Magyar Nemzet, 1901. május (20. évfolyam, 114-139. szám)

1901-05-12 / 123. szám

bélyegeknek külső alakjára is. Ennek igazolá­sára bejelenthetem a t. képviselőháznak s közöl­hetem a t. képviselő úrral, hogy éppen most van revízió alatt ez a kérdés s hogy egészen új bélyegjegyek kiadása fog bekövetkezni, a­mely bélyegjegyeknek esztétikai szempontból való megbírálására is a legkompetensebb szakértők hivattak meg s azoknak a véleménye kéretett ki. Buzáth Ferencz: Olcsóbb lesz-e? — ez a kérdés! (Derültség.) Lukács László pénzügyminiszter: A­mi a másodfokú bélyegilleték lerovására szolgáló je­gyeket illeti, itt azt kifogásolja a t. képviselő úr, hogy nincs forgalomban a bélyegeknek ele­gendő klasszisa, osztálya, hogy nem áll rendel­kezésre minden egyes összegnek megfelelő bélyeg­jegy egy darabban. Hát én elismerem, hogy kis alkalmatlansággal jár a felekre nézve, hogy több darabból kell a bélyegeket összeállítaniuk a végett, hogy bizonyos összeg kihozható legyen, de méltóztassanak tekintettel lenni arra is, hogy ha nagyon megszaporítjuk a bélyegek fokozatait, akkor a közegeknél a kezelés rendkívül kompli­­káltatik, megnehezíttetik s egyedül ennek tulaj­donítható az, hogy nincsen forgalomban minden egyes számnak megfelelő bélyeg. Nem zárkóz­­hatom el azonban az elől, hogy, midőn az új bélyegek ki fognak adatni, e tekintetben ez a kívánalom a lehetőség határai között teljesí­tessék. (Általános helyeslés.) A­mi azt illeti, hogy hanyagságnak és be nem váltott ígéretnek méltóztatott jelezni azt, hogy már hivatali elődöm és én is megígértük az új bélyegtörvény benyújtását, vagy a bélyeg­illetékre nézve fennálló szabályok összegyűjtését, erre nézve válaszom az, hogy ezt a vádat csak bizonyos korlátok között fogadhatom el, a­mennyiben soha sem ígértem, hogy minden elő­feltétel nélkül fogjuk megalkotni az új bélyeg­törvényt. Én mindig azt mondottam, hogy meg fogjuk alkotni a bélyegtörvényt akkor, a­mikor annak előfeltételei bekövetkeztek. Mivel pedig nagyon jól méltóztatik tudni, hogy most van munkában a polgári perrendtartás, az új pol­gári törvénykönyv s valószínűleg új csődtörvény is fog a képviselőház elé kerülni, azt hiszem, de méltóztatik látni, hogy ezeket megelőzőleg új bélyegtörvényt megalkotni teljesen ez eltévesztett munka volna, mert az csak igen rövid ideig állhatna fenn. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A­mi a fennálló szabályok összegyűjtését illeti, e tekintetben a 1. képviselőház tudomá­sára hozhatom, hogy ez ugyan munkában van és az erre vonatkozó munkálat, azt hiszem, rö­vid idő alatt meg is fog jelenni, de nem sokat fogunk ezzel elérni, mert akkor, a­mikor ez a közönség körében el lesz terjedve, valószínűleg kénytelenek leszünk az új bélyegtörvénynyel elő­­állani. Azt hiszem, ezekkel sikerült beigazolnom, hogy igen­­. képviselőtársamnak súlyos vádjai nem egészen alaposak.