Magyar Nap, 1937. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1937-06-18 / 141. szám
II. évfolyam 141. szám Fzerkesztö: Kálmán Miklós „Bakiadét Péntek, 1937 Junius 19 szerkesztő: Dr. Ferencs Asslé Räder bevallja, hogy a „Deutschland“ lött először azranco-csapatok állási vérveszteségei Bilbaónál lilább fegyver- és lkszerszállítások France részére / lenden és Párizs elismerik Francét? / Halálra istért falangis fia vezérek Bilbao, június 17. — Miután Davila csapatainak frontális támadása Bilbao ellen a baszkok hősies ellenállásán megtörött, a felkelők megkísérlik teljesen körülzárni Bilbaot. Északról, Plencia felől a fasiszta csapatok már Deusto előtt állnak, azonban Deusto s a fontos fekvésű San Domingo és Archanda hegyek még mindig a népfrontcsapatok birtokában vannak. Délen Davila csapatai hatalmas túlerővel támadtak Galdacano ellen, amit a milícia egyik tisztjének árulása következtében sikerült is elfoglalniuk. A galdacanoi szakasz parancsnoka, egy német származású ezredes, a múlt éjfél átszökött a fasiszták táborába s maga irányította a támadást a baszk csapatok állásai ellen. A védelem gyenge pontjait kihasználva, a milicia harcvonalát több ponton benyomták s a baszkok végül is kénytelenek voltak visszavonulni. Ezzel a fasisztáknak sikerült a bilhao-durangoi útvonal felett emelkedő hegyeket megszállótok. A felkelők óriási embertömegeket vetnek Harcba s nyilvánvaló, hogy Davila minden áron ki akarja erőszakolni ezt a győzelmet, amely az intervencionista olasz és német csapatok számára presztizsokokból nagyon fontos. Franco Bilbao város elestétől azt reméli, hogy Berlin és Róma még erőteljesebb támogatásban fogják részesíteni és sikerül elérnie, hogy London is hadviselő félnek ismerje el. Noha Bilbao elfoglalása katonai szempontból nem jelentene sokat, a fasiszták ezért az erkölcsi sikerért minden áldozatot hajlandók meghozni. Davila csapatai óriási vérveszteséget szenvedtek és ha ilyen emberpazarlással folytatják a támadást, rövidesen elvérzik az egész támadó sereg. A felkelők előnyomulása az utolsó napokban meglassult és offenzívájukban fel lehet fedezni a kimerültség első jeleit. A POLGÁRI lakosság kiürítése Nagy nehézségeket okoz Bilbao polgári lakosságának kiürítése. Bilbao lakosainak száma, békeidőkben mintegy 300.000 azonban ahogy közeledtek a főváros felé a felkelők csapatai, úgy áramlott a vidéki lakosság Bilbaóba, mert senki sem akarta bevárni az idegen zsoldosok és a mór rablóhordák „felszabadítását“, így Bilbao lakosságának száma majdnem egymillióra növekedett s az a 20.000 gyermek, nő és agg, akit külföldre szállítottak, alig apasztotta valamivel a polgári lakosság számát. A menekülőket, most Sanander felé viszik el ,azonban a fasiszták állandóan bombázzák az útvonalakat és repülőgépeik gépfegyverrel lövik a menekülök oszlopaik önvédelemből cselekedtek, a be nem avatkozási bizottság nem akar újból foglalkozni a „Deutschland" esettel és napirendre tér a konfliktus felett. Sevilla, június 17. — A sevillai katonai bíróság a falangisták tizennégy vezérét, köztük Manuel Mudilla ezredest halálra, másik nyolcvan falangistát életfogytiglani fegyházra ítélte. Az elítélteket Guineába fogják szállítani. Gibraltár, junius 17. — A felkelők ágyunaszádjai feltartóztatták és a ceutai kikötőbe vitték a „Kuban" és a „Transbah“ szovjetgőzösöket A hajó rakományát lefoglalták, legénységüket letartóztatták.% Ki löfit először le isáltál? London, június 17. — Räder admirális a „Deutschland" halott matrózainak temetésénél szenzációs kijelentést tett, melylyel Németország maga cáfolja meg azt az indokolást, amivel Alméria kegyetlen bombázását igyekeztek széníteni. Räder ugyanis kijelentette, hogy az ibizai öbölben a „Deutschland" lőtt először a közeledő valenciai kormányrepülőgépekre s a repülők csak azután válaszoltak bombáikkal. Igaz, Räder egy különös „mentséget" talál a „Deutschland“ részére és azt állítja, hogy a repülőbombák előbb érték a hajót, sem mint a „Deutschland“ jól megcélozta volna a két kormánygépet. Noha ezzel nyilvánvalóvá lett, hogy az ibizai konfliktusnál Németország volt a támadó és a kormánygépek csak jogos Fegyverszállítások — az ellenőrzők szeme láttára Párizs, június 17. — A baszk kormány párizsi megbízottja, Picavea okmányokkal alátámasztott nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek, mely