Magyar Nap, 1937. augusztus (2. évfolyam, 176-201. szám)
1937-08-14 / 187. szám
Ma: Cseresnyés Sándor eredeti tudósítása Madridból kiadás II. évfolyam 187. siám Szombat. 1937 aususifut 14 Passerkssslfi: Kálmán Miklós \Ágot^/ P«l«lészerkesitő: Dr.Fsren«s Üss!« Dörögnek az ágyuk Sanghajban Véres utcai harcok Csávóiban / A Javénak elfoglalták Mankóét? Sanghaj, augusztus 13. — Pénteken reggel kilenc órakor a japán koncesszió határán heves gépfegyver- és ágyutűz hangzott fel s ezzel megkezdődött a japánok rohama Sanghaj elfoglalására. Hogy a japánok ismét meg akarják kísérelni azt, ami 1932-ben nem sikerült: elfoglalni Sanghajt, a Jangcse torkolatánál fekvő milliós kereskedővárost, Kína legfontosabb kapuját — ezt számos jelből biztosra lehetett verni.A japánok hatalmas hadiflottát vontak össze a Jangcse torkolatában s azonkívül is mintegy kilencezer főnyi katonaságot raktak partra Sanghajban. A nemzetközi negyed golfpályáját már egy héttel ezelőtt megszállták és a japán repülőgépek számára repülőtérré változtatták át. A „hadüzenet nélküli háború", amit Japán Kína ellen folytat, lehetővé tette, hogy ugyanakkor, midőn északon Nankaunál már teljes erővel folyt a harc a reguláris japán csapatok és a nankingi kormány diviziói között, Japán még mindig zavartalanul katonákat rakhasson ki Sanghajban s a japán hadihajók anélkül hajózzanak el a Sanghaj védelmére épült Wusung erőd előtt, hogy az erőd ágyúi megszólaltak volna. Japánnak ugyanis, épp úgy, mint több más európai országnak, úgynevezett koncessziós területe van Sanghajban. Ezek a külföldi konceszsziók szinte teljes területenkívüliséget élveznek Kínában s az illető nagyhatalom, amelyé a koncesszió, saját katonaságával védheti meg tulajdonát, így a japánok is nyugodtan kirakhatták saját csapataikat a Sanghaj szívében fekvő „japán föld"-re. A hungiaoi incidens alkalmas ürügyet szolgáltatott a japánoknak arra, hogy míg ők maguk minden előkészületet megtettek a hadműveletekre, addig a kínaiaktól katonaságuk visszavonását és erődítéseik lerombolását követeljék. A most kitört harcokért a japánok megint a kínaiakat akarják felelőssé tenni s azt állítják, hogy a kínai csapatok lettek először a japán állásokra, péntek délután nagyon kiélesedet a harc Sanghajban. A kínai csapatok nehéz ágyukkal lövik a japánok főhadiszállását. A dolgok további lefolyását egyelőre nehéz megjósolni, mindenesetre tény, hogy a japán tengeri haderők főparancsnoksága elrendelte a hadiflotta mozgósítását és harci készültségét. A japán csapatok Nankau elfoglalása után kiépítették állásaikat s a várost további hadműveleteik kiinduló pontjává akarják megtenni. Nankau a lapáttal* birtokában? Tokió, augusztus, 13. — A tiencsini japán főhadiszállás jelentése szerint a japán csapatok több órai elkeseredett harcok után visszafoglalták Nankau városát, melyet a kínaiak hősiesen védtek. A japán gyalogság számos tank és bombavető védelme alatt nyomult előre s tüzérsége teljesen rommá lőtte és több helyen felgyújtotta a várost, mely a pusztulás képét mutatja. Ha a japán hit — amit kínai részről még nem erősítettek meg — igaznak bizonyul, úgy az első nagyobbszabású csata, mely a Kalganba vezető fontos szoros sorsát volt hivatva eldönteni, a japánok győzelmével végződött. Utcai harc Csapéjban Sanghaj, augusztus 13. — A japán csapatok parancsnokságának jelentése szerint japán katonaság nyomult be Csapéj városnegyedbe s ott elkeseredett utcai harcokat folytat. Kisebb csatározások folynak a Wusung negyedben is, ahol a japánok több házsort felgyújtottak, mivel azoknak tetejéről és ablakaiból rájuk tüzeltek. _ Sanghaj, augusztus 13. — Egy angol újságíró végigjárta a veszélyeztetet területeket. Jelentése szerint a nemzetközi negyed északi részén, mely Csapejjel és Hongketvel határos, a magánházakat is teljesen kiürítették, a kereskedések redőnyei le vannak zárva s a nagy raktárházakból