Magyar Nap, 1937. július (2. évfolyam, 151-175. szám)
1937-07-21 / 166. szám
II. évfolyam 161. szám Főszerkesztő: Kálmán mniks kiadás Szerda, 1937 Julius 31 •» Felelős szerkesztő: Fr. Ferenci «Láss le „A háború elkerülhetetlen.. .“ A japánok nagyarányú hadműveletekbe kezdtek Japán ághust bomfeálták Vinpisinen városát Angol véleményy szerint Kínát nem engedik elfoglalni Tokió, Július 20. — A japán hadügyminisztérium hivatalos jelentése szerint ,,a kínai csapatok kedden reggel tüzelni kezdtek a japán osztagokra. Ugyanezen jelentés szerint a kínaiak a délután folyamán rohamot intéztek a papacsani és lukoucsiaui japán állások ellen. Nyilvánvaló, hogy ez a jelentés (mely a felelősséget provokatív módon a kínaiakra tolja át) nagyarányú hadműveletek, tehát a háború kezdetét jelenti. Nyilvánvaló, hogy hadüzenet nem történik Japán részéről. Más jelentések szerint a hadműveleteket az vezette be, hogy a japánok bombázni kezdték Vanpingsien városát. Másfél óra alatt 100 lövést adtak le a városra. Egyidejűleg ezzel a japán osztagok parancsnoka még egy ultimátumot intézett a kínai hatóságokhoz, melynek határideje kedd dél volt. Ezt az ultimátumot a kínaiak megválaszolatlanul hagyták. A Dömei távirati iroda jelentése szerint Vanpingsien bombázása nagyarányú katonai akció kezdete, miután a japán hatóságok ,,minden reményt feladtak" a konfliktus békés elintézésére. ITT A HÁBORÚ! London, Július 20. — A ma reggeli sajtó nem titkolja aggodalmát a távolkeleti helyzet miatt. A lapok egyöntetű véleménye szerint a háborút már csak csoda tudja megakadályozni. Figyelemreméltó a Morningpost cikke, melyben a háború kimenetelének esélyeiről beszél. EszerintJapán legyőzheti Kínát, de soha el nem foglalhatja. E megállapítás után a lap a legutóbbi angoljapán tárgyalásokra tér át, amik most félbeszakadtak. A lap céloz arra, hogy Kína elfoglalását Anglia nem fogja tűrni. A Morningpost elárulja, hogy Anglia nemrégiben javaslatot tett Japánnak Kína két érdekszférára való felosztásáról. AZ UTOLSÓ TÁRGYALÁSOK Tokió, július 76. — Ma délelőtt a japán külügyi hivatal megbízásából Hidaka ügyvivő átadta a nankingi kormánynak a japán választ Kina tegnapi jegyzékére. A kinai jegyzékben négy pont volt lefektetve. Ezek a következők : 1. Semmiféle megoldás sem sértheti meg Kina területi integritását s a kinai fennség jogokat. 2. A Hopej-Csahar tanács a központi kormány vezetése alatt áll s ezen nem lehet törvénytelen változtatásokat eszközölni. ■. A kinai kormány nem tűrheti a helyi hivatalnokok elkergetését, akiket — mint a tartományi tanács elnökét is maga nevezett ki. 4. A kinai kormány nem tűrheti a 29. hadsereg mozgási szabadságának korlátozását. A mai japán válaszjegyzék erélyesen visszautasítja ezeket a pontokat és bejelenti, hogy nem hajlandó csapatait visszavonni. Japán kitart amellett, hogy a nankíngi kormány vonja ki Északkínából csapatait. Ma délelőtt nagyjelentőségű tanácskozás folyt le Hidaka japán követ és Vancsinghui a kínai külügyi hivatal képviselője között. A tanácskozások folyamán a japán követ megismételte a tokiói kormány követeléseit, amiket a kínai képviselő barátságos hangon, de erélyesen visszautasított. Úgy látszik, hogy ezzel a tanácskozással minden remény megszűnt az északkínai konfliktus békés befejezésére. Annál is inkább mert a mai nap folyamán megindult a japánok hadjárata, amit a hivatalos „Dömei“ távirati iroda „büntetőexpedíció“ névvel illet. Váratlanul összehívták a kassai képviselőtestületet Kassa, Július 20. — (Tudósítónk telefonjelentése.) A kassai képviselőtestületi ülés elhalasztásának ügyében, melyről a „Magyar Nap“ más helyen beszámol, váratlan fordulat állott be. Ma délelőtt a képviselőtestületi tagoknak kézbesítették az országos hivatal végzését, mely július hó 26-ára, hétfőre délután 4 órai kezdettel összehívja a képviselőtestület ülését. Ez az ülés nemcsak az öttagú elnökséget válassza meg, ahogy ezzel eredetileg szálltak, hanem a bevett gyakorlattól eltérőleg a tanácstagokat és bizottsági tagokat is. