Magyar Nap, 1937. augusztus (2. évfolyam, 176-201. szám)

1937-08-17 / 189. szám

SO ÁRA FILLER II. £ví©8yasn 189. &sám f^SterHessző: Szál-^asi I?(a§8sí©5 „Bakiadét ) Kedd, 1937 augusstus 17 felelős szerke?zto: © r. F «3 r © « « * &*sxR6 Szorongatott helyzetben a japánok Sanghajban Japán légitámadás Nanking ellen Neves harcok Sanshai fölött / Kétezer halott, több eset sebesült a nemzetközi negyedben / Menekülnek Sanshaiból a külföldiek Nanking, augusztus 16. — Vasárnap dél­után 11 órakor nyolc japán bom­bavető je­lent meg Kína fővárosa, Nanking felett. Nan­king mélyen a frontvonalak mögött fekszik s eddig teljesen elszigetelve maradt a harci eseményektől. A japán bom­bavetők váratlan támadása készületlenül találta a fővárost: a repülőtéren csak pár gén tartózkodott, mi­vel Csangkaisek a légiflottát a frono­kra irá­nyította. Ezek a gépek azonnal felszálltak és Nanking fölött heves légi párbaj folyt le, melybe a légelhárító ütegek is beleszóltak. Noha három japán repülőgépet lelőttek, a többi gépnek mégis sikerült bombákat dobni a városra. Több bomba robbant a hadügy­minisztérium épülete mellett s azonkívül számos középület és lakóház is megsérült. A halottak és sebesültek számáról még semmi jelentés sem érkezett. Japán-feinai légi­­párba! Sanghaj, augusztus 16. — A nemzetközi negyedben felrobbant repülőgépbombák ál­dozatainak száma 2.000 halott és 7.000 sebe­sült­ A nemzetközi negyed elnöksége éles tiltakozást küldött mindkét hadviselő félnek, azokat a nemzetközi negyed kímélésére hívta fel és azt javasolta, hogy egész Sanghajt nyilvánítsák semleges területnek. A japán külügyminisztérium ezt a javaslatot azonnal elutasította és a szokásos fasiszta perfidiával kijelentette, hogy „a kínaiak megsértették az 1932-es egyezményt s ezért Japán a sang­­haji béke fenntartása érde­kében kénytelen háborús eszközök­höz folyamodni.“ A kínai hadvezetőség sajnálatát fejezte ki a nemzetközi negyedet ért bombák miatt s rámutatott arra, hogy az egyik kínai repülő­gépet a japánok légelhárító tüzérsége meg­rongálta, a bombákat kioldó készülék nem működött rendesen s a pilóta súlyosan meg volt sebesülve. Ennek a körülménynek tud­ható be, hogy egy kínai repülőgépről is bombák estek a városra. A felelősséget kénytelenek áthárítani a japánokra, akik Sanghajban az ellensé­geskedéseket kirobbantották s akik a nemzetközi negyedben lévő japán bankok és kereskedelmi épületek tetejére légelhárító ütegeket szereltek fel s igy ezt a területet is bevonták a háborúba. Azt a követelést, hogy kínai repülők ne szállhassa­nak el a nemzetközi negyed felett, kénytele­nek elutasítani: a nemzetközi negyed végül is kínai te­rületen fekszik és a megtámadott Kína kénytelen véde­kezni. Nehéz Etelysetben, a Japánok Sanghaj, augusztus 16. — Sanghajban va­sárnap és hétfőn is teljes hevességgel folytak a­­harcok. A kínaiaknak sikerült a japánokat az északi pályaudvar és a Sanghaj—Wh­­sting vasútvonal környékén erősen vissza­szorítani s ezzel a japánok helyzetét igen súlyossá tenni. Japán részről újabb erősítések érkezését je­lentik, azonban a segédcsapatok számát és partraszállásuk helyét titokban tartják. Ma a japán hír igaz, úgy ezek a segédcsapatok az utolsó pillanatban érkeznek, mivel ellen­kező esetben a japán katonaság aligha tudja feltar­tóztatni a kínaiak egyre erősebb nyo­mását. Sanghaj, augusztus 16. — Hétfőn újabb légi harcok zajlottak le a város felett. 