Magyar Nap, 1937. december (2. évfolyam, 277-300. szám)
1937-12-16 / 290. szám
4 József Attila emlékének hódolt a pozsonyi magyarság Pozsony. — A tragikusan elpusztult József Attila költészetének hódolt tegnap este a költő pozsonyi olvasóinak lelkes tábora. Ebből az alkalomból a Magyar Demokrata íróköz taggyűlés keretében emlékestét rendezett. Győry Dezső megnyitó szavai után a jelenlévők egy percnyi felállással hódoltak a halott emlékének. Utána Vass László rövid bevezető beszédében a budapesti évek emlékein át idézte a hallgatóság elé József Attilát és mint a székely balladák halottai, a költővel mondatta el küzdelmes életét és a végzetes balatonszárszói estét... — Peéry Rezső hosszabb tanulmányban világította meg a nagy magyar költő evrejék „A Nyugat költőit is ideértve nincs magyar író, aki a formai, intellektuális és lelki elmélyülésnek nehéz munkáját ilyen pár esztendőbe sűrítve elvégezte volna, mint József Attila. Kicsit későn tudtuk meg, hogy az egykori viharos siheder, szegénységének és kitaszítottságának villoni álarcában géniusz volt, az európai magas költészet kiválasztottja.” Peéry Rezső ezek után rendkívül finom kritikai érzékkel mutatta meg a költő fejlődésvonalát, amely, mikor a lélek gyökeréig ért, már tragikusan be is fejeződött és az értelem pengéi alatt a szörnyű évek salakját találta meg... — Szalatnai Rezső az első József Attila-verskötet (Nincsen apám, se anyám) alkalmával szerzett élményeit mondta el, kihangsúlyozva a költő rendkívül fejlett poétikai tudását, mélységes művészi ösztönét. Az egyes előadások közt Pásztor Sári és Balázs András adtak elő több költeményt József Attila műveiből. Végezetül a közönség levélben fejezte ki részvétjét a budapesti „Szép Szó”nak, amely egyik szerkesztőjét vesztette el József Attilában. Cseh népi könyvkiadási akciók 1936 őszén „„Népi kultúra” (Lidová kultúra) név alatt Prágában szokatlan jellegű egyesület alakult. Az előkészítő bizottság egyidejűleg nyomtatott felhívásából a következőket tudtuk meg: A „Népi kultúra” tisztán kulturális jellegű egyesület. Célja: a különböző kulturális egyesületeket és különálló egyéneket, mint a kultúra fogyasztóit a közös érdek alapján megszervezni és ezáltal mintegy elősegíteni a népi művelődés megizmosodását és a széles rétegek kulturális igényeinek, vágyainak kielégítését, a tagok minimális anyagi részesedése mellett. Havi egy korona tagsági díj ellenében a tagok megkapják az egyesület ,,Népi kultúra” című folyóiratát, minden év májusában egy magánkiadású bibliofil kötetet, melyet különben nem árusítanak és ezenkívül mindenki kaphat szakszerű útbaigazítást, tanácsokat egyesületi és magánkönyvtárak berendezését illetőleg. Az egyesület szerkesztésében olcsó, de kifogástalan kiállítású könyvsorozat indul „Népi könyvtár” (Lidová knihovna) néven. Havonta átlag két kötet fog megjelenni összesen 320 oldal terjedelemben, 110X175 mm nagyságban. A tagok havi 10 fős előfizetésért fogják megkapni mind a két kötetet fűzve, vagy 15 koronáért karton, végül 20 koronáért egész vászonikötésben. A „Népi könyvtár” főleg a jelenkor cseh és idegen nemzetek irodalmával akarja megismertetni az olvasót, szemléltetni fogja a prózát, a költészetet, a drámaköltészetet és a népszerű