Magyar Nap, 1937. augusztus (2. évfolyam, 176-201. szám)

1937-08-14 / 187. szám

Ma: Cseresnyés Sándor eredeti tudósítása Madridból kiadás II. évfolyam 187. siám Szombat. 1937 aususifut 14 Passerkssslfi: Kálmán Miklós \Ágot^/ P«l«lés­zerkesitő: Dr.Fsren«s Üss!« Dörögnek az ágyuk Sanghajban Véres utcai harcok Csávóiban / A Javénak elfoglalták Mankóét? Sanghaj, augusztus 13. — Pénteken reggel kilenc órakor a japán koncesszió határán he­ves gépfegyver- és ágyutűz hangzott fel s ez­zel megkezdődött a japánok rohama Sanghaj elfoglalására. Hogy a japánok ismét meg akarják kísé­relni azt, ami 1932-ben nem sikerült: elfog­lalni Sanghajt, a Jangcse torkolatánál fekvő milliós kereskedővárost, Kína legfontosabb kapuját — ezt számos jelből biztosra lehetett verni.­­A japánok hatalmas hadiflottát vontak össze a Jangcse torkolatában s azonkívül is mintegy kilencezer főnyi katonaságot raktak partra Sanghajban. A nemzetközi negyed golfpályáját már egy héttel ezelőtt megszállták és a japán repülő­gépek számára repülőtérré változtatták át. A „hadüzenet nélküli háború", amit Japán Kína ellen folytat, lehetővé tette, hogy ugyanakkor, midőn északon Nankaunál már teljes erővel folyt a harc a reguláris japán csapatok és a nankingi­ kormány diviziói között, Japán még mindig zavar­talanul katonákat rakhasson ki Sanghaj­ban s a japán hadihajók anélkül hajózzanak el a Sanghaj védelmére épült Wusung erőd előtt, hogy az erőd ágyúi megszólaltak volna. Ja­pánnak ugyanis, épp úgy, mint több más euró­pai országnak, úgynevezett koncessziós terü­lete van Sanghajban. Ezek a külföldi koncesz­­sziók szinte teljes területenkívüliséget élvez­nek Kínában s az illető nagyhatalom, amelyé a koncesszió, saját katonaságával védheti meg tulajdonát, így a japánok is nyugodtan kirak­hatták saját csapataikat a Sanghaj szívében fekvő „japán föld"-re. A hungiaoi incidens alkalmas ürügyet szol­gáltatott a japánoknak arra, hogy míg ők maguk minden előkészületet megtettek a had­műveletekre, addig a kínaiaktól katonaságuk visszavonását és erődítéseik lerombolását kö­veteljék. A most kitört harcokért a japánok megint a kínaiakat akarják felelőssé tenni s azt állítják, hogy a kínai csapatok lettek elő­ször a japán állásokra, péntek délután nagyon kiélesedet a harc Sanghajban. A kínai csapatok nehéz ágyukkal lövik a japánok főhadiszállását. A dolgok további lefolyását egyelőre nehéz megjósolni, min­den­esetre tény, hogy a japán tengeri haderők főparancsnok­­sága elrendelte a hadiflotta mozgósítását és harci készültségét. A japán csapatok Nankau elfoglalása után kiépítették állásaikat s a várost további hadműveleteik kiinduló pontjává akarják megtenni. Nankau a lapáttal* birtokában? Tokió, augusztus, 13. — A tiencsini japán főhadiszállás jelentése szerint a japán csapa­tok több órai elkeseredett harcok után visszafoglalták Nankau városát, melyet a kínaiak hősiesen védtek. A japán gyalogság számos tank és bombavető védelme alatt nyomult előre s tüzérsége teljesen rom­má lőtte és több helyen felgyújtotta a várost, mely a pusztulás képét mutatja. Ha a japán hit — amit kínai részről még nem erősítettek meg — igaznak bizonyul, úgy az első nagyobbszabású csata, mely a Kal­­ganba vezető fontos szoros sorsát volt hivatva eldönteni, a japánok győzelmével végződött. Utcai harc Csapéjban Sanghaj, augusztus 13. — A japán csapatok parancsnokságának jelentése szerint japán katonaság nyomult be Csapéj vá­rosnegyedbe s ott elkeseredett utcai har­cokat folytat. Kisebb csatározások folynak a Wusung ne­gyedben is, ahol a japánok több házsort fel­gyújtottak, mivel azoknak tetejéről és ablakai­ból rájuk tüzeltek. _ Sanghaj, augusztus 13. — Egy angol újság­író végigjárta a veszélyeztetet területeket. Je­lentése szerint a­ nemzetközi negyed északi ré­szén, mely Csapejjel és Hongketvel határos, a magánházakat is teljesen kiürítették, a kereskedések redőnyei le vannak zárva s a nagy raktárházakból minden árut