Magyar Nemzet, 1900. november (19. évfolyam, 300-329. szám)

1900-11-17 / 316. szám

so MAGYAR NEMZET. 1900. november 17. gyalás során aztán oly enyhítő körülmények me­rültek fel a vádlottak mellett, hogy az esküdtek verdiktje felmentő volt. Huszonkét tanú igazolta, hogy a megölt Nagy András mily részeges, veszekedő, izgága ember volt, hogy nejét és gyermekeit minduntalan bántalmazta és kínozta, 27 éves fiát és hajadon leányát több íz­ben késsel megtámadta s felesége után fejszét do­bott s családját több ízben kikergette házából. A szerencsétlenség napján is családjának tagjait nagy kövekkel meghajigálta s szekérlőcsöt dobott utánuk, elannyira, hogy ők bántalmazásai elöl az istállóba bújtak, kis gyermekei pedig félelmükben az ólban rejtőztek el. Az izgága ember erre le­kapja az ereszről a kaszát, bedöfi vele az istálló ajtaját s a kaszát ütésre emelve, rohan a legidő­sebb fiúnak. Ezek megragadják, dulakodni kezde­nek a sokkal erősebb apával, kicsavarják kezéből a kaszát, mire az apa csizmaszárából kést rántott s újból legidősb fiára rontott, majd mindketten a küszöbre dőltek, a­hol fia védekezés közben meg­fojtotta. Az ifjabb fiú, a 19 éves András ez alatt állítólag az apa kezét fogta és ezzel a védekezés­ben megakadályozta, de ez nem nyert bizonyítást. Az aranyos-maróthi törvényszék, mint esküdt­­bíróság előtt folyt a tárgyalás 3 egész napon át, a közönségnek oly óriási érdeklődése mellett, hogy a nagy fő tárgyalási terem is szűknek bizonyult a közönség befogadására. Kovács Sebestyén Lajos királyi ügyész vád­­beszédében beismeri, hogy a megölt Nagy András élete sok tekintetben kifogásolható s viselkedése családjával szemben kiméletlen volt, de a féktelen apát másként is megakadályozhatták volna tette véghezvitelében; a megbontott társadalmi rend helyreállítását várja az esküdtek ítéletétől. Dr. Engel Zsigmond védő szép beszédében ki­fejti, hogy az apáknak természetes érzés paran­csolja a gyermekszeretetet, a gyermekbe a szülő szere­te­tét a nevelés oltja. Kimutatja, hogy védenc­ei közül Nagy András teljesen ártatlan, Nagy Lajos bűnös ugyan, de a megfojtást jogos önvédelem­ben, esetleg annak félelemből származó túlhajtása folytán követte el. Felmentést kér. Az esküdtszék verdiktjét két órai tanácskozás után dr. Persay Ferencz, az esküdtek főnöke hir­dette ki. Az esküdtszék nemmel felelt a szándékos em­berölésre feltett fökérdésre Nagy Lajosra vonatko­zólag is, Nagy Andrásra vonatkozólag is; nemmel felelt a halált okozó testi sértésre feltett kisegítő főkérdésre is Nagy Andrást illetőleg, ellenben bű­nösnek mondta ki Nagy Lajost a halált okozó testi sértésben. De fenforogni látta a jogos védelemnek félelemből való túllépését. Ezen verdikt alapján a törvényszék mindkét vádlottat a vád alól felmen­tette s azonnal szabadlábra helyezte. Az eredményt a jelenlévők nagy megelégedés­sel fogadták. § A S­u­hajleanu-per. Bukarestből jelentik, hogy Trifanov kihallgatása folyamán azt mondja, hogy Mitev elégette Szarafovnak azt a levelét, melyben Károly király meg­gyilkolását elrendelte. Mitev tagadja ezt. Trifanov elmondja, minő szerepet játszott Szarafov parancsára Fitovszki meggyilkolásánál. Csak a vizsgálat alatt a vizsgálóbíró szobájá­ban értesült az ellene