tudományt, de nem feledkezik meg a cseh és a világirodalom klasszikus mestereiről sem és fokozatosan ezeknek műveit is eljuttatja a tagok könyvtárába.” Bár nem kételkedtünk e kezdeményezés önzetlenségében, mégis messzemenő kétkedéssel fogadtuk. Jókora adag optimizmus kell ahhoz, hogy a felsorolt célokat megvalósíthatóknak lássuk egy olyan egyesületben, mely úgyszólván tőke nélkül indul, a politikai pártoktól függetlenül áll és csakis a tagok részvételére és pártfogására akar számítani. A tagokat nem kellett soká hívogatni. Mindenütt vannak elegen, olyanok, akiknek keresete alig elég a megélhetésre és mégis él bennük a tudás és megismerés vágya. Ezek maguktól jöttek, úgy számítva, hogy a havi tizenegy koronát majd másutt spórolják le. Jöttek mások is, akik nem akarták, hogy elbukjon ez a nemes, a népetfelemelő eszme. Az egyesület tehát már túl volt a „nehéz” kezdeten, a „Népi könyvtár” is megindult és most, az elmúlt év tükrében tisztán láthatjuk azt a jelentős munkát ,amit az egyesület elvégzett, minden várakozás és kétkedés ellenére valóra váltva valamennyi célkitűzését. A tagok pontosan kapták meg a folyóiratot, mely havonta beszámolt a kulturvilág jelentősebb eseményeiről és az egyesület ügyeiről, rendszeresen hozott bírálatokat, recenzióikat, színházi és filmkritikákat. A tervezett könyvsorozatban összesen tizenkilenc kötet jelent meg. Hogy a sorozat, mint, egész, tényleg határozott értéket jelent, ’ annak ' bizonyítására elég felsorolni a következő neve- ■ ket: André Malraux, Maxim Gorkij, Egon Erwin Kisch, Upton Sinclair, Frank Pitcairn, Erskine Caldwell, B. Traven, S. K. Neumann, Kurt Konrad, Henry Barbusse, Majakovskij stb. Frank Pitcairn-tól, a „Magyar Nap” kiadásában is megjelent „Vihar Spanyolország felett” című művet adta ki az egyesület. Általában a spanyol forradalom és a spanyol nép sorsa erős visszhangját láthatjuk ebben a sorozatban, mert a már említett mű mellett két további könyv vetíti elénk ezt az égető kérdést. Mégpedig Upton Sinclair „No pasaran” című regénye, melyet a „Magyar Nap” szintén folytatólagosan leközölt és Kurt Konrád hatalmas tanulmánya az összes eddigi spanyol forradalmaktól kezdve a XV. századbeli forrongásoktól, az abszolutizmus, későbben a Napóleon elleni és a karisták elleni lázongásokon, majd a köztársasági forradalmon keresztül a mostaniig. Egy más kötet Puskin költeményeit hozza, egy harmadik pedig egy érdekes és értékes anthológia; címe: „8. S. S. 11. a csehszlovák költészetben.” A csehszlovák költészet legkiválóbb művelőinek, Wolker, Nezval, Neumann, Halas, Hora, Seifert, Novomesky stb. költeményeit gyűjtötték itt egybe, melyekben a Szovjet iránt érzett csodálatukat vagy ragaszkodásukat fejezik ki. Ebben a sorozatban jelent meg S. K. Neumann: ,,Anti-Gide”-je is. Az itt kiadott népszerű tudományos munkákból meg kell említenünk Ouénat-tól az „Aerodemikai háború”-t és a „Marxista gazdaságtan alapjai”-t J. Ulrich-tól. — Megjelent a tagoknak megígért, magánkiadású, bibliofil jutalomkötet is, melyben Id. Nejedly az elhunyt, F. X. Saida emberi arcát rajzolta meg. Az első év gyögyörű eredménye alapján, a tagok létszámának gyarapodása mellett a második évfolyamban még örvendetesei»!», még teljesebb eredményt várhatnak a széles cseh népi rétegek a „Népi kulturá”-tól. —nb.