a francia negyedbe vittek át. A harcok színhelyét nem lehet megközelí­teni, mivel a japánok egész önkényesen lezár­ták a nemzetközi negyed fő útvonalát, a Se­­chaan Roadot. Tokió, augusztus 13. — A Deiméi távirati íred­a sanghaji tudósítójának jelentése­ sze­rint V'FCIRF. DUESPO DE LLANO IS BEISMERI! ”A falansisták gazemberek!” Cadixban már csak olasz és német csapatok kezében maradt fegyver Gibraltár, augusztus 13. — Franco tábo­rában az ellentétek a spanyolok és az ide­gen megszálló csapatok között egyre erő­sebbek lesznek. Már beszámoltunk azokról a lázongásokról, amelyek Granadában és Malagában játszódtak le. Cadixban sem kü­­­lönb a helyzet: Franco annyira nem bízhat meg saját spanyoljaiban, hogy Cadixban nemcsak a spanyol falanx szervezeteit, hanem az egész spanyol helyőrséget, sőt a rend­őrséget és csendőrséget is kénytelen volt lefegyvereztetni s a városban kizárólag olasz és német ka­tonák látnak el minden fegyveres szolgála­tot. A falangisták elleni hadjárat most már át­terjedt a rádióra is, ahol a „rádiógenerális“, Queipo de Llano tegnap a válogatott szitko­­zódások özönét zúdította az engedetlen fa­­langistákra, akik „fegyelmezetlenségükkel és pártoskodásukkal“ (értsd: nem tűrik, hogy Franco szőröstül-bőröstül eladja az országot Mussolinik és Hitlernek!) veszélyeztetik a „nemzeti“ Spanyolország szent ügyét. Be­szédét azzal a kijelentéssel zárta: „A falan­gisták gazemberek!“ Végre a derék generális is rájött erre az igazságra! Hendaye, augusztus 13. — Franciaország eddigi spanyol követe Herbette, aki a pol­gárháború kitörése után nemsokára elhagyta­­Madridot. Hendaye határmenti francia vá­roskában provizórikus követséget állít fel. A francia népzfrontpártok élesen tiltakoznak ez­­ellen az intézkedés ellen és azt követelik, hogy a francia követséget helyezzék vissza Madridba vagy Valen­ciába. Ez a követelés annál is indokoltabb, mivel a hendayei követség célja, hogy közvetett után Francoval is felvegye a kapcsolatokat, ami ellen a népfront tiltakozik. OLASZ TENGERALATTJÁRÓK TÁMA­­DÁSA » Tunisz, augusztus 13. — A spanyol „Gam­­­peador“ teherhajó kapitánya, akinek hajóját tegnap a tuniszi partokon egy olasz torpedó­hajó elsüllyesztette, a tuniszi kikötőparancs­nokság előtt részletes vallomást tett az inci­densről. A teherhajó 9.500 tonna benzint szállított Constanzából Valencia felé. Ki­­lissziától mintegy 60 mérföldnyire feltűnt mellette a „Scatta“ olasz torpe­dóhajó, mely egész az est beálltáig nyomában ma­radt. Midőn besötétedett, az olasz hajó minden felszólítás nélkül ágyúzni kezdte és elsüllyedtette a „Campeador“-t. Öt spanyol matróz életét vesztette, a töb­bieknek csónakokba szállva sikerült elérniök Tunisz partjait. Valencia, augusztus 13. — A honvédelmi minisztérium jelentése szerint tegnap reggel Carthagetta mellett egy ismeretlen nemzetiségű tengeralatt­járó megtorpedózta a „Ghurruga“ ágyú­­naszádot. „Churruga“ súlyos sérüléseket szenve­dett, legénységéből három ember meghalt, kilenc megsebesült. ÖSSZEÜL A CORTEZ Valencia, augusztus 13. — A spanyol cor­tez még augusztus vége előtt összeül Va­lenciában. Ugyanígy a katalán parlament is a közel­jövőben tanácskozásra ál esége. Hms Rádió-Nap 1 Teli«« hall r*di*n»asort | Cukorkockák Érthető, sőt természetes, hogy a cseh ag­­rárok nyakig benne­ vannak a cukor korrup­ciós botrányában. Elvégre az agrárpárt a cukorkartell pártja. Az is érthető, hogy az iparospárt s egyes német aktivista pártok is benne vannak. Elvégre ezeket is többé­­kevésbé szoros szálak hízik az agrárokhoz. De a szociáldemokrata pártok s a polgári baloldal pártjai? Érthetetlen és megdöbben­tő. A drága cukor elleni hadjárat egyik meg­indítója a szocialista párt volt. Emlékszünk rá: nemrégiben hatalmas, szép plakátok bo­rították a cseh városok utcáit. E falragaszo­kon a szociáldemokraták a cukorkartell csil­lagászati számokban kifejezhető nyereségeit mutatták be. A grafikonok a kartell hatszáz milliós