Magyar Nap, 1937. május (2. évfolyam, 102-125. szám)

1937-05-08 / 107. szám

II. évfolyam 107. szám Főszerkesztő: Kálmán Mik­lós Szombat, 1937 május 8 Felelős szerkesztő: Dr. Ferencz László Kigyulladt és lezuhant a „Hindenburg“ óriásléghajó A katasztrófa oka: Görink nem utalt ki devizát héliumgázra 33 halálos áldozat. A léghajót nem a kegyvesztett Eckener vezette Newyork,­­május 7.­­ Tegnap este 13 óra 15 perckor helyi időszámítás szerint Newyork mellett, a lakehursti repülőtéren a „Hindenburg" óriáslégi­ajó kikötés köz­ben kigyulladt és 30—50 méter magasságból lezuhant. A könnyen gyulladó, hidro­génnel töltött léghajó pillanatok alatt lángban állt s csak a repülőtéren szolgálatot teljesítő amerikai katonák hősies mentőakciójának köszönhető, hogy a léghajó fedél­zetén tartózkodó 97 ember közül hatvannégyet sikerült megmenteni. A megmen­tettek között van a léghajó két kapitánya, Pruss és Lehmann kapitányok is, akiket súlyos égési sebekkel szállítottak be a lakehursti kórházba. A „Zeppelin légh­ajózási RT“ legújabb Zeppelin típusú hajóját, a „Hindenburg“-ett nemrég állították szolgálatba. A légi óriás hossza 248 méter, átlagos szélessége 41 méter volt. Jelenlegi útja volt a „Hindenburg“ má­sodik amerikai utazása: első útja Rio de Ja­­neiroba vezetett s Friedrichshafenből négy nap alatt érkezett Brazília fővárosába. Máso­dik, végzetessé vált útjára három nappal ez­előtt indult Friedrichshafenből és két és fél nap alatt szelte át az óceánt. Newyork fe­lett a „Hindenburg" jobb kört írt le, majd Lakehurst felé vette útját, ahol már mintegy hetven utas várt érkezésére, akik a „Hinden­­burg“-on akartak Európába repülni az angol koronázási ünnepekre. AZ ELSŐ KAJÜTBÓL LÁNG CSAP KI A „Hindenburg“ megérkezett a repülőtér fölé és lassan süllyedni kezdett. A léghajó két ízben is ballasztot dobott ki, amivel elérte, hogy csúcsa, amit kikötéskor egy hatalmas antennához horgonyoznak le, valamivel lej­jebb süllyedt. A hajó első gondolájából már két kötelet is dobtak a földre s a méltóság­teljesen úszó óriás már csak 70—80 méter magasan volt a föld színétől. Ebben a pillanatban az első kajütből hatalmas lángnyelv csa­pott ki s a következő másodpercben a hatalmas test első része már lángokba­ állott. A’ Zeppelin alatt álló legénység, melynek feladata lett volna lehorgonyozni a léghajót s a körülöttük álló nagy nézőközönség tor­kából az isszonyat kiáltása szakadt fel. „Me­neküljön, aki tud!“ s az emberek pánikszerű futással rebben­tek szét a lángoló óriás alól, melyet a tűz pillanatok alatt elborított s mely előbb lassan süllyedni kezdett, majd húsz méter magasságból hirtelen lezuhant és hatalmas reccsenéssel a földhöz csapódott. Ténységet vitt magával, akik közül hatvan­négyet sikerült megmenteni. Tizenhat utas és a legénység tizenhét tagja azonban a lángok közt lelte halálát. FÉLÓRÁIG ÉGETT A „HINDENBURG" A mentést nagyon megnehezítette az a kö­rülmény, hogy a több mint százezer köbmé­ter gáz elégése óriási hőséget fejlesztett s vé­gül is abba kellett hagyni a mentési munká­latokat, mivel a romokat nem lehetett többé megközelíteni. A megmentettek legnagyobb része is olyan súlyos égési sebeket szenve­dett, hogy az orvosok véleménye szerint sokan menthetetlenek és valószínű, hogy a halottak száma ötvenre emelkedik. Kétségbeesett ugrás a kabin ablakából