Magyar Nap, 1937. október (2. évfolyam, 227-252. szám)

1937-10-12 / 236. szám

II. évfolyam 236. szánt Főszerfeessző: Kálmán Miklós „»•kiadte a tartalomból Kedd, 1937 október 12 Felelős szerkesztő: Dr. Ferencs lászló Mi m­a a Mis­­ll­és első 600 válasz beérkezett a „Magyar Nap“ vasárnapi szá­ntában közölt kérdőívre, amelyben az olvas sók véleményét kértük a lapról. Vegye elő a „Magyar Nap“ vasárnapi számát és még ma töltse ki Ön is a kérdőívet. Minden egyes előfizetőnk, olvasónk és barátunk vé­leménye érdekel bennünket! Népfrontgyőzelem a francia választásokon La Pocamé és doriot Ismét leszerepeltek / A döntés jövő vasárnap 12 minisztert megválasztottak / Nyugodtan telt el a választás napja Párizs, október 31. — Noha a franciaor­­szági kantonális választások végleges ered­ménye a hétfő délelőtti órákban még nem volt ismeretes, az első eredmények alapján alkotott általános benyomás szerint ez a vá­lasztás is a népfront változatlan fölényé­nek s a jobboldali pártok letörésének jegyé­ben áll. Annak ellenére, hogy a jobboldal sok választókerületben már az első menetben közös listával indult — míg a népfrontpártok külön jelöltek — sehol sem tudott lényege­sebb sikereket elérni. A választások tenden­ciájára jellemző az a tény, hogy az első nyil­vánosságra került eredményekben, amikor a szocialisták 47, a radikálisok 140, a kommu­nisták 11, a független szocialisták 13, s a füg­­getlen radikálisok 30 mandátummal dicseked­hettek, La Roccine és Doriot még egyetlen­egy mandátumot sem mondhattak maguké­nak. A népfrontpártok — a szavazatok számát véve alapul — általában mindenütt megerő­södtek. A kommunisták Párizs külvárosaiban s a Seine et Oise megyében nyertek sok szavazatot, továbbá az északi iparvidéken. A­ szocialisták megtartották pozícióikat, he­lyenként szintén megerősödtek. Hasonlóan állnak a radikálisok is. Általában tapasztal­ható bizonyos tendencia a népfront polgári pártjai felé, ami főleg arra vezethető vissza, hogy a fasizmusból kiábrándult konzervatív és polgári rétegek átáramlanak ebbe a nagy demokratikus pártba. A jobboldali pártok (amelyek közé kell számítani az u. n. „Baloldali republikánus“ pártot is) főleg egymásnak ártottak. La Rocque és Doriot sok szavazatot vittek el a tradicionális jobboldaltól s konzervatívoktól, persze anélkül, hogy ezzel lényegesebb ered­ményt értek volna el. A választásokon tizenöt miniszter jelölt. Tizenkettőt már az első menetben megvá­lasztottak. Nagy meglepetést keltett, hogy Herriot, a kamara elnöke pótválasztásokra kényszerül. Győzelme a szocialista és kom­munista szavazatok segítségével biztos. Párizsi körök szerint a második menet előtt bővebb találgatásokba nem lehet bo­csátkozni. Bizonyos az, hogy a népfront meg­egyezése jövő vasárnap tökéletesen be fog válni. A választások általában nyugodtan zajlot­tak le, csak Marseilleben provokáltak kisebb zavargásokat a fasiszták. Agyrázkódást kapott az angol Führer­ ­Angliának nem kell a fasizmus London, október 11.­­ Sir Oswald Mosley vasárnapra Liverpoolban gyűlést hirdetett, amelyen mintegy 8.000 ember jelent meg, valamennyien a balpártok hívei. A hallgatók eleinte türelemmel hallgatták az angol Führert, később azonban­ nagy zűr­zavar támadt a gyűlés színhelyén. Valaki kö­vet dobott Mosley felé . A fasiszta vezér jobbszemén megsebesült s agyrázkódást szenvedett. Kórházba szállították, ahol kisebb operá­ciót hajtottak végre rajta. A rendőrség szét­oszlatta a gyűlést s 15 embert letartóztatott. ­ Roosevelt új lépésre készül Az amerikai közvélemény túlnyomó része a nemzetközi együttműködésért Washington, október 11. A Roosevelt leg­szorosabb környezetéhez tartozó