Magyar Nemzet, 1901. február (20. évfolyam, 32-59. szám)
1901-02-24 / 55. szám
1901. február 24. MAGYAR NEMZET. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter beszéde. Wlassics Gyula, vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Mindenekelőtt Rakovszky képviselő úrnak arra a megjegyzésére akarok reflektálni, hogy én nem nyilatkoztam ebben e tárgyban, mert félek véleményemet nyilvánítani Ház, t. képviselőház, én soha sem adtam arra okot, hogy valaki azt mondja, hogy félek véleményemnek nyilvánításától, mert én véleményemet mindig szabadon és függetlenül ki szoktam mondani (igaz! Úgy van a jobboldalon.), és ezen véleményemért igen természetesen felelősséget is vállalok. (Helyeslés.) A t. képviselő úrnak csak megnyugtatására annyit mondhatok, hogy azért nem szólaltam fel, mert az a parlamenti szokás, hogy a részleteknél bevárjuk a felszólalásokat és azután teszszük meg reájuk észrevételeinket. Én úgyis többet teszek, mint amennyit igazán szorosan véve tennem kellene. (Igaz! Úgy van a jobboldalon.) Mert hisz minden budgetem alkalmával egy előzetes beszédet is mondok, tehát azt nem mondhatják, hogy fukarkodom abban, hogy véleményemet ide a képviselőház elé hozzam, hogy a képviselőház azután szabad kritika tárgyává tegye. (Helyeslés.) T. képviselőház! Nem hagyhatom még szó nélkül azt, amit Rakovszky J. képviselő úr az egyetem kérdésére nézve mondott, hogy azért, mert az egyetemi tanács egy bizonyos álláspontra helyezkedik, amely az ő felfogásának nem tetszik, az egyetemi tanácsot úgy állítja oda, mint amely testület az Istentől elfordul, mert ezzel, bocsánatot kérek, egyenesen a vélemény szabad nyilvánítása lenne kockára téve, hogy azért, mert valaki nem olyan álláspontra helyezkedik, amely másnak kedvező, azonnal ilyen invektívákkal illessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Hát én kérem éppen azon szokásnál fogva, a mely szokás itt e Házban követtetni szokott, legelőször is arra reflektálok, amit Kossuth Ferencz t. képviselőtársam hozott elő, t. i. az olasz nyelvi tanszékre. Ezzel a kérdéssel még nem foglalkoztam, tehát majd akkor, hogy ha ezen kérdéssel foglalkozni fogok, akkor fogok dönteni. De mégis bizonyos dolgot nem hagyhatok szó nélkül, nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy Fariinelli Arthur, akinek meghívása javasolva van, nem osztrák ember, hanem olasz. Született Intrában, a Lago Maggiore mellett, és ma még olasz honpolgár, aki Turinban tett eleget katonakötelezettségének. Ezt szükséges azért is kiemelnem, mert a külföldi philologiai tanszékekre bizony sokszor majdnem minden egyetem meghív olyan egyéneket, akik az illető nemzetnek a fiai. Mert azon philologiai tanszékeken az a szokás, hogy azon a nyelven is adják elő az előadásokat vagy legalább is azok egy fő részét. És így mégsem tartanám helyesnek, hogy ha egy külföldi meghívása forog szóban, hogy akkor annak személyére vonatkozólag téves adatok legyenek itt czirkuláczióban. De amint mondottam még nem döntöttem ebben a kérdésben. Majd ha látni fogom az egész tényállást, akkor fogok, e kérdésben dönteni. És most, t. képviselőház, áttérek a kereszt kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) És igen kérem a 1. képviselőházat, hogy a legnagyobb higgadsággal, a legnagyobb tárgyilagossággal kezeljük a kérdést, mert hiszen nincsen a ház tagjai közül senki, aki a keresztnek magasztos jelvénye előtt meg nem hajlik és ott, ahol igazán minden más tekinteten felül emelkedik és egyenesen Istenhez akar fohászkodni, a kereszt előtt meg ne hajolnék. (Igaz! ügy van a jobb- és szélsőbaloldalon.) Úgy, hogy én mindazokat a szép szavakat, amelyeket Zichy János gróf t. képviselő úr a keresztről mondott, a magamévá teszem, mert a lelki egyensúly helyreállítását annak lehet köszönni, de csak akkor, hogy ha nem tapad ahhoz semmiféle mellékes földi gondolat. (Élénk helyeslés a jobb- és szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A képviselőházban, az utolsó években a főrendiházban évenkint a főpapság részéről óvás szokott létetni az egyetem tételénél a budapesti egyetem katholikus jellegének fentartása szempontjából. A miniszterek azután évenként ezen óvással szemben ismét ki szokták jelenteni azt, hogy az egyetem állami jellegű intézmény. (Igaz! Úgy van a jobboldalon) Ugyanez az óvás-nyilatkozat az, amelyet Zichy János gróf t. képviselőtársam is megtett tegnap, amidőn az egyetem katholikus jellegének elvi fentartása mellett nyilatkozott. Ezen óvással szemben én ismét bejelentem azon határozott álláspontomat, amelyet szintén óvásnak lehet tekinteni azt, hogy én pedig azt a budapesti egyetemet állami jellegű tanintézetnek tartom. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbalon.) A budapesti egyetem az 1848: XIX. t.-cz. alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter fönhatósága alá van rendelve, a tanárokat ott a miniszter előterjesztésére ő Felsége nevezi ki, ott semmi egyházi hatóságnak befolyása nincsen. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Következőleg fentartom azt az elvi álláspontomat, a melyet 1868-tól kezdve (Egy hang a szélsőbaloldalon: 1848-tól.) Deák Ferencz hires beszéde óta minden miniszter megtett itt a Házban, az 1848-iki törvényre is hivatkozással, hogy a budapesti kir. magyar, tudományegyetem állami jellegű intézmény. (Élénk helyeslés a jobb- és szélsőbaloldalon.) Zichy János gróf ezen óvásával összekapcsolta a budapesti egyetem ifjúságának kérvényét, amelynek, petituma az, hogy a kereszt minden tanteremben kifüggesztessék. Azt is mondja a t. képviselő úr, hogy én az egyetemi tanács háta mögé akarok bújni és ezt ismételte Rakovszky István t. képviselő úr is azzal, hogy én azért küldtem le a kérvényt az egyetemi tanácshoz elintézés végett, hogy magam kibújjak előle. No hát én hónapokon át tűrtem ezeket a vádakat, amelyek az újságokban is felhangzottak. De most kijelentem, itt van az akta, akárkinek megmutathatom, hogy az a kérvény az én vezetésem alatt álló minisztériumomban nem is volt. (Általános mozgás.) Az a kérvény én hozzám van czímezve, de az egyetemnél adták be és valószínű . . . (Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk! Ki követte el a sikkasztást? Ez nagyon érdekes!) Én nem küldtem le, azonnal reszerszíroztattam, de az én minisztériumomban nem volt az a kérvény. Itt van, az egyetem iktatói száma van rajta, következőleg ezt én nem küldtem le. De valószínűleg, mivel én rám volt czímezve, az én személyemhez, a miniszterhez, ennek következtében az egyetemen talán az a félreértés keletkezett, mintha én küldtem volna le, és ezért tárgyalásába bocsátkoztak és belementek a vélemények előadásába. (Felkiáltások a baloldalon: Gyönyörű!) Ez a tényállás. Rakovszky István: Elhiszszük! Wlassics Gyula, vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én nem fektetek rá ugyan nagy súlyt, mert igen könnyen megtörténhetik, sőt igen valószínű, hogy ha, hozzám adják be a kérvényt, én is leküldöm. Én tehát valami nagy hibát az egyetem részéről fenforogni nem látok, mert az egyetem, amely ezt a kérvényt tárgyalta, tudta azt a szokásomat, hogy én az ilyen jellegű kérvényeket le szoktam küldeni az egyetemhez véleményezés végett. Csak konstatálni kívánom, hogy nem bújtam az egyetemi tanács háta mögé, nem is bújok senkinek a háta mögé, én a magam nézetéért a felelősséget elvállalom, és tessék elhinni, nem is oly nehéz a felelősség konsekvenciáit viselni, ha az ember lelkiismerete nyugodt! (Élénk tetszés a jobb- és a szélsőbaloldalon). Meg vagyok arról győződve, ha lehet is politikai czélból azt mondani, hogy mi keresztüldözők és keresztrombolók vagyunk, mégis nyugodtan s higgadtan senki sem fogja ezt ránk fogni azért, mert amint ki fogom mutatni, helyes és korrekt állásponton állunk ebben a kérdésben is. (Élénk helyeslés a jobboldalon). Tisztelt képviselőház! Az egyetemen, amint mondom, az egyes karok foglalkoztak ezzel a kérvénynyel. Csak kijelentem azt, hogy a jogi kar nem fogadta el az ifjúságnak a véleményét. A jogi kar, valamint az összes karok, a theologiai kart kivéve, elvetendőnek tartották az ifjúság kérvényeit. A jogi kar elmondja, hogy (Olvassa): »Tekintve az egyetemi oktatásnak történeti átalakulását s a kultusztól való elválását, tekintve, hogy az egyetemi oktatás a tanácsszabadságnak törvényes szokás erejére emelkedett elveinek következtében csak az észre s értelemre, nem pedig pozitív hitvallásra tartozik támaszkodni és szabadságának határait csak a vallási, jogi és erkölcsi érzés tiszteletében bírja; tekintve, hogy a tanítás és tanulás nem