Magyar Nemzet, 1900. augusztus (19. évfolyam, 209-238. szám)

1900-08-01 / 209. szám

4 MAD-Z­A­R NEMZET. 1900. augusztus 1. el akarták távolítani a holttestől a királynét. Moz­dulni sem akart Margit királyné, h­ar nem faggatta Erba orvost: — Ugy­e, nem hal meg? Leh­et segíteni! — Felség, nincs segítség! Ő felsége kiszenve­dett — válaszolt dr. Erba. A királyné szótlanul meredt a holttestre. Ajka vonaglott és sok ideig tartott, a­míg vala­mennyire magához tért, aztán igy szólt az ud­varhölgyekhez, a kik kérlelték a királynét, hogy jöjjön : — Vitessék ágyba! Mellette maradok, imád­kozni fogok nála! Az inasok, a­kik addig az ajtó mellett állot­tak, felemelték a királyt s úgy, a­mint volt, fekete öltözetében ágyba fektették. A lakájok égő gyer­tyákat helyeztek el körös-körül. Jöttek az udvari papok és beszentelték a holttestet. Az udvarhöl­gyek virágokat hintettek az ágyra és a földre. A királyné ott maradt a kiterített holttestnél és semmiféle könyörgéssel nem lehetett rábírni, hogy eltávozzék. Megeredtek könyei és azontúl sírt ke­servesen. A kik vigasztalni akarták, azokat elhárí­totta magától, mondva: — Ez a legnagyobb gaztett, a­mit évszázadok óta elkövettek! Umberto király lojális, jó ember volt, a­ki népét mindenek felett szerette és nem gyűlölt senkit. Viktor Emanuel trónörökös Ciovaglia hadse­gédtől tudta meg, hogy atyját meggyilkolták. A trónörökös feleségével éppen Montenegróba akart utazni és azonnal intézkedett, hogy minden idő­­veszteség nélkül azonnal Olaszországba térjen vissza. Saracco miniszterelnöknek táviratot küldött, a melyben mély fájdalmát fejezi ki és tudatja, hogy holnap Rómában lesz. Viktor Emánuel király ma délelőtt Pireuszból Antivariba utazott s a tengeren tudta meg, hogy atyját meggyilkolták. A fiatal király a következő táviratot küldte a miniszterelnöknek: »Atyám szomorú sorsa kétségbeejt és megré­mít. Útban vagyok Monza felé.« Fázis, július 30. A Temps jelenti. Az osztrák hatóságok június 20-ikán értesítették az olasz kormányt, hogy egy titkos társaság elhatározta az olasz király meg­gyilkolását. Az osztrák rendőrség ugyanazon a napon Pontafelben letartóztatott­ egy embert, a­ki bevallotta, hogy egy anarchista­ csoport arra sze­melte ki, hogy Umberto királyt megölje. Négy más szuverént is halálra ítéltek az anarchisták. A letartóztatott anarchista azt mondta, hogy letar­tóztatása nem fogja meghiúsítani a halálos ítélet végrehajtását, mert az anarchisták gondoskodtak róla, hogy helyét más foglalja el. A­mióta az olasz belügyminiszter ezt az értesítést megkapta, fokozta a rendőri felügyeletet a király körül, Saracco pedig föntartotta elődje intézkedéseit. A király azonban ellenezte ezeket a rendszabályo­kat és fölszólította a belügyminisztert, hogy a régi rendes szolgálatot állítsa vissza. Monza, július 31. A király meggyilkolásáról újabban a kö­vetkező részleteket jelentik . Mikor a király a versenytért elhagyta, a zenekar a királyhimnuszt játszotta és a közönség a királyt éltette. A király egyenesen állott kocsijában és viszonozta a közönség üdvözlését, mikor a gyilkos a kocsi jobb oldalához közeledett és revolverrel rálőtt a királyra. A király a kocsi párnáira dőlt. A kocsis a lovak közé ütött és a kocsi nyílsebesen hajtott a királyi palota felé. Az egész jelenet egy pillanat alatt játszódott le. A király egé­szen elsápadt és rövid sóhaj tört ki melléből. Abban a pillanatban, mikor a kocsi a pa­lotába ért, kilehelte lelkét. A holttestet egy föld­szinti teremben párnákra fektették. Időközben odajött a királyné. Izgatottan, nagyot sikoltva kérdezte, hogy a király megsebesült-e. A kör­nyezet rábírta a királynét, hogy távozzék. Mi­alatt a holttestet levetkőztették, újra megjelent a királyné. Arczán leírhatatlan fájdalom tükrö­ződött. Az ott levők mind sírva borultak térdre. Azalatt künn a versenytéren a nép »Öljé­tek meg!