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a Maxon polgármestersége ellen folytatott aláírási mozgalom estéig már 9000 aláírást gyűjtött öszsze. tűzvész elpusztította Dánia LEGNAGYOBB CIGARETTAGYÁRÁT Kopenhága, július 20. — Dánia legnagyobb cigarettagyára, amely honsei Petersen és fia cég tulajdonát képezi, keddre virradó éjjel hatalmas lángokkal égni kezdett és elpusztult. A tűz 4 millió cigarettát és szivart pusztított el, azonkívül még nagymennyiségű nyersdohányt és a gyár újonnan beszerzett gépeit. A kár 5 millió dán koronát tesz ki. A vizsgálat megindul, és nincs kizárva, hogy...8as#1M éji feon. . Ma alakul a kormány Létrejött a megegyezés, de titokban tartják Prága, július 20. A koalíciós pártok között folyó tárgyalások kedden már engedékenyebb hangulatban zajlottak le, mégis Frodzsa kormányalakítási kísérlete nagy nehézségekbe ütközik. Az agrárpárt továbbra is kitart túlhajtott követelései mellett. A legfontosabb kérdések: a gabonaárak megállapítása, az 1938 évi állami költségvetés, melyet — amint más helyen is közöljük — az agrárok 2 milliárddal akarnak fölemelni és végül a községi választások idejének megállapítása. Ezeken a követeléseken kivül az agrárok kitartanak amellett, hogy az állam 60 millió koronát adjon a gabona-monopóliumnak az úgynevezett veszteségi alapra és ezenkívül még az állam fizessen 20 ezer koronát az u. n. „vastartalékra“, mely 42 ezer vagon búzát jelent a hadsereg céljaira. Ezek az agrárkövetelések nagy nehézségeket gördítenek a megegyezések elé és ebből kifolyólag alig lehet számítani arra, hogy az új kormány még szerda előtt megalakul. Ma Lodzsa Milán a dezignált miniszterelnök tárgyalásokat fog folytatni az egyes pártok vezetőivel és a lemondott kormány minisztereivel. E tárgyalások előtt Hodzsa hosszasabb megbeszélést folytatott a gabonatársaság kormánybiztosával is. LÉTREJÖTT A MEGEGYEZÉS Prága, július 20. — (Tudósítónk jelentése.) Hodzsa Milán hosszabb megbeszélést tartott az egyes koalíciós pártok meghatalmazottaival, mely tárgyalások folyamán sikerült az összes vitás kérdésekben megegyezést elérnie. A nyolc koalíciós párt ezek szerint megegyezett a gabonaár, a vastartalék, a bizományos javaslat, a gabonatársaság, a községi választások, a költségvetés és a fegyverkezési kiadások kérdéseiben. Ebben a pillanatban még nem lehet tudni, melyik álláspont rovására tettek engedményeket. AZ „ÚJ“ KORMÁNY Hodzsa holnap, szerdán délelőtt fél tíz órakor megy Benes elnökhöz, hogy a kormányalakítási tárgyalások állásáról beszámoljon. A beszámoló után benyújtja az új kormány javaslatát is. A javaslat az eddigi kormányösszetételt fogja tartalmazni, csupán Kalfus volt pénzügyminiszter helyébe ideiglenesen Franke dr. iskolaügyi minisztert helyezi. A kormánykörök értesülései szerint dr. Benes elnök elfogadja ezt a javaslatot és az „új“ kormányt a déli órákban felesketi. A kormányválság ilyen megoldása bizonyos csalódást jelent azok számára, kik az agrárpárt reakciós részének agresszív fellépése és a koalíció balszárnyának agrárellenes nyilatkozatai után azt várták, hogy a szocialista pártok és a cseh néppárt együtttes fellépéssel meggyengítik a reakciós elemek befolyását az új kormányban. A régi kormány visszahelyezésével ezek a jogosult remények megszűntek. Lehet ugyan, hogy a megegyezés tartalma az agrárok reakciós részének meghátráltatását jelenti, de erről még közelebbit nem lehet tudni, mert a miniszterek és a koalíciós megbízottak kötelezték magukat arra, hogy addig titokban tartják a megegyezést, míg az nem válik mnisztertanácsi határozattá. Maga az új kormány valószínűleg csak összelép a parlament elé és csak ekkor tartja meg Hodzsa programbeszédét. BÚZAÁR MARAD — ROZS DRÁGUL Prága, július 20. — A kormányalakítás kérdésében kötött megegyezésekről az esti órákban kiszivárgott annyi, hogy a búzaár változatlan marad, ezzel szemben a rozs ára, tekintettel a rozskészletben mutatkozó hiányra, valamivel emelkedni Men erőnkkel a Kenyér melltfisa ellen (fr) Ebben a pillanatban még mindig nehéz teljes képet alkotnunk a kormányválság lefolyásáról. Még mindig homály fedi Hodzsa és az agrárminiszterek: Cserny, Zadina és Machnik szerepét. A nyilvánosság nem ismeri azokat a megegyezéseket vagy véleménykülönbségeket, melyek az agrárpárt vezetőségében voltak és vannak a kormány programját illetőleg. Egyelőre világosan a következő dolgok állanak előttünk: a jelenlegi kormányválság az ország reakciós és haladó erőinek összecsapásából fakadt. Ismét