Magyar Nemzet, 1900. augusztus (19. évfolyam, 209-238. szám)
1900-08-01 / 209. szám
4 MAD-ZAR NEMZET. 1900. augusztus 1. el akarták távolítani a holttestől a királynét. Mozdulni sem akart Margit királyné, har nem faggatta Erba orvost: — Ugye, nem hal meg? Lehet segíteni! — Felség, nincs segítség! Ő felsége kiszenvedett — válaszolt dr. Erba. A királyné szótlanul meredt a holttestre. Ajka vonaglott és sok ideig tartott, amíg valamennyire magához tért, aztán igy szólt az udvarhölgyekhez, a kik kérlelték a királynét, hogy jöjjön : — Vitessék ágyba! Mellette maradok, imádkozni fogok nála! Az inasok, akik addig az ajtó mellett állottak, felemelték a királyt s úgy, amint volt, fekete öltözetében ágyba fektették. A lakájok égő gyertyákat helyeztek el körös-körül. Jöttek az udvari papok és beszentelték a holttestet. Az udvarhölgyek virágokat hintettek az ágyra és a földre. A királyné ott maradt a kiterített holttestnél és semmiféle könyörgéssel nem lehetett rábírni, hogy eltávozzék. Megeredtek könyei és azontúl sírt keservesen. A kik vigasztalni akarták, azokat elhárította magától, mondva: — Ez a legnagyobb gaztett, amit évszázadok óta elkövettek! Umberto király lojális, jó ember volt, aki népét mindenek felett szerette és nem gyűlölt senkit. Viktor Emanuel trónörökös Ciovaglia hadsegédtől tudta meg, hogy atyját meggyilkolták. A trónörökös feleségével éppen Montenegróba akart utazni és azonnal intézkedett, hogy minden időveszteség nélkül azonnal Olaszországba térjen vissza. Saracco miniszterelnöknek táviratot küldött, a melyben mély fájdalmát fejezi ki és tudatja, hogy holnap Rómában lesz. Viktor Emánuel király ma délelőtt Pireuszból Antivariba utazott s a tengeren tudta meg, hogy atyját meggyilkolták. A fiatal király a következő táviratot küldte a miniszterelnöknek: »Atyám szomorú sorsa kétségbeejt és megrémít. Útban vagyok Monza felé.« Fázis, július 30. A Temps jelenti. Az osztrák hatóságok június 20-ikán értesítették az olasz kormányt, hogy egy titkos társaság elhatározta az olasz király meggyilkolását. Az osztrák rendőrség ugyanazon a napon Pontafelben letartóztatott egy embert, aki bevallotta, hogy egy anarchista csoport arra szemelte ki, hogy Umberto királyt megölje. Négy más szuverént is halálra ítéltek az anarchisták. A letartóztatott anarchista azt mondta, hogy letartóztatása nem fogja meghiúsítani a halálos ítélet végrehajtását, mert az anarchisták gondoskodtak róla, hogy helyét más foglalja el. Amióta az olasz belügyminiszter ezt az értesítést megkapta, fokozta a rendőri felügyeletet a király körül, Saracco pedig föntartotta elődje intézkedéseit. A király azonban ellenezte ezeket a rendszabályokat és fölszólította a belügyminisztert, hogy a régi rendes szolgálatot állítsa vissza. Monza, július 31. A király meggyilkolásáról újabban a következő részleteket jelentik . Mikor a király a versenytért elhagyta, a zenekar a királyhimnuszt játszotta és a közönség a királyt éltette. A király egyenesen állott kocsijában és viszonozta a közönség üdvözlését, mikor a gyilkos a kocsi jobb oldalához közeledett és revolverrel rálőtt a királyra. A király a kocsi párnáira dőlt. A kocsis a lovak közé ütött és a kocsi nyílsebesen hajtott a királyi palota felé. Az egész jelenet egy pillanat alatt játszódott le. A király egészen elsápadt és rövid sóhaj tört ki melléből. Abban a pillanatban, mikor a kocsi a palotába ért, kilehelte lelkét. A holttestet egy földszinti teremben párnákra fektették. Időközben odajött a királyné. Izgatottan, nagyot sikoltva kérdezte, hogy a király megsebesült-e. A környezet rábírta a királynét, hogy távozzék. Mialatt a holttestet levetkőztették, újra megjelent a királyné. Arczán leírhatatlan fájdalom tükröződött. Az ott levők mind sírva borultak térdre. Azalatt künn a versenytéren a nép »Öljétek meg!