Magyar Nemzet, 1900. március (19. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-01 / 59. szám
Csütörtök, márczius T. Budapest, 1900. XIX. évfolyam. 59. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. Kerepssi-ut 54. Atrisnaeian-épület. * Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR főszerkesztők, felelős szerkesztő. Egész évre 24 korona, félévre 13 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes szám helyben és vidéken Sillér. Anglia vlágmissziója, Budapest, február 26. Az angolok győzelmének katonai értékével már tegnap foglalkoztunk, leróva a tisztelet és rokonszenv adóját a búrok csodálatos vitézsége és hősies magatartása iránt. Most e győzelemnek kizárólag a politikai következményeivel kívánunk foglalkozni. E következményeken nem változtatna az sem, habár a búrok bámulatos hazaszeretete és védképessége még soká kétségessé tenné a végső kibontakozást. A paardebergi nagy angol győzelem sok túlzott aggodalomnak és sok kárörömnek vet véget a világon mindenfelé. Akik Anglia világhatalmi állásának megrendülésétől féltek: a brit nép kishitű barátai, s akik azt remélték: Anglia ellenségei és versenytársai, el fognak némulni aggodalmukkal és várakozásukkal egyaránt. Az angol nép katonai ereje és világmisszióra hivatott belső tulajdonságai kézzelfogható módon tűntek elő újólag Roberts és Kitchener fényes haditényében. Mi a délafrikai háború legszerencsétlenebb napjaiban sem osztottuk soha azt a nézetet, hogy az angolok számos veresége az angol nemzet alkonyát jelenti. Bármiként végződik ez a háború s ha az angol fegyverek győzelme teljesen elmaradt volna is, mi akkor sem állítottuk volna fel ama szertelen diagnózist, hogy az angol világhatalom leáldozóban van. A délafrikai kudarcból, ha annak sötét fellegeit nem is aranyozta volna meg Roberts győzelmének sugara, mi sohasem vontunk volna le más következtetést, mint azt, hogy az angol haderő gyökeres reformálásra szorul. Bármennyire fázik és húzódozik is tőle a hagyományos brit felfogás, szélesebb alapokra kell fektetni egész katonai rendszerét. Azok, akik az afrikai hadvezetés hiányainak és sorscsapásainak egyebet tulajdonítottak annál, hogy a világ legelső tengeri hatalmának, világuralmi missziójának teljesítéséhez nagyobb és gyakorlottabb szárazföldi haderőre kell szert tennie, az túlbecsülte a jelenségeket. Nevetséges beszéd az olyan, hogy az angol nemzet hanyatló nép. Holott csak abban hibázott, hogy aránylag kis erővel igyekezett fentartani hatalmát és uralmát a földkerekség mindazon pontjain, ahol lábát megvetette. Azt, hogy elégtelen eszközökkel támogatta világpolitikáját, nevezhetjük rosszul alkalmazott takarékosságnak, elbizakodottságnak, a viszonyok félreismerésének s rövidlátó előítéletnek. De a hanyatlás szimptómájának nem tarthatjuk, mert amely pillanatban Anglia tudatára ébred az eszközök és a rendelkezésére álló katonai erők elégtelen voltának, módjában és hatalmában áll a dolgon gyökeresen javítani és változtatni. Minden nagyobb megerőltetés, a nemzeti vagyonnak s az emberanyagnak minden túlfeszítése nélkül módjában van oly szárazföldi haderőt teremteni, amely az ő világhatalmi állását fenn tudja tartani és meg tudja védelmezni minden körülmények között. Margit: Bánom is én, akármit olvasol! Csak a fiatal emberek előtt ki ne kottyantsd. Mama: Mit sugdosódtok, gyerekek? Jolán, mars aludni. Te se fagyoskodj már, Margit, de bújj be az ágyba. Margit: Nem vagyok álmos. Csak fázom, meg éhes vagyok. Mama: Hiszen vacsoráztunk. Margit: Az is vacsora volt? Két szelet sonka, meg egy fél szelet marhahús? Egy fogamra is kevés. Pedig harminczkettő van. Erős és fehér,felnyitja a száját és ujjával végig mutat a fogsorán) mindent meg tudnék vele rágni. Jolán (halkan Margithoz): Prevost-nál is azt beszéli Maud, hogy milliókat össze tudna rágicsálni apró fehér fogaival. Margit: Eh, nem milliók kellenek nekem, de valami bus vagy valami tészta, mert meghalok éhen. Te, Jolán, nem maradt valami a vacsorádból ? Jolán: Talán maradt, majd előkeresem (a pohárszékben keresgél). Mama: De prózai vagy, Margit! Én a te korodban ilyenkor nem gondoltam volna evésre. Margit (haraggal): Nem