Magyar Napló, 2004 (16. évfolyam, 1-12. szám)

2004-09-01 / 9. szám

IRODALMI JELEN MAGYAR NAPLÓ A­lföld (Debrecen): különösen fi­gyelemre méltó a júliusi szám tanul­mányrovata, amelyben három alapos, sokrétű írást olvashatunk: Dobos Ist­ván Az önéletírás szétáradása - az én fölmagasztalása (Szabó Dezső: Élete­im), Szirák Péter Ember és lap (Né­meth László és a Tanú), valamint Timár Krisztina A megkerült futár (Karnevál, modernség és nyelviség Rejtő Jenő Az ellopott futár című re­gényében) címmel. A szemlerovatban Zsadányi Edit és Korcsog Balázs Krasznahorkai László regényéről, Szi­lágyi Zsófia Németh Gábor kötetéről jelentetett meg elemző írást. A szép­­irodalmi rovatban Kovács András Fe­renc, Horváth Elemér, Gyukics Gábor, Dukay Nagy Ádám, Rácz Péter és Vil­lányi László verseit, valamint Vörös István, Poós Zoltán és Balogh Tamás prózáit olvashatjuk. Szinte bizonyos, hogy a felsoroltak közül a Kosztolányi­­bűvkörben élőknek (és az olvasók kö­zül majdhogynem mindenki így van ezzel) elsőként Balogh Tamás Kernel Kálmán másodszor is eltűnik című el­beszélésén akad meg a szeme. És nem is hiába. A számot Elekes Károly fotó­grafikái illusztrálják. (M. K.) Irodalmi Szemle (Pozsony), a júniusi számban Gál Sándor, Németh István és Hudák Katalin versei szerepelnek. Öllős Edit kisprózájában, naplójegyze­teiben létfilozófiai kérdésekben ösz­­szegzi profán és szakrális életünk mozzanatait, a vegetációs problémák­tól az alkotás folyamatára való reflek­tálásig. Ferdinandy György különös, merengő írással örvendezteti meg ol­vasóit, oly különössel, mint „kapott té­mája": Életem legboldogabb pillanata. Szalay Zoltán újabb két meghökkentő novellát tár az olvasók elé. Szénássy Zoltán Jókai komáromi vonatkozásai­ról közöl tanulmányt, szülei „fészekra­kásától” a komáromi időszakból ere­deztetett jellemvonásokig, szellemi hozadékig. A számos izgalmas életraj­zi mozzanat mellett az olvasó újabb szempontokat kaphat a Jókai-művek értelmezéséhez, valamint irodalom- és kultúrtörténeti csemegeként áttekint­heti Jókai nevének, szellemiségének a komáromi kulturális életben való to­vábbélését. Zsélyi Nagy Lajos költé­szetéről vallomásos, érzékeny, néhány irodalomtörténeti félreértést pontosító értelmezést nyújt Duba Gyula. Vajda Barnabás részletet közöl Monoszlóy Dezsőről készülő monográfiájából, ezúttal A villamos alatt és a Sivatag cí­mű novellásköteteket vizsgálva. Az al­kotás, értelmezés, az alkotói és befo­gadói magatartás, a kisebbségi (de az anyaországi) magyarság irodalmi ha­gyománya szempontjából is jelentős írás Aladán Ferenc „vitairata” az iro­dalmi értelmezés szempontjairól. Olasz Sándor Görömbei András Csoóri Sándorról írott monográfiájá­ról, Pomogáts Béla Veres Péter egy el­feledett könyvéről közöl kritikát. Ta­kács Ferenc Tőzsér Árpád és Fonod Zoltán könyveit ismerteti. Takács Pé­ter Deák Ferenc magyarságáról szóló írása a politikus mellett az embert is vizsgálja. (E. A.) Jelenkor (Pécs): a július-augusz­tusi számban Tolnai Ottó, Beney Zsuzsa, Makay Ida, Tatár Sándor, Zelki János, Acsai Roland, Havasi At­tila, Varró Dániel, Bertók László és Nagy Gáspár verseit olvashatjuk. Utóbbi két verset közöl a H ciklusból. A H (12) című versében, melynek al­címe útban Kosztolányihoz így ír az úton-létről: „Elosszú és gyötrető ál­modban / már végére jártál / annyi­szor az útnak/de, hogy végére értél­­e / ezt kéne most tévedhetetlenül tudnod / a titkos szálak végül hova futnak?" Kon­rád György Ha megkér­dezik című regényrészlete mellett ol­vashatjuk Láng Zsolt A felügyelő és a korboncnok találkozása című novellá­ját. Podmaniczky Szilárd Az utolsó vizelet című novellája, bár címválasz­tásában hatásvadász, tartalmát tekint­ve mégis szórakoztató írás a bútor­szállítók és az otthagyott kávé eseté­ről, humoros hasonlatokkal megtűz­delve. Márton László Sárga lap című elbeszélése mellett olvashatjuk Garaczi László Hogyan teljesült éle­tem leghőbb vágya? című novelláját, melyben a szerző rávilágít arra, mi­lyen is az, ha valakinek legalább az egyik elérhetetlennek tűnő vágya tel­jesül, s milyen is az azt követő csend, amely kizökkenti az embert az álmai­ból, és magára hagyja. A folyóirat mintegy felét kitöltő számos tanul­mány és kritika közül kiemelkedő Tüskés Tibor A csillagok éggömbje alatt című írása Rajnai Lászlóról, a szerző Fekete könyv címmel megje­lent naplója alkalmából. (E. K.) Látó (Marosvásárhely): a júliusi szám Vida Gábor Vivát, összes pezs­gő! című novellájával indul, mely a NKÖM Édes Anyanyelvünk Pályázatán 3. megosztott díjban részesült. A pró­zai írások sora Sebestyén Mihály szati­rikus hangvételű novellájával folytató­dik. A Gyülevész történetekből Gulyás Miklós ezúttal A görögök és Az oro­szok című fejezeteket közli. Térey Já­nos, Tompa Gábor, Nagy Attila, Fazakas Attila és Kovács András Fe­renc közöl verseket. Végh Balázs Béla Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapít­vány kritikapályázatán I. díjat nyert Kis magyar delfinológia című írásában a szövegvizsgálat új lehetőségeit igyek­szik feltárni. Gagyi József izgalmas ta­nulmányt közöl Hatalom, értelmisé­giek, társadalom a Magyar Autonóm Tartományban alcímmel, az ötvenes évek dokumentumaként. A Tékában Gál Andrea Láng Zsolt, Petres László Karácsonyi Zsolt, Tamási Piroska Sántha Attila kötetét mutatja be. Láng Zsolt az „érdemnyugdíjasokról”, Mernyei Róbert az erdélyi magyarok választási lehetőségeiről polemizál. A Talált vers ezúttal Karinthy Frigyes Ni­hil című költeménye. (E. A.) M­ozgó Világ (Budapest): a júliusi számban interjút olvashatunk Fischer Ádámmal: a zene és a karmesteri hi­vatás titkai mellett közélet és politika

Next