Magyar Nemzet, 1900. március (19. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-25 / 83. szám
1900. márczius 25. MAGYAR NEMZET. Az örökös főrendiség eredete. Budapest márczius 24. A magyar jogtörténet meglehetősen elhanyagolt irodalma érdekes művel gyarapodott. Schiller Bódog, egyik fiatal jogtörténészünk — akitől a Magyar Jogi Lexikon hasábjain már volt alkalmunk igen sikerült jogtörténeti tanulmányokat olvasni. Az örökös fűrendiség eredete Magyarországon fenti czímmel *) terjedelmes (336 lap) tanulmányt adott ki, amelyben az örökös főrendiség eredetét és azon fejlődési menetet, amely a magyar örökös főrendiség megalkotására vezetett, nagy arányú irodalmi apparátussal fejtegeti. A magyar nemességnek általán elfogadott jellegzetessége, az egyenlőség, »una eadémque nobilitas«, mint Werbőczy mondja. Ez az egyenlőség a korona tagságán alapult és vezérlő elve volt a szent korona fogalmán nyugvó államszervezetnek. Ámde ez az egyenlőség — mint szerző kifejti — nem sokáig állott fenn a maga tisztaságában. A teljes egységet megtörte már az ősiség elve, amely — megbontva az egyénnek a birtok felett való bizonyos fokú szabad rendelkezési jogát és az ágiságot — a nemzetiségi elvet juttatta teljes érvényre, a mi által a birtokviszonyok állandóvá, maradandóvá lettek.Minthogy pedig az ősiség behozatalakor — az Árpádházi királyok utolsó századában és a vegyes házakbeli királyok első évtizedeiben — a trónkövetelők és a polgárháborúk viszályai folytán — a birtokviszonyok igen aránytalanok voltak, az ősiség éppen ezen aránytalan birtokviszonyokat állandósította. A vagyoni egyenlőtlenség természetesen maga után vonta a közszolgálatok és ezzel a magánhatalom egyenlőtlenségét és a nagymérvű vagyoni ellentétek mélyreható politikai ellentétekké élesedtek. Csak természetes, hogy a gazdagok és hatalmasok döntő befolyást gyakoroltak az udvarnál, hogy az ország főméltóságait magukhoz ragadták és hogy a király is az ő véleményüket kérte ki. Ilyetén módon a nagybirtok és az ezen alapuló magánhatalom mindinkább politikai jelentőségű lett és a nagybirtok urai — még ha nem is volt tisztségük — részt vettek a király tágabb tanácsában. Az ősiség jelentősége azonban nemcsak a birtokok állandósításában nyilvánult, hanem abban is, hogy ez által a birtok és a vele kapcsolatos magánhatalom örökletessé vált. Minthogy pedig a tágabb királyi tanácsban való résztvétel — bárha ez jogilag szervezve nem is volt — éppen a birtokon és a vele kapcsolatos magánhatalmon alapult, a birtok örökletessége folytán a királyi tanácsban való résztvétel is örökletessé vált. Mindazonáltal szerző nem a királyi tanácsban való politikai szereplést tekinti az örökös főrendiség keletkezésének közvetlen alapja gyanánt és pedig azért nem, mert a királyi tanács, az abban való résztvétel, a működés időbeli és remélyi körülményei jogilag szervezve nem lévén, nem vált még ki a nemesi rendből egy külsőleg kiemelkedő, egyéni tagjaiban meghatározott körnek kizárólagos joga. Szerző a tágabb királyi tanácsot a szűkektől megkülönböztetvén, 134 lapon át részletesen ismerteti az előbbi szervezetét, hatáskörét, hogy a fentebb kifejtett tételt igazolhassa. De ha szerző a királyi tanácsban az örökös főrendiség eredetének közvetlen alapját nem is látja, mégis elismeri, hogy közvetett alapja mégis a királyi tanácsban való résztvétel volt. A királyi tanács és az abban résztvevő nagybirtokosok kezdetben csak annyiban különültek el, hogy külön, előkelőbb helyen, a király közelében gyakorolták törvényhozó jogukat, szemben a köznemességgel, amely nem jött oly gyakran össze, mint a királyi tanács és amely főleg Mohács után lemondván a törvényhozásban való személyes résztvétel teljességéről, felelevenítette a megyei követküldés intézményét. Az elkülönülés még élesebb lett a mohácsi veszedelem után, amikor a királyi tanács mind jobban elveszte tanács jellegét és mindinkább törvényhozó