politikusok kijelentései szerint az elnök csikágói beszédét akcióprogramnak kell tekinteni . Ame­rika külpolitikája a jövőben eszerint fog igazodni. E politikusok szerint Roosevelt minden esetet külön meg fog tárgyalni tanácsadói­val, mielőtt cselekvésre határozná el magát. Szombaton este Washingtonban ismét kor­mánytanács volt, amelyen megtárgyalták azt a hatást, amit az elnök beszéde tett az ameri­kai közvéleményben. Hivatalos körök kije­lentései szerint az eredmény nagyon kielégítő. Roosevelt meg van győződve, hogy a nem­zetközi együttműködésre irányuló törekvései az amerikai közvélemény túlnyomó részének támogatására találnak. Érdekes, hogy néhány héttel Roosegnelt be­széde előtt széleskörű ankétot rendeztek a kül­politika kérdéséről s a befutó válaszok na­gyobb része a semlegesség mellett foglalt ál­lást. A kormánytanács ennek az ankétnak eredményeivel is foglalkozott. Megállapították, hogy eredménye túlha­ladott, amennyiben Roosevelt beszéde s a rendkívül súlyos nemzetközi események gyökeres for­dulatot idéztek elő az amerikai tömegekben. ARGENTÍNA ÜDVÖZLI ROOSEVELTET Buenos Aires, október 11. — Az argentínai kormány üdvözlő táviratot intézett az USA elnökéhez, amelyben gratulál Roosevelt csiká­gói beszédéhez. Az argentínai kormány hang­súlyozza, hogy a csikágói beszéd tökéletes összhangban áll Argentína tradicionális poli­tikájával. Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke, akit a szellemi és politikai tudomá­nyok párizsi akadémiája Masaryk megürese­dett helyire választ meg A Du­ce spanyol vezér­kart­­őnökével tárgyal Harcok északon, keleten és délen Róma, október 11.­­ Római jelentés sze­rint Mussolini vasárnap fogadta annak a 13 olasz tábornoknak a vezetőjét, akit az olasz kormány a spanyolországi intervenciós hadak vezetésével bízott meg. A tábornok jelentést tett a Ducénak a ka­tonai helyzetről s további csapatok küldését sürgette, hogy a tél beállta előtt meg lehessen indítani a régen halogatott nagy offenzívát. Azután Badoglioval tárgyalt,, aki köztudomá­súlag szerzője annak a tervnek, amely szerint a fasiszták új offenzívájának meg kellene in­dulni. MEGÉLÉNKÜLNEK A FRONTOK Madrid, október 8. — Az aszturiai, ara­­goni, pozoblankói és cordobai frontokon fel­lángolnak a harcok. Elkeseredett harcokat je­lentenek Aszturiából, ahol a kormánycsapa­tok hősiesen ellenállnak a fasiszták légi bom­bázásának. Egyetlen nap alatt 700 bombát dobtak le a német­ repülőgépek. Asztúria déli részén a fasiszták új tankokat, ágyukat, légi­osztagokat s friss gyalogságot vetnek a harcba. A legutóbbi napokban Gijont is bombázták. Az arabon fronton a fasiszták Saragossától északra támadást kíséreltek meg, amelyet he­ves ágyúzás előzött meg. A nemzetközi brigádok osztagai minden fasiszta támadást visszavertek. FRANCO MOZGÓSÍTJA A NŐKET Burgos, október 11. — A burgosi hivatalok rendelete értelmében minden munkaképes asz­­szony és leány köteles hathónapos munkaszol­gálatot teljesíteni. A mozgósított nőket hadi­gyárakban akarják foglalkoztatni. ONTS A MÁSODIK GUERNICA Valencia, október 11. — A nemzetvédelmi miniszter kommünikéje jelenti, hogy a felke­lők folytatták északon előnyomulásukat és több stratégiailag fontos pozíciót megszálltak. Az onisi szakaszon a felkelők pilótái több, mint 1­00 bombát dobtak le és a községet tel­jesen elpusztították. Salamanca, október 11. — Franco főhadi­szállásának jelentése szerint a felkelők csapa­tai elfoglaltak több községet az asztúriai fron­ton, így Seguendot, Soto de Cangast és Onist, amely teljesen el van pusztítva. A sazdosd­i és szoci­ális érdekek egyensúlyi (F. L.) Erről az egyensúlyról épen időszerű