szerint német hajók a közelmúltban több mint négyszáz ágyút és nagymennyiségű lőszert raktak partra San Sebastian közelében. Ezek az újabb fasiszta fegyverszállítások mondhatni az ellenőrző hajók szeme láttára történtek. A baszk kormány az ellenőrző flottáktól a német és olasz intervenció meggállását és a törvényes kormány számára a fegyvervásárlás engedélyezését követeli. A „Paris Soir“ bilbaói tudósítója megállapította az egyik fel nem robbant gránátról, hogy ugyanaz a gyártmány, mint amivel a német hadihajók Almeriát bombázták, tehát bebizonyított tény, hogy Davila tábornok Bilbao elleni offenzívájához a Harmadik Birodalomból kapta a hadianyagot. Ugyancsak a francia újságíró jelenti, hogy Bilbaót csupa Junckers-, Henckel- és Fiat-típusú repülőgép bombázza. Egy másik spanyol jegyzék, melyet a benem avatkozási bizottsághoz nyújtottak be, a Portugáliából eredő lőszerszállításokra hívja fel az ellenőrző bizottság figyelmét. A jegyzék pontosan felsorolja azokat a portugál dinamitgyárakat, ahonnan az utóbbi időkben nagymennyiségű dinamitot szállítottak Franconak s felhívja az angol ellenőröket arra, hogy vonják felelősségre ezeket az üzemeket, hogy mit csináltak azzal a nagymennyiségű dinamittal, amit az utóbbi időkben — munkáslétszámuk lényeges emelése mellett — gyártottak. Ha Bilbao elesik Anglia elismeri Francéit Párizs, június 17. — Az „Echo de Paris‘‘-ban Pertinax feltünést keltő cikkben foglalkozik az újabb spanyolországi intervenciós hullám esetleges következményeivel és azt állítja, hogy Bilbao elesik, az angol kormány el fogja ismerni Francot hadviselő félnek. Pertinax szerint a burgoszi junta pár nappal ezelőtt ily irányú kérést terjesztett a londoni kormány elé és Franco épp azért erőszakolja annyira a Bilbao elleni ostromot, mivel attól poétikai helyzetének javulását várja. Ha Anglia elismeri Francot, valószínű, hogy Franciaország is kénytelen lesz igy tenni s ezzel a spanyol polgárháború uj fejezete kezdődne s a nyugati demokratikus országok ismét szégyent vallanának. A kommunista ,,‘Humanity“ is megemlékezik ezekről a törekvésekről és a legélesebben állást foglal ellene. London, június 17. — A spanyol kormány londoni követségének egyik vezető egyénisége a következőkben foglalta össze a spanyol kormány véleményét a bilbaói harcokról: Ha Bilbao elesne— ami nincs kizárva, mivel a felkelők igen nagy, számú német repülőgép és erős német tüzérségfelett rendelkeznek — úgy ez a háborúnak csak egy epizódját, ha még oly szomorú epizódját is, jelenti. Épp ezért továbbra is bízunk hadseregünkben és a győzelemben. A spanyol nép mögöttünk áll és ha a Felkelők táborában harcoló németeket és olaszokat visszahívnák, egy ellen, állásuk azonnal összeomlana. Igaz, a felkelők nagymennyiségű lőszer felett rendelkeznek, de nekünk kimeríthetetlen embertartalékjaink vannak és eredményes kísérleteket teszünk arra, hogy fegyver, és lőszergyártásunkat fokozzuk. Neurath junius 23-ikán Londonban Az angol sajtó Neurath látogatásától a „tengelypolitika" befejezését várja London, június 17. Az angol külügyminisztérium hivatalos értesítése szerint Neurath báró, német birodalmi külügyminiszter június 23-án Londonba érkezik. A német külügyminiszter látogatásának programját még nem állapították meg. Az angol sajtó nagy jelentőséget tulajdonít Neurath látogatásának. A londoni lapok utalnak arra, hogy egy időben már úgy látszott, Ribbentrop teljesen kezébe keríti a Harmadik Birodalom külpolitikájának irányítását és kiszorítja helyéből Neurathot. Az utóbbi időkben azonban Neurathra több fontos külpolitikai missziót bíztak: a miniszter épp az imént tért vissza délkeleteurópai útjáról. Az angol sajtó véleménye szerint Neurath nem feltétlen híve a „tengelypolitikának“ és az angol karhány Neurath látogatásában kísérletet vél látni arra, hogy Hitler — természetesen megfelelő árért — olasz kapcsolatait felcserélné Anglia támogatásával. Fölös azonban, hogy Neurath látogatásának ilyen beharangozásával az angol kormány csak hangulatot akar csinálni eg a németbarát fordulat előkészítésére. Egyátalán nem valószínű, hogy a Harmadik Birodalom feladja a tengelypolitikát s ezzel felbontsa egész eddigi dunamedencei és balkáni politikáját. A kémkedési per tanulságai . Ma már nyilvánvaló, hogy a fasiszta hatalmak és főleg Németország külpolitikai szükségleteiből fakadó