Magyar Nemzet, 1899. november (18. évfolyam, 302-331. szám)
1899-11-01 / 302. szám
4 HANYAE NEMZET. 1899. november k vetkezetes folyománya, hanem egyúttal magasabb hivatásuknak egyik szükséges tényezője. A műegyetemek sem szorítkozhatnak pusztán a gyakorlati működéshez szükséges tudományos szakképzettség közvetítésére, hanem a műszaki tudományok művelése érdekében tehetségesebb hallgatóikat az azokba való mélyebb elmerülésbe, a tudományos kutatásra és önállóságra kell nevelniük. A doktorátus elérhetése a műegyetemek hallgatóságának ambiciózusabb részét ebbe az irányzatba terelné, amelyben haladva, a műszaki tudományok zászlóvivőivé válhatnának és tudományos disszertáczióikkal egyúttal megtennék első lépéseiket a műszaki irodalom terén. A műegyetemek hallgatóságával szemben a szóban forgó kérdésben egyszerűen törekvéseinek igazságos megítéléséről van szó. A hallgatók a műegyetemekre és egyetemekre egyenrangú vagy azonos előkészültséggel lépnek és bizonyára senki sem fogja kétségbe vonni, hogy a hallgatóságnak a műegyetemeken való intenzív szellemi munkája méltón versenyez a tudományegyetemekre lépő ifjak tevékenységével. Ennek ellenére a műegyetemek neveltjei mégsem szerezhetik meg azt a tudományos fokozatot, amelyet a társadalom, évszázados hagyomány szerint, a legmagasabb tudományos képzettség mértékéül elismer. A műegyetemek vegyészszakosztályai legközelebb állván az egyetemek filozófiai fakultásaihoz, végzett hallgatóik az egyetemen megszerezhetik és a legtöbb esetben meg is szerzik a doktori czímet, de ez viszont nem tekinthető a műszaki tudományosság minősítésének, amelynek elbírálására a műegyetemek a hivatottak. Mindent összevéve, jó lélekkel visszásnak, czélszerűtlennek és igazságtalannak mondhatjuk, hogy a műegyetemek nem adhatják meg növendékeiknek az egyetemekkel egyenrangú gradualitást. Még sem érhettük el ez intézménynek kiterjesztését a műegyetemre, amelynek hallgatóságára bizonyára fényes buzdítást gyakorolt volna, mert ez a királyi kitüntetés a doktorrá felavatás tényéhez fűződik. A műegyetem tanácsa mindig érezte a nehézségeket, amelyek a doktori minősítés egyoldalú rendezése körül felmerülhetnek és ezért annak megoldása körül eddig inkább a várakozó álláspontra helyezkedett. Alig tévedünk azonban, ha azt reméljük, hogy belátható időben sikerrel fogunk ez ügyben miniszter úr a nagyméltóságához fordulhatni, akinél eddig műegyetemünk minden kérése igazságos elbírálásra talált. Ha ugyanis az összes jelek nem csalnak, úgy az a küzdelem, amelyet a műszaki tudorság, a »Doctor rerum technicarum« fokozatának megállapítása körül a német műegyetemek teljes egyértelműséggel folytattak, kedvező végéhez közeledik, sőt úgy látszik, hogy mind Ausztria, mind Németország illetékes helyein az ez irányú tárgyalások már végleges elhatározásokra vezettek és hogy annál a nagy kulturnemzetnél, amelyet a műegyetemek fejlődése körül az úttörő és vezető szerep joggal megillet, a kérdés kedvező megoldása már rövid időn belül várható. K. Jónás Ödön őrse, Icépv. a gépészmérnöki szakosztály dékánja. Én a műszaki doktorátust nem olyannak képzelem, mint a tudomány-egyetemen nyert doktori czimet. Ha a jelölt a tudomány-egyetemen — bár elégséges eredménynyel — kiállja a vizsgálatot, a tanár tartozik azzal a lelkiismeretének, hogy a jelöltnek megadja a doktori czimet. A műegyetemen ennek nem szabad így történnie. Aki itt elnyeri a tudori czimet, annak valóban tudósnak is kell lennie. A technikai tudományok tárgya már magában is kizárja, hogy egy jól-roszszul kiállott vizsgálat képesíthessen a doktori czimre. A doktori vizsgálatot tevőtől én megkövetelem, hogy tudjon annyit, mint a vizsgázó professzor. Itt csak a föltétlen tudás dönt. Természetesen ez csak a magam felfogása. Nem tudhatom, hogy az illetékes körök mihez fogják kötni a technikusok doktori képesítését. Egy módja ennek volna