« kiáltással a gyilkosra vetette magát, aki a revolvert elhajította. A rendőrség alig tudta megvédeni a gyilkost a nép dühe ellen. A dulakodás közben 5 embert letartóztattak. Monza, július 31. Umberto királyt három revolverlövés találta. A gyilkos 9 milliméteres amerikai revolvert használt. Az egyik golyó a király szívébe fúródott a 3. és 4. borda között, a másik hal kulcscsontját fúrta át, a harmadik pedig a váll- Üreget érte. A király hanyatt esett a kocsiban, amely gyorsam folytatta útját a kastély felé. A király utolsó szava ez volt: — Semmi baj. Mire a kocsi a kastélyba ért, a király belehalt sebeibe. Az orvosok már csak halálát konstatálhatták, Margit királyné a monzai érsekkel egész éjjel virrasztott a ravatalnál. Az összes szuverének és államfők táviratilag fejezték ki részvétüket a királynénak. A részvéttáviratok száma tömérdek. Monza, július 31. Mikor Umberto király kezét, szívére nyomva, a kocsiban hanyatt esett, Ponzio Vaglia főhadsegéd, aki rendkívül izgatott volt, fölfogta karjaival és támogatta, azután pedig megparancsolta a kocsisnak, hogy a legnagyobb gyorsasággal a kastélyba hajtson. Mikor a királyné férjét holtan találta, szívszaggató jelenet játszódott le. A királynénak az volt a szándéka, hogy ma Gressoneyba utazik. A gyilkos az éjszakát hajnalig ideges izgatottságban töltötte, azután mély álomba merült, amely délig tartott. A gyilkos: Patterson (New Yersey), július 31. A rendőrség kinyomozta az idevaló olaszok között, hogy egy Gaetano Brescia nevű 32 éves selyemszövő ez év május 7-éig egy idevaló selyemgyárban dolgozott és azután Olaszországba utazott. Elutazása óta semmit sem hallottak róla. Bressi körülbelül fél évig volt itt. Ismerősei azt mondják, hogy nyugodt, csöndes ember volt. Azt mondják, hogy felesége és gyermekei Hobokenben laktak, de hogy most hol vannak, azt nem tudják. Milánó, július 30. A gyilkost a csendőrségi kaszárnyába vitték és vasra verték. Azalatt megjött a rendőrkapitány és a kerületi bíró. A merénylő magas, erőteljes fiatalember. Arcza, nem antipatikus. Jól van öltözve. Haja göndör, arcza napbarnított. Tizenegy órakor kezdődött a vallatás. — Gaetano Brescia-nak hívnak — mondotta a gyilkos. Harmincegy éves vagyok, Pratoban, Firenze mellett születtem. Azután elbeszélte a merénylő, hogy egy hónap előtt tért vissza Amerikából és két nap óta van Monzában. Testvére hadnagy a tizedik tüzérezredben. Anarchista és forradalmár. Megölte a királyt s mert — király, egyike a világ uralkodóinak. A vallató biró közbeszólt: — Umberto királyt mindenki szerette! — Az mindegy ! Én nem ! — felelt a gyilkos, aztán visszavitték a czellába. Éjjel két órakor a gyilkos mélyen aludt. Egy rendőrbiztos negyedórával a merénylet előtt egy fiatal nővel látta együtt a gyilkost a tett színhelyén, ahol többektől kérdezősködött a király és az előkelő méltóságok felől, akik a tornaversenyre jöttek. Az illető hölgyet ma reggel a Via San Pietro All’Otron letartóztatták. Cesara Ramellanak hívják. Mannheim, julius 30. Az itt dolgozó olasz munkások beszélik, hogy Gaetano Brescia köztük dolgozott még nemrég és folyvást zsarolta társait. Munkára alig lehehetett fogni. Brescia ezelőtt pár esztendővel megfordult Budapesten is. Lucchenivel egyidőben volt a fővárosban , azonban nem ismerték egymást. Azok a Budapesten élő olaszok, akik mindkettőjükkel érintkeztek itt tartózkodásuk idején, nem tudnak arról, hogy a