Magyar Napló, 2018 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2018-10-01 / 10. szám

SZEMHATÁR 18 MAGYAR NAPLÓ Csillag Tamás Nekem elég a hely, ahol ültél, egy hajszál, kifosztott matrac. Mintha tartoznék az életemmel, mellettem mindig maradhatsz. Rám már a varjak se vigyáznak, a nagy, októberi esők se. Ólmos esővíz folyik hajamra, elárvult szemöldökömre. Üres bogárpáncél mindkét szemem: maradj kicsit, azt szeretném. Ölelj át! Az ősz háborús halott, egy keresztüllőtt krizantém. Míg más százfelé Míg más százfelé futott, én itt maradtam, kit érdekel, a reményről mire szokom át? Ahogy telik a sorsom, egyre ritkábban röptetem szemöldököm barna madarát. Ha meghallom, hogy a lepkék kiáltanak, s a hajnal tűzrakásába indulnak égni, keresem a szavakat, mert belül tudom: a fiamnak ezt csak én tudom elmesélni. 2018. október www.magyarnaplo.hu

Next