Magyar Nemzet, 1901. június (20. évfolyam, 140-165. szám)
1901-06-01 / 140. szám
1901. junius 1. MAGYAR NEMZET. jóakaratot, melylyel a hadügyi kormány a magyar ipar iránt viseltetik. Posztóczikkekben a kisiparnak is 33,4 százaléknyi részesedés biztosíttatott. Általában a hadügyi kormány a tiz évre szóló szállítási szerződéseiben a magyar érdekek biztosítására nézve is kellő, előrelátással jár el. Pulszky Ágost elismeréssel hangsúlyozza, hogy a hadsereg számára való szállítások körül a magyar kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg történt az eljárás. A bőrárukra nézve csak két esztendő titulva lévén megnyitandók a szerződések, felhívja a kormány figyelmét arra, hogy ezen szerződések megkötésénél 1907-nél tovább ne menjenek. A posztóra vonatkozólag már megkötött szerződésekre nézve e tekintet mellőzését bizonyára igen fontos nagyobb érdekek javasolták. Hieronymi Károly rövid észrevétele után a szállításra vonatkozó határozatokat is megújítja az albizottság. Következik a rendkívüli szükséglet különbözeteinek tárgyalása. Künnich Aurél általánosságban ismerteti a rendkívüli szükségletet, amely több, mint 5 milliónyi keresletet tüntet fel. Az előirányzott szükséglet jobbára a megszavazott intézkedések folyománya, ami az előadót az egyes tételek bővebb indokolásától felmenti. A 14. czím első tételénél (elemi lőterek megszerzése és berendezésére 700.000 korona). Pulszky Ágost kérdi, hogy ebben az összegben benfoglaltatik-e a várpalotai tüzérségi lőterek berendezésének költsége is? Krieghammer Ödön báró hadügyminiszter megjegyzi, hogy ez a költség a kérdéses összegben csak részben foglaltatik benn. A 15. czim (az erődítési intézkedésekre vonatkozó szükségletre 1.700.000 korona) és a 17. czim (első építkezési részletekharmadik tétele, Mikolajov. Egy átkerülő építésének költségjáruléka 65.000 korona) valamint ugyane czim hatodik tétele (az erődítések ágyú- és lőszerfelszerelésének elhelyezésére szükséges raktárak építésére 100.000 korona) Krieghammer Ödön báró hadügyminiszter bizalmasnak nyilvánított felvilágosításai alapján szavaztatnak meg. Pulszky Ágost kérdést intéz a bártfa-rzeszowi vasút ügyében, amire Krieghammer Ödön báró hadügyminiszter szintén bizalmas felvilágosítást ad. A 24. czím (a katonai földrajzi intézet szükségletemásodik tételénél) a szabatos lejtmérés folytatására négy osztály által 10.000 K.) Munich Aurél előadó bemutatja az erre vonatkozó terveket, amelyekre nézve Hieronymi Károly kérdéseire a hadügyi kormány nevében Terkulia ezredes adja meg a kívánt felvilágosításokat. Egyebekben a rendkívüli költségvetés összes czímei Munich Aurél előadó ismertetései alapján észrevétel nélkül szavaztatnak meg. Következett a közös hadügyminisztérium előterjesztése az 1899—1900. évre engedélyezett rend__ ■ ................11 kívüli hitel felhasználása és elszámolása határidejének kiterjesztése iránt, amelyet Munich Aurél előadó a hadügyi kormány indokolása alapján elfogadásra ajánl. A bizottság észrevétel nélkül hozzájárul a hadügyi kormány előterjesztéseihez. Ezzel a hadügyi kormány előterjesztéseinek tárgyalása befejeztetvén, a jelentés hitelesítése hétfőn délelőtti tíz órára tűzetik ki. A tengerészetügyi bizottság jelentése: Bécs, május 30. A magyar delegáczió tengerészetügyi albizottságának Teleki Sándor gróf előadó által szerkesztett és a tegnapi ülésen már hitelesített jelentéséből közöljük a következőket: A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság tengerészeti albizottsága tárgyalás alá véve a haditengerészet 1902. évi költségvetését, mindenekelőtt a feletti megelégedésének kívánt kifejezést adni, hogy a közelmúlt eseményei újból és ismételten bebizonyították, miszerint haditengerészetünk nehéz és válságos viszonyok között is mindenkor jól megállja helyét. A kínai zavarok kitörésekor egy hajónk volt a keletázsiai vizeken. Ezen hajó az első nyugtalanító hírekre Taku elé sietett, hol egy kész matrózkontingenst partraszállított, hogy Pekingbe menjen ottani követünk megoltalmazására. Az említett matrózkontingens azután a követség ostroma alatt nagy fáradságok és nélkülözések között valóban hősies kitartást tanúsított. Az események későbbi fejlődése folytán még kiküldött három hajó szintén szállított partra csapatokat, melyek más nemzetek katonáival