Az egyik amerikai utas, Herbert James D‘Laughlin az utolsó pillanatban kiugrott a kabin ablakából s olyan sze­rencsésen esett, hogy ép bőrrel menekült Ugyanilyen merész ugrással mentették meg életüket a léghajó két stewardja és egyik ka­­jatínasa. A többi utas megmentése azoknak a philadelphiai katonáknak köszönhető, akiket a léghajó kikötéséhez mint tartaléklegénysé­get vezényeltek ki. Ezek nem vesztették el lélekjelenlétüket, hanem odarohantak a lángban, álló kolosszushoz és életük veszélyeztetésével vonták ki az­­ utasfülkéből és gondolákból az utasokat A „Hakieo­arg'' 36 utast és 61 ifőnyi le­ A katasztrófa oka: hélium helyett hidrogén Hogy mi okozta a tüzet, még nem lehetett megállapítani. Egyes jelentések szerint a „Hindenburg“ orra kikötés közben­ odacsa­pódott a kikötőárbóchoz s ez okozta a rob­banást, ennek azonban ellentmond az a kö­rülmény, hogy a léghajó még 80 méter ma­gasban volt, mikor az első láng kigyult. A másik vélemény az, hogy a Zeppelinbe vil­lám csapott. Ez annál is valószínűbb, mivel a „Hindenburg“ kikötésekor heves nyári zá­por zúdult alá s a jég­erősen telítve volt vil­lamossággal. Németországból külön vizsgáló­­bizottság indult a katasztrófa közvetlen oká­nak kiderítésére. Minden­esetre megállapít­ható az, hogy a szerencsétlenség nem következett volna be, ha a léghajó gázcelláit a szokásos héliumgázzal töltik. A héliumgáz ugyanis nem gyullad meg. Ilyen gázt azonban Németországban nem ter­melnek és azt drága pénzen, Kanadából kel­lett volna vásárolni. A l­égügyminisztérium azonban, melynek élén Göring áll, non adott devizát a héliumgáz vásárlására és ezért a „Hindenburg“-ot a könnyen gyulladó hidro­génnel töltötték meg s ezzel eleve lehetővé, sőt valószínűvé tették a súlyos katasztrófát. A szerencsétlenség oka így első­sorban a III. Birodalom hadigazdálkodása s azo­kat kell az ötven szerencsétlen ember haláláért felelőssé tenni, akik devizát csak hadianyagokra utalnak ki és még akkor is takarékoskodnak, ha azzal em­berek életét teszik kockára. Eckener kapitány nem volt a hajón . Kérdés, hogy nem járult-e a szerencsétlen­ség keletkezéséhez az a körülmény is, hogy Eckener kapitány, a Zeppelin hajózás legki­tűnőbb szakembere nem volt a hajón. Ecke­ner, mint emlékezetes, számos Zeppelin-jára­tot sokkal súlyosabb körülmények között szerencsésen levezetett, ennek ellenére mégis kegyvesztett lett és elbocsátották, mivel összeütközésbe került Göringgel. Eckener ugyanis nem volt hajlandó a Zeppelin­t a német propaganda szolgá­latába állítani. A „Hindenburg“ vezényletét a légügymi­­nisztérium Pruss kapitányra bízta, akinek ez volt az első nagyobb léghajó útja s lehetsé­ges, hogy az ő tapasztalatlansága is hozzá­járult a katasztrófa bekövetkezéséhez. EGY AMERIKAI MILLIÁRDOS KIBÉRELTE A „HINDENBURG“-OT A „Hindenburg“-ot a visszafelé való útra Ben Smith amerikai milliárdos kétmillió ko­ronáért kibérelte hetven vendége számára, akikkel együtt akart Európába utazni, hogy részt vegyenek a londoni koronázási ünnepe­ken. A milliárdos társaság útiprogrammja az volt, hogy Friedrichshafenből repülőgépeken Londonba mennek, ahol részt vesznek a koro­názáson, majd két nap múlva visszarepülnek Friedrichshafenb­e és a „Hindenburg**-on tér­nek vissza Newyorkba. A meghívott utasok meg is érkeztek Lakehurstba, azonban a büszke