Magyar Nemzet, 1900. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1900-02-01 / 31. szám

A megvédelmezett delegáczió. Budapest, január 31. Sub pondere ereseti palma. Minél erő­sebb és minél kíméletlenebb támadás éri a kormányt, annál inkább kibontakozik a miniszterelnök parlamenti fölénye és ékes­szólása. Nehéz és népszerűtlen kérdésekbe, a­melytől még a legnagyobb szónoki talentu­mok is fáznak és húzódoznak, nem a halálra elszánt katona vak bátorságával rohan bele, hanem a hadvezérnek nyugodt, derült ön­bizalmával, a­ki az ellenséges hadállás valamennyi gyöngéjét ismeri és mindenkor túlerővel vonul az ütközetbe.­ A harminczmilliós póthitel kérdését, a leglelkendezőbb optimizmussal sem szá­míthatjuk a könnyű és népszerű témák közé. Inkább a rakonczátlan szelek és ádáz viharok szirtfoka, a­melyet nagy bajjal és végtelen óvatossággal lehet körülhajókázni. Csakhogy Széll Kálmán nem a körül­hajózást választotta. Egyenesen nekivágott a háborgó vizeknek s a legveszedelmesebb örvények és forgatagok tájékán kelt át rajtuk. A legtöbb politikus csak átsiklani sze­ret ily kérdés nehézségein. Nemcsak az ellenzék alvó indulatának felkeltésétől tart, de a saját táborának közönyétől is. Végre is harminc­millió sok pénz, gazdag né­peknél is, hát még oly szegény országnál, a minő Magyarország. Szürke pénzkérdések nem igen szokták feltörni az érzések zárait. Olyankor annál kevésbé, mikor ez a nagy summa az országgyűlés előleges hozzá­járulása nélkül költetett el, tehát méltán támadhatnak az emberek lelkében alkot­mányos skrupulusok. Széll Kálmán, pártjának ebben a lelki­állapotában aratta egyik legszebb par­lamenti diadalát. A belső igazságoknak mily nagy ereje kellett hozzá, a meggyőző­désnek mily lángoló tüze, hogy ily körül­mények között beszéde a nagy szabadelvű­­pártot magával ragadta és tetszészajt idé­zett fel. De Lukács László, az ő okos, világos, nyugodt fejtegetésével, szintén hozzájárult a kérdés előzményeinek, a törvényes szem­pontoknak intenzív megvilágításához. A miniszterelnök beszédének legszebb, politikailag is legértékesebb része volt a delegácziók s a hadügyi kormányzat eljá­rásának megvédelmezése. Az ellenzék a harminc­milliós pót­hitelt ügyesen és kíméletlenül kizsákmá­nyolta arra, hogy lerombolja a delegá­­czióknak, a dualizmus e legszükségesebb szervének tekintélyét. Másrészt, hogy vérző sebeket ejtsen a hadügyi kormányzaton, a­mely ellen a függetlenségi párt elvi harc­ot folytat. Maga a harminczmillió alárendelt szerepet játszott e nagyszabású manőver­ben. A czél: a delegácziónak s a hadügyi kormányzatnak a nemzet szine előtt való kompromittálása volt. Komjáthy úgy tüntette föl a magyar országgyűlés e küldöttségét, a mely vak eszköze a katonai köröknek s a melynek se önérzete, se ereje nincs hozzá, hogy a nemzet fejéről a fölösleges és haszontalan nagy anyagi áldozatok fenyegető terhét elhárítsa. A miniszterelnök fölismerte az ellenzék valódi szándékát. Éles szeme a rejtett aknákat rögtön fölfedezte. Azért beszéde fő feladatául azt tűzte ki, hogy a hadügyi kormányzatot és a delegácziókat megvé­delmezze, eljárásukat az ország előtt iga­zolja, tekintélyüket lerombolni és aláásni ne engedje. A hadügyi kormányzatra nézve Széll Kálmán beigazolta, az elköltött összeg téte­leinek fölsorolásával, hogy e nagy kiadás az ország katonai biztonsága érdekében történt. Oly érdekben tehát, a­mely min­den hazáját szerető honpolgár előtt a leg­szentebb s a melyért a világ egyetlen nemzete sem riadna vissza a legsúlyosabb s legmesszebb menő áldozattól. Be lévén igazolva a miniszterelnök be­széde által, hogy a török-görög háború netáni komplikácziójának esetére a mon­archiát biztosítani kellett bármely meg­lepetés ellen: a harminczmilliós póthitel éle és mérge el lett véve. A delegácziók védelme, szónokilag épp úgy mint politikailag fényesen sikerült. Mindenekelőtt a delegácziók önérzetét védelmezte meg a miniszterelnök. Nem oly testület az, a­mely vakon megszavaz min­dent. A nemzet iránt való kötelességéről sohasem feledkezik meg annyira, hogy jelentékeny kiadásokat szavazna meg — ismeretlen czélokra. A hadügyminiszter