Magyar Nemzet, 1901. június (20. évfolyam, 140-165. szám)
1901-06-01 / 140. szám
Szombat, junius 1. Budapest, 1901 XX. évfolyam, 149. szám. Szerkesztőség és káiadóhivatal, VII. Kerepesi ut 54. Athenaeum-épület. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV főszerkesztők. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkesztő. Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes szám licitben és vidéken 8 fillér. Bosnyák politika, Budapest, május 31. Az osztrák delegáczió költségvetési bizottsága tegnap foglalkozott a bosnyák ügyekkel. A magyar delegáczió egyesült négyes albizottsága holnap délben ül össze, hogy a megszállási hitelt tárgyalja. A delegácziók tudvalevőleg ezen a címen terjesztik ki figyelmüket Bosnyákország és Herczegovina kormányzására. A megszállott tartományok költségvetése a delegácziók előtt fekszik ugyan, de csak tájékozásul: ennek folytán a delegácziók határozatokat nem is hoznak ebben a tekintetben, hanem meghallgatják a közös pénzügyminiszter nyilatkozatait a hozzá intézett kérdésekre és véleményt nyilvánítanak a bosnyák kormányzás és politika általános menetéről. Majd minden évben előfordul az osztrák vagy a magyar delegációban az a kívánság, hogy ezen az állapoton változtatni kellene, főképpen, hogy a zárószámadások is előterjesztessenek. A közös pénzügyminiszter minden alkalommal, így tegnap is hangsúlyozta, hogy a maga részéről semmi nehézséget nem gördít ezen kívánság teljesítése elé. Ámde amíg a delegáczióknak nincsen budget-joguk Bosnyákországra és Herczegovinára nézve, addig legyőzhetetlen tárgyi akadályok teszik lehetetlenné a zárószámadások előterjesztését. A bosnyák-herczegovinai államháztartás különben így sem nélkülözi a megfelelő ellenőrzést. A költségvetés is, a zárószámadás is a két kormánynak tudomására hozatik és azután ő felsége jóváhagyása alá terjesztetik; azonkívül a zárószámadásokat a legfelsőbb közös számvevőszék fölülvizsgálja. A közös pénzügyminiszter tehát méltán visszautasíthatta azt a vádat, mintha magánügye gyanánt, tetszése szerint gazdálkodnék a megszállott tartományokban. Úgy a zárószámadás kérdése, mint az osztrák delegátusok által fölvetett többi kérdések egyáltalában nem dicsekedhetnek az újság ingerével. Az ortodoxok és muzulmánok panaszai, a katolikus propaganda, az agrárkérdés, a kivándorlás stb. hányszor de hányszor megfordultak már a delegácziók előtt. És sajátságos jelenség, amint Kozlovszki delegátus találóan megjegyezte, hogy a bosnyák-herczegovinai kormányzat ellen intézett vádak és támadások kutforrása legnagyobbrészt olyan pánszláv, franczia, szerb és orosz lapoknak a közléseiben található meg, amely lapok notórius ellenségei monarchiánknak és rosszul palástolt dühvel és irigységgel nézik a magyar-osztrák kormányzat által a megszállott tartományokban elért sikereket. A közös pénzügyminiszter pedig helyesen emelte ki azt a körülményt, hogy a bosnyák-herczegovinai viszonyokról senki sem alkothat magának igazságos véleményt a nyomtatott betű alapján. Az egész Keleten, így Bosnyákországban és Herczegovinában is egyedül az ítélheti meg helyesen a viszonyokat, aki a helyszínen szerez tapasztalatokat és behatolni igyekezik abba a szellembe, amely az intézményeket és az embereket átlengi. Kállay Bénit nem riasztotta vissza az a körülmény, hogy az osztrák delegátusok jórészt százszor hallott és ugyanannyiszor megcáfolt kifogásokkal állottak elő. Részletesen ki terjeszkedett a hozzá intézett kérdésekre és még azt sem tartotta méltóságán alul levőnek, hogy visszautasítsa az egyik delegátusnak a miniszter szemébe ellen intézett éppen olyan ízléstelen, mint alaptalan gyanúsítását. Kállay tegnapi beszéde felöleli a szőnyegen levő összes bosnyák ügyeket és valamennyiről kimerítő tájékozást nyújtott a bosnyákherczegovinai és általában a keleti viszonyoknak azzal a mélyreható ismeretével, amely Kállayt a legkiválóbb orientalisták sorába állítja. Nagyszabású egyéniségét jellemző államférfim magaslatról ítéli meg az egész bosnyák problémát összes mozzanataival egyetemben. Nem dicsekszik Európaszerte magasztalt sikereivel, nem szépítget semmit, de tárgyilagos, szakavatott előadásából önkénytelenül azt a meggyőződést kell merítenünk, hogy: ezeknek az országoknak a kormányzása a legjobb kézben nyugszik. Kállay nem osztja azoknak az aggodalmát, akik attól