— Magyar NAP Csütörtök, 1937 december 16. A Petőfi Sándor Kör a prágai magyar katonák között Nagysikerű műsoros este a Prágában szolgáló magyar fiúknak A prágai magyar dolgozók és magyar katonák első találkozója Prága, december. (A „Magyar Nap” tudósítójától.) — Ahogy belépünk a prágai Mestanská Beseda nagytermébe, ismerős, fojtó szag csapja meg orrunkat. Téli mundérok, zsíros bakkancsok szaga ez, kaszárnyák illata. A terem zsúfolva van a katonákkal! A prágai Petőfi ,Sándor-Kör látja vendégül a prágai helyőrség magyar katonáit. Különös, sohasem látott publikum ez: kissé kipirult arccal ülnek a fiúk, tele van velük a parkett, a karzat, soknak már ülőhely sem jutott. Barátságosan, fegyelmezetten, de kissé mereven, bizalmatlanul várják, mi lesz itt. Hiszen eddig soha ilyesmiben nem volt részük! Az egyik odafordul a Petőfi Kör egyik rendezőjéhez s valamit kérdezni akar tőle. Tört cseh szavakat ráz elő nagy üggyel-bajjal magából s egészen meg van lepve, midőn magyar feleletet kap. „Hát maguk igazán magyarok?” kérdi kissé hitetlenkedő álmélkodással. Aztán odafordul szomszédjához: „Te, ezek mégis magyarok. Na meglássuk, mit tudnak . . .” „A MAGYAR KATONÁKAT ÜDVÖZÖLJÜK...” — Örömmel és szeretettel üdvözöllek benneteket, prágai magyar katonák! — köszönti a dobogóról a közönséget Szőke Lőrinc a Petőfi Sándor Kör és a Magyar Fiatalok Szövetsége nevében. Beszédében ismerteti a kör célját, eddigi munkásságát. — Mai előadásunk, amikor először lépünk a prágai magyar katonák elé, bizonysága annak, hogy a katonai hatóságok is felismerték kulturális küldetésünk fontosságát — folytatja. — Ez érthető is, mivel a köztársaság megalapítói és legkiválóbb politikusai mindenkor azt vallották, hogy a hadseregben a katonai kiképzés mellett emelni kell a legénység kulturális színvonalát is. Kultúrát azonban csak az anyanyelven elvet eredményesen terjeszteni, így krült sor erre a mai magyar estre. A szónok megemlékezik a közelmúlt gyászos eseményéről, Masaryk elnök haláláról s felidézi annak a hat katonának a képét, akik a koporsó mellett haladva utolsó útjára kísérték a köztársaság megalapítóját. — Ez a hat katona a köztársaságiban élő hat különböző nemzetnek volt a fia s összeválogatásuk céltudatos és jelképes erejű. Azt bizonyította, hogy a köztársaság területén élő hat nép egyformán sorakozik fel az egész életén át a humanista ideálokért küzdő Felszabadító Elnök koporsója mögött. A humanista ideálokért, a békéért, a nemzetek szabadságjogáért, a demokráciáért, amiknek megvédésére a nagy halott ravatala mellett Benes elnök hívott fel mindannyiunkat, benneteket és bennünket egyaránt. Befejezésül a következő szavakkal fordult az egybegyűlt katonákhoz: Sok mindenről tudnék hozzátok szólni és remélem, hogy erre alkalom még akad. Mielőtt átadnám azonban a szót tagtársaimnak, akik szavalattal, énekkel, tréfával fognak benneteket egykét órán át szórakoztatni, befejezésképpen felolvasok egy részt abból a levélből, amit egyesületünk ezelőtt egy évvel kapott megalakulásakor a komáromi „Alkotás” kultúregyesülettől. Sok mindenki üdvözölt akkor bennünket, írók, költők, egyetemi tanárok, politikusok, de valahogy nekünk ez