szőtt összeesküvésről. Trifanov azt mondja továbbá, hogy Drolev ruszcsuki kapitány egy levélben azt jelentette, hogy a szófiai bizottság elhatározta, hogy Ká­roly királyt bombával és nem tőrrel fogja meg­ölni. Januárban bizonyos Konov György jött Bukarestbe, hogy meggyilkolja Jonesco Deme­ter minisztert. (Mozgás.) Az egyik esküdt kérdésére kijelenti Trifa­nov, hogy eltökélt szándéka mindent leleplezni. Meg van róla győződve, hogy a bizottság kiak­názta a bolgárok hazafiságát és hogy a bolgár kormány tösrte a titkos bizottságokat. Az elnök bemutatja az esküdteknek a bi­zottság által kölcsön felvétele végett kiadott kötvények fotográfiáját. A­ tárgyalás felfüggesztése után Dimitrov Sztojánt, Mihajleanu tanár gyilkosát hallgatták ki. A vádlott a vizsgálóbíró előtt tett vallo­másával ellenkezőleg tagadja, hogy a bizottság­nak valamely tagja bérelte volna fel a gyilkos­ságra. A bizottság tagjait nem ismeri. Csakis Mihajleanu lapjának, a Peninsula Balcanicá­nak olvasása keltette benne a gyilkosság gondolatát. Az elnök egy czikket mutat a vádlottnak azzal, hogy mondja meg, mi van benne, a­mit azon­ban a vádlott nem tud megmondani. Ezzel bebizonyult, hogy Dimitrov nem tud romá­nul, tehát mostani állítása valótlan. A vád­lott ezt az ellentmondást azzal magyarázza, hogy a vizsgálóbíró verte. Az elnök több tanút szólít elő, köztük egy újságírót és kérdést intéz a védőkhöz, a­kik jelen voltak a vádlott kihallgatásán. Mindannyian kijelentik, hogy a vádlottal nem bántak rosszul. Vala­hányszor rábizonyul egy-egy ellentmondás, min­dig más személyre fogja rá a vádlott, hogy őt bántalmazta. A vádlott tagadását megmagyaráz­zák vádlott-társainak levelei, a­melyekben föl­szólítják őt, hogy a tárgyaláson mindent tagad­jon. Az elnök ezeket a leveleket fölolvastatta. A vádlott-társak beismerték, hogy a leveleket ők írták. A legmérgezett férj, Kuzman György temesvári fazekas ezelőtt két évvel hirtelen meghalt. A ha­tóság felbonczoltatta s ekkor kiderült, hogy arzé­­nikum-mérgezésnek esett áldozatául. Erre letar­tóztatták feleségét, született Mihajlovics Perasztet, de a temesvári törvényszék elegendő bizonyíték hiányában felmentette a gyilkosság vádja alól. Ezt az ítéletet úgy a tábla, mint ma a kúria is megerősítette. § Elgázolta a vonat. Skriba Lajos, alsó-szopori földbirtokos, két­ lovas fogatát 1897. november 8-án este 6 órakor elgázolta a déli vasút tormási állomása mellett levő átjárónál a Szombathelyről Sopron felé menő tehervonat. E miatt Péntek István pályaőrt, a­ki elmulasztotta elzárni a so­rompót, közveszélyes cselekmény vétségéért három hónapi fogházra és hivatalvesztésre ítélte. A győri tábla a büntetést hat hónapra fölemelte és ezt az ítéletet helybenhagyta ma a kúria is.­­ Egy tyúkért két év. Utvits Pál zombori nap­számos a múlt év április 12-én egy tyúkot lopott. A törvényszék e miatt nyolcz hónapi börtönre ítélte. A szegedi tábla, tekintve, hogy rovott elő­életű, a büntetést két évi fegyházra változtatta s ezt megerősítette ma a legfelső bíróság is. § Képviselők párbaja. A képviselőház múlt évi május 4-én tartott ülésében Olay Lajos független­ségi párti képviselő mondott hosszabb beszédet. Beszéde alatt folyton zavarták közbekiáltásokkal s »Bánffy-huszár«-nak nevezték. Olay erre ingerült­ségében odakiáltott egy csoportban álló több kép­viselő felé: »Czoki!