Magyar Nemzet, 1901. május (20. évfolyam, 114-139. szám)
1901-05-25 / 134. szám
1901. május 25. MAGYAR NEMZET. Franzensbadból ma azt jelentik lapunknak, hogy Draga királyné a nyár folyamán fürdőhasználatra odaérkezik. — Az orosz arisztokráczia botránya. Pétervárról táviratozzék nekünk. Párját ritkító botrány foglalkoztatja mostanában a pétervári előkelő társaságot. A pétervári »hazafias nőegyesület«-ben, mely az özvegy czárné védnöksége alatt áll, nagy visszaéléseknek jutottak a nyomára. Jezdokymov elnök állam tanácsos, a jótékony egyesület tiszteletbeli tagja, aki a pétervári előkelő társaságban vezérszerepet játszott, öt év folyamán rendszeresen megdézsmálta az egyesület pénztárát. Az elsikkasztott összeg 350.000 rubelre ég. A sikkasztó államtanácsos oly ügyesen hamisította meg az egyleti könyveket, hogy a számvizsgálók semmiféle rendellenességet nem tudtak felfedezni. A sikkasztót letartóztatták. — A »Figaro« válsága. Parisból írja levelezőnk, hogy a Matin támadásaira a Figaro részéről eddig nem hallatszott még válasz, míg most a Matin egyik legutóbbi közleménye annyira felkeverte Gaston Calmette-nek, a lap titkárának és dolgozótársának epéjét, hogy segédeit a Matin szerkesztőjéhez küldte már. Az ügynek azonban alighanem békés lesz a megoldása, mert Poldett a Matin szerkesztője különben jó barátja Calmette-nek. Érdekes világosságot vet a dolgokra a Figaro ma érkezett számában olvasható nyilatkozat, amelyben első ízben reflektál a lap laptársai gyűlölködő hadjáratára. Meghazudtolja a róla világnak bocsájtott álhiteket és kiváltképpen tagadja annak az állításnak valóságát, hogy a Figaro-t szerkesztői cserben hagyták volna. A dolog már csak azért sem igaz, mert a közgyűlés nem határozott még ebben az ügyben. Ami magát Pernand de Rodays-t, a főszerkesztőt illeti, ő — úgymond a Figaro — csakugyan a részjegyesek rendelkezésére bocsátotta állását, de azzal a kikötéssel, hogy a lap élére arra méltatlan embert-ellenséget, vagy konkurrenst — állítani nem szabad. — A párisi török követ fizetése. Konstantinápolyi jelentések szerint Ncibi bég, a párisi török nagykövetség tanácsosa, továbbá a nagykövetség első, második és harmadik titkára és egyik attaséja, úgyszintén a párisi török főkonzul táviratilag értesítette a portát, hogy kénytelenek lesznek az ifju-török mozgalomhoz csatlakozni, ha nem adják ki rendesen fizetésüket. — Ev. rst. konvent. A tiszántúli ev. ref. egyház Kun Bertalan püspök és báró Vay Béla főgondnok elnöklete alatt május 29-én tartja konventjét Miskolczon. — Akáczvirágzás Olajos, nehéz illat terjeng a főváros szűzebb helyein, a budai hegyiutak mentén, a ligetben, az Erzsébet-téren, s ez a nehéz illat érezhető még a napsütötte dohos utczákon is, s nem képes elnyomni szellőzetlen kávéházak s gyanús traktorok tolakodó aromája. Megjelent a nyár legkésőbbi virága, megkezdődött az akáczvirágzás s a fák tele vannak fehér fürtökkel. Egyszerű kis virág, mégis úgy beleillik a nyárelői hangulatba. Vagy éppen megfordítva? A kék ég, a világos-zöld akáczlomb s a szerény fehér virág kelti a nyárelő hangulatát, azt a magyar hangulatot, melyet nem kelt sem a gesztenyefa vörhenyes, idegenszerü dísze, sem semminemű más fa virágzása ? Mi fővárosiak csak ízelítőt kapunk ebből a hangulatból, mely most föltétlenül uralkodik nagy Magyarországon, annak is legmagyarabb részén, a szikes Alföldön. Bódító illat van most a magyar rónaságon, végtelen országutak mentén, tanyák határaiban, hol szinte az akácz az egyedüli fa. S a hangulat e magyar tereken teljes, ott megvan minden, a mi az akáczfával vele jár. Akáczcsoport őrködik a pusztai kút mellett, s árnyékában kolompoló juhnyáj delel. Akáczcsoport lombja hajlik a bogárhátú csárdára, mely előtt a pusztázó izzadt lova ácsorog. A szikes Alföldön mindenütt meg van az akáczos tájkép jellegzetes magyar starázsa, melyet a nagyvárosban nélkülöz. Minekünk, fővárosi autochtonoknak az is elég, ha a virágját látjuk, ha nélkülözni kell is a delelő gulyákkal tarkázott, délibábbal ékes róna hangulatát. Az akáczvirágzás még nem teljes, de az lesz pár nap múlva, s a mi