­­Úgy van! Helyeslés a jobboldalon.) Azért kérem a t. Házat, m­éltóz­­tassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) A Ház elfogadta a törvényjavaslatot. A főrendek névjegyzéke. A Ház ezután Beli­ska Béni előadása alapján elfogadta a főrendiházban örökös tagsági jogot nyert családok névjegyzékének törvénybe iktatásá­ról szóló törvényjavaslatot. Jelentések. A Ház tudomásul vette a zárszámadási bizott­ság jelentéseit az 1899. évi zárszámadásról, vala­mint a számvizsgáló bizottság jelentését a kép­viselőház pénztárának az 1900. év első felére vo­natkozó számadásáról. A jelentéseket Benke Gyula és Frideczky Timóth terjesztették elő. A Turul. Visontai Soma: Utal arra, hogy a napokban czikkek jelentek meg a lapokban a Turul szegedi czipőgyár ellen, melyek árnyat vetnek a kormány iparpártolási politikájára is. A gyár nem magyar gyártmányt hozott forgalomba, hanem mödlingit, daczára annak, hogy állami szubvenc­iót húz. A kisiparosok ipar­testületei élénken tiltakoztak annak idején a gyár felállítása ellen, de hasztalanul. A miniszter leiratában kijelentette, hogy az ily gyá­rak felállítása éppen a kisiparosok érdekében tör­ténik, mert ezek úgyis előbb-utóbb a gyárak áldo­zatai lesznek. A miniszter kötelessége őrködni a felett, hogy a magyar szubvenc­ió a ma­gyar ipar fejlesztésére használtassák fel. Már­pedig meg van állapítva, hogy a Turul Ausztriából kapott a gyár igazgatójától, Frankl Sándortól czipő-küldeményeket, a­melyekre a Tu­rul, vagy legalább is ahhoz hasonló madárjegy van rányomva. A gyár pedig szerződésileg köte­lezte magát, hogy csakis magyar gyártmányt fog elárusítani,­­ tehát külföldit nem adhat el. Itt tehát visszaélés történt. A magyar iparosok érde­kében a törvényhozás előtt szólt s a követ­kező interpellácziót terjeszti elő : 1. Van-e tudomása a t. miniszter úrnak arról, hogy az állami támogatás mellett létrejött, nagyobb évi szubvenc­ióban és az egyéb törvényes kedvez­ményekben részesülő temesvári »Turul« czipőgyár, melynek az volna hivatása, hogy magyar munká­sok foglalkoztatásával, magyar termékek feldolgo­zásával honi iparczikkeket gyártson, a magyar gyár c­ége és a »Turul« nemzeti történelmi czi­­mer védjegye mellett osztrák gyártmányt hoz for­galomba, ezzel árasztja el magyarországi elárusító helyeit és gyári raktárait és így állami támogatás mellett csinál versenyt osztrák iparczikkekkel a különben is súlyos és mostoha anyagi helyzetben vergődő és életfentartásáért nehéz küzdelmeket vivő magyar kisiparosnak ? 2. Tudja-e a miniszter úr, hogy a temesvári »Turul« czipőgyárnak szegedi elárusitóhelyére leg­utóbb is hét láda, 1887 kilogramm súlyú czipőáru érkezett, mely küldeményről — tisztán véletlen­­ségből, mivel a czimzetteket nem találták és a Szegedi Bőripar­ Szövetkezet éberségéből — kitűnt, hogy Frank Albert mödlingi czipőgyárából érke­zett, a­ki a temesvári »Turul« czipőgyár­ alapítója és az állami kedvezmények élvező­je , hogy a ládák Mödlingben gyártott czipőket tartalmaznak és hogy a czipők a »Turul« védjegygyel, vagy ehhez ha­sonló madárjegygyel vannak ellátva ? 3. Tudja-e a miniszter úr, hogy a hírlapokban egy állítólag a t. miniszter úr és a mödlingi czipő­­gyár tulajdonosa, Frank Albert úr, mint a temes­vári gyár alapítója közt létrejött szerződés szövege tétetett közzé, melyben többek közt az is foglal­tatik, mintha a t. miniszter úr megengedte volna, hogy a temesvári Turul gyár összes magyarországi elárusító helyein hosszabb időn át egészen jövő esztendő elejéig és pedig a magyar Turul gyár c­égtábláit külsőleg feltüntető üzletekben az egész országban tisztán osztrák gyártmányt árusíthat? 4. A valónak megfelel-e ezen publikáczió és ha igen, mivel indokolja a t. miniszter úr ezen intéz­kedését, a­mennyiben a temesvári Turul gyár ré­széről a közönség megtévesztésének czéljából és a magyar kisiparosság súlyos megkárosításával vissza­élés történt, hajlandó-e ezt kellőleg megtorolni és hasonló visszaéléseket a jövőre nézve lehetetlenné tenni ? 