Magyar Nemzet, 1899. december (18. évfolyam, 332-361. szám)

1899-12-01 / 332. szám

. Nem közjogunk tökéleteskedését keressük és találjuk mi a dualizmusban. A magyar államiság meg­volt a régi ma­gyar közjogban is s a dualizmus annak csak alapot ad a modern európai hatalmi viszo­nyok közt. Maga az a tény, hogy a kvótaemelést Ma­gyarország legújabb, harminczéves gazdasági ki­fejlődése indokolttá tette, bizonyítja a dualiz­musnak — magyar szempontból — életképességét. Ez a szimptóma elválaszthatatlanul szoros, okozati összefüggésben van azzal a másik, poli­tikai jellegű, de szintén természetes fejlődési irányzattal, hogy a bensőleg minden tekintet­ben megerősödött, kialakult s kereteit eleven erővel megtöltő Magyarország állami és nemzeti egyénisége egyre nagyobb nyomatékkal]] érvé­nyesül a monarchia hatalmi szférájában s a nemzetközi vonatkozásokban is mind tökélete­sebben kidomborodik, mindig és változatlanul a dualizmus alapján. Budapest, november 30. ) A képviselőház legközelebbi ülése hét­főn, dec­ember 4-én délelőtt 10 órakor lesz. — Napirend: A közösügyi költségekhez való hozzá­járulás arányának megállapítására kiküldött or­szágos bizottság jelentése és a miniszterelnök törvényjavaslata »arról az arányról, melyben a magyar korona országai az 1867 : XII. tör­­vényczikkben közöseknek elismert állami ügyek terheihez hozzájárulnak.« Félkettőkor megsza­kítják a kvóta-javaslat tárgyalását és a minisz­terelnök válaszolni fog Barabás Béla interpellá­­cziójára a Hier dolgában, Major Ferenczére a Vörös­kereszt-egyesületnek a tranzváli harcz­­térre való kiküldése és Bozáik Ferenczére az indiai pestis behurczolása tárgyában beadott interpelláczióira.­­ A szabadelvű­ párt értekezlete. A szabadelvű­­párt vasárnap, f. hó 3-án, esti 7 órakor értekezletet tart, melynek tárgya a kvóta­javaslat.­­l felninisztereink Bécsben. Széll Kálmán mi­niszterelnök ma reggel Bécsbe utazott, a­hon­nan a külügyminisztérium költségvetésének a külügyi albizottság által leendő elintézése után, hétfőn tér vissza a fővárosba a delegáczió ma­gyar tagjaival együtt. Ugyancsak ma délelőtt utaztak Bécsbe báró Fej­ér­vár­y Géza honvédelmi és Lukács László pénzügyminiszter is. Kossuth: Nem várták az ünnepségre. Pedig Görgey­t nem a parádé hozta ide, hanem az új hadművelet tervét jött közölni Kossuthtal. De Görgeyt is meglepte ez a fényes társa­ság: félrehúzódott a nagy kályha mellé, a­hol egy ismerősre talált, Kovács Lajos képviselőre, a­ki rövidesen értesítette őt nem csak a mai ünnepélyről, hanem a tegnapi zárt ülésről is, melyben Vetter fővezérré kineveztetését­ elhatá­rozták. Egyik tábornok, Kiss Ernő, iparkodott Görgeyvel beszédbe elegyedni, de Görgey tudo­mást sem vett róla. Kiss Ernő méltatlankodva panaszolta Kovács Lajosnak, hogy még csak meg sem akarta őt látni: »hab doch hurdert­­zehn Kanonen vom Feinde erobert«. Kossuth, egy orátori szépségekben gazdag, szónoklattal vetett véget e feszült helyzetnek s aztán következett az érdemrendek kiosztása. Kossuth mindegyik tábornoknak sajátkezüleg tűzte a mellére a kitüntetés jelvényét. Utolsónak maradt Görgey. Azt Kossuth­nak kellett fölkeresni. A többi kitüntetett hősökhöz mind intézett a kormányelnök egy megillető hangzatos mon­dást. Görgeynél suttogásra szállt alá a hangja, de a mögötte álló képviselők hallották azt: »az Istenért, ne nehezteljen rám«. — Görgey hide­gen meghajtotta magát és hallgatott. Még aznap visszatért a táborba. Ezt a jelenetet mindenki megtudta. .... Van egy régi magyar közmondás: »a kibékült jó baráttól őrizz meg, Uram, min­ket!