Magyar Nap, 1937. december (2. évfolyam, 277-300. szám)

1937-12-16 / 290. szám

4 József Attila emlékének hódolt a pozsonyi magyarság Pozsony. — A tragikusan elpusztult József Attila költészetének hódolt tegnap este a költő pozsonyi olvasóinak lelkes tábora. Ebből az al­kalomból a Magyar Demokrata íróköz taggyűlés keretében emlékestét rendezett. G­y­ő­r­y Dezső megnyitó szavai után a jelenlévők egy percnyi felállással hódoltak a halott emlékének. Utána V­a­s­s László rövid bevezető beszédében a buda­pesti évek emlékein át id­ézte a hallgatóság elé József Attilát és mint a székely balladák halottai, a költővel mondatta el küzdelmes életét és a végzetes balatonszárszói estét... — Peéry Rezső hosszabb tanulmányban világította meg a nagy magyar költő evrejék „A Nyugat költőit is ideértve nincs magyar író, aki a formai, in­tellektuális és lelki elmélyülésnek nehéz munká­ját ilyen pár esztendőbe sűrítve elvégezte volna, mint József Attila. Kicsit későn tudtuk meg, hogy az egykori viharos siheder, szegénységének és kitaszítottságának villoni álarcában géniusz volt, az európai magas költészet kiválasztottja.” Peéry Rezső ezek u­tán rendkívül finom kritikai érzékkel mutatta meg a költő fejlődésvonalát, amely, mikor a lélek gyökeréig ért, már tragikusa­n be is feje­ződött és az értelem pengéi alatt a szörnyű évek salakját találta meg... — S­zalatnai Rezső az első József Attila-verskötet (Nincsen apám, se anyám) alkalmával szerzett élményeit mondta el, kihangsúlyozva a költő rendkívül fejlett poétikai tudását, mélységes művészi ösztönét.­­ Az egyes előadások közt Pásztor Sári és Balázs András adtak elő több költeményt Jó­zsef Attila művei­ből. Végezetül a közönség levél­ben fejezte ki részvétjét a budapesti „Szép Szó”­­nak, amely egyik szerkesztőjét vesztette el József Attilában.­­ Cseh népi könyvkiadási akciók 1936 őszén „„Népi kultúra” (Lidová kul­túra) név alatt Prágá­ban szokatlan jellegű egye­sület alakult. Az elő­készítő bizottság egyidejű­leg nyomtatott felhívásából a következőket tud­tuk meg: A „Népi kultúra” tisztán kultu­rális jellegű egyesület. Célja: a különböző kul­turális egyesületeket és különálló egyéneket, mint a kultúra fogyasztóit a közös érdek alap­ján megszervezni és ezáltal mintegy elősegíteni a népi művelődés megizmosodását és a széles ré­tegek kulturális igényeinek, vágyainak kielégí­tését, a tagok minimális anyagi részesedése mel­lett. Havi egy korona tagsági díj ellenében a ta­gok megkapják az egyesület ,,N­é­p­i kultúra” című folyóiratát, minden év m­ájusában egy ma­­gánkiadású bibliofil kötetet, melyet különben nem árusítanak és ezenkívül mindenki kaphat szakszerű útbaigazítást, tanácsokat egyesületi és magánkönyvtárak berendezését illetőleg. Az egye­sület szerkesztésében olcsó, de kifogástalan ki­állítású könyvsorozat indul „Népi könyvtár” (Lidová knihovna) néven. Havonta átlag két kö­tet fog megjelenni összesen 320 oldal­ terjedelem­ben, 110X175 mm nagyságban. A tagok havi 10 fős előfizetésért fogják megkapni mind a két kötetet fűzve, vagy 15 koronáért karton­, végül 20 koronáért egész vászonikötésben. A „Népi könyvtár” főleg a jelenkor cseh és idegen nem­zetek irodalmával akarja megismertetni az olva­sót, szemléltetni fogja a prózát, a költészetet, a drámaköltészetet és a