Magyar Nemzet, 1901. május (20. évfolyam, 114-139. szám)
1901-05-12 / 123. szám
bélyegeknek külső alakjára is. Ennek igazolására bejelenthetem a t. képviselőháznak s közölhetem a t. képviselő úrral, hogy éppen most van revízió alatt ez a kérdés s hogy egészen új bélyegjegyek kiadása fog bekövetkezni, amely bélyegjegyeknek esztétikai szempontból való megbírálására is a legkompetensebb szakértők hivattak meg s azoknak a véleménye kéretett ki. Buzáth Ferencz: Olcsóbb lesz-e? — ez a kérdés! (Derültség.) Lukács László pénzügyminiszter: Ami a másodfokú bélyegilleték lerovására szolgáló jegyeket illeti, itt azt kifogásolja a t. képviselő úr, hogy nincs forgalomban a bélyegeknek elegendő klasszisa, osztálya, hogy nem áll rendelkezésre minden egyes összegnek megfelelő bélyegjegy egy darabban. Hát én elismerem, hogy kis alkalmatlansággal jár a felekre nézve, hogy több darabból kell a bélyegeket összeállítaniuk a végett, hogy bizonyos összeg kihozható legyen, de méltóztassanak tekintettel lenni arra is, hogy ha nagyon megszaporítjuk a bélyegek fokozatait, akkor a közegeknél a kezelés rendkívül komplikáltatik, megnehezíttetik s egyedül ennek tulajdonítható az, hogy nincsen forgalomban minden egyes számnak megfelelő bélyeg. Nem zárkózhatom el azonban az elől, hogy, midőn az új bélyegek ki fognak adatni, e tekintetben ez a kívánalom a lehetőség határai között teljesítessék. (Általános helyeslés.) Ami azt illeti, hogy hanyagságnak és be nem váltott ígéretnek méltóztatott jelezni azt, hogy már hivatali elődöm és én is megígértük az új bélyegtörvény benyújtását, vagy a bélyegilletékre nézve fennálló szabályok összegyűjtését, erre nézve válaszom az, hogy ezt a vádat csak bizonyos korlátok között fogadhatom el, amennyiben soha sem ígértem, hogy minden előfeltétel nélkül fogjuk megalkotni az új bélyegtörvényt. Én mindig azt mondottam, hogy meg fogjuk alkotni a bélyegtörvényt akkor, amikor annak előfeltételei bekövetkeztek. Mivel pedig nagyon jól méltóztatik tudni, hogy most van munkában a polgári perrendtartás, az új polgári törvénykönyv s valószínűleg új csődtörvény is fog a képviselőház elé kerülni, azt hiszem, de méltóztatik látni, hogy ezeket megelőzőleg új bélyegtörvényt megalkotni teljesen ez eltévesztett munka volna, mert az csak igen rövid ideig állhatna fenn. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ami a fennálló szabályok összegyűjtését illeti, e tekintetben a 1. képviselőház tudomására hozhatom, hogy ez ugyan munkában van és az erre vonatkozó munkálat, azt hiszem, rövid idő alatt meg is fog jelenni, de nem sokat fogunk ezzel elérni, mert akkor, amikor ez a közönség körében el lesz terjedve, valószínűleg kénytelenek leszünk az új bélyegtörvénynyel előállani. Azt hiszem, ezekkel sikerült beigazolnom, hogy igen. képviselőtársamnak súlyos vádjai nem egészen alaposak.Úgy van! Helyeslés a jobboldalon.) Azért kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) A Ház elfogadta a törvényjavaslatot. A főrendek névjegyzéke. A Ház ezután Beliska Béni előadása alapján elfogadta a főrendiházban örökös tagsági jogot nyert családok névjegyzékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot. Jelentések. A Ház tudomásul vette a zárszámadási bizottság jelentéseit az 1899. évi zárszámadásról, valamint a számvizsgáló bizottság jelentését a képviselőház pénztárának az 1900. év első felére vonatkozó számadásáról. A jelentéseket Benke Gyula és Frideczky Timóth terjesztették elő. A Turul. Visontai Soma: Utal arra, hogy a napokban czikkek jelentek meg a lapokban a Turul szegedi czipőgyár ellen, melyek árnyat vetnek a kormány iparpártolási politikájára is. A gyár nem magyar gyártmányt hozott forgalomba, hanem mödlingit, daczára annak, hogy állami szubvenciót húz. A kisiparosok ipartestületei élénken tiltakoztak annak idején a gyár felállítása ellen, de hasztalanul. A miniszter leiratában kijelentette, hogy az ily gyárak felállítása éppen a kisiparosok érdekében történik, mert ezek úgyis előbb-utóbb a gyárak áldozatai lesznek. A miniszter kötelessége őrködni a felett, hogy a magyar szubvenció a magyar ipar fejlesztésére használtassák fel. Márpedig meg van állapítva, hogy a Turul Ausztriából kapott a gyár igazgatójától, Frankl Sándortól czipő-küldeményeket, amelyekre a Turul, vagy legalább is ahhoz hasonló madárjegy van rányomva. A gyár pedig szerződésileg kötelezte magát, hogy csakis magyar gyártmányt fog