istentiszteleti cselekmény, — ezt mondja a jogi kar — a kereszt pedig istentiszteleti jel; tekintve, hogy a legkülönbözőbb vallású tanárok és tanulók egyenesülnek a tantermekben; tekintve, hogy a keresztek kifüggesztése a kérésnek kiindulásául szolgál keresztcsonkitások s az innét támadt vallási izgalmak következtében vallási versengésekre, vagy éppen újabb keresztsértésekre vezethetne, s a nemzet fiai között ott is egyenetlenséget szülhetne, ahol békésen együttműködhetnek; tekintve, hogy élő emberek tanúsága szerint keresztek a tantermekben 1848 előtt sem voltak, azt pedig a kar tagjai saját tapasztalásukból tudják, hogy 1850 után keresztek a tantermekben nem alkalmaztattak, a jog- és államtudományi kar nem ajánlhatja a miniszter úrnak, hogy a tantermekben kereszteket függesztessen ki. Azonban azt ajánlja a jogi kar, hogy a doktoravatásnál a díszterem asztalán, a tanácsterem asztalán ott legyen a kereszt. Ezt mondja a jogi kar. Megjegyzem egyébiránt, hogy ez a statusquo, amely ott ma található. Ma is van kereszt a rektori hivatalban, és talán a tanácsteremben is. Ezt zavarni senki sem akarja; senki sem akarja a keresztet eltávolítani. Itt inkább csak a statusquo fentartásáról lehet szó. Az ifjúság kérvényére nézve tehát teljes egyhangúság uralkodik a három világi kar között; nem valami nehéz dolog tehát ezt a kérdést elintézni. Magam is feltétlenül így intéztem volna el, mert hiszen teljesen egyező vélemény van mind a három karnál. Az ifjúság azt akarja, hogy az összes tantermekben függesztessék ki a kereszt. Ezt, amint felolvastam, a jogi kar sem ajánlja a miniszternek. Az orvosi és bölcsészeti kar egyáltalában a statusquo mellett nyilatkozik. Az orvostudományi kar — csak kivonatosan olvasom fel — ezeket javasolja: Az egyetemi kar kérvénye helyeztessék ad acta. Nem tartja a keresztény vallásos érzéssel megegyeztethetőnek, hogy olyan kegyes szimbólummal, minő a szent kereszt, olyan játékot űzzön az egyetem, mint azt az ifjúság kérése óhajtja. (Élénk helyeslés. Halljuk! Halljuk!) De nem tartja az egyetemnek tudomány-művelési czéljával sem megegyeztethetőnek, hogy e kérés teljesíttessék, azért sem, mert egyetemünk hallgatói nem mind egy vallásunk. (Zaj a balközépen. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, nagy figyelemmel hallgattam, amit a t. képviselő urak elmondottak, s a magam részéről elkövettem mindent t. elvbarátaimmal is, hogy ők is meghallgassák azt. Mindig meg szoktuk ajándékozni figyelmünkkel az ilyen komoly kérdésekben, ahol minket előreláthatólag folytonosan keresztüldözéssel fognak vádolni. Azért, azt hiszem, elvárhatjuk, hogy a mi argumentumainkat is, melyeket e tekintetben felhozunk, meghallgassák.Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a jobb- és szélsőbaloldalon.) Szükségesnek tartja továbbá az orvostudományi kar, hogy intessék meg az egyetemi kör az irányban, hogy hozzá nem tartozó kérdések tárgyalásától, amelyek részben politikai természetűek, és tanulók elé egyáltalában nem tartoznak, szigorúan őrizkedjék. (Élénk helyeslés a jobb- és szélsőbaloldalon.) A bölcsészettudományi kar szintén egy hosszabb dolgozatban fejti ki álláspontját, ahol szintén napirendre tér a felett. (Élénk helyeslés a jobb- és szélsőbaloldalon.) (Olvassa): A kereszt kifüggesztése csak arra szolgál, hogy más felekezetek érzékenységét felkeltse; márpedig a tudomány egységes igazságainak hirdetését, befogadását és kutatását semmi sem akaszthatja meg jobban, mint az erre hivatottak egyenetlensége vagy éppen szenvedélyessége, származzék az bármily okból. Az előttünk fekvő folyamodványnak határozottan politikai színezete van. Ezért, nem helyesli a kérelem benyújtását, stb. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon). T. Ház! Már most, mikor a karoknak a véleménye így együtt volt, akkor az egyetemi tanács foglalkozott ezzel a kérdéssel és az egyetemi tanács az orvosi és az bölcsészeti kar álláspontjára, helyezkedve kimondotta, hogy a statusquo bolygatása egyáltalában nem ajánlatos, és kifejtette körülbelül ugyanazon indokokat, amelyeket már voltam bátor előadni. Hát t. Ház, én a statusquot, amely 30 esztendő óta fennáll, megbolygatni a magam részéről sem akarom.Élénk helyeslés a jobb- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon ha-