a hadügyi albizott­ságban — a­mely nyitva áll minden dele­gátus előtt — bizalmas közléseket tett. E bizalmas közlések meggyőzték a delegá­­cziót a rendkívüli pénzáldozat szükséges, sőt elkerülhetetlen voltáról. Oly közléseknél, a­melyek katonai elő­készületekre vonatkoznak, teljesen elegendő és teljesen parlamentáris, ha e közléseket maga a kompetens testület ismeri. Sehol a világon, még Angliában sem kívánnak en­nél többet. Senki sem követelheti józanul a teljes nyilvánosságot a nemzeti védelem intim természetű kérdéseiben. A­mi pedig azt a vádat illeti, hogy a delegác­ió túllépi a maga törvényes hatás­körét, vagy hogy annak túllépését a közös minisztereknek elnézi: a miniszterelnök utalt a delegáczió magatartására a hadi­­tengerészet kérdésében, a­mikor kimondta, hogy a flotta­rendszer vitatásába, a­mely a magyar országgyűlés dolga, bele nem megy. A delegácziók egész belső életét fel­tárta Széll Kálmán. A kép, a­melyet e testület belső életéről, egész tevékenységé­ről, eljárásának módjáról mesteri kézzel megfestett, alkalmas arra, hogy tiszteletet és rokonszenvet ébreszszen a nemzetben a dualizmus e legfőbb szerve iránt, a­mely­nek lejáratása csak azoknak áll érdekében, a­kik a 67-es kiegyezés felforgatására törnek s a kik erre az időt alkalmasnak ítélik. Hogy az osztrák viszonyok zavara s az osztrák államélet súlyos belső válsága da­czára ma ily tervek keresztülvitelére az idő sokkal kevésbé alkalmas, az a Széll Kálmán érdeme s annak az ő államférfim egyénisége — legbiztosabb garancziája. A ki — mint a­hogy ő ma tette — a dualizmus intézményének és testületeinek megtámadott tekintélyét ily sikerrel meg tudja védelmezni s meg tudja védel­mezni népszerűtlen kérdések keretében, az az államférfi hivatott oltalmazója Deák Ferencz nagy művének. XIX. évfolyam, 31. szám. Csütörtök, február 1. Egész évre 124 korona,­félévre 12 korona,­­negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes szám helyben és vidéken 8 fillér. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR főszerkesztők, felelős szerkesztő. VR. Kerepesi­ út 54. Atrinnaeum-épület. Lapunk mai száma 24­ -oldal. Budapest, január 31.­ ­ A képviselőház holnap, csütörtökön, dél­előtt 10 órakor ülést tart. Napirend: a 30 millió póthitel fedezéséről szóló törvényjavaslat harma­dik olvasása és az 1900. évi költségvetési elő­irányzat általános tárgyalása.­­ A zárszámadási bizottságnak ma a kép­viselőház elé terjesztett jelentése kapcsán Palam­i Géza, és Komjáthy Béla szükségesnek találták a bizottság ellenőrzési ténykedéseit feszegetni. Mindenáron azt akarták volna kimutatni, hogy ez a bizottság nem teljesítette kötelességét, mert­­ nem revideálta tételenként, a legnagyobb rész­letességgel az alapok és alapítványok állását. Lukács László pénzügyminiszter nem röstelte a fáradtságot, s az ő szabatos és logikus fejtegetésé­vel bebizonyította az ellenzéki szónokoknak, hogy olyasmit akarnak, a­mire a zárszámadási bizott­ságnak sem joga, sem illetékessége nincs. A kezelés ellenőrzése és részletes vizsgálata az állami szám­vevőszéknek a kompetenc­iájába tartozik. Ez és csakis ez jogosult arra, hogy mindent behatón ellenőrizzen. A zárszámadási bizottságnak csak az a kompetencziája, hogy a számvevőszék jelen­tését és számadatait felülvizsgálja s arról jelen­tést tegyen. Lukács László pénzügyminiszter­nek ez alapos és egyedül helyes felfogásába az ellenzéki felszólalók is úgy látszik, belenyugod­tak, mert nem feszegették tovább ezt a kérdést.­­ A brassói román iskolai szubvenczió. A brassói román iskolai szubvenczió már jó ideje napirenden van a sajtóban s e tárgy révén nem egy támadást intéztek a kormány ellen. A kor­mány e támadásokra mindössze azzal válaszolt, hogy az ügy rendezésével foglalkozik s hogy a tervbe vett rendezési mód érdekeinket ki fogja elégíteni. Mint értesülünk, az ügy megoldás­ba jutott. A magyar kormány tárgyalásokat folytatott a román kormánynyal s ez a tárgyalás megegye­zésre vezetett. Úgy halljuk, hogy ebben a kér­désben holnap interpellác­iót intéznek Széll Kálmánhoz, a­ki nyomban felel és feleletében meg fogja világítani az egész ügyet.

Next