minden árut a francia negyedbe vittek át. A harcok színhelyét nem lehet megközelíteni, mivel a japánok egész önkényesen lezárták a nemzetközi negyed fő útvonalát, a Sechaan Roadot. Tokió, augusztus 13. — A Deiméi távirati íreda sanghaji tudósítójának jelentése szerint V'FCIRF. DUESPO DE LLANO IS BEISMERI! ”A falansisták gazemberek!” Cadixban már csak olasz és német csapatok kezében maradt fegyver Gibraltár, augusztus 13. — Franco táborában az ellentétek a spanyolok és az idegen megszálló csapatok között egyre erősebbek lesznek. Már beszámoltunk azokról a lázongásokról, amelyek Granadában és Malagában játszódtak le. Cadixban sem különb a helyzet: Franco annyira nem bízhat meg saját spanyoljaiban, hogy Cadixban nemcsak a spanyol falanx szervezeteit, hanem az egész spanyol helyőrséget, sőt a rendőrséget és csendőrséget is kénytelen volt lefegyvereztetni s a városban kizárólag olasz és német katonák látnak el minden fegyveres szolgálatot. A falangisták elleni hadjárat most már átterjedt a rádióra is, ahol a „rádiógenerális“, Queipo de Llano tegnap a válogatott szitkozódások özönét zúdította az engedetlen falangistákra, akik „fegyelmezetlenségükkel és pártoskodásukkal“ (értsd: nem tűrik, hogy Franco szőröstül-bőröstül eladja az országot Mussolinik és Hitlernek!) veszélyeztetik a „nemzeti“ Spanyolország szent ügyét. Beszédét azzal a kijelentéssel zárta: „A falangisták gazemberek!“ Végre a derék generális is rájött erre az igazságra! Hendaye, augusztus 13. — Franciaország eddigi spanyol követe Herbette, aki a polgárháború kitörése után nemsokára elhagytaMadridot. Hendaye határmenti francia városkában provizórikus követséget állít fel. A francia népzfrontpártok élesen tiltakoznak ezellen az intézkedés ellen és azt követelik, hogy a francia követséget helyezzék vissza Madridba vagy Valenciába. Ez a követelés annál is indokoltabb, mivel a hendayei követség célja, hogy közvetett után Francoval is felvegye a kapcsolatokat, ami ellen a népfront tiltakozik. OLASZ TENGERALATTJÁRÓK TÁMADÁSA » Tunisz, augusztus 13. — A spanyol „Gampeador“ teherhajó kapitánya, akinek hajóját tegnap a tuniszi partokon egy olasz torpedóhajó elsüllyesztette, a tuniszi kikötőparancsnokság előtt részletes vallomást tett az incidensről. A teherhajó 9.500 tonna benzint szállított Constanzából Valencia felé. Kilissziától mintegy 60 mérföldnyire feltűnt mellette a „Scatta“ olasz torpedóhajó, mely egész az est beálltáig nyomában maradt. Midőn besötétedett, az olasz hajó minden felszólítás nélkül ágyúzni kezdte és elsüllyedtette a „Campeador“-t. Öt spanyol matróz életét vesztette, a többieknek csónakokba szállva sikerült elérniök Tunisz partjait. Valencia, augusztus 13. — A honvédelmi minisztérium jelentése szerint tegnap reggel Carthagetta mellett egy ismeretlen nemzetiségű tengeralattjáró megtorpedózta a „Ghurruga“ ágyúnaszádot. „Churruga“ súlyos sérüléseket szenvedett, legénységéből három ember meghalt, kilenc megsebesült. ÖSSZEÜL A CORTEZ Valencia, augusztus 13. — A spanyol cortez még augusztus vége előtt összeül Valenciában. Ugyanígy a katalán parlament is a közeljövőben tanácskozásra ál esége. Hms Rádió-Nap 1 Teli«« hall r*di*n»asort | Cukorkockák Érthető, sőt természetes, hogy a cseh agrárok nyakig benne vannak a cukor korrupciós botrányában. Elvégre az agrárpárt a cukorkartell pártja. Az is érthető, hogy az iparospárt s egyes német aktivista pártok is benne vannak. Elvégre ezeket is többékevésbé szoros szálak hízik az agrárokhoz. De a szociáldemokrata pártok s a polgári baloldal pártjai? Érthetetlen és megdöbbentő. A drága cukor elleni hadjárat egyik megindítója a szocialista párt volt. Emlékszünk rá: nemrégiben hatalmas, szép plakátok borították a cseh városok utcáit. E falragaszokon a szociáldemokraták a cukorkartell csillagászati számokban kifejezhető nyereségeit mutatták be. A grafikonok a kartell hatszáz