Magyar Nemzet, 1900. február (19. évfolyam, 31-58. szám)
1900-02-01 / 31. szám
A megvédelmezett delegáczió. Budapest, január 31. Sub pondere ereseti palma. Minél erősebb és minél kíméletlenebb támadás éri a kormányt, annál inkább kibontakozik a miniszterelnök parlamenti fölénye és ékesszólása. Nehéz és népszerűtlen kérdésekbe, amelytől még a legnagyobb szónoki talentumok is fáznak és húzódoznak, nem a halálra elszánt katona vak bátorságával rohan bele, hanem a hadvezérnek nyugodt, derült önbizalmával, aki az ellenséges hadállás valamennyi gyöngéjét ismeri és mindenkor túlerővel vonul az ütközetbe. A harminczmilliós póthitel kérdését, a leglelkendezőbb optimizmussal sem számíthatjuk a könnyű és népszerű témák közé. Inkább a rakonczátlan szelek és ádáz viharok szirtfoka, amelyet nagy bajjal és végtelen óvatossággal lehet körülhajókázni. Csakhogy Széll Kálmán nem a körülhajózást választotta. Egyenesen nekivágott a háborgó vizeknek s a legveszedelmesebb örvények és forgatagok tájékán kelt át rajtuk. A legtöbb politikus csak átsiklani szeret ily kérdés nehézségein. Nemcsak az ellenzék alvó indulatának felkeltésétől tart, de a saját táborának közönyétől is. Végre is harmincmillió sok pénz, gazdag népeknél is, hát még oly szegény országnál, a minő Magyarország. Szürke pénzkérdések nem igen szokták feltörni az érzések zárait. Olyankor annál kevésbé, mikor ez a nagy summa az országgyűlés előleges hozzájárulása nélkül költetett el, tehát méltán támadhatnak az emberek lelkében alkotmányos skrupulusok. Széll Kálmán, pártjának ebben a lelkiállapotában aratta egyik legszebb parlamenti diadalát. A belső igazságoknak mily nagy ereje kellett hozzá, a meggyőződésnek mily lángoló tüze, hogy ily körülmények között beszéde a nagy szabadelvűpártot magával ragadta és tetszészajt idézett fel. De Lukács László, az ő okos, világos, nyugodt fejtegetésével, szintén hozzájárult a kérdés előzményeinek, a törvényes szempontoknak intenzív megvilágításához. A miniszterelnök beszédének legszebb, politikailag is legértékesebb része volt a delegácziók s a hadügyi kormányzat eljárásának megvédelmezése. Az ellenzék a harmincmilliós póthitelt ügyesen és kíméletlenül kizsákmányolta arra, hogy lerombolja a delegáczióknak, a dualizmus e legszükségesebb szervének tekintélyét. Másrészt, hogy vérző sebeket ejtsen a hadügyi kormányzaton, amely ellen a függetlenségi párt elvi harcot folytat. Maga a harminczmillió alárendelt szerepet játszott e nagyszabású manőverben. A czél: a delegácziónak s a hadügyi kormányzatnak a nemzet szine előtt való kompromittálása volt. Komjáthy úgy tüntette föl a magyar országgyűlés e küldöttségét, a mely vak eszköze a katonai köröknek s a melynek se önérzete, se ereje nincs hozzá, hogy a nemzet fejéről a fölösleges és haszontalan nagy anyagi áldozatok fenyegető terhét elhárítsa. A miniszterelnök fölismerte az ellenzék valódi szándékát. Éles szeme a rejtett aknákat rögtön fölfedezte. Azért beszéde fő feladatául azt tűzte ki, hogy a hadügyi kormányzatot és a delegácziókat megvédelmezze, eljárásukat az ország előtt igazolja, tekintélyüket lerombolni és aláásni ne engedje. A hadügyi kormányzatra nézve Széll Kálmán beigazolta, az elköltött összeg tételeinek fölsorolásával, hogy e nagy kiadás az ország katonai biztonsága érdekében történt. Oly érdekben tehát, amely minden hazáját szerető honpolgár előtt a legszentebb s a melyért a világ egyetlen nemzete sem riadna vissza a legsúlyosabb s legmesszebb menő áldozattól. Be lévén igazolva a miniszterelnök beszéde által, hogy a török-görög háború netáni komplikácziójának esetére a monarchiát biztosítani kellett bármely meglepetés ellen: a harminczmilliós póthitel éle és mérge el lett véve. A delegácziók védelme, szónokilag épp úgy mint politikailag fényesen sikerült. Mindenekelőtt a delegácziók önérzetét védelmezte meg a miniszterelnök. Nem oly testület az, amely vakon megszavaz mindent. A nemzet iránt való kötelességéről sohasem feledkezik meg annyira, hogy jelentékeny kiadásokat szavazna meg — ismeretlen czélokra. A hadügyminiszter