ám, mert a mama nem volt éhes. Volt mit enni, jóllakhatott. A nagyapának még telt. Meg is ettek mindent. Házat, birtokot. Nem csoda, hogy nem éhezett. De engem már koplaltatnak! Pedig az egész bál nem került husz forintba se. Hiszen magam csináltam mindent a tavalyi ruhákból, meg a tavalyi díszítésekből. S még azt a két forintot is sajnálta, amennyiből jól lakhattunk volna. Hogy különben Anglia uralma nem nyugszik ma sem, az elkerülhetetlen katonai reformok nélkül, agyaglábakon, azzal tisztában van az események minden elfogulatlan és tisztán látó szemlélője. Vereségek hosszú sora érte Dél-Afrikában. Seregeit mészárszékre vitték bátor, de a magasabb hadvezetés titkában járatlan tábornokok. Nem tudott előrehatolni hónapokig s katonai tekintélyére sötét árnyak ereszkedtek. Mi történt mégis? Birtokaiban a nyugalom és rend nem lett megzavarva tartósan sehol. Egyiptomon végigfutott a nyugtalanság egy rezdülése, de megszűnt hamar. Ellenben India, amelyet a brit világbirodalom Achilles-sarkának szoktak nevezgetni, csendes maradt, sőt lelkesedésének és hűségének számos értékes jelét adta. Mit bizonyít az, hogy a brit világbirodalom egyetlen testrészében sem állott be az angol fegyverek sok vereségének ellenhatása ? Fényesen bizonyítja, hogy Anglia jól kormányoz, a szabadság és humanizmus elvei szerint, hogy tehát hatalma minden tartományában szilárd alapokon, mert a kormányzott nép megelégedettségén nyugszik. Még a fokföldi lázadás sem terjedt futótűz módjára, pedig közvetlen tanúja volt s igy közvetlen hatása alatt állott az angol fegyverek súlyos vereségének. Egyébként is az angol népben megvan a hatalmas átalakulásnak minden kedvező feltétele. Azok a mélyreható bajok, a melyekkel más nemzeteknek állandóan Jolán (még mindig keresgélve): De hiszen engem nem fog a mama koplaltatni! Mert, ha ő nem akar hozatni vacsorát, majd fizettetek a gavallérommal. Mama: Elhallgass, te kis szemtelen! Takarodj aludni! Ne keresgélj, nincs ott úgy se semmi! Jolán: De biz’ van! Egy darab sajt, meg kenyér és egy fél alma is! Nesze, Margit! Megállj csak, még egy kis darab kolbász is maradt, amit délelőttre tettem el magamnak, hogy az iskolába vigyem magammal. Mama: Jobb lenne tanulni az evés helyett ! Jolán: Mens sana in corpore sano — mondja valamelyik klasszikus. Mama: Mit tesz az? De baj is, mikor az ember maga nem járt gimnáziumba, a leánya meg gimnazista. Jolán: Mit tesz? Azt, hogy az embernek egészségesnek kell lenni, hogy tanulhasson és ennie kell, hogy egészséges legyen. Margit (falatozni kezd): Ej de jól esik! Jolán (előhozza a kolbászt is): Nesze! Fokhagymás ugyan, de most már úgy sem érzi meg senki. Margit: Nagyszerű! Többet ér, mint az egész bál! Istenem, milyen butaság is ez a bálozás! Három hétig éjjel-nappal dolgozni egy ruhán, hogy egy éjjel azután tönkretegyük. Éhesen ott ugrálni estétől reggelig mindenféle éretlen kamaszokkal; hallgatni a sok ostoba beszédjüket és tűrni, hogy tapossák le a ruhánkat is, meg a lábunkat is! S a vége? Hogy mindennek semmi eredménye? Még egy valamire való ismeretség se. I^.SI»ggSS«8»Bg■ I. ' SS'I'J A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Február 28. — Bál után. Irta: Vértesy Gyula. I. (Margit kisasszony. Jolánka és a mama. A mama jön haza a bálból Margit kisasszonynyal. Csenget és Jolánka, az otthon maradt kisebbik leány, nyitja ki a szobaajtót.) Mama (haragosan): Te vagy az, haszontalan fruska? Ki engedte meg, hogy ennyi ideig felmaradj! Majd adok én neked ! Az éjszaka arra való, hogy az ilyen kis béka kialudja magát. Sose fogsz megnőlni, ha nem alszol eleget! Ilyen öklömnyi maradsz, míg ilyen sovány! Az ördögnek se fogsz kelleni! Itt vénülsz majd a nyakamon ! Jolánkaleveszi a mama bundáját s a nénjéről is le akarja venni a belépőt): Hátha akkorára a kicsiket, meg a soványakat fogják szeretni. Margit: Ne bántsd! Fázom. Jolánka: Pedig besütöttem. Itt olvastam én is a kályhánál. Mama: Mit olvastál? Jolánka : Vas Gerebent. Margit (súgva): Hazudsz, kis szemtelen! Vas Gereben csak előtted feküdt. Marcel Prevost-t olvastad. Odadobtad a sarokba. Látom a czímtábláját. Jolánka: El ne árulj, édes néném! Lapunk mai száma IS oldal.