népszerű tudományt, de nem feledkezik meg a cseh és a világirodalom klasszikus mestereiről sem és fokozatosan ezek­nek műveit is eljuttatja a tagok könyvtárába.” Bár nem kételkedtünk e kezdeményezés önzet­lenségében, mégis messzemenő kétkedéssel fogad­tuk. Jókora adag optimizmus kell ahhoz, hogy a felsorolt célokat megvalósíthatóknak lássuk egy olyan egyesületben, mely úgyszólván tőke nélkül indul, a politikai pártoktól függetlenül áll és csakis a tagok részvételére és pártfogására akar számítani. A tagokat nem kellett soká hívogatni. Minde­nütt vannak elegen, olyanok, akiknek keresete alig elég a megélhetésre és mégis él bennük a tudás és megismerés vágya. Ezek maguktól jöt­tek, úgy számítva, hogy a havi tizenegy koronát majd másutt spórolják le. Jöttek mások is, akik nem akarták, hogy elbukjon ez a nemes, a népet­­felemelő eszme. Az egyesület tehát már túl volt a „nehéz” kez­deten, a „Népi könyvtár” is megindult és most, az elmúlt év tükrében tisztán láthatjuk azt a je­lentős munkát ,amit az egyesület elvégzett­, min­den várakozás és kétkedés ellenére valóra vált­va valamennyi célkitűzését. A tagok pontosan kapták meg a folyóiratot, mely havonta beszá­molt a kulturvilág jelentősebb eseményeiről és az egyesület ügyeiről, rendszeresen hozott bírá­latokat, recenzióikat, színházi és filmkritikákat. A tervezett könyvsorozatban összesen tizenki­lenc kötet jelent meg. Hogy a sorozat, mint, egész, tényleg határozott értéket jelent, ’ annak ' bizonyítására elég felsorolni a következő neve- ■ ket: André Malraux, Maxim Gorkij, Egon Erwin Kisch, Upton Sinclair, Frank Pitcairn, Erskine Caldwell, B. Traven, S. K. Neumann, Kurt Kon­rad, Henry Barbusse, Majakovskij stb. Frank Pitcairn-tól, a „Magyar Nap” kiadásá­ban is megjelent „Vihar Spanyolország felett” című művet adta ki az egyesület. Általában a spanyol forradalom és a spanyol nép sorsa erős visszhangját láthatjuk ebben a sorozatban, mert a már említett mű mellett két további könyv vetíti elénk ezt az égető kérdést. Még­pedig Upton Sinclair „No pasaran” című regénye, me­lyet a „Magyar Nap” szintén folytatólagosan le­közölt és Kurt Konrád hatalmas tanulmánya az összes eddigi spanyol forradalmaktól kezdve a XV. századbeli forrongásoktól, az abszolutizmus, későbben a Napóleon elleni és a kari­­sták elleni lázongásokon, ma­jd a köztársasági forradalmon keresztül a mostaniig.­­ Egy más kötet Puskin költeményeit hozza, egy harmadik pedig egy ér­dekes és értékes anthológia; címe: „8. S. S. 11. a csehszlovák költészetben.” A csehszlovák köl­tészet legkiválóbb művelőinek, Wolker, Nezval, Neumann, Halas, Hora, Seifert, Novomesky stb. költeményeit gyűjtötték itt egybe, melyekben a Szovjet iránt érzett csodálatukat vagy ragaszko­dásukat fejezik ki. Ebben a sorozatban jelent meg S. K. Neumann: ,,An­ti-Gide”-je is. Az itt kiadott népszerű tudományos munkákból meg kell említenünk Ouénat-tól az „Aerod­emikai há­ború”-t és a „Marxista gazdaságtan alapjai”-t­­ J. Ulrich-tól. — Megjelent a tagoknak megígért, magánkiadású, bibliofil jutalomkötet is, melyben Id. Nejedly az elhunyt, F. X. Said­a emberi arcát rajzolta meg. Az első év gyögyörű eredménye alapján, a ta­gok létszámának gyarapodása mellett a második évfolyamban még örvendetesei»!», még teljesebb eredményt várhatnak a széles cseh népi rétegek a­ „Népi kulturá”-tól. —nb.