beszélni. Hodzsa miniszterelnök nem minden célzat nélkül választotta ezt a témát, amikor a Nemzetközi Munkahivatal kiküldötteit Prá­gában üdvözölte. A Munkahivatal igazgató­­tanácsa éppen a 40 órás munkahétről tárgyal, Jouhaux az egyesült francia szakszervezetek elnöke állást foglalt a munkaidő megrövidí­tése mellett az összes termelési ágakban. A munka nemes genfi intézménye éppen hatha­tós elvi beleszólást igényel a „vállalkozás és a munka“ viszonyába, hogy helyreállítsa a munka fokozott termelékenysége és a munka­­nélküliség következtében megbomlott egyen­súlyt. Csehszlovákiában is éppen erről van szó. Ma mi sem időszerűbb nálunk, mint ép­pen a tőke és a munka egyensúlyának leg­alább részben való visszaállítása. Természete­sen nem abban az értelemben, amelyben azt a miniszterelnök pártja, a bankkoncernek és a kartellek politikai képviselete gondolja, ha­nem a munka javára. Hodzsa miniszterelnök a külföldi vendégek előtt tett néhány kijelentést, amely a csehszlo­vákiai szociális politikát kedvező színben tün­teti fel, mint például, hogy a köztársaságban a munka népének akarata a döntő, vagy hogy a tőke és a munka viszonyának alakulása a csehszlovák demokráciában szabad egyezke­dés tárgyát képezi s végül­ hogy a fogyasztó­ról sem szabad megfeledkezni. De mi a bel­földet tudósítjuk s ezért semmi esetre sem fog ártani, ha tüzetesebben megvizsgáljuk a munka és a tőke egyensúlyát Csehszlovákiá­ban, sőt tovább menve Szlovenszkón és Kár­pátalján, mert tudvalevőleg a szóban forgó viszonyok az ország nem minden részében egyformák. Elsősorban a bérek kérdése. Ma már nem kell bizonyítani, hogy konjunktúra van. Min­den iparág, amelynek csak némi köze van a fegyverkezéshez, hatalmas haszonnal zárja mérlegeit, bővít, beruház és alaptőkét emel. A haszon nagysága, nemcsak hogy eléri az 1929-­­es konjunktúra színvonalát, hanem sok eset­ben túl is haladja azt. Ezzel szemben a bérek emelkedése messze van még attól, hogy meg­közelítse a 1929-­es színvonalat. 1929-től a csehországi átlagbérek 1933-ig 17 százalékkal csökkentek, sőt Szlovenszkón 17.7 százalék­kal és Kárpátalján 30.9 százalékkal, viszont 1936-ban tehát a gazdasági újraéledés évében az átlagos béremelkedés Csehországban csak 1,1 százalék, Szlovenszkón 4-4 százalék és Kárpátalján 2,4 százalék volt. Tehát ha vala­mely irányban kiegyenlítésre van szükség a tőke és a munka között, úgy annak a munka­­viszonyok megjavítását kell hoznia. A másik kérdés, mely szorosan összefügg a bérek nagyságával a fogyasztás. Hodzsa be­szédében a következőket mondotta: „A vál­ság magját magában hordozza minden kon­junktúra, amely elfelejti, hogy csak addig tart, amíg biztosan támaszkodhat a fogyasztóra“. Teljesen helyes! A csehszlovák termelés 70 százalékát a belföld fogyasztja el és csak 30 százalékot tesz ki a kivitel. S mégis az állam g­azdasági politikája mindent megtesz, hogy a­ivitelt támogassa, kiviteli jutalmat ad, az adót visszatéríti a kiviteli cégeknek, ellenben semmit sem tesz azért, hogy a belföld fo­gyasztóképességét emelje. A nagy kartellek gazdasági politikája odairányul, hogy a bel­föld kizsákmányolásának segítségével olcsó kivitelt biztosítson. Legkirívóbb példája ennek a cukorkartell. Ez a monopólszervezet tudva­levőleg 6,30 koronáért árusitja az országban a cukor kg-ját s a külföldön pedig 70—90 fillérért árusitja ugyanazt a cukrot. Az állam vámjaival lehetővé teszi, hogy a belföldön a cukrot ilyen horribilis áron adják el a cukor­t városok és ugyanakkor ráfizetéssel szállítsák­­ a külföldre. A cukorgyárosok a legkisebb lelkiismeretfurdalást sem éreznek azért, hogy a belföldi fogyasztó tömegekkel, a munkással.

Next