14 japán repülőgép intézett támadást a kínai állások ellen. A hadihajók állandóan lövik a várost és kí­nai jelentés szerint Kinagvan negyed köz­pontja teljesen romokban hever. Kínai je­lentés szerint a kínai légelhárító ütegeknek sikerült három japán repülőgépet lelőni s repülőik a vasárnapi légi párbaj folyamán négy japán gépet leszedtek s többet meg­rongáltak. Ezzel szemben a japánok azt ál­lítják, hogy a levegőben korlátlan fölény­ben vannak és összesen negyven kinai gé­pet semmisítettek meg. Ezt a hihetetlenül hangzó hírt kínai részről cáfolják s azt ál­lítják, hogy a japánok 16 repülőgépet, a ki­nai flotta 6 gépet vesztett összesen. Kihalt városo k*KMi«4« Idesenek Sanghaj, augusztus 16. — A sanghaji an­gol és amerikai bankok beszüntették műkö­désüket, mivel a bankok negyede közel van a harci területhez és a közlekedés az utcá­kon életveszélyes. A városban a forgalom megbénult, az utcák kihaltak. A sanghaji an­gol főkonzul utasítást kapott Londonból hogy a Sanghajban élő tizenkétezer angol ál­lampolgár haladéktalan elszállítására te­gye meg a megfelelő intézkedéseket. Ugyanígy a 4900 főnyi amerikai kolónia is megkezdte az elhurcolkodást. London, augusztus 16. — Angliában a sanghaji események nagy izgalmat váltottak ki. A kormány tagjai ennek ellenére is sza­badságon maradtak, de állandóan tájékoztatják magukat a hely­zet alakulásáról. Sir Vansittard külügyi ál­lamtitkár állandó kapcsolatot tart fenn a francia és az amerikai kormánnyal, hogy szükség esetén megfelelő közös lépéseket tegyenek. Újabb elsüllyesztett angol hajó Malta, augusztus 16. — A­­British Com­modore“ angol tankhajó Malta szigetén part­ra tette a „George Mac Knight“ angol te­­hergőzös legénységét, melyet a Baleári szi­getek irányában, a nyílt tengeren hányódó mentőcsómnakokból szedett fel. A „Mac Knight“ kapitányának vallomása szerint ha­jója a Cap Bon felett egy fasiszta cirkáló megtámadta és bombáival elsüllyesztette. Sevilla, augusztus­­16. — A felkelők egyik repülőgépe elsüllyesztette az „Adith“ dán tehergőzöst, noha a hajó dán lobogó alatt futott és árbocán rajta volt a jelzőzászló, mely szerint a hajón a be nem avatkozási bi­zottság ellenőre tartózkodik. Gijon, augusztus 19. — Kisebb tengeri csata játszódott le szombaton Gijon előtt a felkelők ,,Jupiter“ és „Ciudad de Cadix“ ne­vű cirkálói és a kormány egyik torpedórom­bolója között. A „Ciudad de Cadix“ erősen megsérült s a „Jupiter“ is kénytelen volt meghátrálni. A tengeri csata alatt öt teher­­hajónak sikerült áttörni a fasiszták blokád­ját és befutni a gyoni kikötőbe. KÉNYSZERLESZÁLLÁS A KANADAI TUNDRÁKON? Menttpedíció Levansvszki sesttsén A mentésben részt vesznek a Rudolf sziget repülői is — A Kraszin útban Alaszka felé Moszkva, augusztus 16. — Levanovszkij, aki az N. 209 teherszállító repülőgéppel Moszkvából Alaszkába startolt, szombaton hiába várták a fairbanksi repülőtéren. Szom­bat délután a repülőgép jelezte, h­ogy