talán az is, hogy aki szigorlatait kitűnő eredménynyel teszi le, annak egyúttal a doktori czím is megadassák. Ezt különben mások fogják eldönteni, én csak annak a véleményemnek adok kifejezést, hogy a műszaki doktorátus behozatalát föltétlenül szükségesnek tartom. Hogy ez a teljes egyenrangúság tudomány-egyetem és műegyetem között még nincs meg, ezt — úgy hiszem■ — annak kell tulajdonítanunk, hogy az iparművészeti stádiumokból fejlett ki a magasabb technikai tudomány s csak az idők folyamán fejlődött annyira, hogy a műegyetemet egyenrangúvá lehetett tenni a tudományegyetemmel. Annyira azonban mégsem tekintették igazi tudománynak a műszaki képzettséget, hogy a doktori czimet is megadták volna a technikusoknak. Ez a felfogás természetesen ma már teljesen elavult s mi sem akadályozza immár azt, hogy a technikusoknak is megadják a doktori címet. Véleményem szerint már kezdetben, a műegyetemi szervezet megalkotásakor kellett volna ezt tenni. Pecz Samu az építészeti és mérnöki szakosztály dékánja. Az én felfogásom az, hogy meg kell adni a technikusoknak azt, ami őket jogosan és méltányosan megilleti, a doktori titulust. A módját ennek nem ismerem, de azt tartom, csak kiváló képzettségű tecenikusoknak kell megadni a doktori czimet. A jeles sikerrel letett vizsgálat nem mérvadó előttem ennek a kérdésnek az eldöntésénél. Ahhoz, hogy egy technikus a doktori czimet elnyerhesse, az kell, hogy az illető a technikai tudományokat tudományosan alkalmazni is tudja, hogy a megszerzett tudás alapján új, önálló irányban tudjon haladni. adja jelét annak, hogy képességei vannak a műszaki tudomány előbbrevitelére. Az is kvalifikál a doktori címre, ha valaki a szakirodalom terén tűnik ki valamely kiváló munkával. Ilyenformán képzelem én a mi doktorátusunkat, a mi — a mint látható — teljesen eltér a tudományegyetemen szokásban lévő doktori képesítéstől s a mi alkalmasint kihatással lenne a tudományegyetemen divó doktorátus megváltoztatására is. Tessék eltörölni a kötelező doktorátust, de akinek megadják a tudori czimet, az valóban meg is érdemelje azt. Dr. Réthy Mór az egyetemes szakosztály és a kémiai szakosztály dékánja. Én teljesen ugyanazon az állásponton vagyok a technikusok doktori czime tárgyában, mint amelyet a rektor úr megnyitó beszédében körvonalazott. A véleményem az, hogy a doktorátus intézményét a műegyetemen is be kell hozni. Nem akarjuk mi utánozni a tudományegyetemet s nem is kívánjuk a kötelező doktorátust. Akit magasabb ambíczió sarkal, az igyekezzék letenni a doktori vizsgát. A műegyetemen nyert doktori czim azonban nem kenyéradó diploma; a szigorlatok alapján kapott diploma elegendő a kenyéradópályák elnyerésére. A doktori czimmel csak a legszigorúbb értelemben vett tudományosságot honorálja a műegyetem. Doktor magyarul annyit jelent, mint tudor, tudós: aki doktori czímet akar nyerni a műegyetemen, annak tudósnak kell lennie. TÁVIRATOK. Zavargások Ausztriában. Prága, október 31. Polnában e hó 29-én 79 ablakot vertek be a zsidóknál. A rendet helyreállították és a csendőrséget megerősítették. Chotzenben, Choteborban, Senftenbergben 28-án tüntető felvonulás volt. A tüntetők bevertek néhány ablakot. Senftenbergben vasárnap a tömeg a hatóság intése ellenére újra összecsődült. A csendőrség megakadályozta a felvonulást. Két embert ellenszegülés miatt letartóztattak. Polickában, Pilgramban és Pribramban szintén voltak tüntetések a napokban, de komolyabb kihágások nélkül. Magyar- osztrák n éi szombaton este 10 órakor nagy zsidóellenes tüntetések voltak, amelyeknek az lett a következményük, hogy valamennyi zsidónak beverték az ablakait. Hohenlohe-válság, Berlin, október 31. (Saját tudósítónktól.) Vilmos császár a mai napot Eulenburg gróf bécsi nagykövetnél a liebenburgi kastélyban tölti. rajta kívül a wiesbadeni színház intendása és még néhány színházi kapacitás is vendége Eillenburgnak, mert