Magyar Nap, 1948. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1948-07-04 / 152. szám

1648 július 4. vasárnap 0 óra 40 perc: Mint egy óriási barlangvasút­llomása, olyan éjfél után K­ossuth Lajos-téri 6-os megálló. (A szerelvény a csodák birodal­mából — a városból — 0 óra 86 perckor kanyarodik ki a me­­sebarlang bejárata elé; a sötét téren lassan zörögnek a kivilá­gított dobozok, kicsit csöröm­pölve — mintha fújtatna­ a ve­zető sárkánymozdony — pihen­nek meg a megállónál. Az utolsó menet utasai elhe­lyezkednek a kocsikban — tizen­nyolc percet várakoztak rájuk -, s azután a rendező indít: — Nullanegyvenre utolsó 6-os tovább! A vezető beleüt il csengőbe, a tiszta esti csendben szerteszáll a csengés, a parlament árkádjai alatt fiatal párt riaszt fel, futó­lépésben szaladnak a lassan meg­induló villamos után. Elérik, egyenesen a kalauz karjaiba es­nek. Dupla tarifa — Két vonalat kérünk! A fiú­­— bordó pólóinget, drapp vászonnadrágot visel, hu­szonegyéves legényke — széles mozdulattal egy forintot nyújt át a kalóznak. — Két forintot kapok, féltizen­­keettő után dupla jegyet kell váltani A fiú zavarba jön, arca kezdi felvenni pólóingének színét, vi­tatkozik, idegesen vájkál minden zsebében. A vak is látja, hogy nincs másik forintja. A lány megmenti: »nem érde­mes idegeskedni, Sanyikém­!« megnyugtatással kifizeti a hiányzó forintot. Kezdő szerel­mesek — először maradtak ki ilyen sokáig — nem tudják­­még, hogy éjfél után­ minden drá­gább. A 6-os elkanyarodik a Café d­e la Paix és az Országház esz­­preszók előtt: a neonvilágítás vörös-zöld fénnyel sepri végig az utasokat, majd sötétben sza­lad az Elysée narancssárga fénykörére- Pár perc­ig kiér az éjszakai norupájába öltözött Körútra. Szegény Nótás Frici A kalauz »jóéjszakáit« köszön el leszállóknak. Majd mindenkit ismer. Az utolsó kocsin törzs­vendég »Nótás Trió*«, a dalos­­könyvárus. Minden éjjel Itt si­ránkozik, hogy rosszul ment a bor, nem kell az embereknek a »Fehér orchideák* meg a többi sláger. Frici déle­lőttjeit egy kis lujza­­ute-i kávézóban üti agyon, dél­után a Körúton árul, este, üzlet­­zárás után pedig a »jobb közön­ségnek« a Belvárosiban. — Nem megy a bót, csak szimplát adjon!­­— mondja a kalauznak és nem akarja átvenni a két átszállót. Megszólítom: — Kifizetem a jegyét, ha őszintén megmondja, hány f­e­­hér orchideák­­at adott ma el — Hetvenet, uram, harmincat viszek vissza. (Egy orchidea Fri­dinek nyolc fillérjében van, fo­rintjával adja darabját, meg tudná maga is váltani jegyét.) — Csin-csin! — csönget a vil­lamos, amint kifordul a Körút­ra. A sarki espresszó teraszai­ról fölugrálnak az emberek — m­ár tíz perce fizettek, csak a ko­csit várták, hogy »előálljon« — s »duplát« kérnek a kalauztól. — Világosat vagy feketéit — kérdést a fiatal kalauz az uta­soktól. —Világos a vonaljegy, a fekete pedig az átszálló.­ Telt ház van a kocsiban. És előadás is, ingyenes cirkusz. — Ernő, ez így nem mehet tovább!­­ — De aranyom, majd otthon, vilamosban vagyunk! »Aranyom«, ötven év körüli, testes hölgy, hosszú ruhában, nem lágyul el: — Nix otthon, otthon meg ott­hon vagyunk, úgy­ ez... Oktogon. Itt pár percig fújtat a vonat, míg felveszi a Broad­way »dolgozóit.. .A Nagymező­utca virágárus dinasztiája száll fel. Marija, a nagylány, Buda­pest legnagyobblábú nője. Negy­ven kettes férficipőt hord. Száz­ötven szegfűt adott el ma este egymaga. — Mibe kerül egy csokor? — Pohárba, vagy vámba, ahogy tetszik — válaszolja. Lehet-e ezek után nem vásárolni tőle? Törzsutas nem maradhat le Már indulna is az 5883-as, de »Kreola úr«, a Broadway Gyrano orrú énekese még a megálló padján horkol, őt pedig nem le­het itthagyni, a Valéria-telepen indul az utolsó Q-os lakik. A vezető még kettőt bele­vág a csengőbe, mikor ez sem elég — leszáll és felkelti: »Kreola úr, indulunk!