Magyar Nemzet, 1900. január (19. évfolyam, 1-30. szám)
1900-01-01 / 1. szám
Az MAGYAR NSM 555T. 1900. január 2, kinek a lelkiismerete tiszta, a ki megtette a kötelességét a legnehezebb viszonyok közt is, az — ha daczára mindennek nem tudja a hazát boldogítani azon eszmék szerint és azon eszközökkel, a melyek szerint és a melyekkel ő kívánja, — legalább azt a megnyugvást nyerheti, hogy teljesítvén szent kötelességét, a sorsra és a gondviselésre bízza azokat, amik a jövőben bekövetkeznek. S ha csakugyan sikerülni fog, hogy ez az év, amely Magyarország történetében nagyon nevezetes év, csakugyan meghozza nekünk a megnyugvást és ennek révén a boldogságot, t. i. a haza javát, ha bekövetkezhetnék ez évben az, hogy hosszú bizonytalanság után végre rendezett állapotokat teremtünk e hazában, olyan állapotokat, amelyek következtében egyedül javulhatnak meg közgazdasági viszonyaik, és melyek egyedül lehetnek megint munkaképesekké, akkor köszönetet fogunk mondani a gondviselésnek, de egyszersmind köszönetet fogunk mondani még magunknak is, mert nyugodt lélekkel elfogjuk mondhatni, hogy mi voltunk egyik fő tényezője annak, hogy ami éppen nem volt örömnek nevezhető, örömmé változott. Isten éltessen titeket! (Hosszantartó zajos élenzés.) A miniszterelnöknél. Az élő szónak minden mestersége nélkül tehát, de annál inkább a sziveinkben élő érzelmek egész melegével mondunk Neked t. vezérünk, hálás köszönetet azon bölcs és tapintatos vezérletért, amelylyel a mi elhatározásainkat a haza javára irányítani, törvényhozó munkásságunkat az ország hasznára fordítani, az utunkban itt-ott felmerülő akadályokat sikeresen elhárítani és bennünket mind, akik lényegileg egyet akartunk, egyet éreztünk, — a vékony válaszfalak eltávolításával — egygyé forrasztani tudtál. (Élénk tetszés és éljenzés.) Nem dicshimnuszokat jöttünk Neked zengeni, — nem is szorultál Te erre, de igen is konstatálom azt, hogy egy nagy, parlamenti életünket majdnem veszélyeztető krízisek és az alkotmányos és közjogi bonyodalmak egy egész tömkelegének sikerült véget vetned Neked, anélkül, hogy bárkinek önérzete megbántatott volna, anélkül, hogy bármely közérdek csorbát szenvedett volna, sikerült Neked, ki akaratod ellenére hivattál az előtérbe (úgy van, úgy van) és ki látva a veszélyt, mely hazánkat fenyegeti, habozás nélkül áldoztad fel magánnyugalmadat, hogy a közügynek szolgáljál. (Élénk tetszés és éljenzés.) Azért vagyunk eltelve irántad hálával és köszönettel és ezért adhatjuk neked azt a biztosítást, hogy nem megnyugvással csupán, hanem lelkesülten megyünk a Te vezérleted alatt a jövő elé, amely küzdelmes és nehéz napokat is hozhat, de kecsegtet egyúttal a legfőbb diadallal: a közjó diadalával! (Élénk tetszés.) A zászlót, amelyre biztos kézzel és lángoló betűkkel írtad a »jog, törvény és igazság« jelszavait, egy nagy és hatalmas tábor követi, — nagy és hatalmas nemcsak azért, mert jóval többen vagyunk benne, mint az előtt, de nagy és hatalmas, mert vezérével úgy az elérendő czélok, mint az ezeket biztosító eszközökre nézve teljesen egyetértve, — bármit mondjon a politikai irigység — egységes az és egységes is fog maradni. (Hosszantartó élénk tetszés). E tábor megbízásából kérem az Isten áldását Te rád és mélyen tisztelt családodra és e tábor nevében kívánok Neked és általad hazánknak: boldog újévet! (Élénk tetszés és éljenzés.) Széll Kállmán miniszterelnök: Igen tisztelt képviselőtársaim! Mélyen tisztelt barátaim ! Ezek a szívélyes szavak, amelyek az imént a ti tisztelt szónokotoknak, az én igen t. barátomnak ajkairól elhangzottak és az a meleg hang, a mely azokból kisugárzott, megtalálták azt az utat oda, hová intézve voltak: az utat szívem bensejéhez. És könnyen találták meg, mert nyitva áll előttetek egész melegével és összes érzelmeivel. (Élénk tetszés és éljenzés.); előttetek, akik nekem azt hozzátok, a mi a közéletben a legbecsesebb: a politikai bizalmat és a mi a magánéletben oly ritka, de annál értékesebb: az igazi, valódi barátságot. Én ezt a két nagy adományt hasonlóval viszonzom. Azt ajánlom fel nektek én is a mai napon, amit ti nekem hoztok, de megpótolom egygyel, megpótolom azzal a mélyen érzett