Magyar Nap, 1937. július (2. évfolyam, 151-175. szám)

1937-07-21 / 166. szám

II. évfolyam 161. szám Főszerkesztő: Kálmán mniks kiadás Szerda, 1937 Julius 31 •» Felelős szerkesztő: Fr. Ferenci «Láss le „A háború elkerülhetetlen.. .“ A japánok nagyarányú hadműveletekbe kezdtek Japán ágh­ust bomfeálták Vinpisin­en városát­­ Angol véleményy szerint Kínát nem engedik elfoglalni Tokió, Július 20. — A japán hadügymi­nisztérium hivatalos jelentése szerint ,,a kí­nai csapatok kedden reggel tüzelni kezdtek a japán osztagokra.­ Ugyanezen jelentés sze­rint a kínaiak a délután folyamán rohamot intéztek a papacsani és lukoucsiaui japán állások ellen. Nyilvánvaló, hogy ez a jelen­tés (mely a felelősséget provokatív módon a kínaiakra tolja át) nagyarányú hadműve­letek, tehát a háború kezdetét jelenti. Nyil­vánvaló, hogy hadüzenet nem történik Ja­pán részéről. Más jelentések szerint a hadműveleteket az vezette be, hogy a japánok bombázni kezdték Vanpingsien városát. Másfél óra alatt 100 lövést adtak le a városra. Egyide­jűleg ezzel a japán osztagok parancsnoka még egy ultimátumot intézett a kínai hatósá­gokhoz, melynek határideje kedd dél volt. Ezt­ az ultimátumot a kínaiak megválaszolat­lanul hagyták. A Dömei távirati iroda jelentése szerint Vanpingsien bombázása nagyarányú katonai akció kezdete, miután a japán hatóságok ,,minden reményt feladtak" a konfliktus bé­kés elintézésére. ITT A HÁBORÚ! London, Július 20. — A ma reggeli sajtó nem titkolja aggodalmát a távolkeleti hely­zet miatt. A lapok egyöntetű véleménye szerint a háborút­ már csak csoda tudja meg­akadályozni. Figyelemreméltó a Morningpost cikke, melyben a háború kimenetelének esélyeiről beszél. Eszerint­­Japán legyőzheti Kínát, de soha el nem foglalhatja. E megállapítás után a lap a legutóbbi angol­japán tárgyalásokra tér át, amik most fél­beszakadtak. A lap céloz arra, hogy Kína elfoglalását Anglia nem fogja tűrni. A Morningpost elárulja, hogy Anglia nemrégiben javaslatot tett Japán­nak Kína két érdekszférára való felosz­tásáról. AZ UTOLSÓ TÁRGYALÁSOK Tokió, július 76. — Ma délelőtt a japán külügyi hivatal megbízásából Hidaka ügy­vivő átadta a nankingi kormánynak a japán választ Kina tegnapi jegyzékére. A kinai jegy­zékben négy pont volt lefektetve. Ezek a kö­vetkezők : 1. Semmiféle megoldás sem sértheti meg Kina területi integritását s a kinai fenn­­ség jogokat. 2. A Hopej-Csahar tanács a központi kor­mány vezetése alatt áll s ezen nem lehet tör­vénytelen változtatásokat eszközölni. ■­­. A kinai kormány nem tűrheti a helyi hi­vatalnokok elkergetését, akiket — mint a tar­­tományi tanács elnökét is maga neve­zett ki. 4. A kinai kormány nem tűrheti a 29. had­sereg mozgási szabadságának korlátozását. A mai japán válaszjegyzék erélyesen vissza­utasítja ezeket a pontokat és bejelenti, hogy nem hajlandó csapatait visszavonni. Japán kitart amellett, hogy a nankíngi kormány vonja ki Északkínából csapatait. Ma délelőtt nagyjelentőségű tanácskozás folyt le Hidaka japán követ és Vancsinghui a kínai külügyi hivatal képviselője között. A tanácskozások folyamán a japán követ megismételte a tokiói kormány követelé­seit, amiket a kínai képviselő barátságos hangon, de erélyesen visszautasított. Úgy látszik, hogy