Magyar Nap, 1937. október (2. évfolyam, 227-252. szám)
1937-10-12 / 236. szám
II. évfolyam 236. szánt Főszerfeessző: Kálmán Miklós „»•kiadte a tartalomból Kedd, 1937 október 12 Felelős szerkesztő: Dr. Ferencs lászló Mi ma a Misllés első 600 válasz beérkezett a „Magyar Nap“ vasárnapi szántában közölt kérdőívre, amelyben az olvas sók véleményét kértük a lapról. Vegye elő a „Magyar Nap“ vasárnapi számát és még ma töltse ki Ön is a kérdőívet. Minden egyes előfizetőnk, olvasónk és barátunk véleménye érdekel bennünket! Népfrontgyőzelem a francia választásokon La Pocamé és doriot Ismét leszerepeltek / A döntés jövő vasárnap 12 minisztert megválasztottak / Nyugodtan telt el a választás napja Párizs, október 31. — Noha a franciaországi kantonális választások végleges eredménye a hétfő délelőtti órákban még nem volt ismeretes, az első eredmények alapján alkotott általános benyomás szerint ez a választás is a népfront változatlan fölényének s a jobboldali pártok letörésének jegyében áll. Annak ellenére, hogy a jobboldal sok választókerületben már az első menetben közös listával indult — míg a népfrontpártok külön jelöltek — sehol sem tudott lényegesebb sikereket elérni. A választások tendenciájára jellemző az a tény, hogy az első nyilvánosságra került eredményekben, amikor a szocialisták 47, a radikálisok 140, a kommunisták 11, a független szocialisták 13, s a független radikálisok 30 mandátummal dicsekedhettek, La Roccine és Doriot még egyetlenegy mandátumot sem mondhattak magukénak. A népfrontpártok — a szavazatok számát véve alapul — általában mindenütt megerősödtek. A kommunisták Párizs külvárosaiban s a Seine et Oise megyében nyertek sok szavazatot, továbbá az északi iparvidéken. A szocialisták megtartották pozícióikat, helyenként szintén megerősödtek. Hasonlóan állnak a radikálisok is. Általában tapasztalható bizonyos tendencia a népfront polgári pártjai felé, ami főleg arra vezethető vissza, hogy a fasizmusból kiábrándult konzervatív és polgári rétegek átáramlanak ebbe a nagy demokratikus pártba. A jobboldali pártok (amelyek közé kell számítani az u. n. „Baloldali republikánus“ pártot is) főleg egymásnak ártottak. La Rocque és Doriot sok szavazatot vittek el a tradicionális jobboldaltól s konzervatívoktól, persze anélkül, hogy ezzel lényegesebb eredményt értek volna el. A választásokon tizenöt miniszter jelölt. Tizenkettőt már az első menetben megválasztottak. Nagy meglepetést keltett, hogy Herriot, a kamara elnöke pótválasztásokra kényszerül. Győzelme a szocialista és kommunista szavazatok segítségével biztos. Párizsi körök szerint a második menet előtt bővebb találgatásokba nem lehet bocsátkozni. Bizonyos az, hogy a népfront megegyezése jövő vasárnap tökéletesen be fog válni. A választások általában nyugodtan zajlottak le, csak Marseilleben provokáltak kisebb zavargásokat a fasiszták. Agyrázkódást kapott az angol Führer Angliának nem kell a fasizmus London, október 11. Sir Oswald Mosley vasárnapra Liverpoolban gyűlést hirdetett, amelyen mintegy 8.000 ember jelent meg, valamennyien a balpártok hívei. A hallgatók eleinte türelemmel hallgatták az angol Führert, később azonban nagy zűrzavar támadt a gyűlés színhelyén. Valaki követ dobott Mosley felé . A fasiszta vezér jobbszemén megsebesült s agyrázkódást szenvedett. Kórházba szállították, ahol kisebb operációt hajtottak végre rajta. A rendőrség szétoszlatta a gyűlést s 15 embert letartóztatott. Roosevelt új lépésre készül Az amerikai közvélemény túlnyomó része a nemzetközi együttműködésért Washington, október 11. A Roosevelt legszorosabb környezetéhez tartozó