magyar virágunk előre expiálja azt a sok bajt, mit lehulló száraz leveleivel a czivilizáltabb helyeken okoz. A városokban tudniillik, hol, bár csak rövid ideig, port és piszkot okoz, eldiszteleníti a kirakatok elejét s fenyegeti a lakkezipőket. De ami itt baj, az másutt áldás, mert megköti a homokot, száraz avarjával szaporítja az Alföld televényét, növeli a kenyeret, s ez végre is fontosabb a nagyvárosi élet kisded külsőségeinél. Cecil Rhodes, a pedagógus. Cecil Rhodes, a búrok rossz szelleme, egy fokvárosi iskola számára haláláig kijáró 6250 koronát ajánlott fel, amelynek az volna rendeltetése, hogy egy-egy tanulónak az oxfordi egyetemen töltendő három esztendei költsége fedeztessék belőle. Igen érdekesek a pályázat feltételei, amelyek arra vallanak, hogy Rhodesnek igen élénk a pedagógiai érzéke. A pályadíjat ugyanis csak olyan tanuló kapja: 1. a ki kellő irodalmi és tudományos készültséget mutathat ki; 2. a ki bizonyítani tudja, hogy ügyes a sport különféle ágaiban; 3. aki férfias jellemvonásoknak adja tanúságát, amennyiben bátor szivü, szereti az igazságot, kötelességtudó, a gyöngék pártjára kél (akár csak a nagylelkű adományozó !), jó pajtás és megveti az önzést; 4. végre pedig bizonyságát nyújtotta az iskolában, hogy van energiája, tud másokkal rendelkezni. Látnivaló, a pályázat feltételei eltérnek a hagyománytól: a pályázónak nem csupán értelmi képességét keresi. — Tarnay alispán párbaja. Miskolczról jelentik, hogy tegnap délután 5 órakor a lovassági kaszárnya fedett lovardájában párbaj volt Tarnay Gyula alispán és Melczer Gyula közt. A párbajt fegyverbírósági döntés előzte meg. Segédek voltak az alispán részéről Elek Kálmán földbirtokos és Kozma Elek ügyvéd, Melczer részéről pedig Szentiványi Árpád országgyűlési képviselő és Potoczky Dezső földbirtokos. A fegyverbírósági döntés azért volt szükséges, mert Tarnay segédei pisztolyt akartak kétszeri golyóváltással, Melczer segédei pedig kard párbajt akartak. A fegyverbíróság pisztolypárbajt állapított meg, egyszeri golyóváltással, 25 lépésre. Tarnay golyója a falba fúródott Melczer feje felett négy ujnyira. Melczer pisztolya csütörtököt mondott. A felek kibékülés nélkül távoztak a párbaj színhelyéről. — Az összelánczolt holttest. Egy kőnyomatos azt a hírt közölte a napilapokkal, hogy a Beitscherféle uszodánál kifogott összelánczolt holttestet felismerte a londoni rendőrség két detektíve. A kőnyomatos szerint a holttestben Harrisch Jackra, a világhírű gonosztevőre ismertek rá. Ezzel szemben a rendőrség ma hivatalosan kijelenti, hogy angol detektívek egyáltalán nem jártak a rendőrségen. Fényképet sem mutathattak fel, mert a teljesen feloszlott holttestről többszöri kísérlet után sem sikerült a felvétel. Annyi tény, hogy a holttestben senkire sem ismertek rá és az sem Romagnoli,sem Harrisch Jack. A holttest ruhájában egy gyógyszertári ostyaboritékot találtak, amelyen a következő felírás olvasható: »Otto Schneider, Löwen apothekein Dresden.« Valószínű tehát, hogy az öngyilkos, vagy meggyilkolt ember Drezdában is megfordult. A czipője hazójában: »Dorndorf« felírás van, ami vagy a gyáros nevét, vagy a községet jelenti, ahol a czipő készült. Az aranyórájában G. L. monogrammot találtak. Két titkos fiókkulcs is volt a holttestnél, amelyről megállapították, hogy Brámaféle pénzszekrényhez tartozik, s hogy a budapesti Oetl-féle vasöntödében készült. A bonczjegyzőkönyv szerint testén külerőszak nyomai nincsenek s hogy öngyilkosság esete forog fenn, erre vall az is, hogy a kezén levő zsineg csak úgy van rácsavarva, amelyet valószínüleg az öngyilkos maga csavart a kezére. A rendőrség átnézte a külföldi hatóságok által körözöttek névsorát és személyleirását, de az öngyilkosra egy személyleirás sem illik. A rendőrség megkereste az összes külföldi hatóságokat a kifogott holttest ügyében. A férj merénylete. Szalma András 52 esztendős kőmivessegéd összeveszett feleségével, Herpay Erzsébettel és elkergette magától. Az asszony a Nagyfuvaros utcza 25. számú házba költözött, a férj pedig Vig utcza 31. szám alatt lakott. Az elvált házastársak hírt sem hallottak