ezzel a tanácskozással minden remény megszűnt az északkínai kon­fliktus békés befejezésére. Annál is inkább mert a mai nap folyamán megindult a japánok hadjárata, amit a hivatalos „Dömei“ távirati iroda „büntetőexpedíció“ névvel illet. Váratlanul összehívták a kassai képviselő­­testületet Kassa, Július 20. — (Tudósítónk telefon­­jelentése.) A kassai képviselőtestületi ülés elhalasztásának ügyében, melyről a „Ma­gyar Nap“ más helyen beszámol, váratlan fordulat állott be. Ma délelőtt a képviselőtestületi tagok­nak kézbesítették az országos hivatal végzését, mely július hó 26-ára, hétfőre délután 4 órai kezdettel összehívja a képviselőtestület ülését. Ez az ülés nemcsak az öttagú elnökséget válassza meg, ahogy ezzel eredetileg szá­llta­k, hanem a bevett gyakorlattól eltérő­­leg a tanácstagokat és bizottsági tagokat is. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a Maxon polgármestersége ellen folytatott alá­írási mozgalom estéig már 9000 aláírást gyűjtött ösz­­sze. tűzvész elpusztította Dánia LEGNAGYOBB CIGARETTAGYÁRÁT Kopenhága, július 20. — Dánia legnagyobb cigarettagyára, amely honsei Petersen és fia cég tulajdonát képezi, keddre virradó éj­jel hatalmas lángokkal égni kezdett és el­pusztult. A tűz 4 millió cigarettát és szivart pusztított el, azonkívül még nagymennyiségű nyersdohányt és a gyár újonnan beszerzett gépeit. A kár 5 millió dán koronát tesz ki. A vizsgálat megindul, és nincs kizárva, hogy...8as#1M­ éji feon. . Ma alakul a kormány Létrejött a megegyezés, de titokban tartják Prága, július 20.­­ A koalíciós pártok kö­zött folyó tárgyalások kedden már engedé­kenyebb hangulatban zajlottak le, mégis Frodzsa kormányalakítási kísérlete nagy ne­hézségekbe ütközik. Az agrárpárt továbbra is kitart túlhajtott követelései mellett. A legfontosabb kérdések: a gabonaárak megállapítása, az 1938 évi állami költ­ségvetés, melyet — amint más helyen is közöljük — az agrárok 2 milliárddal akarnak fölemelni és végül a községi választások idejének megállapítása. Ezeken a követeléseken kivül az agrárok kitartanak amellett, hogy az állam 60 millió koronát adjon a gabona-monopóliumnak az úgynevezett veszteségi alapra és ezenkívül még az állam fizessen 20 ezer koronát az u. n. „vastartalékra“, mely 42 ezer vagon búzát jelent a hadsereg céljaira. Ezek az agrár­követelések nagy nehézsége­ket gördítenek a megegyezések elé és ebből kifolyólag alig lehet számítani arra, hogy az új kormány még szerda előtt megalakul. Ma Lodzsa Milán a dezignált miniszter­­elnök tárgyalásokat fog folytatni az egyes pártok vezetőivel és a lemondott kormány minisztereivel. E tárgyalások előtt Hodzsa hosszasabb megbeszélést folytatott a gabonatársaság kormánybiztosával is. LÉTREJÖTT A MEGEGYEZÉS Prága, július 20. — (Tudósítónk jelenté­se.) Hodzsa Milán hosszabb megbeszélést tartott az egyes koalíciós pártok meghatal­mazo­ttaival, mely tárgyalások folyamán si­került az összes vitás kérdésekben meg­egyezést elérnie. A nyolc koalíciós párt ezek szerint megegyezett a gabonaár, a vastar­­talék, a bizományos javaslat, a gabonatár­saság, a községi választások, a költségvetés é­s a fegyverkezési kiadások kérdéseiben. Ebben a pillanatban még nem lehet tudni, melyik álláspont rovására