Magyar Nemzet, 1901. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1901-02-27 / 58. szám

1901. február 27. MAGYAR NEMZET­­ nek eszményeket kell kinyilatkoztatnia a lelkéből és azzal beragyogni és megmutatni a társadalom­nak a jövő képét. Az a művész legyen szabad szárnyon repülő sas, mely feltör a fellegekbe, szembeszáll a villámokkal és ne legyen kalitká­ban kitartott kanári madár. (Helyeslés és taps balfelől.) A klikk-szervezet volt az oka annak, hogy ki kellett menekülni hazánkból minden fejlődő nagy tehetségnek. (Mozgás jobbfelöl) ki kellett mene­külni egy Munkácsy Mihálynak, egy Wagnernek, egy Lietzen-Mayernek. (Mozgás és felkiáltások jobbfelől. Nem az volt az oka!) Szinyei Merse Pál képeit, mikor bejött Magyarországra és benyújtotta műveit, visszautasították és kijelentették, hogy azok nevetséges dolgok. És mi történt? Az, hogy egy évtized múlva, vagy másfél évtized múlva azután, az mondott rá, mint nagy művészre, fel­köszöntőt, a­ki őt a klikk-szervezet erejével ki­zárta a versenyből és a műcsarnokból képeit vissza­utasította. A nemzeti sovinizmus nem zárja ki, hogy a nagy külföldi nagyságokat be ne mutassuk, a­kik­től tanulhatunk, kiktől az a művész is csak erős kvalitásokat sajátíthat el és a közönség műértelme, műszlése általuk nevelődik. Végül nyilatkozik Berzeviczy azon észrevétele ellen, hogy a művészek egy nagy része vele szem­ben tartózkodó álláspontot foglal el, azért, mert állítólag ő gyűlöli őket. De kérdi, ki gyűlöl, az, a­ki munkálkodik, vagy az, a­ki lármázik és nem tesz semmit. Nem az szeret igazán, a­ki csak simo­gatja a sebet, hanem a ki, ha gyökeresen kell gyógyítani, bele is vág, hogy kiirtsa azt a testből. (Helyeslés.) Nem vezeti gyűlölet a művészek iránt. Az egész csak mondva­csinált dolog. Kérdeznék meg azokat a művészeket egyenként, nemcsak azokat, a­kik vezetnek, a­kik terrorizálnak, hanem a­kik ellenállani e befolyásnak ma még nem tudnak. Hányan fogják egyenesen, őszintén azt mondani,­­sajnálom, de nem tehetek másként, én önt elis­merem, becsülöm, munkáját tisztelem, de a­mint megmozdulok, megfojtanak, mert sem állami vétel­ben nem részesülök, sem kiállításokon nem vehetek részt ott künn.« (Elég helyeslés a baloldalon.) Törekvése a béke, ezért küzdeni, de ha kell, szenvedni is fog. (Helyeslés.) Berzeviczy Albert személyes kérdésben kije­lenti, hogy a Nemzeti Szalonnak legújabb művészi vállalkozását el nem ítélte, csupán azt bizonyí­totta, hogy Hock ezen vállalkozása által az előbb hirdetett elveivel összeütközésbe került. WlassicS Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Már csak abból az okból is, hogy ezen budget-tárgyalás folyamán annyiszor vettem igénybe a 1. képviselőház nagybecsű figyelmét, csak igen röviden akarok nyilatkozni és tisztán csak a kötelességszerű nyilatkozatokat akarom megtenni. (Halljuk! Halljuk !) Hogy mit hozzon valaki a parlament elé és mit nem, az, nézetem szerint, mindenkinek egyéni felfogásától függ. (Úgy van­ jobbfelőli felfogásom szerint azonban minden kérdés, a­mi a nemzetnek közvéleményét foglalkoztatja, a parlament elé hozható (Helyeslés a szélső­bal­oldalon.) és igen sokszor éppen a nyilvánosság­nak ezen tisztító levegőjében tisztábban is lá­tunk és az alap is határozottabb és szilárdabb lesz, a­melyen