testület lett. Röviddel 1526 után a tágabb királyi tanács — I. Ferdinánd ritkán jött Magyarországra és így nem volt rá szüksége — nem létezik többé, de fenmaradt továbbra is az azelőtti királyi tanácsban résztvett elemeknek az országgyűlésen való személyes megjelenése és külön tanácskozása. Most már tisztán az egyénnek állandó tulajdonaiban gyökerező, a személyiséggel egybeforrt jog gyanánt jelentkezik az »urak«-nak a törvényhozásban való személyes résztvétele és ez a magánjogi alap örökös lévén, kiemelkedik — de még mindig csak tényleg és nem jogilag — a nemességből, élesebben mint eddig, egy előkelő örökös jogi állással bíró osztály. Ez a tényleges — és még nem jogi — kiemelkedés akkor fejeződik be, amikor a volt királyi tanács szabatosabban zárkózik el kifelé, ami részben a királyi meghívók (litterae regales) és az örökös főrendi czímek osztogatása folytán áll be. Szerző részletesen fejtegeti a királyi meglévő intézményét és a czimek osztogatását, a melyeket az örökös főrendiség eredetének közvetlen alapja gyanánt tüntet fel és érdekesen mutatja ki, miképp vezetett ezen két intézmény az 1608. k. u. I. t.-cz.-hez, a mely immár tételes alapon, jogilag meghatározza, kik vegyenek részt és kik képviseltessenek az országgyűlésen és ez által a régtől fogva kifejlődött tényleges állapotokat tételes joggá emeli, megalkotva az örökös főrendiséget. Szerző még kifejti, hogy miként szorult a köztudatban mindinkább háttérbe, ami a főrendiség történeti fejlődésének alapja volt: a nagybirtok és miként nyomul előtérbe az örökös főrendhez való tartozás külső kelléke s tételes, azaz jog szerinti alapja: az örökös főrendi czím, vagyis a származás. Szerző még külön fejtegeti azon meggondolásokat és irányzatokat, amelyek az örökös főrendiség kifejlődésében valósulnak és arra az eredményre jut, hogy mindezeknél a czélszerűségi elvnek hatalmas nyilvánulása észlelhető. Ez képezi a mű első részét. A második részben szerző az örökös főrendi czímek eredetét, majd egy függelékben a magnates szónak az 1608. k. u. I. tcz.-ben való jelentését fejtegeti, végül 13 eredeti oklevelet közöl," a melyek közül több most első ízben tétetik közzé. Az egész mű, a melyet szerző, mint hálás tanítvány, tanárának, dr. Timon Ákosnak ajánl, rendkívüli szorgalomra és képzettségre vall és ha a budapesti egyetem szerzői tanulmányáért két évvel ezelőtt pályadíjjal kitüntette, még inkább rászolgál a mű elismerésünkre most, a mikor szerző azt két évi fáradhatlan munkálkodás eredményével kiegészítette. Magunk is hozzájárulunk azon dicsérethez, amelyet dr. Timon Ákos a műhöz írt előszavában mond és készséggel elismerjük, hogy a tanulmány a magyar alkotmányfejlődés egyik igen érdekes intézményének eredetét több tekintetben az eddiginél nagyobb világosságba helyezte. Dr., HORVÁT LIPÓT: Az összeférhetetlenségi törvény. — Bizottsági ülés. — Budapest, márczius 24. Az összeférhetetlenségi törvény revíziója tárgyában kiküldött külön képviselőházi bizottság Fest Lajos elnöklésével tartott tegnapi ülésében, melyen a kormány részéről Széli miniszterelnök volt jelen, tárgyalás alá vette az összeférhetetlenségi ügyekben való eljárással és az eljáró bírósággal kapcsolatos kérdések tárgyalását. Bodonyi előadó szükségesnek tart intézkedést arra nézve, hogy a Ház hatályosabban ellenőrizhesse az összeférhetlenségi eseteket s hogy másfelől a képviselők indokolatlan zaklatásának eleje vézessék. E czélból ki lenne mondandó, hogy a Ház alakulása után az elnök felhívja a képviselőket, hogy összeférhetlenségi eseteiket jelentsék be s a kormányt is, hogy minden oly képviselőt, aki a kormánynyal szerződéses viszonyban van, illetőleg mint valamely társaság igazgatóságának tagja ily szerződések által érdekelve van, az illető szerződések bemutatásával jelentse be. Az ily eseteket aztán az összeférhetlenségi bizottság hivatalból vizsgálja meg az ekként megvizsgált eset ama országgyűlés