Magyar Napló, 2014 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2014-08-01 / 8. szám

Marno János A háznál 1974 (munkaszolgálatban) Franz Schubertnek Messze az alakulatomtól ücsörgök meztelenül egy nő társaságában reggel óta egy vizelőfiúcska-szobor kőpadján. Éjjelente nemritkán haladok el erre, beburkolózva rosszkedvembe, amiért nehezemre esik menni. A nőt nem tudom hova tenni magamban sehogy, talán nem is , utána kellene ásnom a múltamban, görnyednem ásóm nyelét markolva, távol álmaim alakulatától. Társam egy fa előtt eresztett gyökeret, engem egy bokor ejtett foglyul, kínzó félelmek, valamint féltékenység gyötört, megnyúzott, úgy vetkőztetett, félkörben, mészkőből, a színfalak, csípőm felett csak fogytak a rétegek, combom s ágyékom eleve odalett, s akkor a szemem sarkában a társam jelent meg, ahogy a markában szorongat valamit, ami még élhet. Évekbe tellett felmérnem, hogy nem egy egész madár volt az, hanem csupán a torka, elnémulva, mintha csukáé volna, mely szálkáját nyelve hívja a hajnalt. 2014. augusztus www. magy­amap­lo.hu | Álomátirat Úri Asaf verselemeinek felhasználásával Arcomat fürkészi, majd megnyugszik, magányosságunk ráncokat vet a sós magzatvízben. Nem látom magam a versben, húgom is épp kiúszott belőle, arcom nem hasonlított az életben soha az övéhez, s mikor felriadok az ólmos álomból estefele, Úri verse fogad egy elektronikus levélben; hernyókat égetnek benne, melyek máskülönben csontig rágnák Jeruzsálem tűlevelű fáit. Én meg mintha rossz tüdőmtől szabadulnék mindenáron a száraz köhögéssel, írás közben, a lábfejemtől haladok a fejem felé, megesik, hogy el sem érem, még a szemhéjamba sem kapaszkodhatok bele, szemöldökömbe, mely bozontosakban, Giacometti-kórban szenvedek, forralt ólomként csapódom ki a jeges vízben, formátlanul és rücskösen, vészjóslóan s nem csupán a jövőre nézvést. Hiszen nem látok el semeddig. Pöndörödnek fölöttem a levelek, eltűnt húgom hamvában fekszem most hanyatt, az ég olyan, amilyen, szakadt, és ha egészen beborul újfent, szakadni fog megint. Úri nem szereti, ha pöndörödnit mondok göndörödni helyett. Az utóbbiba visszatér, az előbbiből szökik ki az élet. MAGYAR /­ NAPLÓ / SZEMHATÁR

Next