Magyar Napló, 2022 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2022-04-01 / 4. szám

Szemhatár I 37 Noha lenne még mondanivalóm Norwid költé­szetéről, saját kutatásaim alapján drámáiról és elbeszéléseiről szólnék még néhány szót. Róla szóló írásaim több nyelven (angolul, lengyelül, magyarul) és kiadványban is megjelentek. Első Norwid-kötetemet még 1953-ban kap­tam Tadeusz Rózewicztől, akit meglátogattam akkori otthonában, Gliwicében, amikor néhány hónapos írószövetségi ösztöndíjjal Lengyel­­országban jártam. Kínoztam a már ismert és korábban magyar ösztöndíjas költőt, hogy ele­mezze nekem egy-egy Norwich-vers számomra rejtelmesnek tűnő sorait, de ez nem mindig si­került. Előfordult, hogy Tadeusz felsóhajtott: - Hát ezt, Jerzy, még egy született lengyel sem egészen érti! - Ennek megörültem, hiszen Nor­wid olyan kihívást jelentett számomra, amelyet később magamnak választottam. Persze, mi­után 1956 végén, a levert magyar forradalom után, szerencsés módon Oxfordba kerültem. Ott már úgy foglalkozhattam vele, mint egy olyan költővel, aki maga is emigrációban töl­tötte élete nagy részét (21 éves korában hagyta el Varsót). Később, hozzá hasonlóan magam is megjártam Amerikát. Első, Norwidról szóló közleményemet an­golul írtam, de érdekes módon lengyelül jelent meg egy Nowid­zywy (Az élő Norwid) című, 1962-es londoni gyűjteményben, amelyet a Kül­földi Lengyel Írók Szövetsége adott ki. Ebben a kis szövegben főleg Cyprian Norwid aktuali­tását hangsúlyoztam, pontosabban azt, hogy miért nem évültek el egy évszázad alatt a len­gyel költő gondolatai. Ekkortájt már eldöntöt­tem, hogy egészen modern témájú, erősen át­politizált oxfordi disszertációm befejezése után Norwichra fogok koncentrálni, méghozzá a Pro­­methidion szerzőjének filozófiájára. Úgy gondol­tam, hogy ehhez a legjobb témavezetőt Czeslaw Miloszban találom meg, ő akkor már kinevezett tanár volt Kaliforniában, a Berkeley Egyetemen. Igaz, ezt a lengyel irodalmat előadó költő ősz­ 11 The Poet and the Hero. Genesis and Analysis of Norwid’s 'Bema Pamiqdi Zalobny Rapsod’. California Slavic Stu­dies IV. University of California Press, Berkeley and Los Angeles, 1967. 145-161. Azt hiszem, ez a vers keltette fel először Kovács István érdeklődését Nor­wid iránt, egy 1974-es, hozzám intézett levelében ejtett szót erről. A Bemről szóló verset hamar lefor­dítottam magyar nyelvre, először 1959-ben a lon­doni Irodalmi Újságban jelent meg, majd a Tollas Tibor által szerkesztett Gloria Victis. Szabadsághar­cunk a világirodalomban 1848-1849 című antológiá­ban (München, 1973. 33-35.) 12 Bronislaw Z-hez. Cyprian Norwid versei. Til. (Kerényi Grácia fordítása). 2 . szekapcsolta egy olyan meghívással Berkeley-be, amit nagy örömmel el is fogadtam, noha ez nem kutatói, hanem segédtanári státusszal járt, vagyis a kutatás mellett a lengyel nyelv tanítá­sával is. Vagy még a Berkeley-n, vagy a követ­kező évben a Harvard Egyetemen megírtam és néhány évvel később a California Slavic Studies című kiadványban közzé tudtam tenni önálló kutatásom első eredményét, amely Norwich egyik legismertebb versének, a Bem Józsefről írt gyászversnek keletkezési körülményeit és magát a verset tágyalta.11 Ebből a tanulmányból érdekes módon kifelejtettem Norwid egy kései versét, amiben éppen Jules Micheletre hivat­kozik, és a College de France tanárát idézi: „Agg Michelet... Mondta nekem, hogy »a mű­vészetre jövő csakis akkor / Vár, ha a tárgya a j­ó­s­á­g lesz«”.12 Michelethez Norwid Adam Mickiewicz közvetítésével jutott el, aki pártolta az 1848-49-es év új fiatal lengyel menekült­jeit. Ekkor még Norwid a legnagyobb tisztelet­tel viszonyult ehhez a gigantikus apa-alakhoz, akinek óriási hatását soha sem vonta kétségbe, de akivel később szembe kellett fordulnia. Ami túl ambiciózus kutatási terveimet illeti, azokat Milosz a Berkeley-n szinte azonnal fino­mította. Úgy gondolta, hogy Norwid filozófiája túl nagy falat lenne nekem, amúgy sem szívlel­te azokat a műveket, amelyek a 19. századi né­ C-ni OsJ

Next