hálával, amelyet irántatok táplálok szívemben azért a támogatásért, amelyben eddig részesíteni kegyesek voltatok és azért a támogatásért, amelyet jövőre kilátásba helyeztek. Én annak szükségességét, hogy e percben a politikai fejtegetéseket és programmszerű nyilatkozatokat tegyek, nem érzem. Nem érzem ezt a szükséget két okból; először, mert hiszen úgyszólván naponként és csak a legutóbbi időben is alkalmam volt az ország minden aktuális kérdéséről a Házban nyilatkozatokat tenni, másodszor azért nem látom szükségét annak, hogy hosszabb politikai fejtegetésekbe bocsátkozzam, mert hiszen tíz hónappal ezelőtt, midőn kiszólítva a csatasorból, e helyet elfoglaltam, eléjek álltam és kifejtettem azokat a törekvéseket, azokat az irányzatokat, mégpedig programszerűen, amelyek az én politikai hitvallásomat képezik és amelyek működésemnek irányelvéül fognak szolgálni. Ezekből világosan fel volt ismerhető és meg volt ítélhető az én politikám. Ezeket a törekvéseket, ezeket az irányzatokat, melyeket előttetek akkor vallottam, tartom ma is magaménak változatlanul minden részükben. (Élénk helyeslés.) Ezek a törekvések, ezek az irányzatok a kormánynak, amelynek élén ezúttal és ez idő szerint állami szerencsém van, ma is változatlan törekvéseit és irányzatát képezik. (Élénk éljenzés.) Azoknak lényegétől elvétől és tartalmától én eltérni egy hajszálnyira sem fogok és nem akarok. (Élénk helyeslés.) Én eléjek álltam, megkérdeztelek titeket: akartok-e, birtok-e engem ebben a nagy munkában, amely reám vár ezen az alapon, ezen nyilatkozatok alapján támogatni? Ti képesek voltatok fölajánlani ezt a támogatást és én elfogadtam azt. Kötésnek tekintem tehát azt kötésnek, amely köztünk létesült és a melyhez én ragaszkodom és a melyet frigytörés nélkül megsérteni és eltörni nem szabad és nem lehet. (Élénk helyeslés.) Azzal a programmal, annak elvi tartalmával, az abban megnyilatkozott politikai és kormányzati szellemmel összeforrtnak érzem magamat, attól engem elszakítani és eltántorítani semmi sem fog. (Élénk helyeslés.) Ennek a programainak alapján szaporodott meg és nőtt nagggyá a szabadelvű párt mai tábora. Egy gondolat hozta létre ezt az egyesülést: az a gondolat, hogy akik egyetértenek a jövő feladataiban, egyesüljenek a munkában, amely ezen feladatok megvalósítását tűzte ki czélul. Az a gondolat, amely bennünket összehozott, arra hív fel és óva int bennünket, hogy előre nézzünk csak és ne hátra (Hoszszantartó élénk helyeslés.), mert aki biztosan akar haladni és el nem akar botlani, ezt csak úgy érheti el, ha mindig azt tartja szem előtt és arra néz, ami kitűzött czélja, amelyhez közelednie kell. (Igaz! ügy van!) Az a gondolat, amely egyesíteni volt képes azokat, akik maa szabadelvű párt küzdő sorait képezik, elég erős kell, hogy legyen és erős is lesz arra, hogy össze is tartsa és teljesen öszsze is forraszsza azokat, akik közös munkára egyesültek. Egész erőnket ennek a közös munka feladatainak kell szentelni. (Élénk helyeslés és tetszés.) De csak a becsületes nyílt és utógondolat nélkül lojális és teljes egyesülés és egybeolvadás ad erőt és ad összetartást. (Élénk helyeslés.) Összetartás és erő nélkül nincsen eredmény, összetartás és erő nélkül sem a párt, amely hivatva van nehéz munkában a kormányt támogatni, sem a kormány nem képes sikert aratni. Csak ez hozza meg az eredményeknek, a sikernek lehető biztosítékát. (Élénk helyeslés.) Abban a programmban, amelyet én kifejtettem, a kérdések egész sorozata van felvéve, amelyeknek megoldása az országra vár. Én azon kérdéseknek sem egyikét, sem másikát most kiemelni vagy azon kérdések egyikének, vagy másikának fejtegetésébe bocsátkozni nem akarok. (Élénk helyeslés.) Csak egyet emelek ki, mint olyat, amiről soha egy perczig megfeledkezni nem szabad, mint olyat, ami természetesen ugyan, de a mi tevékenységünknek szellemét és irányát jelöli meg, amelyeket az állami élet minden részében és ágazatában előálló reformmunkánál szem előtt tartunk. Az én eljárásom és annak a kormánynak, amelynek élén állok, eljárása és irányzata minden ténykedésében és minden előterjesztésében, amelylyel az ország elé fog lépni, az igazi és valódi