Magyar Nemzet, 1900. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-01 / 1. szám

Az MAGYAR NSM 555T. 1900. január 2, kinek a lelkiismerete tiszta, a ki megtette a köteles­ségét a legnehezebb viszonyok közt is, az — ha da­czára mindennek nem tudja a hazát boldogítani azon eszmék szerint és azon eszközökkel, a melyek sze­rint és a melyekkel ő kívánja, — legalább azt a megnyugvást nyerheti, hogy teljesítvén szent köte­lességét, a sorsra és a gondviselésre bízza azokat, a­m­ik a jövőben bekövetkeznek. S ha csakugyan sikerülni fog, hogy ez az év, a­mely Magyarország történetében nagyon nevezetes év, csakugyan meghozza nekünk a megnyugvást és ennek révén a boldogságot, t. i. a haza javát, ha bekövetkezhetnék ez évben az, hogy hosszú bizony­talanság után végre rendezett állapotokat teremtünk e hazában, olyan állapotokat, a­melyek következté­ben egyedül javulhatnak meg közgazdasági viszo­nyaik, és melyek egyedül lehetnek megint munka­képesekké, akkor köszönetet fogunk mondani a gond­viselésnek, de egyszersmind köszönetet fogunk mon­dani még magunknak is, mert nyugodt lélekkel el­­fogjuk mondhatni, hogy mi voltunk egyik fő tényezője annak, hogy a­mi éppen nem volt örömnek nevez­hető, örömmé változott. Isten éltessen titeket! (Hosszantartó zajos él­­enzés.) A miniszterelnöknél. Az élő szónak minden mestersége nélkül tehát, de annál inkább a sziveinkben élő érzelmek egész melegével mondunk Neked t. vezérünk, hálás köszö­netet azon bölcs és tapintatos vezérletért, amelylyel a mi elhatározásainkat a haza javára irányítani, törvényhozó munkásságunkat az ország hasznára fordítani, az utunkban itt-ott felmerülő akadályokat sikeresen elhárítani és bennünket mind, a­kik lénye­gileg egyet akartunk, egyet éreztünk, — a vékony válaszfalak eltávolításával — egygyé forrasztani tud­tál. (Élénk tetszés és éljenzés.) Nem dicshimnuszokat jöttünk Neked zengeni, — nem is szorultál Te erre, de igen is konstatálom azt, hogy egy nagy, parlamenti életünket majdnem ve­szélyeztető krízisek és az alkotmányos és közjogi bonyodalmak egy egész tömkelegének sikerült véget vetned Neked, a­nélkül, hogy bárkinek önérzete meg­­bántatott volna, a­nélkül, hogy bármely közérdek csor­bát szenvedett volna, sikerült Neked, ki akaratod ellenére hivattál az előtérbe (úgy van, úgy van) és ki látva a veszélyt, mely hazánkat fenyegeti, habo­zás nélkül áldoztad fel magán­­nyugalmadat, hogy a közügynek szolgáljál. (Élénk tetszés és éljenzés.) Azért vagyunk eltelve irántad hálával és köszönettel és ezért adhatjuk neked azt a biztosítást, hogy nem megnyugvással csupán, hanem lelkesülten megyünk a Te vezérleted alatt a jövő elé, a­mely küzdelmes és nehéz napokat is hozhat, de kecsegtet egyúttal a legfőbb diadallal: a közjó diadalával! (Élénk tetszés.) A zászlót, a­melyre biztos kézzel és lángoló be­tűkkel írtad a »jog, törvény és igazság« jelszavait, egy nagy és hatalmas tábor követi, — nagy és ha­­talmas nemcsak azért, mert jóval többen vagyunk benne, mint az előtt, de nagy és hatalmas, mert vezérével úgy az elérendő czélok, mint az ezeket biztosító eszközökre nézve teljesen egyetértve, — bármit mondjon a politikai irigység — egységes az és egységes is fog maradni. (Hosszantartó élénk tetszés). E tábor megbízásából kérem az Isten áldását Te rád és mélyen tisztelt családodra és e tábor ne­vében kívánok Neked és általad hazánknak: boldog újévet! (Élénk tetszés és éljenzés.) Széll Kállmán miniszterelnök: Igen tisz­telt képviselőtársaim! Mélyen tisztelt bará­taim ! Ezek a szívélyes szavak, a­melyek az imént a ti tisztelt szónokotoknak, az én igen t. barátomnak ajkairól elhangzottak és az a meleg hang, a mely azokból kisugárzott, meg­találták azt az utat oda, hová intézve voltak: az utat szívem bensejéhez. És könnyen találták meg, mert nyitva áll előttetek egész melegével és összes érzelmeivel. (Élénk tetszés és éljenzés.); előttetek, a­kik nekem azt hozzátok, a mi a közéletben a legbecsesebb: a politikai bizalmat és a mi a magánéletben oly ritka, de annál értékesebb: az igazi, valódi barátságot. Én ezt a két nagy adományt hasonlóval viszonzom. Azt ajánlom fel nektek én is a mai napon, a­mit ti nekem hoztok, de megpótolom egygyel, megpótolom azzal a mélyen érzett