folyamán többé nem tehető az illető képviselőkre nézve vita tárgyává. Az elnök ezt a javaslatot megtoldandónak véli azzal a szankcióval, hogy amely képviselő elmulasztotta az elnöki felhívásra a bejelentést s csak az országgyűlés későbbi folyamán, a szerződés lejárta után derül ki, hogy inkompatibilitási viszonyban volt, éppen úgy elveszti mandátumát, mintha a szerződése még nem járt volna le. A bizottság hosszabb tanácskozás után elvben és általánosságban elfogadta az előadó és elnök indítványának a képviselők bejelentési kötelezettségére vonatkozó részét, mellőzte azonban azt a részt, mely a kormány bejelentési kötelezettségére vonatkozik. Felveendőnek határozta továbbá a bizottság azt is, hogy nemcsak az általános választások idejében, hanem az országgyűlés folyamán megválasztott képviselő is a megállapítandó szankció terhe alatt bejelenteni tartozik az önmagára vonatkozólag fönnálló inkompatibilitási viszonyt. Cray Lajos annak előrebocsátása után, hogy amiket az előző üléseken mondott és amit ezúttal előterjeszt, azok tisztán saját egyéni nézetei, föntartja azt a már bejelentett indítványát, hogy az inkompatibilitási ügyekben való eljárás a királyi kúriára ruháztassék és pedig ugyanannyi időre, amennyire a képviselőválasztási bíráskodás a kúriára ruháztatott. Rohonyi előadó nem járul hozzá az előtte szóló indítványához és a maga részéről azt javasolja, hogy a Ház tagjai közül sorshúzás útján tizenegy tagú bizottság alakíttassák az összeférhetetlenségi ügyekben való eljárásra. Justh Gyula nem abban látja a bajt, hogy az eddigi törvény nem volt jó, hanem abban, hogy nem volt végrehajtva. Ezen a bajon csak a bíráskodás jogának ideiglenesen a királyi kúriára való átruházása segíthet. Gyurkovics a parlament szuverenitása szempontjából a Horvátország igazságügyi autonómiájára való tekintettel sem tartja elfogadhatónak Olay indítványát. Teljesen elegendőnek tartja azt, hogy az összeférhetetlenségi bizottságnak az eljárása zsűriszerűvé tétessék. Gulner Gyula azt az eljárást tartaná leghelyesebbnek, hogy esetről-esetre sorshúzás útján alakíttassák meg a Ház bizottsága, amely még a sorshúzás napján kontradiktórius eljárással határozna az illető összeférhetetlenségi eset fölött, melynek anyagát előzetesen a Háznak egy állandó bizottsága gyűjtené össze. Kristófy Handel és Kabos bizottsági tagok szintén ellene nyilatkoznak annak, hogy az összeférhetetlenségi ügyekben való bíráskodás a kúriára ruháztassék. Fest elnök oly nézetben van, hogy a személyi összeférhetetlenség esetére nézve meg lenne tartandó az eddigi állandó bizottság, az érdekeltségi összeférhetetlenség esetére nézve pedig sorsolás útján zsűriszerű bíróság volna alakítandó. A bizottság ezek után abban állapodott meg, hogy az összeférhetetlenségi ügyekben jövőre esetrőlesetre sorshúzás útján alakítandó és zsűriszerűleg eljáró bizottság ítélkezzék. Arra nézve, hogy a revideálandó törvény mikor lépjen életbe, a bizottság többsége odanyilatkozott, hogy az alkotandó új összeférhetetlenségi törvény az új országgyűlés kezdetével lépjen életbe. A bizottság megállapodásai alapján kidolgozandó javaslatnak a megszerkesztésére az elnökön és előadón kívül Gulner, Győry Elek, Kabos, Kristófly és Rakovszky tagokból álló albizottságot küldtek ki s ezzel az ülés véget ért. *) Az örökös főrendiség eredete Magyarországon A budapesti kir. m. tudományegyetemen pályadijjal jutalmazott jogtörténeti tanulmány. Irta Schiller Bódog. Előszóval ellátta: dr. Timon Ákos egyetemi tanár. 1900. Arab korona. _______ 17 TUDOMÁNY és IRODALOM. Antikritika. Budapest, márczius 24. Gyulai Pál Budapesti Szemleje, a szerkesztő kritikai zsenialitása miatt, föltétlenül komoly figyelembevételt követel. A magyar kritika e legnagyobb képviselőjéhez a hálás tanítvány tiszteletével közeledünk mindig. E tisztelet őszinte hangsúlyozása mellett apelláljuk meg a Szemle két kritikai czikkét, amelyeknek