Magyar Nemzet, 1900. június (19. évfolyam, 149-177. szám)

1900-06-27 / 174. szám

4 ■•—.•gr. Wolfgang, kamarás, kerületi kapi­tány, szül. 1860 15/VIII. Szidónia, Stefánia Ioona volt udvarhölgye, szül. 1861 10/XII. Mária, szül. 1863 11/VII. férje: Thun Jaroszlaw gr. A Chotek grófok családfája. Cho­li János Nepomuk Eadolf gróf, valóságos belső titkos tanácsos, szül. 1749 17/Y., meghalt 1824 26/XI. neje: Clary Aldringen Szidónia grófnő, szül. 1748 10/XI., meghalt 1824 16/11. Karolina, szül. 1865 19/XI. férje: Nostitz Rieneck Lipót gróf. Rudolf, szül. 1833 23/H., magh. 1894 I/X., I.neje: Auersporg Máriaginő, II . Gudenus Klaud­ina bárónő. János Nepomuk József, szül. 1799 12/X., megh. 1824 8/IV. neje: Kottenhan Mária Izabella gerfnő szül. 1774., megh. 1817 14/XII. Henrik, szül. 1802 26/V., megh. 1864 24/XII., neje : Eltz Karolina gerfnő, szül. 1810 12/VI., megh. 1862. József szül. 1776 2/V., megh. 1809 6/VII., neje: Auersperg Zsófia herczegnő, szül. 1780 7/IX., megh. 1865 7/XI. Vilmos, szül. 1803 17/IX., megh. 1850., neje: Ugalte Lujza grófnő. Károly, szül. 1783., megh. 1888 28/XII., az arany gyapjas rend lov., neje: Berchtold Mária grófnő, szül. 1795 20/1., megh. 1878 18/11. Antal, szül. 1822 27/vi., megh. 1883 1/YI., neje: Moltke Olga szül. 1832 24/V. llohuslatv, v. b. t., t. főpálczamester, szül. 1829 4/IV. neje: Kinsky Vilheluana grnö. Karolina, szÜL 1840 10/XH., férje: Lützow Károly gróf Lujza, szül. 1840 16/XI., férje: Ernő di Brasso hg. Károly, diplomata szül. 1853. 29/Vin. neje: Hohenlohe Landenburg Adél herczegnő. Mária, szül. 1855 24/VHI., férje: Nostite Biemeck Henrik gróf (megh. 1895). Károly szül. 1887 10/IV. Antoinette, szül. 1888 19/IX. Ada, szül. 1890 8/VHI. Imre, szül. 1833 30/XH., neje: Thun Giulia­nino. Ferdinand, szül. 1838 25/VII­, neje: Swerts-Spork Josefine grófnő. Ernő, szül. 1844 13/HL. Erzsébet főherczegnő főudvarmestere. Karolina, szül. 1846 4IX., cs. és kir. palotahölgy, férje: Thun Emanuel gr., megh. 1888 30/1. Hermann, szül. 1786 28,IX., megh. 1822 25/IV., neje: korompai Brunswick Henriette grnő, szül. 1789 12/X., megh. 1857 27/I. Rudolf, szül. 1822 12/H., neje: Khevenhiller Mária grófnő, szül. 1838 17/X., megh. 1892 1/X. Henrietta szül. 1863 24/XI. Gabriella, szül. 1868 11/III., férje: Sehönborn Ferencz gróf Rudolf, szül. 1870 17/IV., neje: I­.udiy Irma grófnő Zsófia, Oktavia, Antónia, csillagkeresztes hölgy, szül. 1873 5/V. szül. 1874 12/V., szül. 1868 1/III. férje: Sehönborn Joachim férje: Wuthenau Károly gr., gróf. szász kirilyi testőr­főhadnagy. Henrietta,­­szül. 1880 9/VH. A vadász­teremből a könyvtárba vezet egy ódon­­stik­i ajtó. A könyvtár puritán egyszerűséggel van díszítve. A falak barna színűek, a hatalmas könyves szekrények is barna fából készültek. Az ajtóval szem­ben levő falon Mária Terézia életnagyságú képe látható. A könytárból az öltöző­szobába és a háló­szobába lehet jutni. Ez utóbbinak mennyezetét alacsonyabbra vetette a trónörökös, hogy ezáltal barátságosabb legyen a szoba. Jenő herczegnek is ez volt a háló­szobája. Falai szürke színűek. Az elfogadó­terem a márványterem mellett van; falait arany-czirádák és gobelinek ékesítik. Közepén egy márványasztal áll, ugyanolyan székekkel körül­véve. Az audienczia-terem, mely mellette van, szin­tén művészi ékességekkel bir. Egyik falán I. Lipót nagy arczképe függ. Innen egy aj­tó a dohányzó­terembe, egy másik pedig a dolgozó­szobába nyílik. Amaz különös keresettséggel van berendezve, falait