tettek engedmé­nyeket. AZ „ÚJ“ KORMÁNY Hodzsa holnap, szerdán délelőtt fél tíz órakor megy Benes elnökhöz, hogy a kor­mányalakítási tárgyalások állásáról beszá­moljon. A beszámoló után benyújtja az új kormány javaslatát is. A javaslat az eddigi kormányösszetételt fogja tartalmazni, csu­pán Kalfus volt pénzügyminiszter helyébe ideiglenesen Franke dr. iskolaügyi minisz­tert helyezi. A kormánykörök értesülései szerint dr. Benes elnök elfogadja ezt a ja­vaslatot és az „új“ kormányt a déli órákban felesketi. A kormányválság ilyen megoldása bizo­nyos csalódást jelent azok számára, kik az agrárpárt reakciós részének agresszív fel­lépése és a koalíció balszárnyának agrár­­ellenes nyilatkozatai után azt várták, hogy a szocialista pártok és a cseh néppárt együtt­­tes fellépéssel meggyengítik a reakciós ele­mek befolyását az új kormányban. A régi kormány visszahelyezésével ezek a jogosult remények megszűntek. Lehet ugyan, hogy a megegyezés tartalma az agrárok reakciós részének meghátráltatását jelenti, de erről még közelebbit nem lehet tudni, mert a miniszterek és a koalíciós megbízot­tak kötelezték magukat arra, hogy ad­dig titokban tartják a megegyezést, míg az nem válik mnisztertanácsi határozat­tá. Maga az új kormány valószínűleg csak össze­­lép a parlament elé és csak ekkor tartja meg Hodzsa programbeszédét. BÚZAÁR MARAD — ROZS DRÁGUL Prága, július 20. — A kormányalakítás kérdésében kötött megegyezésekről az esti órákban kiszivárgott annyi, hogy a búzaár változatlan marad, ezzel szemben a rozs ára, tekintettel a rozskészletben mutatkozó hiányra, valamivel emelkedni Men erőnkkel a Kenyér melltfisa ellen (fr) Ebben a pillanatban még mindig nehéz teljes képet alkotnunk a kormányválság le­folyásáról. Még mindig homály fedi Hodzsa és az agrár­miniszterek: Cserny, Zadina és Machnik szerepét. A nyilvánosság nem is­meri azokat a megegyezéseket vagy véle­ménykülönbségeket, melyek az agrárpárt vezetőségében voltak és vannak a kormány programját illetőleg. Egyelőre világosan a következő dolgok állanak előttünk: a jelen­legi kormányválság az ország reakciós és haladó erőinek összecsapásából fakadt. Ismét felvonult a politikai porondra az elnökvá­lasztás idején kiformálódott „decemberi re­akciós front“. A különbség csak annyi, hogy a vezetést nem a „Nemzeti Egyesülés“ köz­vetlenül kartelleket képviselő kalandorpoli­­tikusai vállalták, hanem a reakció fészke, a hatalmas agrárpárt vezetőségében van. Ez a tény természetesen rányomta bélyegét a re­akció egész működésére. A szipolyozó kar­tellek érdekvédelméhez hozzákapcsolódott a nagybirtok és a parasztszövetkezeteken fel­­hizlalt agrár finánctőke. A korrupciós affé­rokban erősen megtépázott iparospárt ve­zére pedig önúgy támogatja az agrárokat, mint azelőtt Kramárt és Stríbrnyt. Mind­nyájan együttvéve élvezik a klerikális fliiika és az államellen­es, hitlerista Henlein rokonszenvét. A másik oldalon látjuk a szo­cialistákat és a cseh katolikus néppártot, mely előnyben részesíti a kisparaszt töme­geinek védelmét a reakció antiszociális és keresztény szempontból is megvetendő ki­szolgálása ellett. Kétségtelen, hogy a kormányválság oka nem tisztán a gabonakérdésben rejlett és lényegében annak a szokássá vált koalíciós