Magyar Nemzet, 1901. május (20. évfolyam, 114-139. szám)

1901-05-25 / 134. szám

1801. május 25. MAGYAR NEMZET.3 jebb figyelemben nem részesítettük s hogy a szabadelvű párt a szózat-gyártás terén nem sora­kozik a néppárt mellé versenytársnak, annak a magyarázata napnál is világosabb. Mert ki szorul arra, hogy a népet «szózattal« — még pedig csupán hangzatossal és semmire sem kö­telezővel — tartsa? Kétségkívül az, a­kinek a nép számára szózatánál egyebe nem telik. A szabadelvű párt a nép érdekében sokkal tartal­masabb, sokkal sikeresebb működést fejtett ki a múltban és tervez a jövőre, semhogy szózatos­­kodnia szükséges volna. A nép nemzeti, szellemi és gazdasági gyarapodását sokkal inkább szivén viseli, semhogy a nép iránt tartozó komoly kö­telességeinek teljesítését szózatok kibocsátásában keresné és találná meg.­­ A közegészségügy államosítása. Az Orszá­gos Közegészségi Tanács már 1892-ben terjesz­tette fel első javaslatát a közegészségügy államo­sítására. Tekintettel a viszonyoknak időközben beállott változására, a tanács most állandó reform­­bizottságával újabb javaslatot dolgoztatott ki, a­melyet hosszabb tárgyalások után nemrégen végleg megállapított. Az egészségügyi közszolgálat álla­mosítására vonatkozó ez újabb javaslatot az Or­szágos Közegészségi Tanács elnöksége a részletes indokolással együtt a múlt napokban nyújtotta át Széll Kálmán miniszterelnöknek. L Czáfolat. Egy laptársunk azzal foglalkozik tegnapi vezérczikkében, hogy a Deutsches Volksblatt czimü bécsi hírlapnak — melytől a postai szállítás joga 1897-ben megvonatott — a m. kir. belügy­miniszter újra megadta a postai szállítás engedé­lyét. Mint a félhivatalos Magyar Távirati Iroda illetékes helyről értesül, ez a hír teljesen alaptalan, mert a nevezett lapot kitiltó rendelet mindeddig nem vonatott vissza.. . Választási mozgalmak. Sepsi-Szent-György­­ről táviratoztak. A kovásznai kerület választói községenkint kifejezték tántoríthatatlan ragaszko­dásukat Sándor József képviselő iránt. A kerület választmánya újból felajánlotta neki a mandátumot és Sándor a jelölést köszönettel elfogadta. — Nyit­­ráról jelentik: A nyitrai szabadelvű párt Bacskády Károly elnöklete alatt megtartott ülésén az elnök melegen méltatta dr. Janits Imre képviselő érde­meit, biztosította Janitsot a párt ragaszkodásáról, mire a pártgyűlés egyhangúlag Janitsot újra jelölte. Janits megköszönte a párt bizalmát és a jelölést elfogadta, hírnevű Lenbach mellett is. Megvannak neki is a maga kiváló minőségei, ha ezek nem is emelik őt azon magaslatra, hol a bajor festő kiérde­melte a világ csodálatát. Hiszen nem lehet minden ember Lenbach. És be kell a mi embe­rünknek számítani még azt is, hogy jelen kiál­lítása, bizonyára csak a szerencsétlen véletlen következtében, sokkal gyöngébb, mint a­milyenek előző kiállításai voltak. Igaz, hogy Szapáry Gyula gróf arczképe nem sikerült módfe­lett. Az arczban valami idegenszerű kifeje­zés van, mintha a gróf valami benső szúró fájdalmat nyomna el. De az alak maga­tartása elég szép. Viszont igen finom gróf Andrássy Sándorné arczképe, habár az is bizonyos, hogy e finom és tetszetős benyomást a festő az erő feláldozásával érte el. Ő tartal­masabb szokott lenni műveiben. Mindazonáltal ez a kép igen kellemes hatást tesz. Választékos, nemes modorban festette László Fálk Miksa arczképét is. A véghetetlen okosság kifejezését, mely a »nagy Doktor« arczát életben átragyogja, nem találjuk ugyan meg e képen, de a hason­latosság megvan. Meg vagyunk győződve, hogy ez a kép sokkal jobban fog hatni otthon, hol nem lesz mellette Stettka Gyula arczképe, mely a benne meg­nyilatkozó hatalmas erővel és különösen bámu­latos domborával még László műveinél kü­lönbeket is árnyékba tudna állítani. Ez őszinte darab művészet, csupa élet, csupa természet­­hűség és a mellett egyszerű, szerény. Ha a festő csak kissé megtompítja a koponyán ragyogó hideg