egymásról jó ideig. Az utóbbi hetekben azonban gyanús híreket vittek a férjnek. A 46 éves asszony kicsapongó, kedveseket tart és éli a világát. A férjet nagyon felboszantotta a dolog s elhatározta, hogy megöli az asszonyt. Ma reggel kileste feleségét a Máriautczában s hátulról rásütötte a revolverét. A golyó derékon találta az asszonyt, aki hangos sikoltással roskadt össze. A lövésre a járókelők elfogták a merénylő embert s átadták a rendőrségnek. A súlyosan sebesült asszonyt a mentők bevitték a Rókus-kórházba. — A császár anyjának gyónása. Tschudi Klára az I. Napóleon anyjáról, Leticziáról írt könyvében leírja Leticzia egyik gyónását, ami — ha igaz — érdekes fejezetül szolgálhat Liguori Szent Alfonznak a minap szellőztetett morálteológiájához. 1768 nagyhetében, két hónappal Bonaparte Józsefnek, a későbbi spanyol királynak születése után (aki Leticzia legidősebb gyermeke volt), Leticzia Bastiában időzött. Mint buzgó katolikus, gyónni ment s letérdelt a templom egyik gyónószéke mellé. A papot nem látta, de annál jobban szemügyre vette őt ez s a térdelő szép ismeretlen hatalmas benyomást tett rá. Akkoriban Leticziát tartották Korzika legszebb asszonyának. A pap lelki egyensúlyát megbillentette a gyönyörű jelenség s nagyon is világi, később pedig pikáns kérdéseket intézett hozzá. Leticzia kezdetben nem értette s nem felelt, a gyóntató atya pedig folytatta kisded mókáit. Leticzia fölemelkedett, büszkén végignézte a papot, korzikai dialektusban mondván neki: »Főtisztelendő atyám, megfeledkezik az illendőségről.« A papot ez a »vakmerőség« kihozta a sodrából s azzal fenyegetődzött, hogy megtagadja tőle a föloldozást. »Azt megteheti, — mondta Leticzia megvetőleg —, de ha ezt teszi, akkor mindenkinek tudtul adom, hogy miként viselte magát, a ki csak itt van.« A templom tele volt emberekkel. A gyóntató atya nagyon megszégyelte magát s végre nagy kegyesen megadta a feloldozást. — A dán fakir. Kopenhágai orvosi körökben nagy feltűnést keltettek egy fiatal hindu származású Vaage Assam nevű kereskedősegéd produkcziói. Assam nagyapja a múlt évszázadban vándorolt be Európába, Németországban megnősült, majd Kopenhágában telepedett meg. Unokájában felébredtek az ősi hajlamok s gyemekkora óta a sakkok művészetét gyakorolta. Rövid idő alatt bámulatos eredményt ért el. Testi fájdalmakat éppenséggel nem érez s nagy passzióval gyötri, sanyargatja önmagát. Hegyes szögekkel kivert fapadra fekszik s noha a szögek x/* czentiméternyire fúródnak be testébe, meg se moczczan és 6—7 óra hosszat fekszik mozdulatlanul, félálomba merülve. Még ennél is csodálatosabb mutatványa az élve eltemetés. Az orvosok nagy üvegkoporsóba fektették, majd 10— 12 centiméternyi földréteggel borították be a koporsót. Assam 3 napig feküdt étlen-szomjan sírjában s a negyedik napon egészségesen került ki sírjából. E rekordját különben meg akarja javítani s legközelebb nyolcz napi álommal próbálkozik meg. A dán fakirt különben már keresztre is feszítették, de ez sem ártott meg neki. Művészetének fejlesztése czéljából, mihelyt útiköltségét megkereste, Indiába utazik és a fakirok hazájában elsajátítja a fakir-művészet minden rejtélyét. — A vörös és sárga boxerek. A boxerek életéről érdekes felvilágosítást ad Tsuan-Senoll, a pekingi egyetem kémiai professzorának nemrég megjelent könyve. Tsuan-Senoll a boxereket két részre osztja: a tartomány északi részéből származó vörös és az északnyugatról érkezett sárga boxerekre. A »vörösek« és a »sárgák« rettenetes gyűlölettel viseltetnek egymás iránt s noha egyformán agyarkodnak az idegenek ellen, a közös czél nem szilárdítja meg barátságukat. Ez a kölcsönös gyűlölet az oka annak, hogy a Pekingben elzárt idegenek gyakran puskaropogást hallottak s örömrepesve várták a felmentő csapatok érkeztét. Pedig csak a vörös és sárga boxerekből tört ki a gyűlölet és egymásra lövöldöztek. Ennek a gyűlöletnek és az örökös csetepaténak köszönhető különben az ostrom hosszadalmas lefolyása s az európaiak szerencsés megmenekülése. — A clevelandi herczegnő halála. A nemrég elhunyt clevelandi herczegnő már Viktória királynő. 5