« És valóban elindul. Az Abba­­zia meg a Savoy terraszain a pincérek hajtogatják az asztal­kendőket — félóra múlva szaba­dulnak csak — úgy néznek a távolodó villamos után, mint a földek szélén, a robogó vonat után integető parasztok. Roham a „végállomáson" Rákóczi-út. Már a lépcsőkön is csüngenek az emberek. A Boráros­ téri végállomásnál jön az igazi roham. Szinte közel­harc folyik egyegy »erkélypá­holyért«. (Lépcsőnállás.) A körúti utasok ugyanis nem szállnak le a végállomásnál, új »duplát" váltanak, végig­­ kocsikáznak vele a Baross­­utcán, az Orczy-úti remízig. Egy óra 23 perc, végleg vége az utazásnak. Az­­5883-as­ be­áll a remizbe. Lármásan, zö­rögve, mint a tapintatlan lump, aki semmi tekintettel sincs mások pihenésére. A 4526-os meg az 5677-es szemre­hányóan néznek rá üvegsze­meikkel, de nem szólnak egy szót sem ... Kőbányai György Ju­edách sok tréfa a gabonának nem ártott, a tengerinek és burgonyának sokat használt A nyári esőzés időben hát­ráltatja ugyan az aratást, de nem okoz kárt a gabonater­més mennyiségében vagy mi­­nőségében. Ezzel szemben megjavította a ka­pás növé­nyek­­terméskilátását Évek óta nem volt július elején olyan szépen fejlődött kuko­ricánk, mint az idén, s ez a most­ani esőzésnek köszön­hető. Burgonyában szintén nagyon kedvezőek a kilátá­sok. A cukorrépa, naprafor­gó, lucerna és a rétiek új erőre kaptak és olyan ter­mést ígérnek, amilyen­­már évek óta nem volt. A földművelésügyi minisz­térium jelentése szerinti a most lehullott csapadékmeny­­nyiség elegendő a kapásnö­­vények részére augusztus végéig. Augusztusban lesz még szükség 30—40 mm eső­re, s azután nem baj, ha jön is a szárazság. VÍZI TÜNDÉR? Nem, amerikai bárhölgy, aki fürdőtrikóban szórakoztatja a lokálok közönségét az »erkölcsös» USA-ban Minden csütörtökön­­ oldalas Képes rádióműsort ad a MAGYAR NAP A MAGYAR NAP ára rádióműsorral te csak t 6 fillér Mamiatban Fegyelmi indult Sárdy János ellen a szakszervezetben Elsimult a B i I i es i ~ü gy Hire ment, hogy az utóbbi időben ismert pesti színészek vá­ratlanul lemondták vidéki ven­dégjátékukat. Legutóbb Horváth Gyula szombathelyi színigazgató közölte a Színészek Szabad Szak­szervezetével, hogy Sárdy János az utolsó pil­lanatban, rekedtségére hi­vatkozva, lemondta vendég­szereplését. Kérte a fegyelmi eljárás megin­dítását az énekes ellen. A vidéki színészetet érzékenyen érintő kérdésben a Színész Szakszerve­zethez fordultunk. Tarnay Jó­zsef, a szerződtetni osztály veze­tője, a­ következőket mondta: — Sárdy János ellen megin­dult a szigorú fegyelmi. Gondo­san kivizsgáljuk az ügyet és ha nem tudja hiteles or­vosi bizonyítvánnyal iga­zolni betegségét, megbün­tetjük. Különben operaénekeseknél gyak­ran előfordul a rekedtség és ha hivatalosan indokolható, tudo­másul kell venni a betegséget. Ebben az esetben természetesen felmentjük az operaénekest. — Milyen fegyelmi ügyet tár­gyal mostanában ezenkívül a Szakszervezet? — A vendégjátékokkal kapcso­latban elterjedt hírek erősen túl­zottak — válaszolja Tarnay. — Mostanában, nem indult fegyel­mi eljárás senki ellen. Bilicsi Tivadar körül bo­nyodalmak keletkeztek, de nem volt szükség a fe­gyelmi eljárásra Bilicsi július 8-ára és 4-ére szerződött vidékre. A múlt hé­ten úgy volt, hogy 3-án lesz a Művész Színházban premiere, a színész ezért lemondta vendég­­szereplését.­­ A helyzet néhány nap múlva megváltozott: a Kis ró­kák sikere következtében a be­mutatót elhalasztották, Bilicsi felszabadult és azonnal értesí­tette a vidéki igazgatót a vál­tozásról. Közben a direktor más műsort állított össze és nem tartott igényt Bilicsi szereplésére... A vidéki színigazgatók indo­koltan érzékenyek, súlyos anyagi gonddal küszködnek, nem közömbös számukra, hogy a nagy költséggel megszerve­zett és hirdetett vendégjáték el­marad.­­ Általában elővételben el­adják »a pesti sztár« vonzerejé­nek hatása alatt a jegyeket és ha a vendégszereplés elmarad, vissza kell fizetni a pénzt, amelyet addigra rendszerint — elkölt a vidéki színigazgató... — - - SÉTA A PESTI TEREKEN Bad»», a Vérmezőn is csodák tárulnak a szem elé. Ahol úrlovasok ügettek valaha,kert kerekedett a feltöltött terepen Kietlen sivatag volt az Angyalföld minden tere, most gyepselyem zöldei a »grundin« tarka virággal hintve. A Lehel-téren mamák és öreg bácséjc üldögélnek a pa­dokon. A nap tüze szikrázó ezüstporral szórja tele a levegőt, a homokozóban­­sütik a pogácsát«. ’ Ejnye, nem szabad bántani a virágokat — mormogj« nagybacsi bangón a csős* a fűbe lopakodó apróságoknak

Next