Magyar Nemzet, 1901. február (20. évfolyam, 32-59. szám)
1901-02-27 / 58. szám
1901. február 27. MAGYAR NEMZET nek eszményeket kell kinyilatkoztatnia a lelkéből és azzal beragyogni és megmutatni a társadalomnak a jövő képét. Az a művész legyen szabad szárnyon repülő sas, mely feltör a fellegekbe, szembeszáll a villámokkal és ne legyen kalitkában kitartott kanári madár. (Helyeslés és taps balfelől.) A klikk-szervezet volt az oka annak, hogy ki kellett menekülni hazánkból minden fejlődő nagy tehetségnek. (Mozgás jobbfelöl) ki kellett menekülni egy Munkácsy Mihálynak, egy Wagnernek, egy Lietzen-Mayernek. (Mozgás és felkiáltások jobbfelől. Nem az volt az oka!) Szinyei Merse Pál képeit, mikor bejött Magyarországra és benyújtotta műveit, visszautasították és kijelentették, hogy azok nevetséges dolgok. És mi történt? Az, hogy egy évtized múlva, vagy másfél évtized múlva azután, az mondott rá, mint nagy művészre, felköszöntőt, aki őt a klikk-szervezet erejével kizárta a versenyből és a műcsarnokból képeit visszautasította. A nemzeti sovinizmus nem zárja ki, hogy a nagy külföldi nagyságokat be ne mutassuk, akiktől tanulhatunk, kiktől az a művész is csak erős kvalitásokat sajátíthat el és a közönség műértelme, műszlése általuk nevelődik. Végül nyilatkozik Berzeviczy azon észrevétele ellen, hogy a művészek egy nagy része vele szemben tartózkodó álláspontot foglal el, azért, mert állítólag ő gyűlöli őket. De kérdi, ki gyűlöl, az, aki munkálkodik, vagy az, aki lármázik és nem tesz semmit. Nem az szeret igazán, aki csak simogatja a sebet, hanem a ki, ha gyökeresen kell gyógyítani, bele is vág, hogy kiirtsa azt a testből. (Helyeslés.) Nem vezeti gyűlölet a művészek iránt. Az egész csak mondvacsinált dolog. Kérdeznék meg azokat a művészeket egyenként, nemcsak azokat, akik vezetnek, akik terrorizálnak, hanem akik ellenállani e befolyásnak ma még nem tudnak. Hányan fogják egyenesen, őszintén azt mondani,sajnálom, de nem tehetek másként, én önt elismerem, becsülöm, munkáját tisztelem, de amint megmozdulok, megfojtanak, mert sem állami vételben nem részesülök, sem kiállításokon nem vehetek részt ott künn.« (Elég helyeslés a baloldalon.) Törekvése a béke, ezért küzdeni, de ha kell, szenvedni is fog. (Helyeslés.) Berzeviczy Albert személyes kérdésben kijelenti, hogy a Nemzeti Szalonnak legújabb művészi vállalkozását el nem ítélte, csupán azt bizonyította, hogy Hock ezen vállalkozása által az előbb hirdetett elveivel összeütközésbe került. WlassicS Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Már csak abból az okból is, hogy ezen budget-tárgyalás folyamán annyiszor vettem igénybe a 1. képviselőház nagybecsű figyelmét, csak igen röviden akarok nyilatkozni és tisztán csak a kötelességszerű nyilatkozatokat akarom megtenni. (Halljuk! Halljuk !) Hogy mit hozzon valaki a parlament elé és mit nem, az, nézetem szerint, mindenkinek egyéni felfogásától függ. (Úgy van jobbfelőli felfogásom szerint azonban minden kérdés, ami a nemzetnek közvéleményét foglalkoztatja, a parlament elé hozható (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és igen sokszor éppen a nyilvánosságnak ezen tisztító levegőjében tisztábban is látunk és az alap is határozottabb és szilárdabb lesz, amelyen ítéletünket megállapíthatjuk. (Úgy van a baloldalon.) Nekem, t. Ház, mégis az az egyéni impresszióm, és úgy látszik, hogy ez a Ház igen sok szónokának nézetével találkozik, hogy ami a tegnapi vitában úgy az egyik, mint a másik oldalról felhozatott: nem való a parlament elé. (Úgy van a jobboldalon.) És, bármennyire lüktet is a parlamentben egy alkotmányos országban a nemzet lelkiismerete, az nem mindig a nemzet igazi nagy erejének a jele, ha mi minden kérdést a parlament elé hurczolunk, (ügy van a jobboldalon.) mert a politikai közvéleményen kívül kell lenni más közvéleménynek is (Élénk helyeslés.) és annak a más közvéleménynek a parlamenten kívül is érvényesülni kell tudnia. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért nem tartom helyesnek és czélszerűnek, hogy minden kérdés erőnek erejével a parlament elé hozassák ! Pichler Győző: Ki-ki maga bírálja meg, hogy mit hoz ide! Nem lehet mindig kellemes dolgokat mondani. (Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter. Ezt mondtam én is, úgy kezdtem beszédemet, hogy ezt ki-ki maga bírálja meg és ez mindenkinek a saját felfogásától függ. De viszont, t. képviselő úr, mindenki elmondhatja egyéni impresszióját, egyéni kritikáját mással szemben. Berzeviczy Albert t. barátom úgy, mint Vészi József t. barátom is, hasonló szellemben nyilatkoztak; azt mondották, hogy a tegnapi vita folyamán úgy az egyik, mint a másik oldalról bizonyos kérdéseket nem volt egészen helyes a parlament elé hozni. T. Ház! Én tehát a vitának egy bizonyos részét egyáltalában nem fogom követni, attól egyenesen tartózkodni fogok. Egyet azonban erről a helyről el nem hallgathatok, mert azt hiszem, hogy ez nekem kötelességem, hogy ebből a mi házi perpatvarunkból kifolyólag ennek az országnak egyetlen egy fia sem illethető esetleg azzal a váddal, mintha a legmélyebb tisztelettel nem hajolna meg a franczi művészet nagy eredményei előtt. (Úgy van a jobboldalon.) a mely eredményekből mi magyarok is annyit tanultunk és a mely eredmények a világművészetnek igazán nagy kincses házát képezik. (Tetszés jobbfelől.) Ha csak egyet hozok fel, hogy a mi legnagyobb művészünk, Munkácsy Mihály is franczia milienben lett nagygyá, a világért sem szabad annak a félreértésnek fenmaradni, hogy ebben az országban mi feltétlenül meg ne hajolnánk a franczia művészet, a franczia ízlés nagy munkája és nagy eredményei előtt. (Tetszés.) Gondolom, ebben mindnyájan egyetértünk (Általános helyeslés.) és ezt erről a helyről, minden félreértés kikerülése végett, kötelességem volt kijelenteni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Én többé e kérdés ezen oldalával nem foglalkozom, hanem kötelességszerűleg megteszem azokat az észrevételeket, amelyek szorosan a művészi vita keretébe tartoznak és így foglalkozni fogok Pichler Győző t. képviselő úr első beszédében felhozottakkal, bár nem fogok mindenre kiterjeszkedni. A t. képviselő úr azt mondta, hogy az állam látszólag pártolja a művészetet. Hát én vagyok az, aki leginkább sajnálom, hogy nagyobb dotáczió nem áll rendelkezésemre, de mégis azt állítani, hogy az ország látszólag pártolja a művészetet, akkor, midőn a művészetért az utolsó decenniumban annyit teszünk, alig lehet. Amikor egy Szépművészeti Múzeumot igazán milliókért építünk, bevásárlásokra nagy költségeket szavazott meg a törvényhozás, ebben a helyzetben azt állítani, hogy csak látszólag pártoljuk a művészetet, nem lehet. De méltóztassék mérlegelni a paritást, az arányosságot, azt, amit egyébre, például tudományos irodalomra költünk és akkor én azt hiszem, hogy a művészet ebben a tekintetben nem panaszkodhatik, bár, ismétlem, én vagyok az, ki nagyon szeretném, hogy minél nagyobb művészeti dotáczióm volna. Ami pedig azt illeti, hogy az állam kevés képet vásárol, erre nézve én abban a nézetben vagyok, hogy én volnék a legszerencsésebb, ha többet vásárolhatnánk, de csak abból az okból, — ezt méltóztassék figyelembe venni — mert társadalmunk még nem eléggé műkedvelő, tehát a társadalmi tényezők pótlására kell még az államnak segítenie. De a t. képviselő urat figyelmeztetnem kell egyre. Meglehet, hogy rosszak az adataim, de én úgy tudom, hogy a párisi két szalonra, a Champs Elysée és a Champs de Mars részére 40.000 frankot ad a kormány képekre; nem mondom, hogy szobrokra, gobelinekre stb. Ehhez arányítva, nem lehet tehát azt mondani, hogy az a dotáczió, mely a mi költségvetésünkben van, csak az államnak látszólagos pártolása volna. (Helyeslés jobb- és balfelől.) Ezért, t. Ház, és itt kérem a t. Ház figyelmét, ítélje meg az én művészeti politikámat, hogy helyes-e az, vagy nem? Azt gondolom, hogy, aki ezen a helyen ül és nem törekednék azon, hogy a mai társadalomnál egy sokkal műsértőbb társadalom keletkezzék, nagyon elhibázná feladatának teljesítését. Sőt annak, ki e helyet foglalja el, minden erővel arra is kell törekednie, hogy megteremtse, amennyire lehet, a mai társadalomban a műérzéket. De a jövőre a társadalmat mindenesetre úgy készítse elő, hogy mibenje lehessen a művészeti életnek (Élénk tetszés.), mert sem állam, sem egyes mecénások nem fognak művészetet teremteni. (Tetszés.) Művészetet csak akkor lehet teremteni, ha a műszlés iránti érzék a társadalomban fölébresztetik, csak az ilyen társadalmak szoktak szülni nagy művészi géneket, igazi művészi tehetségeket. (Általános helyeslés.) Ezért én a mai