« kiáltással a gyilkosra vetette magát, a­ki a revolvert elhajította. A rendőrség alig tudta megvédeni a gyilkost a nép dühe ellen. A dulakodás közben 5 embert letartóztattak. Monza, július 31. Umberto királyt három revolverlövés találta. A gyilkos 9 milliméteres amerikai revolvert használt. Az egyik golyó a király szívébe fúró­dott a 3. és 4. borda között, a másik hal kulcs­csontját fúrta át, a harmadik pedig a váll- Üreget érte. A király hanyatt esett a kocsiban, a­mely gyorsam folytatta útját a kastély felé. A király utolsó szava ez volt: — Semmi baj. Mire a kocsi a kastélyba ért, a király belehalt sebeibe. Az orvosok már csak halálát konstatálhatták, Margit királyné a monzai érsekkel egész éjjel virrasztott a ravatalnál. Az összes szuve­rének és államfők táviratilag fejezték ki rész­vétüket a királynénak. A részvéttáviratok száma tömérdek. Monza, július 31. Mikor Umberto király kezét, szívére nyomva, a kocsiban hanyatt esett, Ponzio Vaglia főhad­segéd, a­ki rendkívül izgatott volt, fölfogta karjaival és támogatta, azután pedig meg­parancsolta a kocsisnak, hogy a legnagyobb gyorsasággal a kastélyba hajtson. Mikor a királyné férjét holtan találta, szívszaggató jelenet játszódott le. A királynénak az volt a szándéka, hogy ma Gressoneyba uta­zik. A gyilkos az éjszakát hajnalig ideges izga­tottságban töltötte, azután mély álomba merült, a­mely délig tartott. A gyilkos: Patterson (New­ Yersey), július 31. A rendőrség kinyomozta az idevaló olaszok között, hogy egy Gaetano Brescia nevű 32 éves selyemszövő ez év május 7-éig egy idevaló se­lyemgyárban dolgozott és azután Olaszországba utazott. Elutazása óta semmit sem hallottak róla. Bressi körülbelül fél évig volt itt. Ismerősei azt mondják, hogy nyugodt, csöndes ember volt. Azt mondják, hogy felesége és gyermekei Hobo­­kenben laktak, de hogy most hol vannak, azt nem tudják. Milánó, július 30. A gyilkost a csendőrségi­­ kaszárnyába vitték és vasra verték. Azalatt megjött a rendőrkapitány és a kerületi bíró. A merénylő magas, erőteljes fiatalember. Arcza,­­ nem antipatikus. Jól van öltözve. Haja göndör, arcza napbarnított. Tizenegy órakor kezdődött a vallatás. — Gaetano Brescia-nak hívnak — mondotta a gyilkos. Harminc­egy éves vagyok, Pratoban, Firenze mellett születtem. Azután elbeszélte a merénylő, hogy egy hó­­nap előtt tért vissza Amerikából és két nap óta van Monzában. Testvére hadnagy a tizedik tüzér­ezredben. Anarchista és forradalmár. Megölte a királyt s mert — király, egyike a világ uralko­dóinak. A vallató biró közbeszólt: — Umberto királyt mindenki szerette! — Az mindegy ! Én nem ! — felelt a gyilkos, aztán visszavitték a czellába. Éjjel két órakor a gyilkos mélyen aludt. Egy rendőrbiztos negyedórával a merénylet előtt egy fiatal nővel látta együtt a gyilkost a tett színhelyén, a­hol többektől kérdezősködött a király és az előkelő méltóságok felől, a­kik a tor­naversenyre jöttek. Az illető hölgyet ma reggel a Via San Pietro All’­Otron letartóztatták. Cesara Ramellanak hívják. Mannheim, julius 30. Az itt dolgozó olasz munkások beszélik, hogy Gaetano Brescia köztük dolgozott még nemrég és folyvást zsarolta társait. Munkára alig lehe­­hetett fogni.