Magyar Napló, 2015 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2015-10-01 / 10. szám

2015. október NYITOTT MŰHELY esze volt, kiment Nyugatra, akinek nem volt esze, mint nekem, az itt maradt, és újra bekerült a börtön­be. Engem még ötvenhat után is beszipkáztak, letar­tóztattak. Már komolyan nem tudom, milyen indok­kal: egy éjszaka jöttek, és elvittek. Csak egy fél évig voltam benn - gyakorlatilag nem tudtak rám bizonyí­tani semmit. Ötvenhét decemberében szabadultam másodszor, s attól fogva kinn vagyok. Másfél évig könyvet árultam az utcán, a Margit híd budai hídfőjé­nél. Adtam el könyvet többek között Kodály Zoltán­nak is, aki a legmagasabb rang volt az én szemem­ben. S megint egy nagyon jó kis kör alakult ki. Aztán Keresztury Dezső segítségével az Országos Széché­nyi Könyvtárba kerültem, s attól kezdve egészen a nyugdíjig ott dolgoztam a színháztörténeti osztá­lyon, majd később a központban. Jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Főisko­lára, s fel is vettek volna. Be is hívtak, Olthy Magda volt a főigazgató, akiről egy rossz szavam sincsen. Az ő előszobájában ültem, amikor megjelent két szür­ke úr - tessék kitalálni, hogy mik voltak. Meghall­gattak ugyan, de nem vettek fel a főiskolára, pedig pontszám szerint harmadik voltam a felvételin. Első volt Kósa Öcsi, akinek már ismerjük a műveit; máso­dik volt Csurka, harmadik voltam én. TÓTH BÁLINT - ÁGH ISTVÁN - BELLA ISTVÁN Én nem szeretek kezdeni, de titkon Csinálni kéne mégis valamit. Csinálni kéne? Mégsem éppen itthon, A honi ágy engem kijózanít. Szerettem volna nem maradni itthon, Itt honi az élet csinál azt, amit Mint nászutas, akit a Hotel Hilton Aranyaival... bár nagyon avitt. De mégis nékem az új, a modernség Nem kell, sem a szűz­­ sem a modellség, Szép modellem, a szemed megvakít. Mert három napja kenyér nélkül, árván ködölök, mint Canterbury-i szivárvány. A Dráva-partra iszok valakit. Nyugdíjba mentem, azóta élem a nyugdíjas életemet. Nagy örömmel mentem amúgy nyugdíjba, mert meg kell, hogy mondjam: soha életemben nem voltam a munka hőse. Másokkal szemben én nem szoktam mondani, hogy imádok dolgozni, mert nem imádok dolgozni - sőt, ha más mondja ezt, erősen megkérdő­jelezem. Bár vannak olyan munkák, amiket szívesen csinál az ember. A költészetben az a helyzet, hogy (1976. február 1-jén kalákában írott vers) Diákegyenruhában Felesége a gyerekkel www. m­agy­arnap­l­a. hu MAGYAR NAPLÓ 59

Next