szabadelvűség irányzata lesz. (Élénk tetszés és éljenzés.) És ez nem is lehet másképp. (Élénk helyeslés.) Hiszen Magyarországot erőssé, nagygyá, gazdaggá tenni és magyarnak, amit mindannyian akarunk, megtartani csak úgy lehet és erre csak az a politika képes, amely a nemzet összes rétegeinek minden érdekét és minden ügyét egyaránt szívén viseli, felöleli és harmonikus egyeztető ápolásban, gondozásban és fejlesztésben részesíti. (Élénk hosszas helyeslés és tetszés.) Magyarország fejlődésének, Magyarország haladásának életfeltétele a jövőben is az lesz, ami a múltban volt: az igazi szabadelvűség irányzatának fentartása intézményeiben és alkotásaiban. (Élénk hosszas helyeslés és tetszés.) Én talán hivatkozhatom arra, hogy egyéni bizonyságot erről az irányzatról nekem tenni nem kell. (Úgy van!) Ezt az irányt nem lehet beledisputálni senkibe, ezt nem lehet senkivel elfogadtatni kapacitáczióval; ennek az iránynak a politikus életnézetével, felfogásával, egész bensejével összeforrtnak kell lennie. (Élénk tetszés és helyeslés.) és én összeforrtnak érzem magamat vele, mert abban a légkörben nőttem föl. (Igaz! Úgy van!) abban ringott politikai bölcsőm, amely ennek az irányzatnak az atmoszférája volt. (Élénk tetszés.) Azt a munkát láttam közelről, annak szeretetét szívtam magamba, amely a magyar szabadelvű politika alapjait lerakta. (Élénk tetszés és helyeslés.) Ennek az alapvető iránynak elejtése nagy visszaesést jelen-A párttagok ezután kocsira ültek és áthajtattak Budára, ahol Széll Kálmán miniszterelnököt üdvözölte a szabadelvűpárt nevében gróf Csáky Albin a következő beszéddel. Állandó gyakorlat szerint a szabadelvű kormánypárt az évforduló alkalmával megjelenik a kormányelnök, mint pártvezér előtt, hogy neki köszönetet mondjon a múlt évbeli fáradozásaiért és bizalmának változatlanságáról biztosítsa a jövőt iletőleg. Könnyen sablonszerűvé válik mindaz, ami rendes időközökben ismétlődik és a párt, meg a pártvezér közötti egyetértés, az egymáshoz ragaszkodás, az egymás iránti tisztelet új és újabb kifejezését csak a szónoklás művészete képes hatályossá tenni, ha nagyjában változatlan politikai viszonyok között ugyanazok a szereplők állnak egymással ismételten szemben. Ma nem ez a helyzet; először ezen alkalommal Téged, mélyen tisztelt vezérünk, az újév napján üdvözölni, először van módunkban magánkörben barátságunk és tiszteletünk nagy pecsétjével ellátni azt a frigyet, amelyet mi Veled a politikai nyilvánosság előtt kötöttünk (élénk tetszés) és csak mivel ennek folytán a szónoklat művészetére nincs szükségünk, mertem meghajolni pártunk azon óhaja előtt, hogy érzelmeinek én legyek a tolmácsa,szik végig. Ama meleg fénynek nincs forrása e képen. Nem szaporítjuk a kifogásokat. Inkább megelégszünk annak kijelentésével, hogy a »Szirénfészek« a festő nagy tehetségének, máris fölötte fejlett képességeinek és komoly törekvésének megbízható tanúsága. Révész Imre »Panem« czímű festménye, mely a mezei munkások strike-ját ábrázolja, alapjában véve genre-kép, de komoly tárgyának nagy jelentőségénél fogva fölemelkedik a történeti festészet osztályzatába, mondjuk, mint »kép a jelen kor történetéből«. Ez is nagyobb jelentőségű mű, melynek kiváló értéke az arezok erőteljes kifejezésében található. Az arezok eme kifejezését ugyan az egyének különbsége szerint, változatosabbnak szerettük volna. Igaz, hogy egy gond az, mely az ábrázolt alakok mindnyájának lelkében borong; de e közös gond kifejezése az arczokon különféle szokott lenni, az egyének korának, temperamentumának, családi és egyéb viszonyainak különfélesége szerint. Az is bizonyos, hogy Révész alakjai mindmegannyian túlhosszúak. De hát Révész nem az egyedüli, ki a hosszú alakokat kedveli. Emlékezzünk csak Codde hollandi festőre, ki hasonló hibában lefedzett, ami őt még sem gátolta meg abban, hogy a harlemi iskolának egyik legelőkelőbb tagja legyen. A középen levő parasztember, az, ki majdnem szemben áll a nézővel, hatalmas egy alak, igaz, erőteljes és csupa élet. Már ez az egy alak is értéket adhat a képnek. A finom szürke alaphangulat, mely végig megy az egész képen, szintén érdekes. A szemlét folytatjuk: KESZLER JÓZSEF.