­ Brescia ezelőtt pár esztendővel megfordult Budapesten is. Lucchenivel egyidőben volt a fő­városban , azonban nem ismerték egymást. Azok a Budapesten élő olaszok, a­kik mindkettőjükkel érintkeztek itt tartózkodásuk idején, nem tud­nak arról, hogy a két anarchistát akár politikai, akár pedig baráti kapocs fűzte­ volna egy­máshoz. Umberto király gyilkosa 1896. augusztus elején, az ezredévi kiállítás idején került Budapestre, a­mikor az osztrák fővárosban egyszerre nagyon szemmel kezdték tartani a külföldi anarchistákat. Bécsben tarthatatlanná vált a helyzetük, mielőtt tehát külföldi körútra indultak volna, ellátogattak Budapestre, a­hol legalább pár napig gyanútlanul tartózkodhattak. Gaetano Brescia — a­mikor Budapestre érkezett, — a Fiume szállodába szállt Itt azonban csak egy napig tartózkodott és csak­hamar átköltözködött a Lónyay­ utcza 17-ik szám alatt lévő házba, a­hol egy olasz munkáscsaládnál vett szállást. Keveset tartózkodott itt is, ezen a lakásán s úgyszólván csak éjszakára járt haza. A nap nagy részét a kiállítás területén töltötte, este pedig rendesen átvonult a Vérmező sarkán levő Albergo Rosseranaba, abba az olasz korcsmába, a­hol a Budapesten dolgozó oolasz munkások szoktak tanyázni. A budapesti olasz munkások közül még most is többen emlékeznek a 28—29 éves, csinos fiatal­emberre, a­ki mandig bizonyos fölényéyel­­beszélt munkástársaival, és az anarchia magját hin­tegette akkor is már közöttük. Gaetano Brescia csak mintegy 8—10 napot töl­tött a kiállítás ideje alatt Budapesten. Idejövetelé­nek s eltávozásának is nem politikai, hanem egyéni indokai voltak. Szerelmes volt az anarchista egy szép bécsi leányba, Grossmann Mannka, a­ki a ki­állítás egyik pavillonjában árulta a pezsgőt. Még Bécsben ismerkedett meg vele.­ A leány azután le­jött Budapestre, anélkül, hogy kedvese valamit­ tu­dott volna róla. Csak itt találkozott vele újra, a kiállítás területén. Első találkozásuk zajos volt — a rendőrség is tud róla — Művessel fenyegette a szép leányt, a­ki másnap elhagyta állását és el­ment — Amerikába. — Gaetano Brescia ezt meg­tudta és utána ment kedvesének Amerikába. Azóta a budapesti olaszok sem tudták, hogy mi történt vele. Most hallottak először hírt róla, de ez a hír megdöbbentette őket is, mert----bár ismerték vad természetét — mégsem tartották annyira vad­ anar­chistának, hogy királygyilkosságra vetemedjék. Az uj király, Róma, július 31. (Saját tudósítónk távirata.) Maga Margit királynő volt az, a­ki parancsot adott arra, hogy Viktor Emánuel, az uj király elébe hajó­rajt küldjenek. A királyné fivéréhez, Qernai Tamás herczeg tengernagyhoz Porto Stefanoba a következő táviratot küldte: »Vérző szívvel közlöm veled Umberto halá­lát, a ki orgyilkos áldozata lett. Kérlek utazzál elébe fiamnak, Margnerita.« A herczeg a távirat vétele után rögtön elhagyta a kikötőt az olasz hajóhad egy­­részével. Róma, július­ 31. (Reggeli 9 óra) (Saját tudósítónk távirata.) Az olasz csa­patok III. Viktor Emánuel, az új olasz király­nak ma délelőtt letették a zászló­esküt. A tüzérségi és lovassági kaszárnya előtt elterülő nagy térségen két hadosztály négyszög­ben fölállott. A csapatok előtt foglaltak állást az összes tábornokok és törzstisztek a zászlókkal. Oo­­rnon vezérőrnagy olvasta föl az eskü szavait, mire valamennyi tiszt és az ösz­­szes legénység fölemelte jobb kezét és így kiáltott: — Esküszöm! Az eskütétel után a katonai zenekarok a király-indulót játszották, mire az ünnepély vé­get ért. Róma, julius 31. A lapok jelentése szerint Viktor Emánuel király ma éjjel vagy holnap reggel köt ki Brin­­disiben és azonnal Monzába utazik. Korfu, julius 31. (Reuters) III. Viktor Emánuel kir­ály teg­nap délben elutazott Pirausból. Az olasz kon­zul itt várta meg a király megérkezését, hogy vele a szomorú hírt közölje. Róma, julius 20. Éppen most, délután 3 óra 40­­ perczkor jelenti egy távirat, hogy Viktor Emánuel jacht-

Next