« — Hát még a kibékített s újra megha­­ragitott jó baráttól! (Folytatom.) MAGYAR NEMZET, 1899. deczember 1. ( A szentesítés alá terjesztendő törvényjavaslatok szövegét átvizsgáló bizottsága az országgyűlés két Házának Perczel Dezső képviselőházi elnöknek az elnöklésével ma ülést tartott, a­melyben a főrendiház részéről gróf Széchenyi Bertalan jegyző, a képviselő­ház részéről Molnár Antal jegyző, S­ovácsy Sándor és Kovács Pál előadók, a földmivelésügyi miniszté­rium részéről Bartóky osztálytanácsos vett részt. A bizottság megvizsgálván a vasúti árufuvarozás tár­gyában, Bernben, 1890. évi október 14-én kötött s az 1892. évi XXV. törvényczikkel beigtatott nem­zetközi egyezményhez Párisban 1898. évi június hó 16-án létrejött pótegyezmény beczikkelyezésével, az 1900. év első négy hónapjában viselendő közterhek­ről és fedezendő állami kiadásokról, a vizimunkála­­toknál, az it és vasútépítésnél alkalmazott napszá­mosokról és munkásokról, a gazdasági munkavállal­kozókról és segédmunkásokról, az 1900. évi nép­­számlálásról, a magyar királyi postatakarékpénztár elhelyezése czéljából emelendő épületről és a sziget­vár-kaposvári helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatoknak végső szövegezését, azt a két Ház határozatával mindenben megegyezőnek találta. Ennek alapján a felsorolt törvényjavaslatok a minisz­terelnökség útján királyi szentesítés alá terjesz­tettek.­­ A Vágbalparti Ármentesítő­ Társulat utóbbi időben a belső meghasonlások színhelye volt. A felmerült ellentétek és a pénzügyi fenn­akadás szanálására Darányi Ignácz földmivelés­ügyi miniszter Kovács Sebestyén műegyetemi tanárt és c­ímzetes osztálytanácsost küldte ki miniszteri biztosul, a­ki az érdekelteken kívül álló szakember s a­kinek küldetését ennek folytán az egymással ellentétben álló érdek­­csoportok megnyugvással fogadták. Egyben Lukács László pénzügyminiszter a pénzügyi nehézségek elhárítására nagyobb összeget utal­ványozott. Remélhetőleg a kormányzat ez elő­zékeny és hathatós beavatkozása lendíteni fog a társulat ügyein, azokat a rendes kerékvágásba segíti s megszűnnek a bajok, a­melyek eleddig valósággal megbénították a társulat közérdekű hivatását.­­ A békés megyei parczellázás, Békés-Csaba város olyan dologba fogott, a­mi ennek a ma­gyar városnak emelkedett gondolkozásáról tesz bizonyságot. Megvette a békésmegyei 12 ezer kat.­holdas Trauttmannsdorf-uradalmat, az egész latifundiumot parczellázza és kisbirtokosok kreálá­sára fordítja. Békésmegye népe is földszükségben szenved, a mi tudvalevőleg szintén hozzájárult a Lortzing Albert. — A »Fegyverkovács« előadása alkalmából. — Nemcsak a pietás vezérli most a németeket, hogy oly sűrűn látogatják meg Lortzing Albert sír­ját. A roskadozó keresztet friss repkénynyel futtatják tele, melyet a megtérés és megbánás könyei öntöz­nek sűrűn. A nemzeti érzés, mely most hatalmas lángra lobbant a németeknél, Lortzing Albertet is meg­menti a feledéstől. Igaz német volt, minden érzésé­ben s tettében. Ha nem is oly hatalmas erő lükte­tett benne, mint Wagnerben vagy Weberben, úgy Lortzing működését, különösen nemzeti szempontból, alábecsülni nem lehet. Ő volt az, ki a német vig-operát a kezdetleges tökéletlenségektől megszabadította s oly magas mű­vészi színvonalra emelte, hogy a modernebb német vig-operák közül kevés vetekedik az övéivel. Nem volt az a világraszóló reformátor, mint Wagner. Tehetségében nem a drámai erő van túlsúlyban, hanem a kedvesség és egyszerűség. A­mikor még neve alig volt ismeretes, sokan voltak, kik sehogyan sem tudtak megbarátkozni múzsájának termékeivel. Sem vígaknak, sem komolyaknak nem tartották, hanem, egyszerű keresetlenségénél fogva, inkább jelentéktelennek. Lipcsében, hol leghosszabb ideig tartózkodott, igen kevés barátja volt. A kelesek közé tartozott azonban dr. Fink, az akkori kritikus-gárda legkiválóbb tagja. Ez Lortzing munkásságáról külön tanulmányt irt, melyben a többek között Lortzing zenéjéről ezeket mondja: »Nem akar mást, mint kellemesen szórakoztatni. A természetet a keresett fölé helyezi, s ezért a ritmus és dallamok egyszerű fonása által inkább tet­­szeni, mint feltűnni törekszik. Sehol sem banális, de sehol sem igyekszik túlzottan eredeti lenni. Az ere­detiségre való törekvésnek is meg van az a káros hatása, hogy gyakran a tehetségtelenségnek palástjául szolgál. Szóval Lortzing zenéje egyszerű és termé­­szetes, ment minden külső máztól.