzenek Katalánia felé s tartsanak lelkiismereti vizsgálatot: nem ők voltak-e azok, akiket megtévesztett a reakciós sajtó s a reakciós politika gyanús védőügyvédeskedése Trockij mellett, akik annyi jóhiszeműséget tételeztek fel erről az úgynevezett „szélsőbaloldali"* mozgalomról, mert amennyi rosszhiszeműség és elvetemültség van benne a valóságban? E sorok írójának a legutóbbi hónapokban alkalma volt rendszeresen olvasni a spanyolországi trockisták Barcelonában megjelenő német- és francia nyelvű folyóiratait s egyéb kiadványait. Ezek a sajtótermékek a külföld „informálására** szolgálnak s belőlük vett idézetekkel, melyek a népi Spanyolországban uralkodó „borzalmas“ állapotokat ecsetelik, valóban nagyon sokat lehetett találkozni a fasiszta lapokban s a német, olasz rádióleadásokban. M Ha most visszalapozunk ezekben a sajtótermékekben, meg kell állapítanunk, hogy az lett volna a rendkívüli, ha nem vitt volna útjük ahoz a förtelmes merénylethez, melynek két napig a világ tanúja volt Katalániában. Ezekben a sajtótermékekben hónapok óta vadul izgatták az anarchista illúziók által még fogva tartott tömegeket a köztársaság ellen, a parlamentáris államforma ellen, a hadsereg ellen, a nemzetközi brigád ellen, a Szovjetszövetség ellen, Caballero ellen, Miaja tábornok ellen, a népfront és vezetői ellen . . . szóval minden ellen, ami garanciája ma Spanyolországban és Spanyolországon kívül az eredményes antifasiszta harcnak. Az orosz forradalom szótárából eltulajdonított s elferdített frázisokat hirdettek „katonatanácsokról**, a kormány „ellenőrzéséről“, „alkotmányozó gyűlésről“, ..kollektivizálásról“, amiknek csak az volt a rendeltetésük, hogy dezorganizálják a védelmi tróntól, egymással szembeállítsák az egyes demokratikus pártokat és csoportokat a legnagyobb veszély pilanatában. Mindez mitért és hogyan? E helyen számtalanszor megírtuk már, hogy ma Spanyolország legfontosabb kérdése s a népfront győzelmének legfőbb előfeltétele a kormány tekintélyének biztosítása, a központi vezetés megteremtése, fegyelem, kohézió s minden erő összpontosítása az intervenció legyőzésének politikai és katonai feladatára. Mindennek megteremtése óriási erőfeszítéseket rótt a kormányra s a konstruktív erőkre. A sajátos spanyol történelem eredményezte népének „individualizmusát”, fegyelmezetlenségét s az anarchizmusnak közel több mint fél évszázada hatalmas befolyása van a tömegekre. Mindez homlokegyenes tagadása a mostani helyzet követelményeinek, mikor a spanyol népnek háborút kell viselni az intervenció nagyon is fegyelmezett, nagyon is összpontosított s állig felfegyverzett hadai ellen. A szorosan vett Spanyolországban, amely közvetlenebbül érezte a fasiszta nyomást s a tömegek a gyakorlatból tanulhattak, a kormány könnyebben megbirkózott a problémákkal, mint Katalóniában, ahol a szocialista pártok befolyása mindig kisebb is volt. Az anarchisták politikai éretlenségére spekuláló trockizmusnak Madridban nem is voltak sikerei. A tömegek maguk vetették ki maguk közül a bomlásnak e bacilusait: miután sorozatosan megfutottak a frontról, működésüket lehetetlenné tették, rádiójukat elkobozták, lapjaikat betiltották s ezzel a kérdés nagyjából el is volt intézve. • Nem így Katalóniában. Itt az anarchizmus töredezésének folyamata lassúbb, bár félreismerhetetlen. Az anarchizmus „modernizálódásának, az állammal, fegyelemmel, modern hadászattal s a szocialista pártokkal való mgbékélésének élén Durutti, az elesett hős állott. A trockisták mindent elkövettek, hogy tönkretegyék Durutti művét. Durutti a központi vezetés elismerésére s a kormánnyal, hadvezetéssel szembeni lojalitásra nevelte híveit. Ugyanezt teszi Oliver, a másik nagy anarchista vezér is. A trockisták igyekeztek befurakodni a FAI-ba s a CNT-be. Említett lapjaikból autentikusan meg lehet állapítani, hogy valamennyi jelszavuk engedetlenségre uszítja az anarchistákat azzal a kormánnyal szemben melyben a CNT-nek is négy minisztere van s arra biztatja a FAI híveit, hogy ne kövessék a kormány utasításait, sőt mi több , hogy ne menjenek a frontra, hanem maradjanak fegyveresen, a Hinterlandban a „rendőrszolgálat“ elvégzésére s a kormány „ellenőrzésére“. Ennek az aknamunkának volt az eredménye az a visszás helyzet, amely a hadseregben kialakult. A hadseregbe és a frontokra főleg csak a szocialisták, kommunisták s a polgári népfrontpártok hívei mentek s amennyiben trockisták, vagy az általuk megmételyezett anarchisták voltak itt, nem engedelmeskedtek a haraveszttsígi ptraneealnak » katonatanácsokat