« A képviselők egyike, Meszlényi Pál, erre sértő szóval felelt vissza. Olay Lajos ott az ülés folyamán provokál­­tatta Gajári Ödön és Kende Béla megbizottaival Meszlényit, a­ki a maga részéről Ivánka Oszkárt és Biró Lajost nevezte meg segédeiül. A Fodor-vívóteremben lefolyt kardpárbajban Meszlényi Pál szenvedett könnyebb sérülést. A budapesti büntető törvényszék párviadal vétsége miatt, mind a két képviselőt vád alá helyezte. Mára volt ez ügyben a tárgyalás kitűzve, Oláh bíró elnöklete alatt, a büntető törvényszéken. A tárgyaláson csakis Olay Lajos, Gajári Ödön és dr. Farkas László orvos jelentek meg, a­kiket a tör­vényszék nyomban ki is hallgatott. Dr. Geszti Andor alügyész indítványára ezután a bíróság el­napolta a tárgyalást s az utóbbi tárgyalásra Mesz­lényi Pál képviselőt ismételten beidézik, meg megrójja, mire Uray azt mondja, hogy a kinek nem inge, ne vegye magára. Különben ha a jövő­ben fokozott mértékben megteszik az egyház érde­kében kötelességüket azon lelkészek, a­kiket meg­jegyzése illet, nem lesz oly sok esetben szükség arra, hogy az egyes egyházak államosítást kívánó kérvényeit tárgyalják. Ezután a főiskolai igazgató­­tanács jelentését változatlanul elfogadták, valamint az iskolai szabály 54-ik §-ának oly értelmű módo­sítását is, a­mely szerint oly főiskolai tanuló, a­ki párbajra kihívást elfogad, vagy párbajozik, az inté­­zetből kilépettnek tekintessék. Egyszersmind az ügyészi és a rendőri hivatalok felkéretnek segít­ségül az esetleg megtörtént párbajok kiderítésére, sőt az akadémia igazgatósága a hírlapokból is tu­domást tartozik venni a párbajesetekről, hogy az ifjúság párbajozásának lehetőségét mindenképpen meggátolja. Több apróbb ügy elintézése után a közgyűlési tagok délután fél 2 órakor a gróf De­genfeld által adott ebédre mentek, ée Béke Liptó megyében. Liptó-Szent-Miklósról jelentik, hogy a hivatalától felfüggesztett Palugyay Gyula alispán tegnap beadta nyugdíjaztatás iránti kérvényét. E váratlan fordulat következtében az ő fegyelmi ügyének tárgyalására november 14-re egybehívott fegyelmi választmányi ülés sem tarta­tott meg. Megjegyzendő, hogy Palugyay ellenfele, Vitalis főügyész, két hó előtt szintén önként kérte nyugdíj­aztatását. VIDÉKI ÉLET. oo Egyházkerületi közgyűlés. Debreczenből tele­­grafálják. Az egyházkerületi gyűlés második napja 10 órakor kezdődött. Az 1900—1903. évekre kon­­venti tagokat kiküldetnek egyházi részről Szél Kálmán ref. esperes, Szabó János, Zsigmond Sán­dor, Sass Béla, világi tagokul: Horthy István, gr. Tisza István, Dóczy Imre és György Endre; pót­tagokul : Dávidházy János, Sütő Kálmán, dr. Len­gyel Imre, Borsos Jenő. Az iskolák államosítása iránt kérvényeztek a mezőtelki, beregsomi, nagy­beregi, mezőtorpai, gáti, cs.