Magyar Napló, 1999 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1999-11-01 / 11. szám

NOVEMBER­ től vagy aktív résztvevői szerepel­tek a mikrofon előtt. Többek kö­zött: Kovács Imre, Tollas Tibor, Var­ga László, Király Béla, Gosztonyi Péter, Kende Péter, Juhász László, Kocsis Gábor és sokan mások. Az 1989-es rendszerváltás után, már a bécsi magyar egyesületekkel és a magyar állam intézményeivel (Nagykövetség, Collegium Hunga­­ricum) karöltve, közös ünnepsége­ket rendeznek. Az egyesület számára különösen a nyolcvanas évek eleje volt nehéz. A kommunista diktatúra helyi ki­szolgálói gyűlölet szításával, hideg­­háborús eszmék terjesztésével vá­dolták. Többször is előfordult, hogy meghívott művésznek vagy előadónak nem adták meg az útle­velet (pl. Birinyi József népzenész­nek), illetve szereplésük után be­idézték őket a rendőrségre (a Forrás Kör fiatal előadóművészeit) például néhány Illyés Gyula vers elszavalása miatt. A hazai ellenzék, a várható zaklatások ellenére, egyre intenzí­vebben kereste a kapcsolatot az Europa Clubbal, illetve a nyugati nyilvánossággal. Az I. kerületi An­­nagasse 20-ban, ahol a klub 1977 ja­nuárjától az osztrák Caritas kulturá­lis központjának társbérlője lett, pezsgő egyesületi élet folyt. Az egy­kori Károly-palota termei nemcsak előadói estek, hanem hangverse­nyek és filmvetítések, kiállítások rendezésére is alkalmasak voltak. Sajnos, az osztrák Caritas 1987 tava­szán felmondta az Europa Clubbal kötött szerződést. Néhány hónapi keresés után az egyesület a Pázmány Péter által alapított egykori papne­veldében, a Pazmaneumban talált új otthonra (1987 őszén). A helyi­ségváltoztatás nem volt zökkenő­­mentes, mivel egyesek úgy vélték, hogy az Europa Club katolikus egyesület lett. Többen végleg elma­radtak. A fenti problémák kiküszö­bölésére, illetve új tagok toborozá­­sa érdekében a vezetőség igyekezett a színvonalat tovább emelni. Segít­ségükre sietett a magyarországi po­litikai légkör enyhülése. Egyre több otthoni író, költő, művész, értelmi­ségi jelentkezett náluk, vette föl ve­lük a kapcsolatot, és kért lehetősé­get a fellépésre. Különösen az ott­honi rendszerváltást megelőző, il­letve követő hónapokban volt rend­kívül nagy az érdeklődés a klub ren­dezvényei iránt. A hazai politikai élet kulcsemberei jelentek meg a Pazmaneumban. 1982 és 1989 kö­zött évente kétszer Hírmondó cí­men egyesületi tájékoztatót adtak ki, amelyben munkájukról szá­moltak be, illetve az elhangzott előadások válogatott szövegét kö­zölték. Közben fölvették a kapcsolatot a kisebbségi magyar közösségekkel is. Először Pozsony felé történt meg a nyitás, majd következett Erdély, Kárpátalja, a Muravidék stb. Az egy­másra találás boldog pillanatai lelke­sedéssel töltötték el mind a vezető­séget, mind a tagságot. Műsorpoliti­kájukban gondosan ügyeltek arra, hogy a trianoni magyarság ötágú sípja megszólaljon. 1990-ben pedig az egyesület ún. kárpát-medencei kultúrtörténeti, illetve honismereti kirándulásokkal bővítette program­ját. A klub tagjai azóta bejárták a Felvidéket, Erdélyt, Kárpátalját, Muravidéket, a Csángóföldet és a Bánátot. Jártak Kelet- és Nyugat- Galíciában, a prágai és a lembergi magyaroknál. Az egyesület 1995-ben Bereg­szászon Bethlen Gábor-szobrot állított, 1998-ban pedig II. Rákóczi Ferenc-emléktáblát helyezett el a kelet-galíciai brezáni vár falára. Jelenleg az Europa Club évente tizenöt-húsz rendezvényt tart: elő­adásokat, kerekasztal-beszélgeté­­seket, hangversenyeket, kabarées­teket, színpadi bemutatókat, folk­lórműsorokat és karácsonyi ün­nepségeket. Programjával a ma­gyar közművelődést kívánja szol­gálni. Igyekszik fél évre összeál­lított műsorát színessé tenni, hogy minden rétegnek nyújtson vala­mit. Az egyesület kezdettől (1980) fog­va tagja az Ausztriai Magyar Egyesü­letek és Szervezetek Központi Szö­vetségének. Tagjai ausztriai magya­roknak tekintik magukat, vállalva a népcsoportba való tömörülést. Ez, természetesen, az önismeretre való törekvést és az önfenntartás szük­ségszerűségét feltételezi. Az otthoni rendszerváltás után túlsúlyba kerültek a magyarországi, illetve a Kárpát-medencében élő kisebbségi előadók. Az egyensúly megteremtése céljából a vezetőség elhatározta, hogy igyekszik ismét meghívni nyugati magyar kiválósá­gokat, sőt alkalmanként német nyelvű, de magyar témájú progra­mokat is szervez osztrák barátaik­nak és a vegyes házasságban élő tag­jainak. A Pazmaneumban töltött tíz év alatt az Europa Club százötvenegy rendezvényt tartott, összesen há­romszáztizenegy vendégnek bizto­sított fellépési lehetőséget. Alkalmanként hétszázötven meg­hívót postáznak. A meghívottaknak kb. 10—20% jár el a rendezvények­re. A szórakoztató jellegű műsorok, természetesen, nagyobb közönsé­get vonzanak, mint a tudományos igényű előadások. Az egyesület huszonkilenc éven keresztül tagdíjakból tartotta fenn magát, 1993 óta némi állami támo­gatást is kap az osztrák kisebbségi alapból. A vezetőség az ifjúság integrálá­sát tekinti elsődleges céljának, ez azonban nagyon nehezen valósít­ható meg. Bécs, 1999. szeptember 29. A kolozsvári Művelődés legújabb számának témája az erdélyi magyar —szász irodalmi kapcsolatok tör­ténete. — írja előszavában Szabó Zsolt főszerkesztő. A gazdag válo­gatás az erdélyi táj, népművészet, festészet, zene, az erdélyi lélek sa­játosságait elemző írásokat tartal­mazza magyar, illetve német nyel­ven. Megjelent a lapszámban Koós Ká­roly Erdély kövei című metszetso­rozata az 1922-es magyar és az 1927-es német kísérőszöveg együt­tes közreadásával. Szabó Zsolt, a lap főszerkesz­tője arra hívja fel az olvasó figyel­mét, hogy Erdély a szászok eltű­nésével szegényebb lett. Az álta­luk hátrahagyott kultúra, az együtt­élés több évszázados emlékeinek megőrzése a megmaradottak fela­data. MAGYAR NAPLÓ

Next