nyereségéről beszéltek. S most ők is azok között volnának, akik e hatszáz millió felett szemet hunynak a potom tizennégy millió korona értékű hétszáz vágon ajándék­cukorkáért? □ A baj megtörtént s a gyalázat kiderült. Mi maradhat ilyenkor hátra a becsületes tábor számára? Levonja a konzekvenciákat s ad­dig igyekszik szabadulni a kellemetlen affér bűn­részesség elől, amíg lehet. Ma még lehet Ma még az a helyzet, hogy a koalíció bal­oldali szárnya tisztán úszhatja meg az ügyet, ha kijelenti, hogy e tízmilliós szemkiszúró ajándék miatt egyáltalán nem mondott le a cukor általános olcsóbbá tételének program­járól s a korrupciós célokra szánt cukrot — a cukorkartell bru­szkírozásával — a méltá­nyosság és jogosság szempontjai szerint oszt­ja ki az igénylők között. Ennek meg is van a lehetősége. A cukor szétosztását vegyék ki a párttitkárságok kezéből s bízzák a közsé­gekre, illetőleg a szociális bizottságokra. Pártatlan szervek gyakoroljanak ellenőrzést az akció felett. Jelentéktelen összegről, csak morális szempontból nagy mennyiségekről van szó, a demokratikus pártok könnyen megtehetnék ezt a gesztust.­­ Sajnos, az a helyzet, hogy a koalíciós szocialisták megint nem viselkednek úgy, mint akik a felelősség magaslatán érzik ma­gukat. De még oly ügyesek sem, mint az agrárok s fiókvállalataik., Az agrársajtó hall­gat az afférról. Hallgat az iprospárti, német, szlovák, magyar agráraktivizmus is . . . S éppen a cseh és német szocialista sajtó az, amely magára vállalja a ludasok védelmé­nek szerepét. A „Právo Lidu“ s a „Sozial-­ demokrat“ csipkelődő cikkekben „henlevnis­­ta-bolsevista rágalomnak“ minősítik az át­tért s arra sem ügyelnek, hogy önön sza­vaik ellentmondásaiba ne keveredjenek. A szocialista sajtó azt állítja, hogy itt a szo­kásos évi „szamaritánus“ akcióról, hivata­los vállalkozásról van szó s nem ügyelnek arra, hogy a népjóléti minisztérium egyik magas funkcionáriusa kijelentette, hogy­ a minisztériumnak nincs tudomása az ügyről, nem folyt bele a koalíciós pártok s a kartell tárgyalásaiba. A ,,Právo Lidu“ és a „Sozial-­­ demokrat“ tagadják, hogy választási cukor­ról s agitációs szándékokról van szó, miköz­ben egy prágai lap részleteket közöl a koalí­ciós pártok bizalmas köriratából, melyben szóról-szóra a következő áll: „A cukorra jogosító utalványok elosztásánál figyelemmel kell lenni a tagokra ... s agitációs szempontokból semleges személyekre is, amennyiben velünk szimpatizálnak, vagy amennyiben megnyerh­etők.“­ A napnál is nyilvánvalóbb tehát, hogy itt elsősorban vá­lasztási machináció történik a választók egy részének alantas eszközökkel való befolyá­solása, visszaélés a munkanélküliek nyomo­rával és kiszolgáltatottságával. A szocialista sajtó tehát nem tesz jó szolgálatot a demo­kráciának, ha ilyen nyilvánvaló tényekkel szemben a koalíció reakciós szárnyánál is nagyobb buzgalommal védi ezt a tisztáta­lan ügyet.­­ Még akkor sem, ha közben a demokrácia érdekeire hivatkozik. A „Právo Lidu“ ugyan­is azt állítja, hogy az affér leleplezői a fa­sisztáknak tesznek szolgálatokat. Valóban, a henlevnista és magyar reakciós sajtó csú­nyán kihasználja az ügyet, bár ravaszul min­den felelősséget a koalíció balszárnyára há­rít át s egyetlen szót sem ír pártfogójának, a cseh agrár­reakciónak szerepéről. De tes­sék egyszer már tudomásul venni: nem azok tesznek szolgálatokat a demokrácia ellensé­geinek, akik az ilyen fekélyeket felfakaszt­ják és ki akarják lápiszolni, hanem azok, akik szinte házhoz szállítják az ilyen ügye­ket Henleinnek s társainak érvként a demo­krácia morális kompromittálására. A demo­kráciának nem szabad magát ilyen sötét kor­rupciós afférokkal kiszolgáltatni a fasiszta de­magógiának. De ennek nem az az útja, hogy a korrupciót elhallgatják, hanem az, hogy megelőzik és megsemmisítik.­­ Ez a cukor még nagyon keserű lesz a koalíciós politikának. Az affér a községi vá­lasztások előtai etéke a koalíciós mesterkedé­

Next