ítéletünket megállapíthatjuk. (Úgy van­ a baloldalon.) Nekem, t. Ház, mégis az az egyéni impresszióm, és úgy látszik, hogy ez a Ház igen sok szónokának nézetével találkozik, hogy a­mi a tegnapi vitában úgy az egyik, mint a másik oldalról felhozatott: nem való a parla­ment elé. (Úgy van­ a jobboldalon.) És, bár­mennyire lüktet is a parlamentben egy alkot­mányos országban a nemzet lelkiismerete, az nem mindig a nemzet igazi nagy erejének a jele, ha mi minden kérdést a parlament elé hurczolunk, (ügy van­ a jobboldalon.) mert a politikai közvéleményen kívül kell lenni más közvéleménynek is (Élénk helyeslés.) és annak a más közvéleménynek a parlamenten kívül is ér­vényesülni kell tudnia. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért nem tartom helyesnek és czélszerűnek, hogy minden kérdés erőnek erejével a parla­ment elé hozassák ! Pichler Győző: Ki-ki maga bírálja meg, hogy mit hoz ide! Nem lehet mindig kellemes dolgokat mondani. (Úgy van­ a bal- és szélső­baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter. Ezt mondtam én is, úgy kezdtem beszédemet, hogy ezt ki-ki maga bírálja meg és ez mindenkinek a saját felfogásától függ. De viszont, t. képviselő úr, mindenki elmondhatja egyéni impresszióját, egyéni kritikáját mással szemben. Berzeviczy Albert t. barátom úgy, mint Vészi József t. barátom is, hasonló szel­lemben nyilatkoztak; azt mondották, hogy a tegnapi vita folyamán úgy az egyik, mint a másik oldalról bizonyos kérdéseket nem volt egészen helyes a parlament elé hozni. T. Ház! Én tehát a vitának egy bizonyos részét egyálta­lában nem fogom követni, attól egyenesen tar­tózkodni fogok. Egyet azonban erről a helyről el nem hallgathatok, mert azt hiszem, hogy ez nekem kötelességem, hogy ebből a mi házi perpatvarunkból kifolyólag ennek az országnak egyetlen egy fia sem illethető esetleg azzal a váddal, mintha a legmélyebb tisztelettel nem hajolna meg a franczi művészet nagy eredményei előtt. (Úgy van­ a jobboldalon.) a mely ered­ményekből mi magyarok is annyit tanultunk és a mely eredmények a világművészetnek igazán nagy kincses házát képezik. (Tetszés jobbfelől.) Ha csak egyet hozok fel, hogy a mi legnagyobb művészünk, Munkácsy Mihály is franczia milien­­ben lett nagygyá, a világért sem szabad annak a félreértésnek fenmaradni, hogy ebben az or­szágban mi feltétlenül meg ne hajolnánk a franczia művészet, a franczia ízlés nagy mun­kája és nagy eredményei előtt. (Tetszés.) Gondo­lom, ebben mindnyájan egyetértünk (Általános helyeslés.) és ezt erről a helyről, minden félre­értés kikerülése végett, kötelességem volt ki­jelenteni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Én többé e kérdés ezen oldalával nem foglal­kozom, hanem kötelességszerűl­eg megteszem azokat az észrevételeket, a­melyek szorosan a művészi vita keretébe tartoznak és így foglal­kozni fogok Pichler Győző t. képviselő úr első beszédében felhozottakkal, bár nem fogok min­denre kiterjeszkedni. A t. képviselő úr azt mondta, hogy az állam látszólag pártolja a művészetet. Hát én vagyok az, a­ki leginkább sajnálom, hogy na­gyobb dotáczió nem áll rendelkezésemre, de mégis azt állítani, hogy az ország látszólag pártolja a művészetet, akkor, midőn a művé­szetért az utolsó dec­enniumban annyit teszünk, alig