há­lával, a­melyet irántatok táplálok szívemben azért a támogatásért, a­melyben eddig részesí­teni kegyesek voltatok és azért a támogatásért, a­melyet jövőre kilátásba helyeztek. Én annak szükségességét, hogy e perc­­­ben a politikai fejtegetéseket és programmszerű nyilatkozatokat tegyek, nem érzem. Nem érzem ezt a szükséget két okból; először, mert hi­szen úgyszólván naponként és csak a legutóbbi időben is alkalmam volt az ország minden ak­tuális kérdéséről a Házban nyilatkozatokat tenni, másodszor azért nem látom szükségét annak, hogy hosszabb politikai fejtegetésekbe bocsátkoz­zam, mert hiszen tíz hónappal ezelőtt, mi­dőn kiszólítva a csatasorból, e helyet elfoglal­tam, eléjek álltam és kifejtettem azokat a törekvéseket, azokat az irányzatokat, még­pedig programszerűen, a­melyek az én politikai hit­vallásomat képezik és a­melyek működésemnek irányelvéül fognak szolgálni. Ezekből vi­lágosan fel volt ismerhető és meg volt ítélhető az én politikám. Ezeket a törekvéseket, ezeket az irány­zatokat, melyeket előttetek akkor vallottam, tar­tom ma is magaménak változatlanul minden részükben. (Élénk helyeslés.) Ezek a törekvések, ezek az irányzatok a kormánynak, a­melynek élén ezúttal és ez idő szerint állami szerencsém van, ma is változatlan törekvéseit és irányzatát képezik. (Élénk éljenzés.) Azoknak lényegétől elvétől és tartalmától én eltérni egy hajszálnyira sem fogok és nem akarok. (Élénk helyeslés.) Én eléjek álltam, megkérdeztelek titeket: akartok-e, birtok-e engem ebben a nagy mun­kában, a­mely reám vár ezen az alapon, ezen nyilatkozatok alapján támogatni? Ti képesek voltatok fölajánlani ezt a támogatást és én el­fogadtam azt. Kötésnek tekintem tehát azt­ kötésnek, a­mely köztünk létesült és a melyhez én ragaszkodom és a melyet frigytörés nélkül megsérteni és eltörni nem szabad és nem lehet. (Élénk helyeslés.) Azzal a programmal, annak elvi tartalmával, az abban megnyilatkozott poli­tikai és kormányzati szellemmel összeforrtnak érzem magamat, attól engem elszakítani és el­tántorítani semmi sem fog. (Élénk helyeslés.) Ennek a programainak alapján szaporodott meg és nőtt nagggyá a szabadelvű­ párt mai tábora. Egy gondolat hozta létre ezt az egye­sülést: az a gondolat, hogy a­kik egyetértenek a jövő feladataiban, egyesüljenek a munkában, a­mely ezen feladatok megvalósítását tűzte ki czélul. Az a gondolat, a­mely bennünket össze­hozott, arra hív fel és óva int bennünket, hogy előre nézzünk csak és ne hátra (Hosz­­szantartó élénk helyeslés.), mert a­ki biztosan akar haladni és el nem akar botlani, ezt csak úgy érheti el, ha mindig azt tartja szem előtt és arra néz, a­mi kitűzött czélja, a­melyhez közelednie kell. (Igaz! ügy van!) Az a gondolat, a­mely egyesíteni volt képes azo­kat, a­kik ma­­a szabadelvű­ párt küzdő sorait képezik, elég erős kell, hogy legyen és erős is lesz arra, hogy össze is tartsa és teljesen ösz­­sze is forraszsza azokat, a­kik közös mun­kára egyesültek. Egész erőnket ennek a kö­zös munka feladatainak kell szentelni. (Élénk he­lyeslés és tetszés.) De csak a becsületes nyílt és utógondolat nélkül lojális és teljes egyesülés és egybeolvadás ad erőt és ad össze­tartást. (Élénk helyeslés.) Összetartás és erő nélkül nincsen eredmény, összetartás és erő nélkül sem a párt, a­mely hivatva van nehéz munkában a kormányt támogatni, sem a kor­mány nem képes sikert aratni. Csak ez hozza meg az eredményeknek, a sikernek lehető biztosí­tékát. (Élénk helyeslés.) Abban a programmban, a­melyet én ki­fejtettem, a kérdések egész sorozata van fel­véve, a­melyeknek megoldása az országra vár. Én azon kérdéseknek sem egyikét, sem másikát most kiemelni vagy azon kérdések egyikének, vagy másikának fejtegetésébe bocsátkozni nem akarok. (Élénk helyeslés.) Csak egyet emelek ki, mint olyat, a­miről soha egy perczig megfeledkezni nem szabad, mint olyat, a­mi természetesen ugyan, de a mi tevékenységünknek szellemét és irányát jelöli meg, a­melyeket az állami élet minden részében és ágazatában előálló reformmunkánál szem előtt tartunk. Az én eljárásom és annak a kormány­nak, a­melynek élén állok, eljárása és irányzata minden ténykedésében és minden előterjesztésében, a­melylyel az ország elé fog lépni, az igazi és valódi