tartanak, hogy: a bosnyákok veszedelmesen megszaporítják a monarchia szlávjainak a számát. Ellenkezőleg, azt hirdeti, és ez programmszerűen hangzik, hogy minden erőnkkel azon kell fáradoznunk, hogy meggyőzzük Bosnyákország és Herczegovina lakosságát, hogy bármit hozzon a jövő, mindig a monarchia védelme alatt lesz legjobb sorsuk. Ha ezt elérjük, akkor ezek az országok betöltik az okkupáczionális politikátá- A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. —• Május 31. — Delphi. Irta: dr. Manns Ewers. Két pásztor, Hyrkanos és Koretas. Mind a kettőt jól ismerték a kis Phokisnak falvaiban, Elateában, Daulisban, Delphiben, Krissában és Abéban. Hyrkanost, a nagyot, a bikanyakat, kinek durva széles szája arra vallott, hogy még a régi selegektől származott s a karcsú, fürtöshajú Koretast, aki halavány és álmodozó volt, mint az ordomenosi phlógok. A világ már is beszélt róluk. Koretas csak huszonötéves volt ugyan, de már kétszer volt Korinthban, sőt Athénben is egyszer. Hyrkanos pedig Krissában a legutóbbi Demeter-ünnepek alkalmával háromszor győzött: a diszkosz-dobásban az ebéi Dorilaos ellen, a távugrásban a kytiniai Lykortos s a birkózásban az amphissai Andriskos ellen. Jó barátok voltak. Jószántukból pásztorkodtak s vonultak az elateai és delphii nagy nyájakkal majd a Helikon, majd a Parnasszus felé. Mind a kettő szerette ezt a csavargó életet, az egyik a friss hegyi levegőért, mely izmait megaczélozta, a másik meg azért, hogy magánosan ábrándozhatott a szabad ég alatt. — Hallod-e, megint meg kell kapnunk a kecskét, — mondá Hyrkanos. — Jer, segíts. 1 ■?' . Hl- k'ví**;! ' lÁ i- J L I — — Melyik kecskét? — kérdezte Koretas. — Hát az Olybrias tímár fekete kecskéjét. Reggel óta hiányzik. A kutyákkal bejártam az egész síkságot Kephisosig, de alighanem rossz nyomon jártam. Már esteledik s a farkasok résen vannak. A Parnasszus lejtőin kell keresnünk. Koretas fölemelkedett s követte barátját. A nyájat a kisbojtár s az ebek őrzésére bízták s csak egy erős komondort vittek magukkal. — Váljunk el, — mondá Hyrkanos, egy órai keresés után. — Én tovább megyek fölfelé a hegyoldalon, te meg azt a mirtusz-pagonyt kutasd át. Vidd a kutyát magaddal. Koretas pár lépésnyire bement a pagonyba, azután leült. A kutya várt egy darabig, de mikor látta, hogy nem mozdul, türelmetlen vakkantással iramodott Hyrkanos után. Ez folyton följebb hatolt, órák hosszat hiába keresve a kecskét. Azután lejött s pajtását még mindig ott találta, ahol hagyta. — Én keresek, mint a bolond, te meg alszol? — Nem aludtam. — Különben bánom is én. Ezzel bement a mirtusz-pagonyba a kutyával együtt s egy órai keresés után magával hozta a kecskét. Pajtása még mindig ott volt, de most igazán aludt. — Kelj föl hé! Itt a kecske, hajnalodik. Némán mentek le a síkságra. Koretas halavány volt s ingadozott s az erős Hyrkanos, ki nem ismerte a fáradalmat, támogatta. A nap már jó fönt volt, mire visszaérteka nyájhoz. Delphiben Apolló ünnepét ülték. Nem volt olyan nagy sokadalom, mint az eliszi Olyropiavölgyben vagy az isztmuszon, mert az ismeretlen kis Delphibe csak a phokisziak és lokrisziak látogattak el. A kisebb viadalok már eldőltek s a hírnök a nagy ötüs karczot kiáltotta ki. Tizennégy meztelen ifjú állt ki, köztük négy delphi-i. Meriones, Apolló főpapja és a bírák feje, egy sisakban rázta a sorshúzó-koczkákat. Az ifjak sorsot húztak, azután Zeusz szobrához mentek s esküvel fogadták, hogy becsületesen küzdenek. A fuvolások fújni kezdtek s a verseny megkezdődött. A távolugrásban Iphitos, Thoas, az erős Chrysogonos és Hyrkanos ütötték meg a mértéket s a többi versenyben csakazok vehettek részt, kik az előbbiekben győztek. A gerelyvetésben Hyrkanos, Thoas, Chrysogonos és az amphissai Lykortas győzött s ezek versenyezhettek a következő versenyekben is. Iphitos dühösen vonult félre, mert gerelye csak két hüvelyknyire maradt vissza a Thoasé mögött. A trombita megharsan s a négy viadol belekezdett a versenyfutásba. A karcsú Thoas vezetett. Hyrkanos kezdetben kissé hátramaradt, de a delphibeliek biztató lármájára összeszedte magát s első lett. Óriási tapsvihar üdvözölte a győztest, ki immár nagy bizalommal nézett a diszkosz-verseny elé. A rabszolgák előhozták a kerek érczkorongokat. Mindegyik nyolcz fontot nyomott. Először Chrysogonos dobott, ipagos" lapunk mai száma 26 oldal.