lehet. A­mikor egy Szépművészeti Múzeu­mot igazán milliókért építünk, bevásárlásokra nagy költségeket szavazott meg a törvényhozás, ebben a helyzetben azt állítani, hogy csak lát­szólag pártoljuk a művészetet, nem lehet. De méltóztassék mérlegelni a paritást, az arányos­ságot, azt, a­mit egyébre, például tudományos irodalomra költünk és akkor én azt hiszem, hogy a művészet ebben a tekintetben nem pa­­naszkodhatik, bár, ismétlem, én vagyok az, ki nagyon szeretném, hogy minél nagyobb művé­szeti dotáczióm volna. A­mi pedig azt illeti, hogy az állam kevés képet vásárol, erre nézve én abban a nézetben vagyok, hogy én volnék a legszerencsésebb, ha többet vásárolhatnánk, de csak abból az okból, — ezt méltóztassék figye­lembe venni — mert társadalmunk még nem eléggé műkedvelő, tehát a társadalmi tényezők pótlására kell még az államnak segítenie. De a t. képviselő urat figyelmeztetnem kell egyre. Meglehet, hogy rosszak az adataim, de én úgy tudom, hogy a párisi két szalonra, a Champs Elysée és a Champs de Mars részére 40.000 frankot ad a kormány képekre; nem mondom, hogy szobrokra, gobelinekre stb. Ehhez arányítva, nem lehet tehát azt mondani, hogy az a dotáczió, mely a mi költségvetésünkben van, csak az államnak látszólagos pártolása volna. (Helyeslés jobb- és balfelől.) Ezért, t. Ház, és itt kérem a t. Ház figyel­mét, ítélje meg az én művészeti politikámat, hogy helyes-e az, vagy nem? Azt gondolom, hogy, a­ki ezen a helyen ül és nem törekednék azon, hogy a mai társadalomnál egy sokkal műs­­értőbb társadalom keletkezzék, nagyon elhibázná feladatának teljesítését. Sőt annak, ki e helyet foglalja el, minden erővel arra is kell törekednie, hogy megteremtse, a­mennyire lehet, a mai tár­sadalomban a műérzéket. De a jövőre a társa­dalmat mindenesetre úgy készítse elő, hogy mib­enje lehessen a művészeti életnek (Élénk tetszés.), mert sem állam, sem egyes mec­énások nem fognak művészetet teremteni. (Tetszés.) Művészetet csak akkor lehet teremteni, ha a műszlés iránti érzék a társadalomban fölébresz­­tetik, csak az ilyen társadalmak szoktak szülni nagy művészi gén­eket, igazi művészi tehetsége­ket. (Általános helyeslés.) Ezért én a mai tár­sadalomnak, hogy úgy mondjam, elektrizálására nagyon szükségesnek tartom, hogy minden mű­vészeti társulat törekedjék a vidéken minél több kiállítást rendezni, én pedig iparkodom a vidé­ken múzeumokat, művészeti egyleteket alapítani (Élénk tetszés és helyeslés.), képeket küldök az egyes múzeumokba, szóval egész működésemmel arra törekszem, hogy ezen országban eleven mű­vészi közfelfogás és művészi köztudat keletkez­zék. (Általános élénk helyeslés.) És, t. Ház, mint említettem, én a jövőre is dolgozom. (Halljuk! Halljuk!) Elkövetek min­dent, hogy az iskolákban az irodalom, történe­lem stb. tanításánál a művészi szempontok dom­­boríttassanak ki. (Élénk helyeslés.) Nem új tárgyat hoztam be, mint a budget egy mai té­tele tárgyalása alkalmával szememre vetették, hogy ezzel is fokoztam a túlterhelést, midőn az iskolákba a művészettörténeti előadásokat behoz­tam. Ez nem kötelező. Nem ez az én politikám fő­ súlypontja, hanem az, hogy minden egyes tárgynál a művészi szempontok kidomboríttas­­sanak, hogy már az ifjak lelkében megfogamz­­zék a­ művészet iránti érzék. (Általános