politikusok kijelentései szerint az elnök csikágói beszédét akcióprogramnak kell tekinteni . Amerika külpolitikája a jövőben eszerint fog igazodni. E politikusok szerint Roosevelt minden esetet külön meg fog tárgyalni tanácsadóival, mielőtt cselekvésre határozná el magát. Szombaton este Washingtonban ismét kormánytanács volt, amelyen megtárgyalták azt a hatást, amit az elnök beszéde tett az amerikai közvéleményben. Hivatalos körök kijelentései szerint az eredmény nagyon kielégítő. Roosevelt meg van győződve, hogy a nemzetközi együttműködésre irányuló törekvései az amerikai közvélemény túlnyomó részének támogatására találnak. Érdekes, hogy néhány héttel Roosegnelt beszéde előtt széleskörű ankétot rendeztek a külpolitika kérdéséről s a befutó válaszok nagyobb része a semlegesség mellett foglalt állást. A kormánytanács ennek az ankétnak eredményeivel is foglalkozott. Megállapították, hogy eredménye túlhaladott, amennyiben Roosevelt beszéde s a rendkívül súlyos nemzetközi események gyökeres fordulatot idéztek elő az amerikai tömegekben. ARGENTÍNA ÜDVÖZLI ROOSEVELTET Buenos Aires, október 11. — Az argentínai kormány üdvözlő táviratot intézett az USA elnökéhez, amelyben gratulál Roosevelt csikágói beszédéhez. Az argentínai kormány hangsúlyozza, hogy a csikágói beszéd tökéletes összhangban áll Argentína tradicionális politikájával. Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke, akit a szellemi és politikai tudományok párizsi akadémiája Masaryk megüresedett helyire választ meg A Duce spanyol vezérkartőnökével tárgyal Harcok északon, keleten és délen Róma, október 11. Római jelentés szerint Mussolini vasárnap fogadta annak a 13 olasz tábornoknak a vezetőjét, akit az olasz kormány a spanyolországi intervenciós hadak vezetésével bízott meg. A tábornok jelentést tett a Ducénak a katonai helyzetről s további csapatok küldését sürgette, hogy a tél beállta előtt meg lehessen indítani a régen halogatott nagy offenzívát. Azután Badoglioval tárgyalt,, aki köztudomásúlag szerzője annak a tervnek, amely szerint a fasiszták új offenzívájának meg kellene indulni. MEGÉLÉNKÜLNEK A FRONTOK Madrid, október 8. — Az aszturiai, aragoni, pozoblankói és cordobai frontokon fellángolnak a harcok. Elkeseredett harcokat jelentenek Aszturiából, ahol a kormánycsapatok hősiesen ellenállnak a fasiszták légi bombázásának. Egyetlen nap alatt 700 bombát dobtak le a német repülőgépek. Asztúria déli részén a fasiszták új tankokat, ágyukat, légiosztagokat s friss gyalogságot vetnek a harcba. A legutóbbi napokban Gijont is bombázták. Az arabon fronton a fasiszták Saragossától északra támadást kíséreltek meg, amelyet heves ágyúzás előzött meg. A nemzetközi brigádok osztagai minden fasiszta támadást visszavertek. FRANCO MOZGÓSÍTJA A NŐKET Burgos, október 11. — A burgosi hivatalok rendelete értelmében minden munkaképes aszszony és leány köteles hathónapos munkaszolgálatot teljesíteni. A mozgósított nőket hadigyárakban akarják foglalkoztatni. ONTS A MÁSODIK GUERNICA Valencia, október 11. — A nemzetvédelmi miniszter kommünikéje jelenti, hogy a felkelők folytatták északon előnyomulásukat és több stratégiailag fontos pozíciót megszálltak. Az onisi szakaszon a felkelők pilótái több, mint 100 bombát dobtak le és a községet teljesen elpusztították. Salamanca, október 11. — Franco főhadiszállásának jelentése szerint a felkelők csapatai elfoglaltak több községet az asztúriai fronton, így Seguendot, Soto de Cangast és Onist, amely teljesen el van pusztítva. A sazdosdi és szociális érdekek egyensúlyi (F. L.) Erről az egyensúlyról épen időszerű