a hadügyi albizottságban — amely nyitva áll minden delegátus előtt — bizalmas közléseket tett. E bizalmas közlések meggyőzték a delegácziót a rendkívüli pénzáldozat szükséges, sőt elkerülhetetlen voltáról. Oly közléseknél, amelyek katonai előkészületekre vonatkoznak, teljesen elegendő és teljesen parlamentáris, ha e közléseket maga a kompetens testület ismeri. Sehol a világon, még Angliában sem kívánnak ennél többet. Senki sem követelheti józanul a teljes nyilvánosságot a nemzeti védelem intim természetű kérdéseiben. Ami pedig azt a vádat illeti, hogy a delegáció túllépi a maga törvényes hatáskörét, vagy hogy annak túllépését a közös minisztereknek elnézi: a miniszterelnök utalt a delegáczió magatartására a haditengerészet kérdésében, amikor kimondta, hogy a flottarendszer vitatásába, amely a magyar országgyűlés dolga, bele nem megy. A delegácziók egész belső életét feltárta Széll Kálmán. A kép, amelyet e testület belső életéről, egész tevékenységéről, eljárásának módjáról mesteri kézzel megfestett, alkalmas arra, hogy tiszteletet és rokonszenvet ébreszszen a nemzetben a dualizmus e legfőbb szerve iránt, amelynek lejáratása csak azoknak áll érdekében, akik a 67-es kiegyezés felforgatására törnek s a kik erre az időt alkalmasnak ítélik. Hogy az osztrák viszonyok zavara s az osztrák államélet súlyos belső válsága daczára ma ily tervek keresztülvitelére az idő sokkal kevésbé alkalmas, az a Széll Kálmán érdeme s annak az ő államférfim egyénisége — legbiztosabb garancziája. A ki — mint ahogy ő ma tette — a dualizmus intézményének és testületeinek megtámadott tekintélyét ily sikerrel meg tudja védelmezni s meg tudja védelmezni népszerűtlen kérdések keretében, az az államférfi hivatott oltalmazója Deák Ferencz nagy művének. XIX. évfolyam, 31. szám. Csütörtök, február 1. Egész évre 124 korona,félévre 12 korona,negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes szám helyben és vidéken 8 fillér. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR főszerkesztők, felelős szerkesztő. VR. Kerepesi út 54. Atrinnaeum-épület. Lapunk mai száma 24 -oldal. Budapest, január 31. A képviselőház holnap, csütörtökön, délelőtt 10 órakor ülést tart. Napirend: a 30 millió póthitel fedezéséről szóló törvényjavaslat harmadik olvasása és az 1900. évi költségvetési előirányzat általános tárgyalása. A zárszámadási bizottságnak ma a képviselőház elé terjesztett jelentése kapcsán Palami Géza, és Komjáthy Béla szükségesnek találták a bizottság ellenőrzési ténykedéseit feszegetni. Mindenáron azt akarták volna kimutatni, hogy ez a bizottság nem teljesítette kötelességét, mert nem revideálta tételenként, a legnagyobb részletességgel az alapok és alapítványok állását. Lukács László pénzügyminiszter nem röstelte a fáradtságot, s az ő szabatos és logikus fejtegetésével bebizonyította az ellenzéki szónokoknak, hogy olyasmit akarnak, amire a zárszámadási bizottságnak sem joga, sem illetékessége nincs. A kezelés ellenőrzése és részletes vizsgálata az állami számvevőszéknek a kompetenciájába tartozik. Ez és csakis ez jogosult arra, hogy mindent behatón ellenőrizzen. A zárszámadási bizottságnak csak az a kompetencziája, hogy a számvevőszék jelentését és számadatait felülvizsgálja s arról jelentést tegyen. Lukács László pénzügyminiszternek ez alapos és egyedül helyes felfogásába az ellenzéki felszólalók is úgy látszik, belenyugodtak, mert nem feszegették tovább ezt a kérdést. A brassói román iskolai szubvenczió. A brassói román iskolai szubvenczió már jó ideje napirenden van a sajtóban s e tárgy révén nem egy támadást intéztek a kormány ellen. A kormány e támadásokra mindössze azzal válaszolt, hogy az ügy rendezésével foglalkozik s hogy a tervbe vett rendezési mód érdekeinket ki fogja elégíteni. Mint értesülünk, az ügy megoldásba jutott. A magyar kormány tárgyalásokat folytatott a román kormánynyal s ez a tárgyalás megegyezésre vezetett. Úgy halljuk, hogy ebben a kérdésben holnap interpellációt intéznek Széll Kálmánhoz, aki nyomban felel és feleletében meg fogja világítani az egész ügyet.