« Mikor egy-két dalműve osztatlan sikert aratott, akkor már elismerték Lortzing nagy tehetségét. És ki is tüntették a »bájos« jelzővel. Mindenütt csak a »bájos« Lortzingról beszéltek, de megélhetésre nem igen nyújtottak neki módot. Soha embert annyi bal­­szerencse nem üldözött, mint ezt a művészt, ki gya­korta kénytelen volt nagy családjával éhezni. Igaz színész­ családból származott. Apja becsü­letes bőrkereskedő volt, ki különös gyönyörűséget talált abban, hogy vasárnaponkint műkedvelői szín­padokon felléphessen. Egy ilyen előadás alkalmával ismerkedett meg Peidel Zsófiával, ki szintén rajon­gott a színművészeiért. A fiatalok megszerették egy­mást s elhatározták, hogy együttesen megvalósítják régi tervüket: színészek lesznek. A férfin a hőssze­relmes szerepkört választotta, az asszony szubrett lett. S igy vándoroltak egyik városból a másikba, mint egy vándor komédiástrup tagjai. Lortzing Albert 1803. október 23-án született. Egyetlen fiú volt, kis nővére, ki két évvel idősebb volt, mint ő, tizenegyéves korában meghalt. A szülők azon voltak, hogy gyermeküknek jobb sora legyen, mint nekik. A lehető leggondosabb nevelésben része­sítették. Az iskolai tanulmányokon kívül azonban, különösen ügyeltek arra, hogy zeneileg is kellőkép­pen képezze ki magát, a szülők vándorélete azon­ban gyakorta hátráltatta a fiút tanulmányaiban, földszoczializmus előidézéséhez. Ez aggasztó hely­zeten Békés­ Csaba ezzel a főnkért elhatározás­sal segít s ekként a többi magyar városok számára követendő példát szanált. A vásárlás hárommillióba került s bár a teher ekként nagy, Békés­ Csaba példájának követésétől nem szabad visszariadni, mert az ilyen vállalkozáso­kat, a­melyek végeredményükben a szocziális bajok alapos orvoslására vezetnek, maga az államkormányzat a legmesszebb menő támoga­tásban részesíti. Békés­ Csaba törekvését Lukács László és Darányi Ignácz miniszterek kezdettől fogva a legodaadóbban támogatták és segítették dűlőre. Éne a gyámolításra számíthat bármely város vagy község, ésannyira, hogy Darányi Ignácz a telepítési törvény ötletéből az ilyen közérdekű parczellázásokat külön kedvezmények­ben is fogja részesíteni.­­ A határozatképtelen Ház. A pénzügyi bizottság kvóta­jelentése ma került a képviselő­ház plénuma elé. Mielőtt — az elnök javasla­tára — a jelentés tárgyalását a hétfői ülésre kitűzték volna, Hentaller Lajos a Ház határo­zatképtelen voltának konstatálását kérte. Kitűnt, hogy nem volt jelen száz képviselő s igy az ülést félórára fel kellett függeszteni. Ennek el­teltével száznál több képviselő jött össze. A kötelesség teljesítése minden képviselőtől egyformán megvárható. Ez alól nem vonhatja ki magát senki. Az ellenzéki képviselő urak sem, a­kik alig néhányan voltak jelen akkor, mikor a Ház határozatképtelen voltának konstatálását kérték. A mai inczidens talán buzdítani fogja a szabadelvű­ párt tagjait is arra, hogy ezentúl na­gyobb számban vegyenek részt a Ház tanácsko­zásain.­­ A néppárt és a kvóta. Az Alkotmány, a néppárt közlönye, ma belekapaszkodik abba a hírünkbe, a­melyet a néppártnak a kvóta ügyében hozott határo­zatáról egyik laptársunk értesítése nyomán megírtunk. Az Alkotmány némi erőlködéssel kommentárokat is fűz ahhoz az egyszerű tényhez, a­mely e hír közlésé­ből állt; e kommentárra reflektálni sem szükséges­nek, sem érdemesnek nem tartjuk. De tudomásul vesz­­szük, és egyben rekt­rikálj­uk is tegnapi közleményün­ket. Az Alkotmány szerint a néppárt elhatá­rozta, hogy a fölemelt kvótát egyáltalán meg nem szavazza.­­ Hamisított pénzek. A pénzügyminiszter a korona-értéknek 1900. évi január hó 1-re kötelező behozatalával kapcsolatban intézkedett ■ .........................­iJf.

Next