két anarchistát akár politikai, akár pedig baráti kapocs fűzte volna egymáshoz. Umberto király gyilkosa 1896. augusztus elején, az ezredévi kiállítás idején került Budapestre, amikor az osztrák fővárosban egyszerre nagyon szemmel kezdték tartani a külföldi anarchistákat. Bécsben tarthatatlanná vált a helyzetük, mielőtt tehát külföldi körútra indultak volna, ellátogattak Budapestre, ahol legalább pár napig gyanútlanul tartózkodhattak. Gaetano Brescia — amikor Budapestre érkezett, — a Fiume szállodába szállt Itt azonban csak egy napig tartózkodott és csakhamar átköltözködött a Lónyay utcza 17-ik szám alatt lévő házba, ahol egy olasz munkáscsaládnál vett szállást. Keveset tartózkodott itt is, ezen a lakásán s úgyszólván csak éjszakára járt haza. A nap nagy részét a kiállítás területén töltötte, este pedig rendesen átvonult a Vérmező sarkán levő Albergo Rosseranaba, abba az olasz korcsmába, ahol a Budapesten dolgozó oolasz munkások szoktak tanyázni. A budapesti olasz munkások közül még most is többen emlékeznek a 28—29 éves, csinos fiatalemberre, aki mandig bizonyos fölényéyelbeszélt munkástársaival, és az anarchia magját hintegette akkor is már közöttük. Gaetano Brescia csak mintegy 8—10 napot töltött a kiállítás ideje alatt Budapesten. Idejövetelének s eltávozásának is nem politikai, hanem egyéni indokai voltak. Szerelmes volt az anarchista egy szép bécsi leányba, Grossmann Mannka, aki a kiállítás egyik pavillonjában árulta a pezsgőt. Még Bécsben ismerkedett meg vele. A leány azután lejött Budapestre, anélkül, hogy kedvese valamit tudott volna róla. Csak itt találkozott vele újra, a kiállítás területén. Első találkozásuk zajos volt — a rendőrség is tud róla — Művessel fenyegette a szép leányt, aki másnap elhagyta állását és elment — Amerikába. — Gaetano Brescia ezt megtudta és utána ment kedvesének Amerikába. Azóta a budapesti olaszok sem tudták, hogy mi történt vele. Most hallottak először hírt róla, de ez a hír megdöbbentette őket is, mert----bár ismerték vad természetét — mégsem tartották annyira vad anarchistának, hogy királygyilkosságra vetemedjék. Az uj király, Róma, július 31. (Saját tudósítónk távirata.) Maga Margit királynő volt az, aki parancsot adott arra, hogy Viktor Emánuel, az uj király elébe hajórajt küldjenek. A királyné fivéréhez, Qernai Tamás herczeg tengernagyhoz Porto Stefanoba a következő táviratot küldte: »Vérző szívvel közlöm veled Umberto halálát, a ki orgyilkos áldozata lett. Kérlek utazzál elébe fiamnak, Margnerita.« A herczeg a távirat vétele után rögtön elhagyta a kikötőt az olasz hajóhad egyrészével. Róma, július 31. (Reggeli 9 óra) (Saját tudósítónk távirata.) Az olasz csapatok III. Viktor Emánuel, az új olasz királynak ma délelőtt letették a zászlóesküt. A tüzérségi és lovassági kaszárnya előtt elterülő nagy térségen két hadosztály négyszögben fölállott. A csapatok előtt foglaltak állást az összes tábornokok és törzstisztek a zászlókkal. Oornon vezérőrnagy olvasta föl az eskü szavait, mire valamennyi tiszt és az öszszes legénység fölemelte jobb kezét és így kiáltott: — Esküszöm! Az eskütétel után a katonai zenekarok a király-indulót játszották, mire az ünnepély véget ért. Róma, julius 31. A lapok jelentése szerint Viktor Emánuel király ma éjjel vagy holnap reggel köt ki Brindisiben és azonnal Monzába utazik. Korfu, julius 31. (Reuters) III. Viktor Emánuel király tegnap délben elutazott Pirausból. Az olasz konzul itt várta meg a király megérkezését, hogy vele a szomorú hírt közölje. Róma, julius 20. Éppen most, délután 3 óra 40 perczkor jelenti egy távirat, hogy Viktor Emánuel jacht-