milliós nyereségéről beszéltek. S most ők is azok között volnának, akik e hatszáz millió felett szemet hunynak a potom tizennégy millió korona értékű hétszáz vágon ajándékcukorkáért? □ A baj megtörtént s a gyalázat kiderült. Mi maradhat ilyenkor hátra a becsületes tábor számára? Levonja a konzekvenciákat s addig igyekszik szabadulni a kellemetlen affér bűnrészesség elől, amíg lehet. Ma még lehet Ma még az a helyzet, hogy a koalíció baloldali szárnya tisztán úszhatja meg az ügyet, ha kijelenti, hogy e tízmilliós szemkiszúró ajándék miatt egyáltalán nem mondott le a cukor általános olcsóbbá tételének programjáról s a korrupciós célokra szánt cukrot — a cukorkartell bruszkírozásával — a méltányosság és jogosság szempontjai szerint osztja ki az igénylők között. Ennek meg is van a lehetősége. A cukor szétosztását vegyék ki a párttitkárságok kezéből s bízzák a községekre, illetőleg a szociális bizottságokra. Pártatlan szervek gyakoroljanak ellenőrzést az akció felett. Jelentéktelen összegről, csak morális szempontból nagy mennyiségekről van szó, a demokratikus pártok könnyen megtehetnék ezt a gesztust. Sajnos, az a helyzet, hogy a koalíciós szocialisták megint nem viselkednek úgy, mint akik a felelősség magaslatán érzik magukat. De még oly ügyesek sem, mint az agrárok s fiókvállalataik., Az agrársajtó hallgat az afférról. Hallgat az iprospárti, német, szlovák, magyar agráraktivizmus is . . . S éppen a cseh és német szocialista sajtó az, amely magára vállalja a ludasok védelmének szerepét. A „Právo Lidu“ s a „Sozial- demokrat“ csipkelődő cikkekben „henlevnista-bolsevista rágalomnak“ minősítik az áttért s arra sem ügyelnek, hogy önön szavaik ellentmondásaiba ne keveredjenek. A szocialista sajtó azt állítja, hogy itt a szokásos évi „szamaritánus“ akcióról, hivatalos vállalkozásról van szó s nem ügyelnek arra, hogy a népjóléti minisztérium egyik magas funkcionáriusa kijelentette, hogy a minisztériumnak nincs tudomása az ügyről, nem folyt bele a koalíciós pártok s a kartell tárgyalásaiba. A ,,Právo Lidu“ és a „Sozial- demokrat“ tagadják, hogy választási cukorról s agitációs szándékokról van szó, miközben egy prágai lap részleteket közöl a koalíciós pártok bizalmas köriratából, melyben szóról-szóra a következő áll: „A cukorra jogosító utalványok elosztásánál figyelemmel kell lenni a tagokra ... s agitációs szempontokból semleges személyekre is, amennyiben velünk szimpatizálnak, vagy amennyiben megnyerhetők.“ A napnál is nyilvánvalóbb tehát, hogy itt elsősorban választási machináció történik a választók egy részének alantas eszközökkel való befolyásolása, visszaélés a munkanélküliek nyomorával és kiszolgáltatottságával. A szocialista sajtó tehát nem tesz jó szolgálatot a demokráciának, ha ilyen nyilvánvaló tényekkel szemben a koalíció reakciós szárnyánál is nagyobb buzgalommal védi ezt a tisztátalan ügyet. Még akkor sem, ha közben a demokrácia érdekeire hivatkozik. A „Právo Lidu“ ugyanis azt állítja, hogy az affér leleplezői a fasisztáknak tesznek szolgálatokat. Valóban, a henlevnista és magyar reakciós sajtó csúnyán kihasználja az ügyet, bár ravaszul minden felelősséget a koalíció balszárnyára hárít át s egyetlen szót sem ír pártfogójának, a cseh agrárreakciónak szerepéről. De tessék egyszer már tudomásul venni: nem azok tesznek szolgálatokat a demokrácia ellenségeinek, akik az ilyen fekélyeket felfakasztják és ki akarják lápiszolni, hanem azok, akik szinte házhoz szállítják az ilyen ügyeket Henleinnek s társainak érvként a demokrácia morális kompromittálására. A demokráciának nem szabad magát ilyen sötét korrupciós afférokkal kiszolgáltatni a fasiszta demagógiának. De ennek nem az az útja, hogy a korrupciót elhallgatják, hanem az, hogy megelőzik és megsemmisítik. Ez a cukor még nagyon keserű lesz a koalíciós politikának. Az affér a községi választások előtai etéke a koalíciós mesterkedé