— Magyar NAP Csütörtök, 1937 december 16. A Petőfi S­á­n­d­o­r­­ K­ö­r a prágai magyar katonák között Nagysikerű műsoros este a Prágában szolgáló magyar fiúknak A prágai magyar dolgozók és magyar katonák első találkozója Prága, december. (A „Magyar Nap” tudósító­jától.) — Ahogy belépünk a prágai Mestanská Beseda nagytermébe, ismerős, fojtó szag csapja meg orrunkat. Téli mundérok, zsíros bakkancsok szaga ez, kaszárnyák illata. A terem zsúfolva van a katonákkal! A prágai Petőfi ,Sándor-Kör látja vendégül a prágai helyőrség magyar katonáit. Különös, sohasem látott publikum ez: kissé ki­pirult arccal ülnek a fiúk, tele van velük a par­kett, a karzat, soknak már ülőhely sem jutott. Barátságosan, fegyelmezetten, de kissé mereven, bizalmatlanul várják, mi lesz itt. Hiszen eddig soha ilyesmiben nem volt részük! Az egyik odafordul a Petőfi­ Kör egyik rende­zőjéhez s valamit kérdezni akar tőle. Tört cseh szavakat ráz elő nagy üggyel-bajjal magából s egészen meg van lepve, midőn magyar feleletet kap. „Hát maguk igazán magyarok?” kérdi kis­sé hitetlenkedő álmélkodással. Aztán odafordul szomszédjához: „Te, ezek mégis magyarok. Na meglássuk, mit tudnak . . .” „A MAGYAR KATONÁKAT ÜDVÖZÖLJÜK...” — Örömmel és szeretettel üdvözöllek bennete­ket, prágai magyar katonák! — köszönti a do­bogóról a közönséget Szőke Lőrinc a Petőfi Sándor­ Kör és a Magyar Fiatalok Szövetsége nevében. Beszédében ismerteti a kör célját­, ed­digi munkásságát. — Mai előadásunk, amikor elő­ször lépünk a prágai magyar katonák elé, bi­zonysága annak, hogy a katonai hatóságok is felismerték kulturális küldetésünk fontosságát — folytatja. — Ez érthető is, mivel a köztársaság megalapítói és legkiválóbb politikusai mindenkor azt vallották, hogy a hadseregben a katonai ki­képzés mellett emelni kell a legénység kulturális színvonalát is. Kultúrát azonban csak az anya­nyelven­­ elvet eredményesen terjeszteni, így krült sor erre a mai magyar estre. A szónok megemlékezik a közelmúlt gyászos eseményéről, Masaryk elnök haláláról s felidézi an­nak a hat katonának a kép­ét, akik a koporsó mellett haladva utolsó útjára kísérték a köztár­saság megalapítóját. — Ez a hat katona a köztársaságiban élő hat különböző nemzetnek volt a fia s összeválogatá­­suk cél­tudatos és jelképes erejű. Azt bizonyítot­ta, hogy a köztársaság területén élő hat nép egy­formán sorakozik fel az egész életén át a huma­nista ideálokért küzdő Felszabadító Elnök kopor­sója mögött. A humanista ideálokért, a békéért, a nemzetek szabadságjogáért, a demo­kráciáért, amiknek megvédésére a nagy halott ravatala mellett Benes elnök hívott fel m­indannyiunkat, benneteket és bennünket egyaránt. Befejezésül a következő szavakkal fordult az egybegyűlt katonákhoz: Sok mindenről tudnék hozzátok szólni és re­mélem, hogy erre alkalom még akad. Mie­lőtt át­adnám azonban a szót tagtársaimnak, akik sza­valattal, énekkel, tréfával fognak benneteket egy­két órán át szórakoztatni, befejezésképpen felol­vasok egy részt abból a levélből, amit egyesüle­tünk ezelőtt egy évvel kapott megalakulásakor a komáromi „Alkotás” kultúregyesülettől. Sok mindenki üdvözölt akkor bennünket, írók, költők, egyetemi tanárok, politikusok, de vala­hogy nekünk ez a pár sor