Magyar Napló, 2008 (20. évfolyam, 1-12. szám)
2008-12-01 / 12. szám
A Magyar Írószövetség lapja Megjelenik havonta ISSN 0865291 0 Szerkesztőbizottság: Jókai Anna (elnök), Báger Gusztáv, Csontos János, Fehér Béla, Horváth Antal, Kalász Márton, Kő Pál, Salamon Konrád, Szakály Sándor Főszerkesztő: Oláh János E-mail: foszerkeszto@magyamnaplo.hu Mobil: (70) 388-7035 Olvasószerkesztő, tanulmány: Rosonczy Ildikó E-mail: tanulmany@magyamaplo.hu Mobil: (70) 388-7033 Vers, könyvkiadás: Szentmártoni János E-mail: vers@magyamaplo.hu Mobil: (70) 388-7032 Próza: Bíró Gergely E-mail: proza@magyamaplo.hu Mobil: (70) 388-7031 Nyitott Műhely: Ekler Andrea E-mail: kolibris@freemail.hu Európai Figyelő: Falusi Márton E-mail: europeanobserver@magyamaplo.hu Könyvszemle: Erős Kinga E-mail: kritika@magyamaplo.hu Tördelőszerkesztő: Molnár Csenge-Hajna Borító: Zách Eszter Ügyintézők: Cech Vilmosné, Nagyné Paládi Judit Terjesztés: Zsiga Kristóf E-mail: elofizetes@magyarnaplo.hu A szerkesztőség címe (Írott Szó Alapítvány) 1092 Bp., Ferenc krt. 14. Levelezési cím: 1450 Budapest, Pf. 77. Számlázási cím: 1062 Bp., Bajza u. 18. Telefon/fax: 413-6672; 413-6673 Szerkesztőségi mobil: (70) 388-7034 Elektronikus levélcímünk: info@magyarnaplo.hu Elérhetőségünk a világhálón: www.magyarnaplo.hu Kiadja az Írott Szó Alapítvány (1092 Bp., Ferenc krt. 14.)és a Magyar Napló Kiadó Kft.(1062 Bp., Bajza utca 18.). Terjeszti a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt. és a regionális részvénytársaságok Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt Hírlap Üzletága (1080 Bp., Orczy tér 1.) Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, emailen (hirlapelofizetes@posta.hu), faxon (303-3440) egy évre 7390 Ft fél évre 3865 Ft. További információ: 06-80-444-444 Külföldi előfizetés: a szerkesztőség címén. Az előfizetési díj egy évre postaköltséggel együtt 60 USD vagy 50 EURO, mely átutalható a FTVB-Bank Hungary Rt. (1065 Bp., Nagymező utca 44.) 10918001-00000421- 10290001 számú számlára, vagy bankcsekken elküldhető a szerkesztőség címére. Nyomda: Mackensen Kft. 1139 Bp., Frangepán utca 12-14. Meg nem rendelt kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden felbélyegzett, válaszborítékkal ellátott levélre válaszolunk. Mutatópéldány kérhető, megrendelés leadható a szerkesztőségben. A címlapon Király László Egy közelgő évforduló elé Cseres Tibor, az írószövetség elnöke 1989. október 13-án többek között ezekkel a szavakkal ajánlotta az olvasók figyelmébe a frissen megjelent Magyar Napló első számát: „Azt kívánom - írta - hogy a Magyar Napló a magyar irodalom egész köztársasága számára teremtsen olyan otthont, amelyben minden érdemes alkotó és alkotás bejáratos lehet.” De arra is figyelmeztetett: „A szabadság állapotában nagyobb a tét. Nemcsak önmagunkat - a világ rendjét is kell alakítanunk.” Úgy vélte, elsősorban az írók, írástudók feladata olyan szellemi légkört teremteni: „Hogy politikai értékek, erkölcsi normák és egy kikezdhetetlen minőségeszmény jegyében formálódjék egy újfajta »sensus communis«?!” Cseres Tibor nem csak a saját nevében beszélt, az írószövetség akkori vezetősége - Jókai Anna és Fekete Gyula alelnökök - üzenetét fogalmazta meg. Emelkedett program volt ez, az értékek szabad kibontakozásának tért nyitni végre. A program azonban már első nekifutásra léket kapott. A szabad értékorientáció cégére alatt az aczéli kánon továbbépítése csaknem zavartalanul folytatódott. Jómagam nem is voltam bejáratos ebbe az otthonba, igaz, nem is törekedtem a rakott asztal mellé. A sors iróniája, hogy 1994 nyarán az írószövetség elnöke, Tornai József és a választmány engem kért fel, mint afféle, az éhkoppot jól tűrő szegénylegényt az anyagi csődbe sodródott lap megmentésére. Engem, akinek nevére, ez előre látható volt, egyetlen bankvezér, gazdasági, politikai hatalmasság ajtaja sem nyílik meg! Három hónapig se húzom majd, mondták nem csak az ellenségeim, a barátaim is. A csúfos bukás kódolva volt. Akkor hát, hogy is van ez most? Hogyan jutottunk el a huszadik évfolyam megkezdésének küszöbére, annak ellenére, hogy a magyar kulturális életben érvényesülő koncepció szerint az internacionalista törekvéseket célszerű támogatni, mert a pálya a nemzetieknek lejt. Tizennégy évvel ezelőtt, azon a reménytelen augusztusi bőséges szerkesztőségi délutánon én is erre gondoltam. Vissza a kezdetekhez, határoztam el. Túl a Cseres Tibor által meghirdetett nyitottságon, a nemzeti irodalomnak ahhoz a fájdalmas, őszinte hangütéséhez kellene, hittem, visszatalálnunk, hűnek maradnunk, amely először, de máig képletes tömörséggel az Ómagyar Mária siralomban hangzik fel, s máig hallik. Úgy látszik, nemcsak én gondoltam így. Sokan voltak, akik az igaztalan vádak, méltatlan támadások idején mellénk álltak. A Nemzeti Kulturális Alap most, amikor a támogatás keretösszege emelkedett, a Naplót újabb, talán minden eddiginél igazságtalanabb támogatásmegvonással büntette. A döntés - csak nem kiszámított, ironikus gesztus ez? - éppen a huszadik évfolyam megkezdése pillanatában, ez év októberében mond megálljt: ne ünnepelhesse meg fennállásának huszadik évfordulóját a rendszerváltás emblematikus lapja! Ilyen mélyütés még nem érte a Magyar Naplót. Föl lehet innen tápászkodni, vagy most már tényleg a végső kiszámolás következik? Lesz segítség? Ki mer ilyen légkörben segítséget nyújtani a halálra ítéltnek? Nekünk tiszta a lelkiismeretünk. Bizonyosan bíráink is ugyanezt érzik. Arra azért kíváncsi volnék, milyen „kikezdhetetlen minőségeszmény jegyében” döntöttek! Oláh János