­kenézi és kunágotai egyházak. Dr. Baczoni jegyző a mezőtelki egyház iskolájának államosítására vonatkozó kérvényét megerősíttetni kívánja. Dr. Baksay Lajos indítvá­nyozza : utasíttassék az egyház a tanítói fizetésnek államsegélylyel való kiegészíttetésére. A többség elfogadja a határozati javaslatot és a mezőtelki egyháznak megengedi iskolái államosítását, de a többiek kérvényét részint elutasítja, részint vissza­adja felszerelés végett. Uray Imre ahhoz hason­lítja az államosítási törekvést, mint a­kinek van lova, maga abrakolja is, de más használja. Az in­dokokat keresve abban találja, hogy egyfelől a ta­nítók igyekeznek menekülni az egyházmegye ha­tósága alól, másfelől, hogy a lelkészek az iskolák államosítását a hitoktatói czim és fizetés elnyerése végett saját anyagi czéljaikra igyekeznek kihasz­nálni. Az utóbbi kijelentést az elnök h­elytelenítő­ KÖZGAZDASÁG. Pénzügy. Az Államvasutak pénztári feleslege. Az Állam­vasutak igazgatósága november hónapban 1.000.000 koronát szállított be a magyar királyi központi állampénztárba pénztári fölöslegképpen. Ennek az összegnek és az október hónapban beszállított 3,000.000 koronányi összegnek beszámításával az összes készpénzbeszállítás 44,662.600 koronára emelkedett. Kereskedelem. Magyar bevitel Törökországba. A kereskedelem­ügyi minisztérium konstantinápolyi szaktudósítója jelenti: Konstantinápolyban a szeptember havi gazda­sági viszonyok nem egészen váltották be azokat a reményeket, a­melyeket tavaszszal fűztek hozzájuk. A termés mennyiségileg tényleg igen jól sikerült, de minőségileg kevésbé. Ez azonban kisebb baj volna, mint az alacsony árak, a­melyeknek követ­keztében a birtokosok itt is tartják az árut és így az őszi vásár fellendülésének útját állják. Mindazonáltal az üzleti élet meglehetősen meg­élénkült, sajnos, éppen azokban az árukban, a­melyeket mitőlünk még nem exportálnak, ne­vezetesen a textilipariakban, gyapot- és gyapjú­­árukban. Magyar részről ez idő szerint csak az épületfa-behozatal élénkebb, holott a szeszbehozatal a Romániával folytatott vámháború megszűnése óta teljesen szünetel, átengedvén a tért az orosz szeszkivitelnek, a­melynek oly nagy kiviteli jutal­mak állanak rendelkezésére, hogy ez által képes a török piac­on konkurrálni. E hónapban még némi papír-, zománczos edény- és üvegbehozatalunk is volt. Ez utóbbi különben egy kis jóakarattal tete­mesen megnövekedhetnék, mert a magyar üveg térfoglalására éppen most jó alkalom kínálkoznék, mikor a belga üveggyári sztrájkok miatt e részről a konkurrenczia tetemesen meggyengült. A lefolyt hónapban mintegy 60 lovat is hoztak be Ma­gyarországból az itteni lóvasút-társaság megren­delésére. Ipar. Munkáspiacz. A budapesti munkaközvetítő-inté­zet heti kimutatása szerint 5406 férfimunkás kérés­­foglalkozást, ezek közt majdnem valamennyi ipar­ág van képviselve és szerepel 604 asztalos, 108 fém- és vasesztergályos, 121 gépkezelő, 125 keres­kedelmi alkalmazott, 278 kocsis, 481 kovács, 145 kőmives, 682 lakatos, 149 mázoló és szobafestő, 667 napszámos, 574 szolga. Ellenben hiányzanak szűcsök és faesztergályosok, kik több helyre ke­restetnek. Fehérvarrónők és gépharisnyakötök is találnának nagyobb számban alkalmazást; minden egyéb női munkára azonban nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Ellenkezőleg van ez a tanonczok­nál, hol az asztalos, bádogos, czipész, férfiszabó, kárpitos, kereskedő, kovács, könyvkötő iparra ilye­nek számos helyre kerestetnek. Az összes munka­kereslet 5977, a kínálat ellenben csak 812. Vámügy. A bolgár vámtarifa-tervezet. Bulgáriában elké­szült már az autonóm­ vámtarifa-tervezet, melyet

Next