a legkedvesebb. . . . Ezenkívül is még sok széf, és nemes feladat, vár rátok. De egyre különösképpen szeretnénk fel­hivni a figyelmeteket: ne feled­kezzetek el a tőlünk, szlovenszkói falvaktól és kis városoktól oly messze katonáskodó magyar legényekről. Vigyétek hozzájuk leg­nagyobb kincsünk: magyar anyanyelvünket, magyar kultúránkat . . .” Most, hogy így hozzátok szólunk, ennek az üze­netnek is eleget teszünk. Szívesen, örömmel, sőt talán egy kis meghatódottsággal jöttünk el kö­zétek és hisszük, hogy ti is ily érzésekkel fogad­tok bennünket. Új utakon járunk, de a nehézsé­gek leküzdésében erősíti az a tudat, hogy Cseh­szlovákia egész magyarsága, sőt a köztársaság minden demokratikus polgára üdvözli a magyar katonák és a magyar dolgozók első prágai talál­kozóját. Felejthetetlenül szép este volt Igen, miért is tagadnak, a hangulat kezdetben kissé hideg volt. De a fagy csakhamar felenge­dett s mikor a kör énekkara Wildmoser Zs. Károly vezetése mellett néhány pompás B­ar­tó­k - K­o­dá­l­y-szerzeményt, igazi sztéip magyar népdalokat mutat be, lelkes, meleg, szívből fakadó taps csattan fel. Sokan együtt dúdolják az ismert dallamot, a fe­jek öntudatlanul is együtt imbolyognak, rá-rá­­dobbannak a dal taktusára. S ettől kezdve percről-percre forróbb, bensősé­gesebb lesz az est. A vidám konferansziék, a he­lyes, kedves számok, Beim Imre burleszk tánca, Szokolay Dóra zongorajátéka, aki N­o­v­á­k- és B­a­r­t­ó­k-szerzeményeket adott elő, a patto­gó kállai kettős, amit a kör énekkarának kísé­rete mellett Vágó Maca és Gaál Judit mutat­tak be, mind hatalmas tapsot arattak. PETŐFI SÁNDOR TALÁLKOZÁSA A MAGYAR KATONÁKKAL És különös élmény volt: Petőfi Sándor találko­zása Prágában a magyar katonákkal. Újra átélni, hogy Petőfi mennyire a népé, meninyire élő való­ság még ma is a nép számára! „Falu végén kurta kocsma . . mondja be a címet a kör szavaló­nője, Nürnberger Éva. S ez a vére, melyre sokan talán spint kissé romantikus gemre­darab­­ra, hamis idillre tekintenek, itt, a csallóközi, vág­­menti, tiszaháti parasztfiúk között életté, való­sággá válik. „Ördög bújjék az uradba, te pedig menj a pokolba! . . .”, az egyik katona félhan­gon odamozogja a barátjának: „No, ezt jól meg­írta ..." * Ahogy végig nézek ezeken a csillogószemű ar­cokon, hallom ízes, szép magyar beszédüket, bol­dog melegség jár át. Magyar legények Prágában! Ennyi szép szál magyar fiú! — „Osztán hol lehet magukat megtalálni?” — tudakolják többen. —• „Szoktak összejönni? Meg hogy ott táncolni is lehet? Könyv is van, újság is van magyar? De oda elmegyünk ám!” „Úgyse tudunk mit csinálni, ha kimenőnk van” — mondja bánatosan az egyik. — „Hanem ha ma­gyarok közé mehetnénk ,az más. Magyarok kö­zött otthon érezzük magunkat!” 5*« S a végén: „Felszállott a páva!” A legények majd szétszedték a termet, úgy hatott, úgy gyúj­tott Adynak ez az örökszép verse. „Felszállott a páva a vármegyeházra, de so­k szegény magyar legény szabadulására ...” — énekelték a kato­nák együtt a kórussal a dalt. Felejthetetlenül szép este volt. A műsorból hadd emeljük ki még a Fejér István által fel­olvasott Wolker-, Berruc- és Növöm©­­sky-verseket, Ady és József Attila egy-egy versét, amit Nürnberger Éva szavalt el, Vágó Maca hallettszámát, Lebovics Sándor énekét, aki­­egy