szabadelvűség irányzata lesz. (Élénk tetszés és él­jenzés.) És ez nem is lehet másképp. (Élénk helyes­lés.) Hiszen Magyarországot erőssé, nagygyá, gaz­daggá tenni és magyarnak, a­mit mindannyian akarunk, megtartani csak úgy lehet és erre csak az a politika képes, a­mely a nemzet összes rétegeinek minden érdekét és minden ü­gyét egyaránt szívén viseli, felöleli és harmo­nikus egyeztető ápolásban, gondozásban és fej­lesztésben részesíti. (Élénk hosszas helyeslés és tetszés.) Magyarország fejlődésének, Magyar­­ország haladásának életfeltétele a jövőben is az lesz, a­mi a múltban volt: az igazi szabad­­elvűség irányzatának fentartása intézményeiben és alkotásaiban. (Élénk hosszas helyeslés és tetszés.) Én talán hivatkozhatom arra, hogy egyéni bizonyságot erről az irányzatról nekem tenni nem kell. (Úgy van!) Ezt az irányt nem lehet beledisputálni senkibe, ezt nem lehet sen­kivel elfogadtatni kapac­itáczióval; ennek az­ iránynak a politikus életnézetével, felfogásával, egész bensejével összeforrtnak kell lennie. (Élénk tetszés és helyeslés.) és én összeforrtnak érzem magamat vele, mert abban a légkörben nőttem föl. (Igaz! Úgy van!) abban ringott politikai bölcsőm, a­mely ennek az irányzatnak az atmo­szférája volt. (Élénk tetszés.) Azt a munkát lát­tam közelről, annak szeretetét szívtam magamba, a­mely a magyar szabadelvű politika alapjait lerakta. (Élénk tetszés és helyeslés.) Ennek az alapvető iránynak elejtése nagy visszaesést jelen-A párttagok ezután kocsira ültek és áthaj­tattak Budára, a­hol Széll Kálmán miniszter­elnököt üdvözölte a szabadelvűpárt nevében gróf Csáky Albin a következő beszéddel. Állandó gyakorlat szerint a szabadelvű kormány­párt az évforduló alkalmával megjelenik a kormány­elnök, mint pártvezér előtt, hogy neki köszönetet mondjon a múlt évbeli fáradozásaiért és bizalmának változatlanságáról biztosítsa a jövőt iletőleg. Könnyen sablonszerűvé válik mind­az, a­mi rendes időközök­ben ismétlődik és a párt, meg a pártvezér közötti egyetértés, az egymáshoz­ ragaszkodás, az egymás iránti tisztelet új és újabb kifejezését csak a szó­noklás művészete képes hatályossá tenni, ha nagy­jában változatlan politikai viszonyok között ugyan­azok a szereplők állnak egymással ismételten szemben. Ma nem ez a helyzet; először ezen­ alkalommal Téged, mélyen tisztelt vezérünk, az újév napján üdvözölni, először van módunkban magánkörben barátságunk és tiszteletünk nagy pecsétjével ellátni azt a frigyet, a­melyet mi Veled a politikai nyilvánosság előtt kötöttünk (élénk tetszés) és csak mivel ennek folytán a szó­noklat művészetére nincs szükségünk, mertem meg­hajolni pártunk azon óhaja előtt, hogy érzelmeinek én legyek a tolmácsa,­szik végig. Ama meleg fénynek nincs forrása e képen. Nem szaporítjuk a kifogásokat. Inkább megelégszünk annak kijelentésével, hogy a »Szi­rénfészek« a festő nagy tehetségének, már­is fölötte fejlett képességeinek és komoly törekvé­sének megbízható tanúsága. Révész Imre »Panem­« czímű festménye, mely a mezei munkások strike-ját ábrázolja, alapjában véve genre-kép, de komoly tárgyának nagy jelentőségénél fogva fölemelkedik a törté­neti festészet osztályzatába, mondjuk, mint »kép a jelen kor történetéből«. Ez is nagyobb jelen­tőségű mű­, melynek kiváló értéke az arezok erőteljes kifejezésében található. Az arezok eme kifejezését ugyan az egyének különbsége szerint, változatosabbnak szerettük volna. Igaz, hogy egy gond az, mely az ábrázolt alakok mindnyá­jának lelkében borong; de e közös gond kife­jezése az arczokon különféle szokott lenni, az egyének korának, temperamentumának, családi és egyéb viszonyainak különfélesége szerint. Az is bizonyos, hogy Révész alakjai mind­­megannyian túlhosszúak. De hát Révész nem az egyedüli, ki a hosszú alakokat kedveli. Em­lékezzünk csak Codde hollandi festőre, ki ha­sonló hibában lefedzett, a­mi őt még sem gátolta meg abban, hogy a harlemi iskolának egyik legelőkelőbb tagja legyen. A középen levő parasztember, az, ki majdnem szemben áll a nézővel, hatalmas egy alak, igaz, erőteljes és csupa élet. Már ez az egy alak is értéket adhat a képnek. A finom szürke alaphangulat, mely végig megy az egész képen, szintén érdekes. A szemlét folytatjuk: KESZLER JÓZSEF.

Next