Magyar Napló, 2022 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2022-04-01 / 4. szám
Szemhatár I 37 Noha lenne még mondanivalóm Norwid költészetéről, saját kutatásaim alapján drámáiról és elbeszéléseiről szólnék még néhány szót. Róla szóló írásaim több nyelven (angolul, lengyelül, magyarul) és kiadványban is megjelentek. Első Norwid-kötetemet még 1953-ban kaptam Tadeusz Rózewicztől, akit meglátogattam akkori otthonában, Gliwicében, amikor néhány hónapos írószövetségi ösztöndíjjal Lengyelországban jártam. Kínoztam a már ismert és korábban magyar ösztöndíjas költőt, hogy elemezze nekem egy-egy Norwich-vers számomra rejtelmesnek tűnő sorait, de ez nem mindig sikerült. Előfordult, hogy Tadeusz felsóhajtott: - Hát ezt, Jerzy, még egy született lengyel sem egészen érti! - Ennek megörültem, hiszen Norwid olyan kihívást jelentett számomra, amelyet később magamnak választottam. Persze, miután 1956 végén, a levert magyar forradalom után, szerencsés módon Oxfordba kerültem. Ott már úgy foglalkozhattam vele, mint egy olyan költővel, aki maga is emigrációban töltötte élete nagy részét (21 éves korában hagyta el Varsót). Később, hozzá hasonlóan magam is megjártam Amerikát. Első, Norwidról szóló közleményemet angolul írtam, de érdekes módon lengyelül jelent meg egy Nowidzywy (Az élő Norwid) című, 1962-es londoni gyűjteményben, amelyet a Külföldi Lengyel Írók Szövetsége adott ki. Ebben a kis szövegben főleg Cyprian Norwid aktualitását hangsúlyoztam, pontosabban azt, hogy miért nem évültek el egy évszázad alatt a lengyel költő gondolatai. Ekkortájt már eldöntöttem, hogy egészen modern témájú, erősen átpolitizált oxfordi disszertációm befejezése után Norwichra fogok koncentrálni, méghozzá a Promethidion szerzőjének filozófiájára. Úgy gondoltam, hogy ehhez a legjobb témavezetőt Czeslaw Miloszban találom meg, ő akkor már kinevezett tanár volt Kaliforniában, a Berkeley Egyetemen. Igaz, ezt a lengyel irodalmat előadó költő ősz 11 The Poet and the Hero. Genesis and Analysis of Norwid’s 'Bema Pamiqdi Zalobny Rapsod’. California Slavic Studies IV. University of California Press, Berkeley and Los Angeles, 1967. 145-161. Azt hiszem, ez a vers keltette fel először Kovács István érdeklődését Norwid iránt, egy 1974-es, hozzám intézett levelében ejtett szót erről. A Bemről szóló verset hamar lefordítottam magyar nyelvre, először 1959-ben a londoni Irodalmi Újságban jelent meg, majd a Tollas Tibor által szerkesztett Gloria Victis. Szabadságharcunk a világirodalomban 1848-1849 című antológiában (München, 1973. 33-35.) 12 Bronislaw Z-hez. Cyprian Norwid versei. Til. (Kerényi Grácia fordítása). 2 . szekapcsolta egy olyan meghívással Berkeley-be, amit nagy örömmel el is fogadtam, noha ez nem kutatói, hanem segédtanári státusszal járt, vagyis a kutatás mellett a lengyel nyelv tanításával is. Vagy még a Berkeley-n, vagy a következő évben a Harvard Egyetemen megírtam és néhány évvel később a California Slavic Studies című kiadványban közzé tudtam tenni önálló kutatásom első eredményét, amely Norwich egyik legismertebb versének, a Bem Józsefről írt gyászversnek keletkezési körülményeit és magát a verset tágyalta.11 Ebből a tanulmányból érdekes módon kifelejtettem Norwid egy kései versét, amiben éppen Jules Micheletre hivatkozik, és a College de France tanárát idézi: „Agg Michelet... Mondta nekem, hogy »a művészetre jövő csakis akkor / Vár, ha a tárgya a jóság lesz«”.12 Michelethez Norwid Adam Mickiewicz közvetítésével jutott el, aki pártolta az 1848-49-es év új fiatal lengyel menekültjeit. Ekkor még Norwid a legnagyobb tisztelettel viszonyult ehhez a gigantikus apa-alakhoz, akinek óriási hatását soha sem vonta kétségbe, de akivel később szembe kellett fordulnia. Ami túl ambiciózus kutatási terveimet illeti, azokat Milosz a Berkeley-n szinte azonnal finomította. Úgy gondolta, hogy Norwid filozófiája túl nagy falat lenne nekem, amúgy sem szívlelte azokat a műveket, amelyek a 19. századi né C-ni OsJ