Magyar Nap, 1937. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1937-06-18 / 141. szám

II. évfolyam 141. szám F­zerkesztö: Kálmán Miklós „Bakiadét Péntek, 1937 Junius 19 szerkesztő: Dr. Ferencs Asslé Räder bevallja, hogy a „Deutschland“ lött először az­­ranco-csapatok­ állási vérveszteségei Bilbaónál lilább fegyver- és lkszerszállítások France részére / lenden és Párizs elismerik Francét? / Halálra istért falangis fia vezérek Bilbao, június 17. — Miután Davila csapa­tainak frontális támadása Bilbao ellen a baszkok hősies ellenállásán megtörött, a fel­kelők megkísérlik teljesen körülzárni Bilbaot. Északról, Plencia felől a fasiszta csapatok már Deusto előtt állnak, azonban Deusto s a fontos fekvésű San Domingo és Archanda hegyek még mindig a népfrontcsapatok bir­­tokában vannak. Délen Davila csapatai ha­talmas túlerővel támadtak Galdacano ellen, amit a milícia egyik tisztjének árulása kö­vetkeztében sikerült is elfoglalniuk. A gal­­dacanoi szakasz parancsnoka, egy német származású ezredes, a múlt éjfél átszökött a fasiszták táborába s maga irányította a tá­­madást a baszk csapatok állásai ellen. A vé­delem gyenge pontjait kihasználva, a milicia harcvonalát több ponton benyomták s a baszkok végül is kénytelenek voltak vissza­vonulni. Ezzel a fasisztáknak sikerült a bil­­hao-durangoi útvonal felett emelkedő hegye­ket megszállótok. A felkelők óriási embertömegeket vetnek Harcba s nyilvánvaló, hogy Davila minden áron ki akarja erőszakolni ezt a győzelmet, amely az intervencionista olasz és német csapatok számára presztizsokokból nagyon fontos. Franco Bilbao város elestétől azt re­méli, hogy Berlin és Róma még erőteljesebb támogatásban fogják részesíteni és sikerül elérnie, hogy London is hadviselő félnek is­merje el. Noha Bilbao elfoglalása katonai szempontból nem jelentene sokat, a fasiszták ezért az erkölcsi sikerért minden áldozatot hajlandók meghozni. Davila csapatai óriási vérveszteséget szenvedtek és ha ilyen em­­berpazarlással folytatják a támadást, rövi­desen elvérzik az egész támadó sereg. A fel­kelő­k előnyomulása az utolsó napokban meg­lassult és offenzívájukban fel lehet fedezni a kimerültség első jeleit. A POLGÁRI lakosság kiürítése Nagy nehézségeket okoz Bilbao polgári lakos­ságának kiürítése. Bilbao lakosainak száma, béke­időkben mintegy 300.000 azonban ahogy közeled­tek a főváros felé a felkelők csapatai, úgy áram­lott a vidéki lakosság Bilbaóba, mert senki sem akarta bevárni az idegen zsoldosok és a mór rablóhordák „felszabadítását“, így Bilbao lakosságának száma majdnem egy­millióra növekedett s az a 20.000 gyermek, nő és agg, akit külföldre szállítottak, alig apasztotta valamivel a polgári lakosság számát. A menekülőket, most San­ander felé viszik el ,azonban a fasiszták állandóan bom­bázzák az útvonalakat és repülőgépeik gépfegy­verrel lövik a menekülök oszlopaik önvédelemből cselekedtek, a be nem avat­­kozási bizottság nem akar újból foglal­kozni a „Deutschland" esettel és napi­rendre tér a konfliktus felett. Sevilla, június 17. — A sevillai katonai bíróság a falangisták tizennégy vezérét, köztük Manuel Mudilla ezredest halálra, másik nyolcvan fa­la­n­gistát életfogytiglani fegyházra ítélte. Az elítél­teket Guineába fogják szállítani. Gibraltár, junius 17. — A felkelők ágyunaszád­­jai feltartóztatták és a ceutai kikötőbe vitték a „Kuban" és a „Transbah­“ szovjetgőzösöket A hajó rakományát lefoglalták, legénységüket letar­tóztatták.