fényt, pompás művét büszkeséggel emle­getheti mindig, mint pályája egyik legszebb sikerét. KESZLER JÓZSEF: A delegácziók. A pénzügyi albizottság ülése. Bécs, május 24. (Saját tudósítónk telefon­­jelentése.) A magyar delegáczió pénzügyi albizott­sága ma délelőtt 11 órakor Harkányi Frigyes báró elnöklete mellett tartott ülésen tárgyalta a közös pénzügyminisztérium, a közös legfőbb számvevőszék és a határvámjövedék 1902-dik évi előirányzatát. Jelen voltak a közös kormány részéről: Kállay Béni közös pénzügyminiszter, Pongrácz gróf osztályfőnök és Kuli miniszteri titkár; a legfőbb számvevőszék részéről: Fléner Ernő számvevőszéki elnök, Szentgyörgyi Gyula osz­tályfőnök, Salamon Oszkár udvari tanácsos és Kostyál miniszteri titkár. A magyar kormányt gróf Széchenyi Gyula miniszter képviselte. Szerb György előadó részletesen indokolja a közös pénzügyminisztérium költségelőirány­zatát, a­melynek 4.174.307 koronányi rendes szükséglete a múlt évben megszavazottnál 2.425.000 koronával kevesebb, rendkívüli szük­séglet ezen előirányzatban fel nem merült. Ismerteti továbbá a közös pénzügyminisztérium által kezelt alapokról szóló kimutatásokat, majd indokolja a közös legfőbb számvevőszék előirány­zatát, amely összesen 317.760 korona tiszta szükségletet tüntet fel. Áttér azután a határvámjövedék-előirány­­zatra, a­mely a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok részére 96.435.100, a magyar korona országa részére 14.945.950 és Bosznia és Herczegovina részére 588.820 ko­rona többlettel van felvéve. Miután a folyó év első három hónapjában kevesebb jövedelem jött be a múlt év első három hónapjánál, ennek következtében az elő­irányzat 14.497.950 koronával csekélyebb ösz­­szegben van előirányozva, mint a múlt évi. Ezután a felvetett kérdésekre Szerb György előadó megadta a szükséges felvilágosításokat, majd bemutatta a delegáczió teljes ülése elé terjesztendő jelentést, a­melyet az albizottság nyomban hitelesített. Ezzel az ülés véget ért. _____________,_______________ ____________ melynek ottani belajstromozhatásában, mint ok­mányokkal beigazoltatott, Brünkel Alfréd möd­lingi gyáros, a temesvári gyár ügyvezető igazga­tója nem járt el rosszhiszeműleg, a­mennyiben az erre vonatkozó tanácsot a temesvári kereske­delmi és iparkamara másodtitkárától kapta, — ott haladék nélkül törlendő és a mödlingi gyár semmiféle madárhoz hasonló védjegyet nem használhat, míg a »Turul« szó és madár, mint a temesvári gyár kizárólagos védjegye, haladék nélkül belajstromozandó. Az elárusító üzletekben levő, madárjellel ellátott összes czipőkre utólag, de a talpakba mélyítve a madárjel fölé alkalmazandó a »Möd­ling« szó, hogy a közönség az első tekintetre is lássa, miszerint nem hazai czipőt vásárol. Ezek az intézkedések kizárják azt, hogy a közönség ne legyen tájékozva, miszerint egyelőre még nem hazai gyártmány árusíttatik ezekben az ületekben. Ezek mellett azonban a miniszter biztosította még azt is, hogy a jelenlegi 32 el­árusító helyen kívül, melyek közül kettő még meg sem nyílt, a vállalat további elárusító helye­ket nem fog az országban létesíteni és azon idő­ponttól kezdve, midőn kizárólag hazai gyárt­mányt hoz forgalomba, tehát attól kezdve, hogy államsegélyt és adókedvezményeket fog élvezni, összes gyártásának legalább felét külföldön fogja értékesíteni. Ezek azon lényegesebb intézkedések, melye­ket ez esetből folyólag Hegedűs Sándor minisz­ter tett, melyekkel szemben — bár igen súlyos hibák követtettek el, de a társulat részéről rosszhiszeműség beigazolható nem volt — külön megtorló intézkedések azért nem alkalmaztattak, mert egyrészt minden tekintetben mintaszerű gyár létesült, másrészt a gyár eddig semmiféle államsegélyt vagy kedvezményt még nem élvezett. A Turul-ügy elintézése. Nagy megelégedést és megnyugvást fog kelteni nemcsak az érdekelt körökben, de a közvéleményben is az a