az egyik motor elromlott s a gép szár­nyaira jég kezd lerakodni. Az utolsó jelzés­­17 óra 53 perckor érkezett, melyben a repülőgép telegrafistája amiatt panaszkodott, hogy nem hallja az irányító jelzéseket. Azóta semmi hír sem érkezett az N 209-ről. Az N 209 nagyon rossz időjárási viszo­nyok között haladt s az egyik motor hibája folytán a gép kénytelen volt 6.000 méterről 4.600 méterre, a felhők közé leereszkedni. Megállapítható, hogy ebben a magasságban erős hóvihar tombolt s valószínű, hogy a gép eljegesedve kénytelen volt leszállni a sarki jégtáblákra. A repülőgép legénysége másfél hónapra való élelemmel, sátrakkal, méleg ruhá­val és fegyverrel kellőkép­pel van sze­relve, úgy hogy bevárhatja a mentő­­expedíció érkezését. A hatóságok azonnal megtettek minden szükséges intézkedést a repülőgép felkuta­tására. A „Kraszin“ jégtörő, mely a Csukcs tenger partjainál tartózkodik, szikratávírón parancsot kapott, hogy keresse fel Schmidték táborát a Rudolf szigeten s ott három repülőgépet és megfelelő benzint véve a fedélzetre induljon el a Point Berrow irányába, illetve, ha a jégviszonyok engedik, menjen tovább északra s a repülőgépek segítségével keresse meg Levanovszkit és társait. Vo­­dopjanov, Beliakov és Alexejev szintén pa­rancsot kaptak, hogy gépeikkel vegyenek részt az N 209 felkutatásában. Washington, augusztus 16. — Jimmy Mat­­tern amerikai pilóta Alaszka felé indult, hogy részt vegyen Levanevszki felkutatásában. Matternt annak idején Levanevszki men­tette meg, midőn egy sarki repülés­ alkalmával lezu­hant s az amerikai most le akarja róni há­láját megmentője iránt. A „befőzőcukor“ (fi) Maga nemében páratlan a cukorbot­rány, melynek közepében a koalíciós pártok állanak. Más államokban, ahol a lakosság nagyobb érdeklődéssel figyeli a közéletet és hevesebb temperamentummal reagál a köz­életi tényezők ballépéseire, a kormány már valószínűleg lemondott volna. Csehszlovákiá­ban megtörténhetik, hogy a kormány még arra sem érdemesíti a felháborodott közvéle­ményt, hogy érdemben megcáfolja a leleple­zéseket, vagy megmagyarázza pártjainak ál­lásfoglalását ebben a csúnya politikai meg­vesztegetési afférban. Meg kell hagynunk, nem könnyű a kor­mány helyzete és a bizonyítékok súlya alatt valószínűleg minden mosakodási kísérlet balul ütne ki, de ekkor legalább a közvélemény azt várná el, hogy a koalíciós pártok gyors intéz­kedéssel elhárítják magukról az árulás szörnyű gyanújával beszennyezett cukrot és átadják olyan szervezeteknek, melyekhez a politikai korrupció vádja nem fér. Semmi ilyesmi nem történt. A koalíciós lapok közül csak a szo­ciáldemokrata „Právo Lidu“ szól néhány vér­szegény védekező szót. Kijelenti elsősorban, hogy a dolog nem új. Már tavaly és tavaly­előtt is kaptak a fogyasztási szövetkezetek olcsó cukrot befőzési célokra. A különbség csak annyi, hogy tavaly és tavaly előtt a cukrot csak a lakosság tehetősebb rétegei kapták, ez évben a cukorakciót kibővítették, hogy a szegényebb rétegek is hozzájussanak az olcsó befőzőcukorhoz. Ez a védekezés rosszabb, mint a hallgatás. Hogy a koalíciós pártok más években is kaptak ingyen vagy olcsó cukrot a cukorkartelltől, ez csak