% Ki löfit először le isáltál? London, június 17. — Räder admirális a „Deutschland" halott matrózainak teme­tésénél szenzációs kijelentést tett, mely­­lyel Németország maga cáfolja meg azt az indokolást, amivel Alméria kegyetlen bombázását igyekeztek széníteni. Räder ugyanis kijelentette, hogy az ibizai öböl­ben a „Deutschland" lőtt először a köze­ledő valenciai kormányrepülőgépekre s a repülők csak azután válaszoltak bom­báikkal. Igaz, Räder egy különös „ment­séget" talál a „Deutschland“ részére és azt állítja, hogy a repülőbombák előbb érték a hajót, sem mint a „Deutschland“ jól megcélozta volna a két kormánygépet. Noha ezzel nyilvánvalóvá lett, hogy az ibizai konfliktusnál Németország volt a támadó és a kormánygé­pek csak jogos Fegyverszállítások — az ellenőrzők szeme láttára Párizs, június 17. — A baszk kormány pá­rizsi megbízottja, Picavea okmányokkal alá­támasztott nyilatkozatot adott a sajtó kép­viselőinek, mely szerint német hajók a közelmúltban több mint négyszáz ágyút és nagymennyiségű lő­szert raktak partra San Sebastian köze­lében. Ezek az újabb fasiszta fegyverszállítások mondhatni az ellenőrző hajók szeme láttára történtek. A baszk kormány az ellenőrző flottáktól a német és olasz intervenció meg­­gállását és a törvényes kormány számára a fegyvervásárlás engedélyezését követeli. A „Paris S­o­i­r“ bilbaói tudósítója meg­állapította az egyik fel nem robbant gránát­ról, hogy ugyanaz a gyártmány, mint amivel a német hadihajók Almeriát bombázták, tehát bebizonyított tény, hogy Davila tábor­nok Bilbao elleni offenzívá­jához a Harmadik Birodalomból kapta a hadianyagot. Ugyan­csak a francia újságíró jelenti, hogy Bilbaót csupa Junckers-, Henckel- és Fiat-típusú re­pülőgép bombázza. Egy másik spanyol jegyzék, melyet a be­­nem avatkozási bizottsághoz nyújtottak be, a Portugáliából eredő lőszerszállításokra hívja fel az ellenőrző bizottság figyel­mét. A jegyzék pontosan felsorolja azokat a por­tugál dinam­itgyárakat, ahonnan az utóbbi időkben nagymennyiségű dinamitot szállítot­tak Franconak s felhívja az angol ellenőrö­ket arra, hogy vonják felelősségre ezeket az üzemeket, hogy mit csináltak azzal a nagy­mennyiségű dinamittal, amit az utóbbi idők­ben — munkásl­étszá­muk lényeges emelése mellett — gyártottak. Ha Bilbao elesik­­ Anglia elismeri Francéit Párizs, június 17. — Az „Ech­o de Pa­­ris‘‘-ban Pertinax feltünést keltő cikkben foglalkozik az újabb spanyolországi inter­venciós hullám esetleges következményeivel és azt állítja, hogy Bilbao elesik, az angol kormány el fogja ismerni Francot hadviselő félnek. Pertinax szerint a burgoszi junta pár nappal ezelőtt ily irányú kérést terjesztett a londo­ni kormány elé és Franco épp azért erősza­kolja annyira a Bilbao elleni ostromot, mi­vel attól poétikai helyzetének javulását vár­ja. Ha Anglia elismeri Francot, valószínű, hogy Franciaország is kénytelen lesz igy tenni s ezzel a spanyol polgárháború uj fe­jezete kezdődne s a nyugati demokratikus országok ismét szégyent vallanának. A kommunista ,,­‘H­um­anit­y“ is megem­lékezik ezekről a törekvésekről és a legéle­sebben állást foglal ellene. London, június 17. — A spanyol kormány