társadalomnak, hogy úgy mondjam, elektrizálására nagyon szükségesnek tartom, hogy minden művészeti társulat törekedjék a vidéken minél több kiállítást rendezni, én pedig iparkodom a vidéken múzeumokat, művészeti egyleteket alapítani (Élénk tetszés és helyeslés.), képeket küldök az egyes múzeumokba, szóval egész működésemmel arra törekszem, hogy ezen országban eleven művészi közfelfogás és művészi köztudat keletkezzék. (Általános élénk helyeslés.) És, t. Ház, mint említettem, én a jövőre is dolgozom. (Halljuk! Halljuk!) Elkövetek mindent, hogy az iskolákban az irodalom, történelem stb. tanításánál a művészi szempontok domboríttassanak ki. (Élénk helyeslés.) Nem új tárgyat hoztam be, mint a budget egy mai tétele tárgyalása alkalmával szememre vetették, hogy ezzel is fokoztam a túlterhelést, midőn az iskolákba a művészettörténeti előadásokat behoztam. Ez nem kötelező. Nem ez az én politikám fő súlypontja, hanem az, hogy minden egyes tárgynál a művészi szempontok kidomboríttassanak, hogy már az ifjak lelkében megfogamzzék a művészet iránti érzék. (Általános helyeslés.) Én, t. Ház, ezért szemléltető képeket viszek be 17.000 népiskolába és hogyha a tisztelt képviselő úr mégis azt mondja, hogy mi félünk bizonyos történeti korokat lefesteni, ezzel szemben biztosítom a 1. képviselőházat, hogy bizony nem félünk (Élénk helyeslés.), mert minden, ami a magyar nemzet történetében nevezetes, ott fog függni az iskolák falain szemléltető képekben. (Általános helyeslés.) Nekem tehát ezt szememre nem lehet vetni (Úgy van jobbfelől.), valamint nem vetheti elődeimre sem, kiket itt megvédeni kötelességem, mert mi a történeti események iránt kellő érzékkel bírunk és iparkodunk az ifjúságban felkelteni azon érzést, nemcsak a művészet, hanem a hazafiság tekintetében is. (Általános helyeslés.) Persze a kormánynak, midőn a jövő társadalom előkészítésén munkál, ez oly tevékenysége, mely az iskolán megy keresztül és amelynek nem lehet azonnal eredményét is látni, mert ez is azon kormányzati tevékenységek közé tartozik, melyekről egyszer Szilágyi Dezső t. barátom így nyilatkozott: »A kormánynak olynemű tevékenységet is kell kifejtenie, mely nem rövid lejáratú sikerekre számít, amely minden irányban megérleli, előkészíti a sikert és kézrőlkézre adja azt a feladatot, melynek gyümölcseit csak idők múltán szabad várni, melynek teljességét az illető kormány és a parlament meg sem éri, amely azonban végeredményében a nemzet kincstárává, igazi erőgyarapodásává válik. (Tetszés jobbfelől.) Ha mi folyton és következetesen felkeltjük és ápoljuk a művészet iránti érzéket az iskolában, akkor ennek az országnak lesz műértő és lesz művásárló közönsége. (Általános helyeslés.). És akkor elismeréssel fognak majdan megemlékezni ezen korszaknak azon tevékenységéről, hogy az iskolában megkezdettük jó előre azt a munkát, amelylyel műértő társadalmat alkothatunk és szervezhetünk. (Helyeslés.) Arra nézve, amit a tisztelt képviselő úr a művészi oktatásra és nevelésre mondott, megjegyzem, hogy részletesen kifejtettem, miben vannak a hiányok, sőt tovább megyek: egyik budgetemben fel is volt már véve egy ilyen iskolára bizonyos összeg, amikor azt az iskolát boldogult Munkácsy Mihály állásával kapcsolatban akartam szervezni. Azután ennek a közvetlen oka megszűnt. Akkoriban a művészekkel tárgyaltam a kérdést, vitatkoztunk, hogy milyen legyen ez az iskola, és ha majd erről tiszta, megállapodott nézet fog leszűrődni, nem fogok késni a törvényhozás elé jönni javaslatommal. A t. képviselő úr azt mondta, hogy benne van a költségvetésemben a képzőművészeti tanács... Pichler Győző: Él-e az, vagy nem? Létezik-e az, vagy nem ? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hát kérem, hallgasson meg ... és hogy ha csak a budgetet nézi, úgy ennek következtében mondhatta azt is, hogy létezik. Nem is akarom a képviselő urat vádolni, mert ő neki nem kötelessége utána nézni, hogy még fungál-e egy intézmény. Teljesen igaz tehát, hogy a költségvetésben benne van. Pichler Győző: A tavalyiban is! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : A tavalyiban is ! Pichler Győző: Ugyanilyen összeggel! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ugyanilyen összeggel! A dolog magyarázata igen egyszerű. (Halljuk! Haljuk!) A régebben szervezett képző- 5