a pár sor a legkedvesebb. . . . Ezenkívül is még sok széf, és nemes feladat, vár rátok. De egyre különösképpen szeretnénk felhivni a figyelmeteket: ne feledkezzetek el a tőlünk, szlovenszkói falvaktól és kis városoktól oly messze katonáskodó magyar legényekről. Vigyétek hozzájuk legnagyobb kincsünk: magyar anyanyelvünket, magyar kultúránkat . . .” Most, hogy így hozzátok szólunk, ennek az üzenetnek is eleget teszünk. Szívesen, örömmel, sőt talán egy kis meghatódottsággal jöttünk el közétek és hisszük, hogy ti is ily érzésekkel fogadtok bennünket. Új utakon járunk, de a nehézségek leküzdésében erősíti az a tudat, hogy Csehszlovákia egész magyarsága, sőt a köztársaság minden demokratikus polgára üdvözli a magyar katonák és a magyar dolgozók első prágai találkozóját. Felejthetetlenül szép este volt Igen, miért is tagadnak, a hangulat kezdetben kissé hideg volt. De a fagy csakhamar felengedett s mikor a kör énekkara Wildmoser Zs. Károly vezetése mellett néhány pompás Bartók - Kodály-szerzeményt, igazi sztéip magyar népdalokat mutat be, lelkes, meleg, szívből fakadó taps csattan fel. Sokan együtt dúdolják az ismert dallamot, a fejek öntudatlanul is együtt imbolyognak, rá-rádobbannak a dal taktusára. S ettől kezdve percről-percre forróbb, bensőségesebb lesz az est. A vidám konferansziék, a helyes, kedves számok, Beim Imre burleszk tánca, Szokolay Dóra zongorajátéka, aki Novák- és Bartók-szerzeményeket adott elő, a pattogó kállai kettős, amit a kör énekkarának kísérete mellett Vágó Maca és Gaál Judit mutattak be, mind hatalmas tapsot arattak. PETŐFI SÁNDOR TALÁLKOZÁSA A MAGYAR KATONÁKKAL És különös élmény volt: Petőfi Sándor találkozása Prágában a magyar katonákkal. Újra átélni, hogy Petőfi mennyire a népé, meninyire élő valóság még ma is a nép számára! „Falu végén kurta kocsma . . mondja be a címet a kör szavalónője, Nürnberger Éva. S ez a vére, melyre sokan talán spint kissé romantikus gemredarabra, hamis idillre tekintenek, itt, a csallóközi, vágmenti, tiszaháti parasztfiúk között életté, valósággá válik. „Ördög bújjék az uradba, te pedig menj a pokolba! . . .”, az egyik katona félhangon odamozogja a barátjának: „No, ezt jól megírta ..." * Ahogy végig nézek ezeken a csillogószemű arcokon, hallom ízes, szép magyar beszédüket, boldog melegség jár át. Magyar legények Prágában! Ennyi szép szál magyar fiú! — „Osztán hol lehet magukat megtalálni?” — tudakolják többen. —• „Szoktak összejönni? Meg hogy ott táncolni is lehet? Könyv is van, újság is van magyar? De oda elmegyünk ám!” „Úgyse tudunk mit csinálni, ha kimenőnk van” — mondja bánatosan az egyik. — „Hanem ha magyarok közé mehetnénk ,az más. Magyarok között otthon érezzük magunkat!” 5*« S a végén: „Felszállott a páva!” A legények majd szétszedték a termet, úgy hatott, úgy gyújtott Adynak ez az örökszép verse. „Felszállott a páva a vármegyeházra, de sok szegény magyar legény szabadulására ...” — énekelték a katonák együtt a kórussal a dalt. Felejthetetlenül szép este volt. A műsorból hadd emeljük ki még a Fejér István által felolvasott Wolker-, Berruc- és Növöm©sky-verseket, Ady és József Attila egy-egy versét, amit Nürnberger Éva szavalt el, Vágó Maca hallettszámát, Lebovics Sándor énekét, akiegy