Magyar Napló, 2003 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2003-05-01 / 5. szám
MÁJUS IRODALOMTÖRTÉNETI KI KICSODA Varga Katalin (1928) költő, ifjúsági író; köteteiből: Gőgös Gúnár Gedeon (1962, 1998) Varga László (1910) író; színműveiből: Válás amerikai módra (1982), Hazafelé (1984) Vargha Gyula (1853-1929) költő, műfordító; köteteiből: Dalok (1881); válogatott versei és műfordításai: A végtelen felé (1985) Vári Attila (1946) író, költő; köteteiből: Volt egyszer egy város (1986), Lassított lenézés (1985) Vári Fábián László (1951) költő, folklorista; műveiből: Széphistóriák (1991), Vannak ringó bölcsők (1992) Várkonyi Nándor (1896-1975) író, történész; műveiből: Sziriat oszlopai (1942, 2002), Az ötödik ember, „Esszéláncolat" 1-3. (1995-1997), Varázstudomány (1998) Várnai Zseni (1890-1981) híres versének címe Katonafiamnak (1912) köteteim is (1914). Válogatott versei: Sorsod foglya vagy (1986) Vas Gereben (1823-1868) író; műveiből: Nagy idők, nagy emberek (1856), A nemzet napszámosai (1857) Vas István (1910-1991) költő; életművének üzenetei: az emberi integritás védelmének fontossága, a kaotikus világban rendet tevő értelem tisztelete. Kedvelt műfaja a rapszódia és az elegico-óda. Fontos versei a Cambridgei elégia és az Óda a tegnapi asszonyokhoz. Köteteiből: Őszi rombolás (1932), Menekülő múzsa (1938), Római rablás (1962). Életrajzi regényciklusa: Nehéz szerelem (1964), Félbeszakadt nyomozás (1967), Mért vijjog a saskeselyű? (1981) VASAD PÉTER (1926) költő; műveiből: Ének a szomjúságról (1976), Tamariszk (1978), Mézízű vas (1998); levélregénye: A szív szüntetem mormolása (1992) Vathy Zsuzsa (1940) író, köteteiből: Erőterek (1970), Lúdtalpbetét Adonisznak (1977), A túlélés románca (1991) Végel László (1941) vajdasági író; műveiből: Egy makró emlékiratai (1967), Újvidéki trilógia (1993) Végh Antal (1933- )író; műveiből: Korai szivárvány (1963) Végh György (1919-1982) író; műveiből: Összegyűjtött versek (1984) Weigelsberg Hugo (1869-1949) Ignotus néven a Nyugat alapító főszerkesztője Werbőczy Antal (1948 -1982) költő; köteteiből: Keresztlevél a századvégre (1983) Veres Péter (1897-1970) Műveiből: Az Alföld parasztsága (1936), Számadás (1937), Szűk esztendő (1942), Pályamunkások (1951), A Balogh család története (1961), Bölcs és balgatag őseink (1968) Veress Miklós (1942) költő; köteteiből: Bádogkirály (1975), Fényárnyék (1985) Verseghy Ferenc (1757-1822) költő, esztéta, a Marseillaise fordítója, a Martinovics per elítéltje Vidor Miklós (1923) író, költő, műfordító; válogatott versei: Szigetvilág (1993) Vihar Béla (1908-1978) költő; válogatott versei: Egy katona megy a hóban (1978) Villányi László (1953) költő; köteteiből: Arz alma íze (1994), A szabadkai villamos (1998) Virág Benedek (1754-1830) költő; az antik irodalom erkölcsi ideáljai ötvöződnek verseiben a felvilágodás eszméivel. Hatott az ódaköltő Berzsenyire, Kosztolányi verssel emlékezett rá. Kortársai és az utókor „magyar Horácnak" nevezte Vitéz György (1933) költő; műveiből: Amerikai történet (1975), Az ájtatos manó imája (1991) Vitkovics Mihály (1778-1829) költő, író Vozári Dezső (1904-1972) költő; köteteiből: Fekete zászló (1921), Varázslat nélkül (1972) Vörösmarty Mihály (1800-1855) Puszta-Nyéken (ma: Kápolnásnyék) született elszegényedett nemesi családban. Tizenhét éves korától a Perczel családnál nevelősködött, így fejezte be tanulmányait. Az 1825 nyarán megjelent Zalán futása c. eposzának sikere bátorította arra, hogy életét az irodalomnak szentelje. 1828-tól szerkesztette a Tudományos Gyűjtemény és a Koszorú c. folyóiratokat. 1830. november 17-től megalakulásától - az Akadémia tagja. 1836-ban írta a Szózat-ot. 1843-ban vette feleségül Csajághy Laurát. 1848 nyarán képviselővé választották. A világosi katasztrófa után egyszeriben ősz lett és öreg. Utolsó nagy versei az Előszó és A vén cigány. Wass Albert (1908-1998) író; köteteiből: Farkasverem (1934), Erdők könyve (1947), A funtineli boszorkány (1959), Erdők könyve (1998), Adjátok vissza a hegyeimet! (1998), A bujdosó imája (1998) Wathay Ferenc (1568-1609) végvári vitéz Székesfehérvár elestekor került török fogságba. Konstantinápolyi raboskodása idején vált költővé. Énekeit és önéletírását 1604-től másolta vízfestményekkel díszített kéziratos könyvébe Weöres Sándor (1913-1989) költő, műfordító Indulásakor csodagyerek volt; formaművész, bravúros sokhangúság jellemzi. A teljességvágy következménye: törekvés az egyetemességre. A verset a létkifejezés eszközének tartotta; a vers - szerinte - kapcsolatot teremt az ember és a mindenség között. Központi képzete: a világ egysége (ld. keleti filozófiák). Köteteiből: Hideg van (1934), A kő és az ember (1935), Medúza (1943), A fogak tornáca (1947), A hallgatás tornya (1957), Tűzkút (1964), Merülő Szaturnusz (1968), Psyché (1972) Wesselényi Miklós ifj. (1796-1850) író, politikus, „az árvízi hajós". Megvakulása után írt műve: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében (1844) 73