Magyar Napló, 1994 (6. évfolyam, 1-18. szám)
1994-09-01 / 15. szám
ARANYI LÁSZLÓ Vízöntő hieroglifák: 505 veríték csöppjeiből ezernyi rajzolat homunculus-maszkon. Kiherélt, jó Abelard mélybe veszett gályákat gyászol. „Ez nem az én világom” — suttogja szelíden, s mint testesült bűntudat, átöleli az Isten. Ocsmány, elfajzott boszorkányéj, a Vízöntő kora jó, elnevez névtelen folyókat, glória-gályán evez. Gorgó-fürt: megannyi, összenőtt, kiszáradt kígyó — korbács csattog, alámerült pogány birodalmak felé hívják a szüntelen szirénhangok megszállottság delejes álomból ocsúdom. Kávét főzök, köpőcsésze formájú hamutartóban gerincét töri cigarettám. Mágikus érintések, bénító szorítást sejtető titokzatos ölelés. Hálószövő pókként gyökértelen Hold. Sugall... kényszerít... s a látszólag véletlen érintés egyre fenyegetőbb üzenetei, amint Lovecraftnál: patkányok a falban... Hívás az elsorvadt mítoszok túlontúl e világi poklából, mágikus érintések, bénító szorítást sejtető titokzatos ölelés 1994.