beszélni. Hodzsa miniszterelnök nem minden célzat nélkül választotta ezt a témát, amikor a Nemzetközi Munkahivatal kiküldötteit Prágában üdvözölte. A Munkahivatal igazgatótanácsa éppen a 40 órás munkahétről tárgyal, Jouhaux az egyesült francia szakszervezetek elnöke állást foglalt a munkaidő megrövidítése mellett az összes termelési ágakban. A munka nemes genfi intézménye éppen hathatós elvi beleszólást igényel a „vállalkozás és a munka“ viszonyába, hogy helyreállítsa a munka fokozott termelékenysége és a munkanélküliség következtében megbomlott egyensúlyt. Csehszlovákiában is éppen erről van szó. Ma mi sem időszerűbb nálunk, mint éppen a tőke és a munka egyensúlyának legalább részben való visszaállítása. Természetesen nem abban az értelemben, amelyben azt a miniszterelnök pártja, a bankkoncernek és a kartellek politikai képviselete gondolja, hanem a munka javára. Hodzsa miniszterelnök a külföldi vendégek előtt tett néhány kijelentést, amely a csehszlovákiai szociális politikát kedvező színben tünteti fel, mint például, hogy a köztársaságban a munka népének akarata a döntő, vagy hogy a tőke és a munka viszonyának alakulása a csehszlovák demokráciában szabad egyezkedés tárgyát képezi s végül hogy a fogyasztóról sem szabad megfeledkezni. De mi a belföldet tudósítjuk s ezért semmi esetre sem fog ártani, ha tüzetesebben megvizsgáljuk a munka és a tőke egyensúlyát Csehszlovákiában, sőt tovább menve Szlovenszkón és Kárpátalján, mert tudvalevőleg a szóban forgó viszonyok az ország nem minden részében egyformák. Elsősorban a bérek kérdése. Ma már nem kell bizonyítani, hogy konjunktúra van. Minden iparág, amelynek csak némi köze van a fegyverkezéshez, hatalmas haszonnal zárja mérlegeit, bővít, beruház és alaptőkét emel. A haszon nagysága, nemcsak hogy eléri az 1929-es konjunktúra színvonalát, hanem sok esetben túl is haladja azt. Ezzel szemben a bérek emelkedése messze van még attól, hogy megközelítse a 1929-es színvonalat. 1929-től a csehországi átlagbérek 1933-ig 17 százalékkal csökkentek, sőt Szlovenszkón 17.7 százalékkal és Kárpátalján 30.9 százalékkal, viszont 1936-ban tehát a gazdasági újraéledés évében az átlagos béremelkedés Csehországban csak 1,1 százalék, Szlovenszkón 4-4 százalék és Kárpátalján 2,4 százalék volt. Tehát ha valamely irányban kiegyenlítésre van szükség a tőke és a munka között, úgy annak a munkaviszonyok megjavítását kell hoznia. A másik kérdés, mely szorosan összefügg a bérek nagyságával a fogyasztás. Hodzsa beszédében a következőket mondotta: „A válság magját magában hordozza minden konjunktúra, amely elfelejti, hogy csak addig tart, amíg biztosan támaszkodhat a fogyasztóra“. Teljesen helyes! A csehszlovák termelés 70 százalékát a belföld fogyasztja el és csak 30 százalékot tesz ki a kivitel. S mégis az állam gazdasági politikája mindent megtesz, hogy aivitelt támogassa, kiviteli jutalmat ad, az adót visszatéríti a kiviteli cégeknek, ellenben semmit sem tesz azért, hogy a belföld fogyasztóképességét emelje. A nagy kartellek gazdasági politikája odairányul, hogy a belföld kizsákmányolásának segítségével olcsó kivitelt biztosítson. Legkirívóbb példája ennek a cukorkartell. Ez a monopólszervezet tudvalevőleg 6,30 koronáért árusitja az országban a cukor kg-ját s a külföldön pedig 70—90 fillérért árusitja ugyanazt a cukrot. Az állam vámjaival lehetővé teszi, hogy a belföldön a cukrot ilyen horribilis áron adják el a cukort városok és ugyanakkor ráfizetéssel szállítsák a külföldre. A cukorgyárosok a legkisebb lelkiismeretfurdalást sem éreznek azért, hogy a belföldi fogyasztó tömegekkel, a munkással.