Puccini-áriát énekelt s a 28. ezred zenekarát, mely magyar nótáival lényegesen hozzájárult az est hangulatának emeléséhez. Felejthetetlenül szép este volt — s reméljük, nem az utolsó este. Csak az első lépés azon az útón, azait a prágai Petőfi Sándor-kör maga elé tűzött, hogy átfogó kultúrszerve legyen az összes prágai magyaroknak, tahát a Prágában katonáskodó magyar legényeknek is. Talán . . . talán történelmi jelentősége van ennek az estnek. A demokráciát nemcsak a törvények betűjében, de az emberek szellemében, tetteiben kell valósággá tenni — s hogy, a prágai magyar katonáiknak lehetővé tették azt, hogy részt vegyenek ezen a bátonszellemű, igaz magyar kudltesten, ez örvendetes belátást mutat az illetékesek részéről. Ikócz) Fekete gyé Komáromban Jókai városában a magyar fiatalság nagy tettre vállalkozott. A nagy magyar mesemondó halhatatlan regényének, a „Fekete gyémántok“-nak szinműváltozatát hozza színre a komáromi „Alkotás“ színiegyüttese. A szoborleleplezési ünnepségek alkalmával kissé nélkülöztük a kulturprogram keretében Jókai valamelyik nagyobb művét. Ezt a hiányt tölti most ki az „Alkotás“ fiatalságának bátor vállalkozása. Az előadás vasárnap, december 19-én este 8 órakor kezdődik a „Litovel“ nagytermében, ahol a darab előtt Vass László mond bevezető beszédet. * * így is tud a pozsonyi rádió! A kávéültetvények modern rabszolgái, a Brazília nagy autóútjait rovó munkanélküliek, hajókazánok szénlapátolói, az áru cselédei, szelíd indiánok a szereplői és hősei Barta Lajos tiszta szárnyalása szociális hangkölteményének, melyet szombati küldésében mutatott be rendkívüli irodalmi és művészeti hatással a pozsonyi magyar óra. Uj volt nemcsak Barta Lajos merész irodalmi alkotása, melyben a kávéföldek, a nagy autóutak, a tengeri kikötő, a hajógépek, az őserdők, egy Utáni útépítés, az indián élet hangvilága él, de új az erély is, mellyel Ungvári Ferenc a rendezés igen nehéz munkáját vezette. A pozsonyi magyar küldés ezúttal mikrofonművészetet tudott produkálni. Ami a jövőre nézve azt mutatja, hogy nem a sok dilettáns fércmű, de az igazi irodalom tud rangot adni a pozsonyi magyar rádióküldésnek is. De a recitátor Balázs Andrásnak is ez volt legszebb estéje. Matuska János pedig a robszolgaénekben mutatta meg ,mit tud mint komponista. Amit ezúttal kaptunk, nemcsak nemes szociális irodalom, de szociális mikrofonművészet is volt. Jelentkezem a kedvezményes előfizetésre! Megrendelem a „Magyar Nap“-ot és kérem, hogy új regényük megjelenésének napjától, december 19-től január 1-ig ingyen küldjék címemre a lapot. Ugyancsak ingyenesen küldjék a lap nagy karácsonyi számát is. Az előfizetési díjat, amelyet csak január 1-től számítanak, egyidejűleg egy hónapra — két hónapra — negyedévre küldöm.*) Küldjenek címémre postai befizetőlapot, hogy beküldhessem az előfizetési díjat, amelyet csak január 1-től fognak számítani.*) Pontos cím HHtMMMMIII» I» 11 •••••••••• it |J Hl nVliSSS *) Nem kívánt törlendő. «• Töltse ki a fenti szelvényt és küldje be a „Magyar Nap“ kiadóhivatalának: Mór. Ostrava—Povoz, Benes utca 5. szám. — Postacsekkszám: 23.809. STIEGLITZ TESTVÉREK Rádió, szamofon, kerékpár, motorkerékpár, varrógép, gyerekkocsik, luszterek stb. NITRA, Hiltai 16. - Telefon