Magyar Nap, 1949. szeptember (3. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-18 / 217. szám
Mamrosan kitárjuk népünkes a világ elé ! "A Rózsakert teli pomíot zöldelő fái alatt színes hangorkán kavarog: a falujáró induló ütemei összeolvadnak a szokásos vásári üzenetükkel, a próbajáratban zúzó motorok dobogása fel hullámzó embertömeg lüktetésével: ezer hang, ezer napfényben fürdőszín váltakozik a szemkápráztató áradatban. A főbejárat fehér oszlopai mögül elővillan aszovjet pavilion ikatalmas, égbenyúló félkör íve, a lengyel, bolgár, csehszlovák és román zászlók egyetlen színvonladó csillogássá kavarodnaka sokaságban. 1 v . A főkapun túl a végeláthatásan pavillonsorok mentén nehéz eldönteni, merre menjen először a látogató: itt hatalmas hratókombájn zúg méteres lapátjaival, errább színpompás selymek tengere csábítja a nézőt és élelmiszerpavilonok felől ínycsiklandozó ízek terjennének- A vásárlátogató mikor egymás mellett látja a zászlók tengerében a Szovjetunió sajókalapácsos lobogóját a mi piros-fehér-zöld-világoskék címeres zászlónkkal , tudja: az idei vásár nem egyszerű árubemutató. Több árnál harcos tanúbizonysága négyéves fejlődésünknek, népünk felemelkedésének, a béketábor és annak vezetője, a hatalmas Szovjetunió mérhetetlen, nagy ereinjének. Igen, ezen a vásáron szinte a levegőben érződik, hogy más, mint az eddigiek. Harc közben épült ez a vásár és a látogatók minden idegszálukkal érzik, hogy a döntő csapást éppen most mérik azokra, akik ebben a harcban velünk szemben sugárzik, amelyekkel építi mólunk, szenet fejtünk. — thai éppen most mondana Kell erre gondolni itt a vitorokat akarták felrobbant vicsot Szórni, ezekre a gyt oly Önfeledten kacagnak a bábuin, — ráfagyasztani éhség, a szenvedés sötét ! döbben ráaz ember: mit kockán, mitől óvott meg fala itt magasodik büszke meztet bennünket minden kenyér, minden gép és gyünk és keményen lesit, rongycafattá, a gépet rozs moritani. Aki átlépi az idei Őszi meglátja a magasban a címerét, ami szép új Rákosi Mátyás képét, biz szágban nem lehet többé földön most már a gépeké kezeké a szó. Szakasics Árpád az elnöki tanács elnöke a Vásár megnyitása után elsőnek a szovjet pavillont tekintette meg. Különösen sokat időzött a hatalmas szovjet fémipari gépeknél, majd megtekintette az egyszerre 326 orsóval dolgozó fonógépeit. A köztársasági elnök és kísérete ezután a szovjet könnyűipar termékeit nézte meg, majd a pavilion melletti térségen felállított hatalmas mezőgazdasági gépekhez indult A trolleybuszról már régen beszélnek Budapesten, hiszen ötéves tervünkben benne van, hogy trolleybuszt kap Budapest és Miskolc. A vásáron kiállított hatalmas szovjet trolleybusz előtt tehát mint Budapest jövendő közlekedési eszközével ismerkednek a látogatók Boldogan nevető női arc tekint a Vásár látogatóira a román pavillonban. A kiállítócsarnokba a román nehézipar, élelmiszeripar és ruházati ipar mellett láthatjuk a különösen szép népművészet termékeket. Az Állami Mezőgazdasági Gépüzem dolgozói a csehszlovák pavilonban kiállított gépeket tanulmányozzák. Hosszú ideig időznek egy-egy gép előtt, alaposan megvitatják a csavarok, szelepek működésének kérdéseit A Szovjetunióban az autó nem a kiváltságosok kényelmét szolgálja, hanem a dolgozó emlő segítőtársa. Ma már az autó a Szovjetunió legtávolabbi vidékein is — messzi Északi-sarkige a napsütéses Krímig — segíti a kolhozok és üzemek dolgozóit munkájukban. Képünkön legújabb moszkvai autótípust láthatjuk 1949 szeptember 18. vasárnap