helyes­lés.) Én, t. Ház, ezért szemléltető képeket vi­szek be 17.000 népiskolába és hogyha a tisztelt képviselő úr mégis azt mondja, hogy mi félünk bizonyos történeti korokat lefesteni, ezzel szem­ben biztosítom a 1. képviselőházat, hogy bizony nem félünk (Élénk helyeslés.), mert minden, a­mi a magyar nemzet történetében nevezetes, ott fog­ függni az iskolák falain szemléltető képekben. (Általános helyeslés.) Nekem tehát ezt szememre nem lehet vetni (Úgy van­ jobbfelől.), valamint nem vetheti elő­deimre sem, kiket itt megvédeni kötelességem, mert mi a történeti események iránt kellő ér­zékkel bírunk és iparkodunk az ifjúságban fel­kelteni azon érzést, nemcsak a művészet, ha­nem a hazafiság tekintetében is. (Általános he­lyeslés.) Persze a kormánynak, midőn a jövő társadalom előkészítésén munkál, ez oly tevé­kenysége, mely az iskolán megy keresztül és a­melynek nem lehet azonnal eredményét is látni, mert ez is azon kormányzati tevékenységek közé tartozik, melyekről egyszer Szilágyi Dezső t. barátom így nyilatkozott: »A kormánynak oly­­nemű tevékenységet is kell kifejtenie, mely nem rövid lejáratú sikerekre számít, a­mely minden irányban megérleli, előkészíti a sikert és kézről­­kézre adja azt a feladatot, melynek gyümölcseit csak idők múltán szabad várni, melynek teljes­ségét az illető kormány és a parlament meg sem éri, a­mely azonban végeredményében a nemzet kincstárává, igazi erőgyarapodásává válik. (Tet­szés jobbfelől.) Ha mi folyton és következetesen felkeltjük és ápoljuk a művészet iránti érzéket az iskolában, akkor ennek az országnak lesz műértő és lesz művásárló közönsége. (Általános helyeslés.). És akkor elismeréssel fognak majdan megemlékezni ezen korszaknak azon tevékenységé­ről, hogy az iskolában megkezdettük jó előre azt a munkát, a­melylyel műértő társadalmat alkothatunk és szervezhetünk. (Helyeslés.) Arra nézve, a­mit a tisztelt képviselő úr a művészi oktatásra és nevelésre mondott, meg­jegyzem, hogy részletesen kifejtettem, miben vannak a hiányok, sőt tovább megyek: egyik budgetemben fel is volt már véve egy ilyen iskolára bizonyos összeg, a­mikor azt az isko­lát boldogult Munkácsy Mihály állásával kap­csolatban akartam szervezni. Azután ennek a közvetlen oka megszűnt. Akkoriban a művészek­kel tárgyaltam a kérdést, vitatkoztunk, hogy milyen legyen ez az iskola, és ha majd err­ől tiszta, megállapodott nézet fog leszűrődni, nem fogok késni a törvényhozás elé jönni javasla­tommal. A t. képviselő úr azt mondta, hogy benne van a költségvetésemben a képzőművészeti tanács... Pichler Győző: Él-e az, vagy nem? Léte­zik-e az, vagy nem ? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hát kérem, hallgasson meg ... és hogy ha csak a budgetet nézi, úgy ennek kö­vetkeztében mondhatta azt is, hogy létezik. Nem is akarom a képviselő urat vádolni, mert ő neki nem kötelessége utána nézni, hogy még fungál-e egy intézmény. Teljesen igaz tehát, hogy a költségvetésben benne van. Pichler Győző: A tavalyiban is! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : A tavalyiban is ! Pichler Győző: Ugyanilyen összeggel! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ugyanilyen összeggel! A dolog magyarázata igen egyszerű. (Halljuk! Haljuk!) A régebben szervezett képző- 5

Next