Puccini-áriát énekelt s a­ 28. e­z­­red­ zenekarát, mely magyar nótáival lé­nyegesen hozzájárult az est hangulatának emelé­séhez. Felejthetetlenül szép este volt — s reméljük, nem az utolsó este. Csak­ az első lépés azon az útón, azait a prágai Petőfi Sándor-kör maga elé tűzött, hogy átfogó kultúrszerve legyen az összes prágai magyarok­nak, tahát a Prágában katonáskodó magyar le­gényeknek is. Talán . . . talán történelmi jelen­tősége van ennek az estnek. A demokráciát nem­csak a törvények betűjében, de az­ emberek szelle­mében, tetteiben kell valósággá tenni — s hogy, a prágai magyar katonáiknak lehetővé tették azt, hogy részt vegyenek ezen a bátonszellemű, igaz magyar kudltesten, ez örvendetes belátást mutat az illetékesek rész­éről. Ikócz) Fekete gyé Komáromban Jókai városában a magyar fiatalság nagy tettre vállalkozott. A nagy magyar mese­mondó halhatatlan regényének, a „Fekete gyémántok“-nak szinműváltozatát hozza színre a komáromi „Alkotás“ színiegyü­ttese. A szoborleleplezési ünnepségek alkalmával kissé nélkülöztük a kulturprogram keretében Jókai valamelyik nagyobb művét. Ezt a hi­ányt tölti most ki az „Alkotás“ fiatalságá­nak bátor vállalkozása.­ Az előadás vasár­nap, december 19-én este 8 órakor kezdődik a „Litovel“ nagytermében, ahol a darab előtt Vass László mond bevezető beszédet. * * így is tud a pozsonyi rádió! A kávéültetvé­nyek modern rabszolgái, a Brazília nagy autóút­­jait rovó munkanélküliek, hajókazánok szénlapá­­tolói, az áru cselédei, szelíd indiánok a szereplői és hősei Barta Lajos tiszta szárnyalása szociá­lis hangkölteményének, melyet szombati küldé­sében mutatott be rendkívüli irodalmi és művé­szeti hatással a pozsonyi magyar óra. Uj volt nemcsak Barta Lajos merész irodalmi alkotása, melyben a kávéföldek, a nagy autóutak, a ten­geri kikötő, a hajógépek, az őserdők, egy Utáni útépítés, az indián élet hangvilága él, de új az erély is, mellyel Ungvári Ferenc a rendezés igen nehéz munkáját vezette. A pozsonyi magyar kül­dés ezúttal mikrofonművészetet tudott produkál­ni. Ami a jövőre nézve azt mutatja, hogy nem a sok dilettáns fércmű, de az igazi irodalom tud rangot adni a pozsonyi magyar rádióküldésnek is. De a recitátor Balázs Andrásnak is ez volt legszebb estéje. Matuska János pedig a rob­szolga­­énekben mutatta meg ,mit tud mint komponista. Amit ezúttal kaptunk, nemcsak nemes szociális irodalom, de szociális mikrofonművészet is volt. Jelentkezem a kedvez­ményes előfizetésre! Megrendelem a „Magyar Nap“-ot és ké­rem, hogy új regényük megjelenésének nap­jától, december 19-től január 1-ig ingyen küldjék címemre a lapot. Ugyancsak ingye­nesen küldjék a lap nagy karácsonyi számát is. Az előfizetési díjat, amelyet csak január 1-től számítanak, egyidejűleg egy hónapra — két hónapra — negyedévre küldöm.*) Küldjenek címémre postai befizetőlapot, hogy beküldhessem az előfizetési díjat, ame­lyet csak január 1-től fognak számítani.*) Pontos cím HHtMMMMIII» I» 11 •••••••••• it |J Hl nVliSSS *) Nem kívánt törlendő. «• Töltse ki a fenti szelvényt és küldje be a „Magyar Nap“ kiadóhivatalának: Mór. Ostrava—Povoz, Benes­ utca 5. szám. — Postacsekkszám: 23.809. STIEGLITZ TESTVÉREK Rádió, szamofon, kerékpár, motor­­kerékpár, varrógép, gyerekkocsik, luszterek stb. NITRA, Hiltai 16. - Telefon

Next