mód, a­hogy Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter az oly nagy port felvert Turul-ügyet elintézte. Alább közöljük a miniszternek szigorú, erélyes és czélszerű intéz­kedéseit, a­melyek egyrészt megrendszabályozzák a c­éget, a­mely bizonyos tekintetben inkor­rektségeket követett el, másrészt útját állják minden további visszaélésnek és szabálytalan­ságnak. Mindenek fölött azonban kitűnik az egész esetből, hogy a kereskedelmi kormány az ipari kedvezmények nyújtása körül a leggondo­sabb elővigyázatot alkalmazza s azért már eleve ki volt zárva, hogy e tekintetben »becsap­hatták« volna, mint azt némely oldalról híresz­­telték. A Turul-ügy egyébiránt tanulságképpen szolgálhat a jövendője mindazoknak az ipari vállalatoknak, a­melyek a magyar közgazda­­sági érdeket akarják szolgálni, abban a tekin­tetben, hogy csakis becsületesség és szolidság biztosíthatja számukra úgy a kedvezményeket, mint a prosperálás lehetőségét. A Turul-ügyben történt intézkedésekről szól az alábbi tudósításunk: A »Turul« czipőgyár ismert ügyében He­gedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter által elrendelt vizsgálat befejeztetett és ennek ered­ményeképpen oly intézkedések történtek, a­me­lyek jövőre nézve minden visszaélésnek vagy félreértésnek elejét veszik. Nevezetesen elrendelte a miniszter, hogy mindaddig, a­míg a vállalat összes elárusító helyei nem kizárólag a temesvári gyár készít­ményeit árusítják, a jelenlegi czégtáblák­ eltávo­­lítandók, illetőleg a mödlingi gyár czégtáblái alkalmazandók, hogy így a megtévesztésnek még csak lehetősége is megszűnjék. Addig, míg a gyár összes elárusító helyein nem kizárólag saját temesvári gyártmányait áru­sítja, semmiféle államsegélyt vagy adókedvez­ményt nem élvez, addig tehát nem tekinthető államilag kedvezményezett gyárnak. A mödlingi gyár részére Ausztriában be­jegyzett »Turul« szavú és madárjelű védjegy. Botrány a Reichsrathban. Bécs, május 24. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Reichsrath tegnap 3/­­3 órakor végződő éjjeli ülést tartott, melyen a munkaidőnek a kőszénbányászatban való szabályozásáról szóló törvényjavaslatot második és harmadik olvasás­ban elfogadták. Az ülésen zajos inc­idensek játszódtak le. Schumeier, a kisebbség vezérszónoka kikelt Stein antiszemita ellen, a­ki hazugságokat ho­zott fel. Stein: Ne beszéljen, mit ért maga a mun­kához ! El Jersch: Arrogáns ficzkó, többet dolgoz­tam, mint maga! Stein: Fizetett henyélő ! Pernerstorfer (a nagynémetekhez): Ti egy lumpot tűrtök meg magatok közt! Lueger: Nem egyet, de többet! Az ülés végén Breiter, a­kit az elnök a vita folyamán Zechner, a kormány képviselője ellen intézett heves kifakadásai miatt rendre­­utasított, felszólította az elnököt, hogy Zechnert is utasítsa rendre, mert piszkos támadásokat vetett szemére. Az elnök megtagadta a kormány képviselő­jének rendreutasítását, mert beszédében semmi sértőt nem talált. A­mi támadás van benne, az nem Breiter képviselő személyére vonat­kozik. Az elnöknek e szavai borzasztó vihart tá­masztottak. A szoczialisták, a cseh agráriusok, a lengyel radikálisok és a nagynémetek vad lármában törtek ki. A radikális képviselők egy része párt­különbség nélkül valóságos rohamot intézett az elnöki emelvény ellen, a­hol Zechner udvari ta­nácsos helyet foglalt és arra akarta kényszerí­teni, hogy hagyja el a termet. Ezalatt a nagynémetek vadul csapkodták az asztalokat, fütyültek, pisszegtek, lábukkal dobogtak és egyre kiáltották: — Ki Zechnerrel! Takarodjék! Abczug Zechner! E közben Zechner köré vagy 30 képviselő csoportosult, a­kik nagyon fenyegetően kezdtek viselkedni. Zechner védelmére dr. Skene és Baltazzi képviselők, valamint Giovanelli föld­­­mivelési miniszter siettek az elnöki emelvény felé. Wolf közvetetlenül Zechner elé állott és fülébe ordította: — Maga aljas, szemtelen ember! Szemtelen ficzkó, takarodjék! Talán tettlegességre is vetemedik dühében.

Next