5. Hajlandó-e a t. miniszter úr az iránt meg­nyugtatást adni, hogy kellő eszközökkel rendelke-­­zik, melyekkel a temesvári czipőgyárak egész gyári üzemének az általa áruba bocsátott czikkek ere­detére nézve mindenkor kellő ellenőrzés alá he­lyezheti és az osztrák gyártmányoknak becsempé­szését megakadályozhatja? és hajlandó-e megjelölni, hogy mik ezek az eszközök?. 6. Végre hajlandó-e a t. miniszter úr a gyár­ipar versenyétől súlyosan érintett kisiparosoknak kellő oltalmat és védelmet nyújtani és az anyagi helyzetük javítására szolgáló állami segítő eszkö­zöket megteremteni? Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter : T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy kötelességet teljesítek, midőn az interpelláczióra azonnal válaszolok (Halljuk! Halljuk!), mert tagadhatatlan, hogy a közvéleményben nagy feltűnést keltett ez az eset, s hogy másfelől engem is vád alá helyezett, a­mint azt az igen­t, képviselő úr egészen nyíltan és határozottan ki is fejezte. Köszönettel is tartozom neki ezért, mert legjobb nyíltan és határozottan beszélni. (Általános helyeslés.)­ Nem kívánok általánosságban a kérdéssel hosszasabban foglalkozni, tehát azon rendelettel sem, a­melyet a t. képviselő úr idézett. Azon­ban két pontot kötelességem kiemelni. Először a kiindulási pontot, a­melyből ennél az akczió­­nál kiindultam. S ez nem teória, hanem tény. Speczialiter ebben az esetben és a czipőipar kérdésében az a tény, hogy az 1895—1899-ig lefolyt öt évi átlagot felvéve s a kivitelt le­vonva, összesen kerek számban beszélve, évenként 17 millió korona értékű czipőárut hozunk be kívülről. Ezt a kézműipar jelenlegi helyzete mellett minden akc­ió nélkül meg nem lehetett akadályozni. A kisiparos helyzetét rajzolhatjuk a leg­sötétebben és akkor sem fogunk valami nagyon túlzásba menni, de részben talán ezen helyzet következménye az, hogy a kisipar ilyen nagyobb eladások tekintetében egyáltalában nem verseny­­képes és így a közönség szükségleteinek kielégí­téséről valami módon gondoskodni kell. És a­midőn láttam, hogy kívülről állandóan ily nagy mennyiségű czipőküldemények jöttek be, akkor e kérdésben egy konkrét tényre voltam figye­lemmel és ez az, hogy maga a mödlingi gyár 27 fiókkal dolgozott teljes joggal Magyarorszá­gon. (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Ezt a közös vámterületnek köszönhetjük! Hegedűs Sándor kereskedelemügyi minisz­ter. Nemcsak a vámterület közösségénél fogva, de még hogyha önálló vámterület lennénk is, a­mint méltóztatnak tudni, minden nemzetközi szerződésben — akár a német, akár a japán, vagy akármely más állammal kötjük azt meg — a szabad forgalom, illetőleg a szerződési vi­szonyban levő állam iparosai, kereskedői üzleti érdekeinek egyenlő feltételek mellett való sza­bad fejlesztése és szabad fentartása az illető területeken kölcsönösen megengedtetik. (Moz­gás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Hall­juk ! Halljuk! jobbfelől.) Ha tehát ez így áll, akkor egy oly állandó tényezővel van dolgunk, a­melyen nem változtat sem az önálló, sem a közös vámterület (Élénk ellenmondások a bal­os szélső­baloldalon. Halljuk! Halljuk!), a­melylyel nemcsak számolni kell, de a­melyhez egyúttal alkalmaznunk kell intézkedéseinket, ha