festmények ékesítik, bútorai pedig gazdagon aranyo­zottak. Ez kisebb, egyszerűbb, mennyezetéről hatal­mas függő­lámpa lóg. A dolgozó­szoba mennyezetét is alacsonyabbra vetette a trónörökös. A palota homlokzata felett levő toronyban van a reggeliző-szoba. Hat nagy ablak világítja meg ezt a szobát, a­melyből gyönyörű kilátás nyílik Bécs városára. A díszterem a második emeleten van; ugyanott vannak azok a helyiségek is, a­hol a trónörökös az állami ügyeket intézi. A földszint a szolga­személy­zet számára van­­berendezve. A morganatikus házasság. A morganatikus házasság intézménye középkori eredetű ; eredetileg a hűbérurnak valamely jobbágy­­személylyel kötött házasságát nevezték így.] A morganatikus házasságnak ez az értelme­zése az idők folyamán kibővült és az olyan házas­ságot jelentette, a­melyben az asszony nem ré­szesül a férfi rangjának és állásának megfelelő jogokban és a gyermekek sem örökösödnek a törvényes örökjog szerint. A középkorban, valamint az­ újkor kezdetén, egész a tizennyolczadik század vé­géig, általános volt a morganatikus házasság; nem volt kizárólagos privilégiuma az uralkodó családok­nak, hanem a gazdag nemesség, a polgári honorá­­cziósok körében is dívott, ma azonban még a szu­verének családjaiban is csak elvétve fordul elő, mert a franczia forradalom eszméi kiszorították a házasságkötésnek ezt az utódok jogait csorbító for­máját. Maga a szó: morganatikus, gót eredetű; morg­­jan­t megcsonkítani, korlátozni, csökkenteni. Az etimológia megmagyarázza ime az intézmény jogi jelentőségét. Vannak német jogtudósok, a­kik a morgengabe (­ nászajándék) szóból származtatják a morganatikus jelzőt. Magyar törvényben ez az intézmény sehol elő nem fordul, tehát nincs is szabályozva. Közjogunk nem ismeri a morganatikus házasságot. A Habsburg-házban már előzőleg is volt egy­néhány morganatikus házasság. Mária Lujza pármai herczegnő és osztrák fő­­herczegnő, I. Napóleon özvegyének 1822-ben Neipperg Ádám gróffal kötött morganatikus házassága nem lepte meg a világot. Ez már csak néhány hónappal azelőtt született fiának (Vilmosnak) törvényesítése volt. Vilmos azután a Montenuovo grófi, később pedig a herczegi czímet kapta. A legnagyobb feltűnést keltette azonban János herczegnek, I. Ferencz öcscsének a há­zassága, aki egy utazása alkalmával az ausseei posta­mester leányánál felejtette szivét és azt röviddel azután (1827-ben) nőül is vette. Poh­l Annával, a főherczeg nejével, sehogy se tudtak megbarátkozni az udvari körök s a főherczeg előtt minden időkre zárva ma­radtak a Burg kapui. 1834-ben végre I. Ferencz Brandhofeni bárónővé nevezte ki sógornőjét, V. Fer­­dinánd pedig 1845-ben Merani grófnővé nevezte ki. A főherczeg utódai ma is ezt a czímet viselik. Hen­rik főherczeg hasonlóképp kegyvesztett lett, miután 1888. februárban Hoffmann Leopoldinát — egy fel­tűnően szép színésznőt — az oltárhoz vezette. Nem tekintették Henrik herczegnek a csatatéren szerzett érdemeit sem, hanem megfosztották rangjától és jö­vedelmétől, úgy, hogy a főherczegnek családostól, nevetséges csekély havi díjból kellett éveken át megélnie. Hét év múlva azonban visszakapta rangját és nejét Waldeck bárónővé nevezték ki. Erzsébet királynő testvérbátyja, Lajos bajor herczeg szintén morganatikus házasságot kötött, 1892-ben nőül véve Barth Antóniát, a­kit később Bartolf néven nemességre emeltek. János Szalvátor főherczegnek, Orth Jánosnak regényes házassága Stubel Miczivel még mindenki­nek élénk