Magyar Napló, 2015 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2015-04-01 / 4. szám

Uram, ha nem vezetnél mindég tüskés utakra, aligha ismernék rá sorsomban kéznyomodra. Uram, ha nem vezetnél, akkor senkim se volna, aki vergődő, lázas lelkemnek válaszolna. Buda tornyain reflektor járta köd­felhő dereng fekete víz fölött. Pikkely borítja, de locsogva áll, vagy lassan köröz a híd lábainál. Mezey Katalin Uram, ha nem vezetnél Nem tudom, hogy találsz rám tereiden, Hatalmas, időd, erőd miként van, hogy meghalljál, meghallgass, nem tudom, hogy szólal meg egyszer csak az a válasz, amit tudom, Te adtál, ami mögött Te állasz. De már elég, hogy hallom, de már elég, hogy mondod. Már érzem, hogy jelen vagy, s nem faggatom a titkod. Mellkosaramban lüktetsz, világod élén élek, szertefoszlott a gőgöm, már nem bánt, hogy nem értlek. Buda tornyain Éjféli óra, a villany világít és nem ugrik még levegőbe a Lánchíd. Pedig a sötét, körbefutó vásznak mögött a felhők dobpergésre várnak. Cirkuszsátor a csönd, a kitöltetlen forma, szétveti majd az első villám gyújtózsinórja. Nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából Mezey Katalin Kossuth-díjat, Csontos János és Zsille Gábor pedig József Attila-díjat vett át. Gratulálunk szerzőinknek, munkatársainknak! MAGYAR NAPO 3 2015. április www. magy­arnap­o­3. hu SZEMHATÁR

Next