elárusítani, tehát külföldit nem adhat el. Itt tehát visszaélés történt. A magyar iparosok érdekében a törvényhozás előtt szólt s a következő interpellácziót terjeszti elő : 1. Van-e tudomása a t. miniszter úrnak arról, hogy az állami támogatás mellett létrejött, nagyobb évi szubvencióban és az egyéb törvényes kedvezményekben részesülő temesvári »Turul« czipőgyár, melynek az volna hivatása, hogy magyar munkások foglalkoztatásával, magyar termékek feldolgozásával honi iparczikkeket gyártson, a magyar gyár cége és a »Turul« nemzeti történelmi czimer védjegye mellett osztrák gyártmányt hoz forgalomba, ezzel árasztja el magyarországi elárusító helyeit és gyári raktárait és így állami támogatás mellett csinál versenyt osztrák iparczikkekkel a különben is súlyos és mostoha anyagi helyzetben vergődő és életfentartásáért nehéz küzdelmeket vivő magyar kisiparosnak ? 2. Tudja-e a miniszter úr, hogy a temesvári »Turul« czipőgyárnak szegedi elárusitóhelyére legutóbb is hét láda, 1887 kilogramm súlyú czipőáru érkezett, mely küldeményről — tisztán véletlenségből, mivel a czimzetteket nem találták és a Szegedi Bőripar Szövetkezet éberségéből — kitűnt, hogy Frank Albert mödlingi czipőgyárából érkezett, aki a temesvári »Turul« czipőgyár alapítója és az állami kedvezmények élvezője , hogy a ládák Mödlingben gyártott czipőket tartalmaznak és hogy a czipők a »Turul« védjegygyel, vagy ehhez hasonló madárjegygyel vannak ellátva ? 3. Tudja-e a miniszter úr, hogy a hírlapokban egy állítólag a t. miniszter úr és a mödlingi czipőgyár tulajdonosa, Frank Albert úr, mint a temesvári gyár alapítója közt létrejött szerződés szövege tétetett közzé, melyben többek közt az is foglaltatik, mintha a t. miniszter úr megengedte volna, hogy a temesvári Turul gyár összes magyarországi elárusító helyein hosszabb időn át egészen jövő esztendő elejéig és pedig a magyar Turul gyár cégtábláit külsőleg feltüntető üzletekben az egész országban tisztán osztrák gyártmányt árusíthat? 4. A valónak megfelel-e ezen publikáczió és ha igen, mivel indokolja a t. miniszter úr ezen intézkedését, amennyiben a temesvári Turul gyár részéről a közönség megtévesztésének czéljából és a magyar kisiparosság súlyos megkárosításával visszaélés történt, hajlandó-e ezt kellőleg megtorolni és hasonló visszaéléseket a jövőre nézve lehetetlenné tenni ? 5. Hajlandó-e a t. miniszter úr az iránt megnyugtatást adni, hogy kellő eszközökkel rendelke-zik, melyekkel a temesvári czipőgyárak egész gyári üzemének az általa áruba bocsátott czikkek eredetére nézve mindenkor kellő ellenőrzés alá helyezheti és az osztrák gyártmányoknak becsempészését megakadályozhatja? és hajlandó-e megjelölni, hogy mik ezek az eszközök?. 6. Végre hajlandó-e a t. miniszter úr a gyáripar versenyétől súlyosan érintett kisiparosoknak kellő oltalmat és védelmet nyújtani és az anyagi helyzetük javítására szolgáló állami segítő eszközöket megteremteni? Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter : T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy kötelességet teljesítek, midőn az interpelláczióra azonnal válaszolok (Halljuk! Halljuk!), mert tagadhatatlan, hogy a közvéleményben nagy feltűnést keltett ez az eset, s hogy másfelől engem is vád alá helyezett, amint azt az igent, képviselő úr egészen nyíltan és határozottan ki is fejezte. Köszönettel is tartozom neki ezért, mert legjobb nyíltan és határozottan beszélni. (Általános helyeslés.) Nem kívánok általánosságban a kérdéssel hosszasabban foglalkozni, tehát azon rendelettel sem, amelyet a t. képviselő úr idézett. Azonban két pontot kötelességem kiemelni. Először a kiindulási pontot, amelyből ennél az akcziónál kiindultam. S ez nem teória, hanem tény. Speczialiter ebben az esetben és a czipőipar kérdésében az a tény, hogy az 1895—1899-ig lefolyt öt évi átlagot felvéve s a kivitelt levonva, összesen kerek számban beszélve, évenként 17 millió korona értékű czipőárut hozunk be kívülről. Ezt a kézműipar jelenlegi helyzete mellett minden akció nélkül meg nem lehetett akadályozni. A kisiparos helyzetét rajzolhatjuk a legsötétebben és akkor sem fogunk valami nagyon túlzásba menni, de részben talán ezen helyzet következménye az, hogy a kisipar ilyen nagyobb eladások tekintetében egyáltalában nem versenyképes és így a közönség szükségleteinek kielégítéséről valami módon gondoskodni kell. És amidőn láttam, hogy kívülről állandóan ily nagy mennyiségű czipőküldemények jöttek be, akkor e kérdésben egy konkrét tényre voltam figyelemmel és ez az, hogy maga a mödlingi gyár 27 fiókkal dolgozott teljes joggal Magyarországon. (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Ezt a közös vámterületnek köszönhetjük! Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter. Nemcsak a vámterület közösségénél fogva, de még hogyha önálló vámterület lennénk is, amint méltóztatnak tudni, minden nemzetközi szerződésben — akár a német, akár a japán, vagy akármely más állammal kötjük azt meg — a szabad forgalom, illetőleg a szerződési viszonyban levő állam iparosai, kereskedői üzleti érdekeinek egyenlő feltételek mellett való szabad fejlesztése és szabad fentartása az illető területeken kölcsönösen megengedtetik. (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) Ha tehát ez így áll, akkor egy oly állandó tényezővel van dolgunk, amelyen nem változtat sem az önálló, sem a közös vámterület (Élénk ellenmondások a balos szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!), amelylyel nemcsak számolni kell, de amelyhez egyúttal alkalmaznunk kell intézkedéseinket, ha egyáltalában akarjuk, hogy a belfogyasztás kielégítését nagyobb mértékben bízzuk a beltermelésre minden téren, a mi törekvésünk is. Amikor tehát ezen konkrét esetben láttam, hogy ugyanaz a gyár 27 fióktelepén az ország jelentékeny városainak fogyasztási szükségletét meglehetősen ellátja, közel volt az a gondolat, hogy, ha már így történik, sokkal jobb s az ország érdekében van, hogy hazai gyár lássa el e szükségletet és amidőn ugyane gyáros vállalkozott arra, hogy Magyarországon czipőgyárat állít fel a legtökéletesebb felszereléssel s a legnagyobb erővel: én, azt hiszem, kötelességet mulasztottam volna, hogyha ez alkalmat elszalasztom és az erre vonatkozó ajánlat iránt a tárgyalásokat meg nem ejtem. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Most már kérdem, hogyha így van a dolog, várjon tulajdonképpen a kisiparosoknak — és itt speczializer a czipészeket és csizmadiákat értem — a helyzete rosszabbá változik-e vagy sem? Polónyi Géza : A szubvenczió erejéig rosszabbá változik. (Úgy van a szélső baloldalon.) Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter. Azáltal, hogy a mödhingi czipőgyár versenyzett velük ezen czikkével, azt hiszem, hogy azok éppen úgy befolyásolva voltak a verseny által s az eladásban épp úgy nem voltak képesek konkurrálni azzal, mint hogyha hazai gyár tette volna meg ugyanezt. Már most a kérdés az, hogy magukra az iparosokra mily hatással volt e gyár felállítása? Erre egy ténynyel felelek és ez az, hogy e gyárban leginkább temesvári és vidéki czipészek és czipészsegédek keresnek és nyernek alkalmazást. Márpedig aki ismeri a jelenlegi helyzetet, az tudja azt is, hogy nincs hivatali előszoba, nincs semmiféle alkalmazás, magán, társadalmi és állami vagy hatósági helyen, ahol az iparosok ne keresnének özönével még szolgai állást is. (Igaz! ügy van!) Ezzel a helyzettel szemben, a midőn igényeikkel ennyire leszállnak az iparosok százával és ezrével és amidőn egy gyári munkásnak a helyzete sokkal biztosabb, függetlenebb és méltóbb exisztenciát biztosít az illetőnek, én ezt határozottan merem állítani, hogy nem áll Visontai Soma t. képviselő úr azon állítása, hogy nálunk, ha iparosból gyári munkás lesz, az eo ipso lesülyed és hogy rabszolgaságba sülyed le, ha abba a társaságba kerül; — ezt határozottan kétségbe vonom, mert először is nálunk a gyári munkás függetlenséget élvez és politikai jogainak, a mennyiben a követelményeknek megfelel, teljes birtokában van. (Úgy van jobbfelől.) Higyye meg a t. képviselő úr, hogy, ha körülnéz az országban, igazat fog nekem adni, hogy több gyári munkás juthat politikai jogokhoz, mint kézműves és több kézműves veszti el a politikai jogokat, mint ahány gyári munkás. Az az átalakulás, mely ezekre az elemekre nézve a gyárnál való keresetet biztosítja, egyúttal azoknak társadalmi önállására és politikai jogaiknak biztosítására is jobb eszköz, mintha veszni hagyjuk őket minden akció nélkül. Az akció tekintetében pedig sok választásunk nincsen. E tekintetben a versenyképességet a nagy fogyasztás számára, a tömeges termelésre nézve, csak a gyár képes biztosítani. Kétségtelenül az egyéni ízlés, a mérték szerinti dolgozás, a művészi kivitel tekintetében a kézműiparnak nagy hivatása van és lesz mindig. Erre képesíteni szok r 4 MAGYAR NESSZKK 1901. május 12.