emlékezetében van. A főherczeg eldobta magától ragját, megtagadta családját és elhagyta hazáját, hogy csak magáénak mondhassa azt, a kit szere­tett. Ránk, magyarokra nevezetes még Württemberg­ Sándor herczegnek morganatikus házassága, a ki 1835. május 2-án egy magyar grófnőt, Rhédey Claudiát, tette nejévé. A grófnő utódai a Theck herczegi czimet kapták s egyik unokája a walesi herczeg legidősebb fiához ment nőül. Egy másik érdekes morganatikus házasság Hesseni (Hessen und bei Rhein) Sándor herczegé, a­ki 1851. október 28-án Hauke grófnőt vette nőül. Hauke grófnő később a Battenberg grófi czimet kapta, fiai pedig herczegek lettek. Fiai közül Henrik az angol királynő leányát, Beatrixet vette nőül,­­Sándor fia pedig a bolgár trónt foglalta el. Érdekes játéka a sorsnak, hogy a család legneveze­tesebb tagja, Sándor fejedelem, később Hartenau gróf, szintén morganatikus házasságot kötött, nőül véve Leyzinger Johannát. Brodrick külügyi államtitkár az angol kép­­viselőház tegnapi ülésén kijelentette, hogy kor­mánya Tien­ Csinből péntek óta, Pekingből pedig azóta, hogy a helyzet ottan válságossá lett, nem kapott jelentést. Seymour admirális hollétéről nem tud semmit. Különböző oldalról jövő tudósítások alap­ján föltehető, hogy a pekingi német követet nem gyilkolták meg és hogy a pekingi magyar­osztrák, belga és angol követségi paloták érin­tetlenek, a többi követségek azonban elpusztul­tak. Ezek a tudósítások f. hó 20-ig terjednek, hogy az utóbbi hat nap alatt mi történt Pe­kingijén, azt senki nem tudja. Tien­ Csint körülzárták a kínaiak és az ott rekedt európaiak élethalálhálfozót folytat­nak. A város felszabadítására küldött orosz­­amerikai csapatot bekerítette az ellenség, de ezt egy angol csapat kimentette válságos hely­zetéből. Arra számítanak, hogy rövid idő alatt 6000 főnyi nemzetközi csapat lesz együtt Ta­­kuban és remélik,­ hogy ezzel az erővel sikere­sen lehet hozzáfogni Tien-Csin felszabadításá­­hoz. Ámde a kínaiak sem maradnak tétlenek , 3000 embert rendeltek Takuból Tien-Csinbe és Mandzsuországból is közeledik kínai sereg a szorongatott város felé. Ennek az utóbbi sereg­nek a fel­tartóz­tatása végett kozákok szállottak partra Pej-Tai-Honál és Szan-Hai-Kvannál. A kínaiak főparancsnoka Tien-Csinben Tung herczeg. Seymour admirálisnak és 2000 főnyi csa­patának sorsa a legélénkebb aggodalmat kelti. Sehonnan sem nyer megerősítést az a többször szárnyra kelt hír, hogy Seymour megérkezett Pekingbe. Egyáltalában semmit sem tudunk arról, hogy merre jár és mit csinál. Attól kell tehát tartanunk, hogy túlnyomó kínai sereg be­kerítette és megsemmisíteni igyekezik a derék csapatot. Ennek a sorsa annál inkább érdekel bennünket, mert a Zentá­ról 25 derék matró­zunk van vele. A Zenta eddig a következő csapatokat de­­tacheh­ozta : Pekingben van 30 emberünk, Sey­­mourral 25, Tien-Csinben 48, Csi-Kuban 15. Taku ostromában a Zentának 20 embere vett részt, de ezek visszatértek a hajóra. A legújabb rendelkezés szerint Angolor­szág egy egész hadosztályt (10.000 embert) küld Kelet-Indiából Kínába, Tien-Csin előtt. London, június 26. (Saját, tudósítónk távirata.) A Pekingben levő kínai csapatok száma 360.000 emberre tehető. Az oroszokat Tien-Csinben hátulról megtámadták a kínaiak és 180 emberüket le- MAGYAR NEMZET, 1900. junius 27. A kínai forradalom. Budapest, junius 26. Pekingből semmi hir. Tien-Csinből semmi hir. Ez a mélységes hallgatás adja meg a jel­lemző vonást a kínai helyzetnek.

Next