felvonult a politikai porondra az elnökválasztás idején kiformálódott „decemberi reakciós front“. A különbség csak annyi, hogy a vezetést nem a „Nemzeti Egyesülés“ közvetlenül kartelleket képviselő kalandorpolitikusai vállalták, hanem a reakció fészke, a hatalmas agrárpárt vezetőségében van. Ez a tény természetesen rányomta bélyegét a reakció egész működésére. A szipolyozó kartellek érdekvédelméhez hozzákapcsolódott a nagybirtok és a parasztszövetkezeteken felhizlalt agrár finánctőke. A korrupciós afférokban erősen megtépázott iparospárt vezére pedig önúgy támogatja az agrárokat, mint azelőtt Kramárt és Stríbrnyt. Mindnyájan együttvéve élvezik a klerikális fliiika és az államellenes, hitlerista Henlein rokonszenvét. A másik oldalon látjuk a szocialistákat és a cseh katolikus néppártot, mely előnyben részesíti a kisparaszt tömegeinek védelmét a reakció antiszociális és keresztény szempontból is megvetendő kiszolgálása ellett. Kétségtelen, hogy a kormányválság oka nem tisztán a gabonakérdésben rejlett és lényegében annak a szokássá vált koalíciós rendszernek a válságáról volt szó, melyet az agrárok határnélküli agresszivitása s a többi pártok szolgai meghunyászkodása jellemezett legjobban. Pár napi távlatból tekintve az eseményeket, megállapítható, hogy a reakció nem a legjobbkor határozta el magát a koalíciós válság kihívására. Kétségtelen, hogy a megboldogult Vrany szenátor ügyesebben választotta volna meg a pillanatot, mint Zadina és Crrny. Nem látszik lehetetlennek, hogy az agrárreakció nem számolt a szocialisták ilyen kemény és elég jól megszervezett ellenállásával s nem vette tekintetbe az ellenállást, mely magában az agrárpártban, sőt annak vezetői személyiségei között is mutatkozik a kockázatos reakciós módszerek alkalmazása ellen. Csak így érthető, hogy egyetlen egy nap elég volt a támadás ideiglenes megállapításához. Lodzsa ismételt jelölése nem volna másképen megmagyarázható. Nem érdektelen és a történtek megértéséhez múlhatlanul szükséges a kommunisták szerepének ismertetése is. Még mindenki emlékezik, hogy a decemberi front veresége elsősorban a kommunisták gyors cselekvésének, segítségük felajánlásának volt köszönhető. Most ez az eset megismétlődött. Az agrárpárti „Venkov“ nem állhatta meg, hogy mai számában ezt a segítséget a szocialisták orra alá ne dörgölje. A reakció első támadása tehát meghiúsult, mi fog történni ezután? Vájjon a kommunisták támogatásahoz-e gyümölcsöket? Megváltoztatja-e a kormány erőviszonyait? Lehet, de nem valószínű. A nem agrárkoalíciós sajtóban máris olyan hangok hallatszanak, melyek a kezdeti sikert rögtön a kompromisszumok olcsó pénzére akarják váltani. Komoly politikai körökben az a hír járja, hogy Hodzsa változatlanul áthozza a régi kormányt és csak a pénzügyminiszter személyében áll be változás. Mit jelentene ez, hogy az a kormány, mely az agrár monopolisták makacs követelései miatt megbukott, újra megalakulna? A jelnlegi helyzetben ez nem is ítélhető meg másképen, mint hogy a kenyér megdrágításának veszélye fenyeget. Az a veszély fenyeget hogy a kartellek és az agrár finánctőke tovább fogják űzni népellenes kizsákmányoló politikájukat. A koalíciós pártok, beleértve a szocialistákat is, már bejelentették, hogy az új kormány csak a régi koalíciós alapon nyugodhat sőt „már megegyeztek abban, hogy meg fognak egyezni.“ Ennek nem szabad megtörténnie, vagy legalábbis igyekeznünk kell, hogy megőrizzük a demokrata tábort a rosszul felfogott kompromisszumoktól, a megjuhászkodással egyenlő megegyezésektől. Most itt van az alkalom, hogy az egyesült népi erők aránylag könnyűszerrel nagy csapást mérjenek a reakcióra. Az agrár monopolisták éles támadása eredmény nélkül maradt. Ezt a győzelmet a demokrata tábornak ki kell használnia és meg kell kíséreteie az agrár reakció fejeinek a kormányból való eltávolítását. Csernynek, Zadinának és Mackóiknak el kell távozniok a miniszteri székekből és olyanoknak kell átadniok a helyüket, akik népi politikát akarnak. Olyanoknak kell jutniok a kormányrúdhoz, akik nem kívánják a kenyér és a többi élelmiszerek megdrágítását ,akik nem engedik, hogy a kartellek és monopóliumok az állampénztárt maguk javára és a népvédelem rovására ki* topszék, akik ne es mernek többet belékom*