hadjárat a Szovjetszövetség ellen csődöt mondott. Utolsó görcsös vonaglásként néhány szerkesztőségben az utóbbi napok hisztérikus rohamait még azzal toldották meg, hogy papírkosárba dobták a moszkvai hivatalos jelentést, amely szerint Leoid most meghalt testvérének urnáját Sztálin, Molotov, Vorosilov stb. vitték és gyorsan megírták, hogy „általánosan feltűnt a szovjetkormány vezetőinek távolmaradása a temetésről". De ez a kis hamisítás már nem haladja meg azoknak a sületlenségeknek a mértékét, amelyeknek rendszeres adagolását egyes helyeken a jó újságírás első kellékének tartják. A nagy angol és francia lapok egy része is takaródót fúj, mert belátta, hogy néhány napra a jól megszervezett hitlerista propaganda hálójába került és a mindig higgadt, „Manchester Guardian“ fölényes nyugalommal inti le az izgágákat. „Egyes revü-írók — írja a tekintélyes angol liberális lap — azon a nézeten van nak, hogy a Szovjetszövetséget belső válság rázkódtatja meg. A Londonban uralkodó nézet azt vallja, hogy a szovjetrendszer nincsett veszélyeztetve és nincs válságban. A Szovjetszövetség hadierejét itt rendkívül magasan értékelik. A vörös hadsereget fegyelmezett, jól felfegyverzett és teljesen modern véderőnek tartják. Azon a véleményen vannak, hogy a Szovjetszövetség a támadóval szemben tökéletesen tud védekezni". A Szovjetszövetségről terjesztett nevetséges és tudatlanságra valló hamis hírek visszautasítása után, azokhoz is lenne néhány szavunk, akik jóindulatúlag vizsgálják, hogy a moszkvai kémkedési per mennyiben befolyásolja a fasizmus elleni harc kilátásait és milyen következményekkel járhat a Szovjetszövetségre nézve. A felelet tulajdonképen egyszerű. Árulóknak az eltávolítása sohasem volt kárára vált, milyen egyébként életerős és egészséges közösségnek, ellenkezőleg, ha egy ilyen szükséges operáció idejében történik csak kedvező hatása lehet. A Szovjetszövetség véderejének ■ ezt még az ellenfél is elismeri — eddig is döntő szerepe volt a fasizmus megfékezésében, háború esetén pedig a fasizmus leverésének legfontosabb tényezője lennte. Néhány emberről, akik a vörös hadseregben fontos pozíciókat töltöttek be, kitűnt hogy árulást követtek el és épen azzal a hatalommal szövetkeztek, amely nemcsak a szovjetállamnak esküdt ellensége, hanem minden emberi értéknek békének és demokratikus jogoknak, nemzetek függetlenségének és népek szabadságának megsemmisítésére törekszik. Minden józan gondolkodású ember számára nyilvánvaló, hogy ha ilyen egyéneket lelepleznek, kiközösítenek a társadalomból és örökre ártalmatlanná tesznek, ezzel csak a társadalom nyert,, amelynek életérdeke, hogy a fasiszta kelevény ne terjedjen testén, ellenkezőleg teljesen letűnjön róla. A Szovjetszövetségben viszont a történteknek épen ellenkező eredményük volt, mint amilyet az ellenfél kívánt és hazudott. A szovjet sajtó napok óta oldalakat szentel a kémkedési perrel foglalkozó gyűlések ismertetésének. Úgyszólván nincs egyetlen város, egyetlen helyőrség sem, munkahely, vagy csapattest, ahol nem tárgyalnának kimerítően a kémek bűneiről. S ezeken a gyűléseken az embermilliók nemcsak egyöntetűleg elítélik a tetteseket, hanem — ami sokkal jellemzőbb és lényegesebb— odaadásukról biztosítják a szovjet kormányt, fogadkoznak, hogy ezentúl még éberebbek lesznek rendszerük ellenségeivel szemben, rajongó szerettettel emlékeznek meg Sztálinról, Vorosilovról és az ország többi ismert vezetőjéről. Természetesen kemény szavakkal nyilatkoznak az elítéltekről, de lehet ez másképen egy olyan országban, ahol a nép érzi és tudja, hogy a hadsereg ellen elkövetett árulás, a kormány ellen szőtt balga összeesküvés, ő ellene, a kormánnyal teljesen összeforrott lakosság ellen irányul és sok áldozattal megteremtett boldog életviszonyait veszélyezteti? A kémkedési központ felrobbantásának és az ítéletnek tehát az lett az eredménye, hogy a szovjet lakosság egysége, a vörös hadsereg odaadása, a kormánnyal szemben megnyilvánult általános bizalom még megerősödött, vagyis a Szovjetszövetség és rendszere megszilárdult. E tekintetben tehát meg lehetnek elégedve mindazok, akik tisztában vannak vele, hogy milyen támaszt jelent a demokratikus erők számára a szovjetbirodalom és aggodalommal nézik a III. Birodalom áskálódásait. De nem akarjuk erre az egy nempontra leegyszerűsíteni az ügyet és feleletet adunk