légi óriás helyett már csak összegör­bült­­acélrudak füstölgő halmazát találták. NÉMETORSZÁGBAN NEM HISZIK EL A HÍRT Midőn a Zeppelin művek rádiótelegrafis­­tája éjjel 1 órakor megkapta az első jelen­tést a katasztrófáról, egész egyszerűen nem akarta elhinni a hírt. Annál kevésbé, mivel alig egy félórával előbb érkezett meg a „Hindenburg“ rádióüzenete: „Az­óta befejeztük, a fedélzeten­­minden rend■ ben“. Ez a szokásos üzenet, amit a Zeppelinek kikötéskor mindig megtáviratoznak az anya­állomásnak. A rádiótiszt mégis továbbadta a jelentést feletteseinek, akik Newyorkból a hír megerősítését kérték. Németországban a hírt hallatlan megdöb­benéssel fogadták. A német lapok gyászkeret­ben jelentek meg s hogy a felelősséget a ka­tasztrófa igazi okozóiról eltereljék, azt írják, hogy a szerencsétlenséget szabotázs okozta. AMERIKA RÉSZVÉTE Newyork lakossága a város felett elhúzó légi óriást nagy lelkesedéssel üdvözölte és százezrek tolongtak kinn az utcán, hogy gyö­nyörködjenek a Zeppelin repülésében. Annál nagyobb volt a megdöbbenés, midőn alig egy félóra múlva megérkezett a szerencsétlenség híre. A lapok különkiadásban számoltak be a katasztrófáról, melyet a rikkancsok kezéből a szó szoros értelmében kitéptek az emberek, F­tíytadáa® * 2. oldalon. Mas MMM-Na» Talles heti radlAmösor» Utolfo vizsga (u. gr.) Ismét hallani fogjuk farizeus hangju­kat, hogy ők nem tettek semmit s nem feleletek semmiért. A vén monomanias ellenforradalmár mexikói ..magányában'' ismét fel fogja rakni há­tb­a az angyalszárnyakat s a belzi csodarabbát megszégyenítő szübőséggel fogja a szitkok árada­tát zúdítani azokra, akik a trockizmust kitaszít­ják a haladó, antifasiszta tábor egyeteméből. De az utolsó vizsga is lezajlott s a szóáradat minden jóakaratu­k,mhor a esméle csak még visszataszí­­tóbbá fogja tenni azokat a megszállottakat vagy tudatos gonosztevőket, akik minden alkalmat meg­ragadnak, hogy kést döfjenek az élethalál harc­ban álló antifasizmus hátába. Akikben netalán a moszkvai perek kétségeket hagytak volna hátra, nézzenek Katalánia felé s tartsanak lelkiismereti vizsgálatot: nem ők voltak-e azok, akiket meg­tévesztett a reakciós sajtó s a reakciós politika gyanús védőügyvédeskedése Trockij mellett, akik annyi jóhiszeműséget tételeztek fel erről az úgy­nevezett „szélsőbaloldali"* mozgalomról, mert amennyi rosszhiszeműség és elvetemültség van benne a valóságban? E sorok írójának a legutóbbi hónapokban al­kalma volt rendszeresen olvasni a spanyolországi trockisták Barcelonában megjelenő német- és fran­cia nyelvű folyóiratait s egyéb kiadványait. Ezek a sajtótermékek a külföld „informálására** szol­gálnak s belőlük vett idézetekkel, melyek a népi Spanyolországban uralkodó „borzalmas“ állapoto­kat ecsetelik, valóban nagyon sokat lehetett talál­kozni a fasiszta lapokban s a német, olasz rádió­­leadásokban. M Ha most visszalapozunk ezekben a sajtótermékekben, meg kell állapítanunk, hogy az lett volna a rendkívüli, ha nem vitt volna útjük ahoz a förtelmes merénylethez, melynek két na­pig a világ tanúja volt Katalániában. Ezekben a sajtótermékekben hónapok óta vadul izgatták az anarchista illúziók által még fogva tartott töme­geket a köztársaság ellen, a parlamentáris állam­forma ellen, a hadsereg ellen, a nemzetközi bri­gád ellen, a Szovjetszövetség ellen, Caballero