egyálta­lában akarjuk, hogy a belfogyasztás kielégítését nagyobb mértékben bízzuk a beltermelésre min­den téren, a mi törekvésünk is. A­mikor tehát ezen konkrét esetben láttam, hogy ugyanaz a gyár 27 fióktelepén az ország jelentékeny váro­sainak fogyasztási szükségletét meglehetősen ellátja, közel volt az a gondolat, hogy, ha már így történik, sokkal jobb s az ország érde­kében van, hogy hazai gyár lássa el e szükség­letet és a­midőn ugyane gyáros vállalkozott arra, hogy Magyarországon czipőgyárat állít fel a legtökéletesebb felszereléssel s a legnagyobb erővel: én, azt hiszem, kötelességet mulasztot­tam volna, hogyha ez alkalmat elszalasztom és az erre vonatkozó ajánlat iránt a tárgyalásokat meg nem ejtem. (Mozgás és zaj a szélső­balolda­lon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Most már kérdem, hogyha így van a dolog, várjon tulaj­donképpen a kisiparosoknak — és itt speczializer a czipészeket és csizmadiákat értem — a hely­zete rosszabbá változik-e vagy sem? Polónyi Géza : A szubvenczió erejéig rosszabbá változik. (Úgy van­ a szélső bal­oldalon.) Hegedűs Sándor kereskedelemügyi minisz­ter. Azáltal, hogy a mödhingi czipőgyár ver­senyzett velük ezen czikkével, azt hiszem, hogy azok éppen úgy befolyásolva voltak a verseny által s az eladásban épp úgy nem voltak képe­sek konkurrálni azzal, mint hogyha hazai gyár tette volna meg ugyanezt. Már most a kérdés az, hogy magukra az iparosokra mily ha­tással volt e gyár felállítása? Erre egy ténynyel felelek és ez az, hogy e gyárban leginkább temesvári és vidéki czipészek és czipészsegédek­ keresnek és nyernek alkalmazást. Már­pedig a­ki ismeri a jelenlegi helyzetet, az tudja azt is, hogy nincs hivatali előszoba, nincs semmiféle alkalmazás, magán, társadalmi és állami vagy hatósági helyen, a­hol az iparosok ne keresné­nek özönével még szolgai állást is. (Igaz! ügy van!) Ezzel a helyzettel szemben, a midőn igé­nyeikkel ennyire leszállnak az iparosok százával és ezrével és a­midőn egy gyári munkásnak a helyzete sokkal biztosabb, függetlenebb és mél­tóbb exisztenc­iát biztosít az illetőnek, én ezt határozottan merem állítani, hogy nem áll Vi­sontai Soma t. képviselő úr azon állítása, hogy nálunk, ha iparosból gyári munkás lesz, az eo ipso lesülyed és hogy rabszolgaságba sülyed le, ha abba a társaságba kerül; — ezt határozottan kétségbe vonom, mert először is nálunk a gyári munkás függetlenséget élvez és politikai jogai­nak, a mennyiben a követelményeknek megfelel, teljes birtokában van. (Úgy van­ jobbfelől.) Higyye meg a t. képviselő úr, hogy, ha kö­rülnéz az országban, igazat fog nekem adni, hogy több gyári munkás juthat politikai jogok­hoz, mint kézműves és több kézműves veszti el a politikai jogokat, mint a­hány gyári munkás. Az az átalakulás, mely ezekre az elemekre nézve a gyárnál való keresetet biztosítja, egyúttal azoknak társadalmi önállására és politikai jogaik­nak biztosítására is jobb eszköz, mintha veszni hagyjuk őket minden akc­ió nélkül. Az akc­ió tekintetében pedig sok választásunk nincsen. E tekintetben a versenyképességet a nagy fogyasz­tás számára, a tömeges termelésre nézve, csak a gyár képes biztosítani. Kétségtelenül az egyéni ízlés, a mérték szerinti dolgozás, a művészi kivitel tekintetében a kézműiparnak nagy hiva­tása van és lesz mindig. Erre képesíteni szok­­ r 4 MAGYAR NES­SZKK­ 1901. május 1­2.

Next