lon­doni követségének egyik vezető egyénisége a kö­vetkezőkben foglalta össze a spanyol kormány véleményét a bilbaói harcokról: Ha Bilbao elesne­­— ami nincs kizárva, mivel a felkelők igen nagy, számú német repülőgép és erős német tüzérség­­felett rendelkeznek — úgy ez a háborúnak csak egy epizódját, ha még oly szomorú epizódját is, jelenti. Épp ezért továbbra is bízunk hadsere­­günkben és a győzelemben. A spanyol nép mö­göttünk áll és ha a Felkelők táborában harcoló németeket és olaszokat visszahívnák, egy ellen, állásuk azonnal összeomlana. Igaz, a felkelők nagymennyiségű lőszer felett rendelkeznek, de nekünk kimeríthetetlen embertartalékjaink van­nak és eredményes kísérleteket teszünk arra, hogy fegyver, és lőszergyártásunkat fokozzuk. Neurath junius 23-ikán Londonban Az angol sajtó Neurath látogatásától a „tengelypolitika" befejezését várja London, június 17.­­ Az angol külügymi­nisztérium hivatalos értesítése szerint Neu­rath báró, német birodalmi külügyminiszter június 23-án Londonba érkezik. A német kül­ügyminiszter látogatásának programját még nem állapították meg. Az angol sajtó nagy jelentőséget tulajdo­nít Neurath látogatásának. A londoni lapok utalnak arra, hogy egy időben m­ár úgy lát­­szott, Ribbentrop teljesen kezébe keríti a Harmadik Birodalom külpolitikájának irányí­tását és kiszorítja helyéből Neurathot. Az utóbbi időkben azonban Neurathra több fon­tos külpolitikai missziót bíztak: a miniszter épp az imént tért vissza délkeleteurópai út­járól. Az angol sajtó véleménye szerint Neu­rath nem feltétlen híve a „tengelypolit­iká­­nak“ és az angol karh­­ány Neurath látoga­tásában kísérletet vél látni arra, hogy Hitler — természetesen megfelelő árért — olasz kapcsolatait felcserélné Anglia támogatásával. Fölös azonban, hogy Neurath látogatásának ilyen beharangozásával az angol kormány csak hangulatot akar csinálni eg a németbarát fordulat előkészítésére. Egyátalán nem való­színű, hogy a Harmadik Birodalom feladja a tengelypolitikát s ezzel felbontsa egész ed­digi dunamedencei és balkáni politikáját. A kémkedési per tanulságai­ ­. Ma már nyilvánvaló, hogy a fasiszta hatal­mak és főleg Németország külpolitikai szük­ségleteiből fakadó hadjárat a Szovjetszövet­ség ellen csődöt mondott. Utolsó görcsös vo­­naglásként néhány szerkesztőségben az utóbbi napok hisztérikus rohamait még azzal toldot­ták meg, hogy papírkosárba dobták a moszk­vai hivatalos jelentést, amely szerint Leoid most meghalt testvérének urnáját Sztálin, Mo­lotov, Vorosilov stb. vitték és gyorsan meg­­írták, hogy „általánosan feltűnt a szovjet­kormány vezetőinek távolmaradása a temetés­ről". De ez a kis hamisítás már nem haladja meg azoknak a sületlenségeknek a mértékét, amelyeknek rendszeres adagolását egyes helye­ken a jó újságírás első kellékének tartják. A­ nagy angol és francia lapok egy része is taka­ródót fúj, mert belátta, hogy néhány napra a jól megszervezett hitlerista propaganda háló­­jába került és a mindig higgadt, „Manchester Guardian“ fölényes nyugalommal inti le az izgágákat. „Egyes revü-írók — írja a tekinté­lyes angol liberális lap — azon a nézeten van­ nak, hogy a Szovjetszövetséget belső válság rázkódtatja meg. A Londonban uralkodó né­zet azt vallja, hogy a szovjetrendszer nincsett veszélyeztetve és nincs válságban. A