meg­erősítené a gyanút, hogy ezeknek a cukor­ajándékoknak nagy része van a jelenlegi vi­szonyok kialakulásában s nem véletlen, hogy a köztársaságban a fogyasztásra szánt cukor ára még ma is 6,30, míg a sertéshizlalás szá­mára denaturált cukrott 70 fillérért árusítja a cukorkartell és Németországba S6 fillérjé­vel szállítják a cukor kilogramját. A kartell­­törvény módot adott a kormánynak arra, hogy a kartellek mértéktelen nyerészkedés­­vágyát korlátozza s a kormány a mai napig nem döntött ebben a kérdésben. A kormány felelős tagjai többször úgy nyilatkoztak, hogy a cukorkérdést a közeljövőben rendezni fog­ják, sőt Hodzsa miniszterelnök nem régen azt állította, hogy a cukor árának leszállítását a kormány még a nyári szünet előtt el fogja in­tézni s még mindig semmi sem történt. Hogyan akarja a kormány az elégedetlen lakosságnak megmagyarázni, miért nem tűzi ki tárgyalásra a cukorügyet? Éhez jön még most ez a cukorbotrány. A koalíciós pártok a nyilvánosság megkerülésével 700 vagon cukrot kaptak a cukorkartelltől, melyet a pártok nagysága szerint osztottak szét. A pár­tok utalványokat adnak ki tagjaiknak 1,5 kiló olcsó „befőzési“ cukorra. A kiadást for­mailag az egyes pártok befolyása alatt álló szövetkezetek intézik. A pártok cukorutal­ványt természetesen elsősorban párttagjaik­nak és remélt szavazóiknak adnak ki. A szo­ciáldemokraták azzal védekeznek, hogy a cukrot javarészt munkanélküliek, szegények fogják kapni. Ez az érv sem állja meg a he­lyét. A kommunista ,,Rudé Právo“ leleplezi, hogy a „Druzssztvo“ nevezetű agrárszövetke­zet magas hivatalnokoknak, a belügy- és ag­rárminisztérium hivatalnokainak osztja szét a „befőzésre" szánt olcsó koalíciós cukrot. Ugyancsak az iparospárt prágai szervezetei is megkezdték a megvesztegetési cukor kiárusí­tását tagjaiknak. Utalványaik 1 kg cukorra szólnak. Az iparospárt 1.30-at kér a koalíciós cukor kilójáért, a szociáldemokraták 1 koro­nát s végül az agrárok 3.50 koronát. Ismere­tes, hogy Prágában az iparospárt tagjai nagy­részt nagykereskedők, ékszerészek és hentes­árugyárosok. Ezek kapják tehát a „szegény munkanélkülieknek“ szánt cukrot. De ki kapja az olcsó cukor árát s mennyi rajta a nyereség? A szociáldemokraták megint azt állítják (a többiek mukkani sem mernek), hogy a pártok nem ingyen kapták a cukrot, hanem fizetni fognak érte. Érdekes, hogy ez az érv csak később jutott a szociáldemokrata újságírók eszébe s még figyelemreméltóbb az a különbség, mely az egyes pártok eladási árai között mutatkozik. Nem valószínű, hogy a cukorkartell különböző áron adta volna a koalíciós pártoknak a cukrot, még­hozzá úgy, hogy a cukorkartell pártja az agrárpárt fize­tett volna érte a legtöbbet. Hogyan magya­rázható meg tehát az, hogy az iparospárt 1.30-ért adja a „befőzőcukrot“ s az agrárok 3.50-ért. Nem másképen, mint ahogy a „Rudé Právo“ teszi, a pártok választási pénzszük­ségleteik szerint állapították meg az olcsó cukor árát. Fölmerülhet még az a kérdés, vájjon a cu­­korkartellnek kifizetheti-e magát ez az üzlet. Hét millió kg cukrot adott szét a pártoknak s mit várhat ezért. Sem többet, sem keveseb­bet, minthogy a koalíciós pártok, pontosak-

Next