rendszernek a válságáról volt szó, melyet az agrárok határnélküli agresszivitása s a többi pártok szolgai megh­unyászkodása jel­lemezett legjobban. Pár napi távlatból te­kintve az eseményeket, megállapítható, hogy a reakció nem a legjobbkor határozta el ma­gát a koalíciós válság kihívására. Kétség­telen, hogy a megboldogult Vrany szenátor ügyesebben választotta volna meg a pilla­natot, mint Zadina és Cr­rny. Nem látszik lehetetlennek, hogy az agrár­reakció nem számolt a szocialisták ilyen kemény és elég jól megszervezett ellenállásával s nem vette tekintetbe az ellenállást, mely magában az agrárpártban, sőt annak vezetői személyi­ségei között is mutatkozik a kockázatos re­akciós módszerek alkalmazása ellen. Csak így érthető, hogy egyetlen egy nap elég volt a támadás ideiglenes megállapításához. Lo­dzsa ismételt jelölése nem volna másképen megmagyarázható. Nem érdektelen és a tör­téntek megértéséhez múlhatlanul szükséges a kommunisták szerepének ismertetése is. Még mindenki emlékezik, hogy a decemberi front veresége elsősorban a kommunisták gyors cselekvésének, segítségük felajánlásá­nak volt köszönhető. Most ez az eset meg­ismétlődött. Az agrárpárti „Venkov“ nem állhatta meg, hogy mai számában ezt a se­gítséget a szocialisták orra alá ne dörgölje. A reakció első támadása tehát meghiúsult, mi fog történni ezután? Vájjon a kommunis­ták támogatása­hoz-e gyümölcsöket? Meg­­változtatja-e a kormány erőviszonyait? Le­het, de nem valószínű. A nem agrár­koalí­ciós sajtóban már­is olyan hangok hallat­szanak, melyek a kezdeti sikert rögtön a kompromisszumok olcsó pénzére akarják váltani. Komoly politikai körökben az a hír járja, hogy Hodzsa változatlanul áthozza a régi kormányt és csak a pénzügyminiszter személyében áll be változás. Mit jelentene ez, hogy az a kormány, mely az agrár mo­nopolisták makacs követelései miatt meg­bukott, újra megalakulna? A jelnlegi hely­zetben ez nem is ítélhető meg másképen, mint hogy a kenyér megdrágításának veszé­lye fenyeget. Az a veszély fenyeget hogy a kartellek és az agrár finánctőke tovább fogják űzni népellenes kizsákmányoló poli­tikájukat. A koalíciós pártok, beleértve a szocialistákat is, már bejelentették, hogy az új kormány csak a régi koalíciós alapon nyu­godhat sőt „már megegyeztek abban, hogy meg fognak egyezni.“ Ennek nem szabad megtörténnie, vagy legalábbis igyekeznünk kell, hogy megőrizzük a demokrata tábort a rosszul felfogott kompromisszumoktól, a megjuhászkodással egyenlő megegyezések­től. Most itt van az alkalom, hogy az egye­sült népi erők aránylag könnyűszerrel nagy­ csapást mérjenek a reakcióra. Az agrár mo­nopolisták éles támadása eredmény nélkü­l maradt. Ezt a győzelmet a demokrata tá­bornak ki kell használnia és meg kell kísé­reteie az agrár reakció fejeinek a kormány­ból való eltávolítását. Csernynek, Zadinának és Mackóiknak el kell távozniok a miniszteri székekből és olyanoknak kell átadniok a he­­lyüket, akik népi politikát akarnak. Olyanok­nak kell jutniok a kormányrúdhoz, akik nem kívánják a kenyér és a többi élelmiszerek megdrágítását ,akik nem engedik, hogy a kartellek és monopóliumok az állampénztárt maguk javára és a népvédelem rovására ki* topszék, akik ne es mernek többet belé­kom*

Next