Szovjet­szövetség hadierejét itt rendkívül magasan­ értékelik. A vörös hadsereget fegyelmezett, jól felfegyverzett és teljesen modern véderő­nek tartják. Azon a véleményen vannak, hogy a Szovjetszövetség a támadóval szemben töké­letesen tud védekezni". A Szovjetszövetségről terjesztett nevetséges és tudatlanságra valló hamis hírek visszauta­sítása után, azokhoz is lenne néhány szavunk, akik jóindulatúlag vizsgálják, hogy a moszk­vai kémkedési per mennyiben befolyásolja a fasizmus elleni harc kilátásait és milyen kö­vetkezményekkel járhat a Szovjetszövetségre nézve. A felelet tulajdonképen egyszerű. Árulók­nak az eltávolítása sohasem volt kárára vált, milyen egyébként életerős és egészséges közös­ségnek, ellenkezőleg, ha egy ilyen szükséges operáció idejében történik csak kedvező ha­tása lehet. A Szovjetszövetség véderejének ■ ezt még az­ ellenfél is elismeri — eddig is döntő szerepe volt a fasizmus megfékezésé­ben, háború esetén pedig a fasizmus leverésé­nek legfontosabb tényezője lennte. Néhány emberről, akik a vörös hadseregben fontos po­zíciókat töltöttek be, kitűnt hogy árulást kö­vettek el és épen azzal a hatalommal szövet­keztek, amely nemcsak a szovjetállamnak es­küdt ellensége, hanem minden emberi érték­nek békének és demokratikus jogoknak, nem­zetek függetlenségének és népek szabadságá­nak megsemmisítésére törekszik. Minden jó­zan gondolkodású ember számára nyilván­való, hogy ha ilyen egyéneket lelepleznek, ki­közösítenek a társadalomból és örökre ártal­matlanná tesznek, ezzel csak a társadalom nyert,, amelynek életérdeke, hogy a fasiszta kelevény ne terjedjen testén, ellenkezőleg tel­jesen letűnjön róla. A Szovjetszövetségben vi­szont a történteknek épen ellenkező eredmé­nyük volt, mint amilyet az ellenfél kívánt és hazudott. A szovjet sajtó napok óta oldalakat szentel a kémkedési perrel foglalkozó gyűlések ismer­tetésének. Úgyszólván nincs egyetlen város, egyetlen helyőrség sem, munkahely, vagy csa­­pattest, ahol nem tárgyalnának kimerítően a kémek bűneiről. S ezeken a gyűléseken az embermilliók nemcsak egyöntetűleg elítélik a tetteseket, hanem — ami sokkal jellemzőbb és lényegesebb­­— odaadásukról biztosítják a szovjet kormányt, fogadkoznak, hogy ezentúl még éberebbek lesznek rendszerük ellenségei­vel szemben, rajongó szerettettel emlékeznek meg Sztálinról, Vorosilovról és az ország többi ismert vezetőjéről. Természetesen ke­mény szavakkal nyilatkoznak az elítéltekről, de lehet ez másképen egy olyan országban, ahol a nép érzi és tudja, hogy a hadsereg ellen elkövetett árulás, a kormány ellen szőtt balga összeesküvés, ő ellene, a kormánnyal teljesen összeforrott lakosság ellen irányul és sok ál­dozattal megteremtett boldog életviszonyait veszélyezteti? A kémkedési központ felrobbantásának és az ítéletnek tehát az lett az eredménye, hogy a szovjet lakosság egysége, a vörös hadsereg odaadása, a kormánnyal szemben megnyilvá­nult általános bizalom még megerősödött, vagyis a Szovjetszövetség és rendszere meg­szilárdult. E tekintetben tehát meg lehetnek elégedve mindazok, akik tisztában vannak vele, hogy milyen támaszt jelent a demokra­tikus erők számára a szovjetbirodalom és ag­godalommal nézik a III. Birodalom áskálódá­­sait. De nem akarjuk erre az egy nempontra le­egyszerűsíteni az ügyet és feleletet adunk

Next