el­len, Miaja tábornok ellen, a népfront és vezetői ellen . . . szóval minden ellen, ami garanciája ma Spanyolországban és Spanyolországon kívül az eredményes antifasiszta harcnak. Az orosz forra­dalom szótárából el­tulajdonított s elferdített frá­zisokat hirdettek „katonatanácsokról**, a kormány „ellenőrzéséről“, „alkotmányozó gyűlésről“, ..kol­lektivizálásról“, amiknek csak az volt a rendelte­tésük, hogy dezorganizálják a védelmi tróntól, egymással szembeállítsák az egyes d­emokratikus pártokat és csoportokat a legnagyobb veszély pi­­lanatában. Mindez mitért és hogyan? E helyen számtalanszor megírtuk már, hogy ma Spanyolország legfontosabb kérdése s a népfront győzelmének legfőbb előfeltétele a kormány te­kintélyének biztosítása, a központi vezetés meg­teremtése, fegyelem, kohézió s minden erő össz­pontosítása az intervenció legyőzésének politikai és katonai feladatára. Mindennek megteremtése óriási erőfeszítéseket rótt a kormányra s a kon­struktív erőkre. A sajátos spanyol történelem eredményezte népének „individualizmusát”, fegyel­mezetlenségét s az anarchizmusnak közel több­ mint fél évszázada hatalmas befolyása van a tö­megekre. Mindez homlokegyenes tagadása a mos­tani helyzet követelményeinek, mikor a spanyol népnek háborút kell viselni az intervenció nagyon is fegyelmezett, nagyon is összpontosított s állig felfegyverzett hadai­ ellen. A szorosan vett Spa­nyolországban, amely közvetlenebbül érezte a fa­siszta nyomást s a tömegek a gyakorlatból tanul­hattak, a kormány könnyebben megbirkózott a problémákkal, mint Katalóniában, ahol a szocia­lista pártok befolyása mindig kisebb is volt. Az anarchisták politikai éretlenségére spekuláló tro­­ckizmusnak Madridban nem is voltak sikerei. A tömegek maguk vetették ki maguk közül a bom­lásnak e bacilusait: miután sorozatosan megfutot­tak a frontról, működésüket lehetetlenné tették, rádiójukat elkobozták, lapjaikat betiltották s ez­zel a kérdés nagyjából el is volt intézve. • Nem így Katalóniában. Itt az anarchizmus tö­redezésének folyamata lassúbb, bár félreismerhe­tetlen. Az anarchizmus „modernizálódásának­, az állammal, fegyelemmel, modern hadászattal s a szocialista pártokkal való mgbékélésének élén D­u­r­u­tt­i, az elesett hős állott. A trockisták mindent elkövettek, hogy tönkretegyék Durutti művét. Durutti a központi vezetés elismerésére s a kormánnyal, hadvezetéssel szembeni lojalitásra nevelte híveit. Ugyanezt teszi Oliver, a másik nagy anarchista vezér is. A trockisták igyekeztek befurakodni a FAI-ba s a CNT-be. Említett lap­jaikból autentikusan meg lehet állapítani, hogy valamennyi jelszavuk engedetlenségre uszítja az anarchistákat azzal a kormánnyal szemben mely­ben a CNT-nek is négy minisztere van s arra biz­tatja a FAI híveit, hogy ne kövessék a kormány utasításait, sőt mi több , hogy ne menjenek a frontra, hanem maradjanak fegyveresen, a Hinter­­landban a „rendőrszolgálat“ elvégzésére s a kor­mány „ellenőrzésére“. Ennek az aknamunkának volt az eredménye az a visszás helyzet, amely a hadseregben kialakult. A hadseregbe és a frontok­ra főleg csak a szocialisták, kommunisták s a polgári népfrontpártok hívei mentek s amennyi­ben trockisták, vagy az általuk megmételyezett anarchisták voltak itt, nem engedelmeskedtek a haraveszttsíg­i ptraneealnak » katonatanácsokat

Next