hír szerint Weber Oberonjának új átdolgozását akarják megbeszélni. De habár az »Oberon« nem valami nagyon közel áll a politikához, mégis politikai jelentőséget, mégpedig igen nagy fontosságot tulajdonít a Volkszeitung a császár e látogatásának. Szerinte Hohenlohe herczeg kancellári állásáról van inkább szó, mint Weber »Oberon«járól. Hohenlohe-t ugyanis nagyon kötik a birodalmi gyűlésen a kottakérdésben tett nyilatkozatai, úgy hogy az új flottaterveknek megvalósítására a császár más embert keres. Ha tehát Eulenburgot a császár rá tudja venni a flottatervek védelmére, Hohenlohet nemsokára megszabadítja a kancellári állás terheitől. A franczia összeesküvők pere. Páris, október 31. (Saját tudósítónk távirata.) A legfőbb állami bíróság tárgyalásait az itteni lapok nagyon csekély figyelemmel kísérik. A »Haute Cour« tárgyalásai főleg azért vesztették el jelentőségüket, mert a legsúlyosabb vádakat elejtették. Ebben az összes lapok annak a biztosítékát látják, hogy a szenátus egy cseppet sem fogja magát a politikai szenvedélyektől elragadtatni. A naczionalista lapok szerint a szenátus Guérin ügyén kívül valamennyi többi ügyet elutasítja magától illetékességi kifogás alapján. Guérin ügyében illetékesnek jelenti ki magát a szenátus bírósága azért, mert Guérin ellen a lázadás és a hatóság elleni erőszak vádját fentartották. )N. Fr. Pr.) Az olasz parlamenti botrányok. Róma, október 30. Az államügyész a kamaráktól felhatalmazást fog kérni arra, hogy perbe fogja azokat a képviselőket, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a kamarában a szavazóurnát fölborították. Spanyol dolgok. Madrid, október 30. A szenátusban gróf Almenas a Kuba-szigetén és Manilában kapitulált tábornokok perére vonatkozó iratok közlését követelte. Silvera miniszterelnök azt válaszolta, hogy az iratok közlését nem tartja időszerűnek, mire Almenas bejelentette, hogy általános politikája felől fogja meginterpellálni a kormányt. Silvera miniszterelnök kijelentette, hogy ez ellen nincs kifogása. Madrid, október 30. A kamara ülésén Saly Ortega megtámadja a katalóniai főkapitánynak azt a rendeletét, amely az adót megtagadó polgárokat izgatóknak nyilvánítja és tagadja, hogy a katalóniaiak szeperatisztikus czélokért küzdenek. Ők csak el vannak keseredve Kuba és a Fülöp-szigetek elvesztése miatt. A tárgyalás folytatását holnapra halasztották. A szenátusban Silvera miniszterelnök azt válaszolta egy hozzá intézett kérdésre, hogy a katalóniai főkapitány a kormány jóváhagyásával bocsátotta ki rendeletét. Gróf Almenas interpellácziójának tárgyalását holnapra halasztották. ÚJDONSÁGOK. Munkácsy Mihály pere.• Saját tudósítónktól. — Budapest, október 31. Megemlékeztünk már arról a rendkívül érdekes perről, mely ez idő szerint a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék előtt folyamatban van, amelyet Zsilinszky Mihály, vallás- és közoktatásügyi miniszteri államtitkár, mint Munkácsy Mihály ügygondnoka indított ötvenezer frank erejéig Kádár Gábor és dr. Roheim Ödön budapesti ügyvéd ellen. Kádár Gábor és dr. Roheim még 1896-ban, a mester budapesti időzése alatt szerződést kötöttek Munkácsyval, melynek értelmében a festőművész körülbelül harmincz vázlatot tartozott volna azok átdolgozása után a szerződőknek átadni. Munkácsy, sajnos, kötelezettségének eleget nem tehetett, a festményeket át nem dolgozhatta, mivel elméje elhomályosult. A mester neje azonban ennek daczára sem volt hajlandó a vételárból mit sem engedni, minthogy pedig a szerződők azt kifizetni nem voltak hajlandók. Zsilinszky államtitkár a vételárból esedékes 50.000 frank erejéig pert indított Kádár és Roheim ellen a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék előtt. Kádár és Roheim védője Krasznay Ferencz, előkelő fővárosi ügyvéd, akinek irodája részéről Lamberger József dr. ügyvéd ma délelőtt terjesztette elő az alperesek ellen-