karöltve fáradoztak a rend helyreállításán. Tengerészeink bátor magatartásáról, katonai fegyelméről és fáradhatatlanságáról az irányadó körök és az idegen csapatok vezetői számos alkalommal szóban és írásban csodálattal emlékeztek meg. Ami magát a költségvetést illeti, az összelőirányzat 1902-re 3.200.000 koronával magasabb a folyó évre megállapítottnál. Ezen emelkedés oka főleg létszámszabályozásokban, már engedélyezett és megkezdett hajóépítkezésekben, valamint néhány új tételben rejlik. Új tétel gyanánt szerepel egy póthajó, két dunai monitor, öt őrjárati naszád és egy aczél-úszómedence építése. A tengerészeti albizottság a javaslatokat tüzetesen megbírálta és arra a meggyőződésre jutott, hogy a kért összegek szükségesek és ezért a költségvetést úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlja. Az albizottság továbbá foglalkozott azon kijelentéssel, melyet a tengerészet vezetősége az országos bizottság utolsó ülésszaka alatt hozott határozata értelmében a magyar ipar és termelésnek a haditengerészet megrendeléseiben való részesedése tárgyában terjesztett az albizottság elé. Megelégedéssel konstatáltuk ezen kijelentésből, hogy a phibe.. .« S fél óráig fog Delphiről beszélni, a Pythonról, Apolló-templomáról, a kasztáliai forrásról, a Phachriadosról, a szikláról, honnan az istenkáromlókat lökték le. Fél óráig fog Delphiről beszélni, kétezer évnek utána. Volt-e a világon város, mely világhírűbb lett volna? Koretasnak hívták a költőt, kit hallgatói hazugnak mondtak.* A költő szava erősebb volt, mint az atléta igazsága. A költő győzött. Hyrkanos volt az első, kit két héttel később a szikláról lelöktek. Szétzúzták a gyűlölt valót, hogy a dalpok álmát megelevenítsék. Ez volt Hellasz, Hellasz tengerészet vezetősége az elmúlt évben is fáradozott azon, hogy a magyar ipar a haditengerészet szükségleteinek fedezésében megfelelő részt kapjon, amennyiben igyekezett annak új tevékenységet nyújtani. A tengerészet vezetőjének szóbeli felvilágosításaiból kitűnik, hogy az ezen iránybani működést siker koronázta, amennyiben Magyarország részesedése a tengerészet megrendeléseiben az 1900. évben ismét magasabb volt, mint az előző év alatt. Miután azonban a haladás a kitűzött czélt még nem érte el, kívánatos, hogy ezen, hazánk közgazdaságára és iparára oly fontos ügy folytonosan ellenőriztessék, minek folytán az albizottság azt javasolja, hogy az utolsó ülésszak alatt hozott határozat megnyittassék és a következő határozati javaslatot terjeszti elfogadás végett az országos bizottság elé: »Utasíttatik a haditengerészet vezetője, hogy a haditengerészet számára eszközölt megrendeléseknél és beszerzéseknél a hazai nyers- és ipari termelés oly mértékben vétessék figyelembe, hogy ezáltal Magyarország közgazdaságának legalább megközelítőleg megtérüljön azon rész, mely őt a hozzájárulási arány szerint a tengerészetre fordított kiadásokból jogosan megilleti és hogy erre vonatkozó intézkedéseiről, valamint ezek eredményéről a delegácziónak évenként jelentést tegyen. A tengerészeti albizottság továbbá azon indítványt terjeszti az országos bizottság elé, hogy ez a tengerészet jelenlegi vezetőjének odaadó sikerdús tevékenységéért köszönetét, bizalmát és elismerését fejezze ki. Az osztrák delegáczió. Azután mit beszél mélységekről, tátongó szakadékokról, sárkányokról, nimfákról s istenekről? Mindezekből bizony semmit sem láttunk. Én egyedül mentem föl a hegyre, neki meg a kutyával a mirtusz-erdőt kellett volna átkutatnia. A helyett leült egy kőre s elaludt. Egész éjjel kerestem a kecskét s megtaláltam. Mikor visszamentem hozzá, még mindig aludt. Pfuj, hogy hazudik! A tömeg ordított, kiabált. Koretas mozdulatlanul állt s" szemeit különös fénynyel jártatta a társaságon. Mintha mit sem értene az egészből. Azután zavartan nézett körül s tekintete a vén papéval találkozott. — Ne bántsátok! — mondá Meriones — Védelmembe veszem. A tömeg azonban felemelt öklökkel vette körül. — Mit? Agyon kell ütni a csalót. A vén pap Koretashoz ment, kezét a vállára tette, másik kezét pedig védőleg terjeszte ki. — Hagyd csak ránk! — ordított Hyrkanos.*■ Csaló, hazug, gazember! — Hazug? — mondá Meriones — Nem az, hanem költő!* S a költemény valósággá vált. Kérdezzétek meg a gimnazistát, hogy mit tud Delphiről. Majd elmondja: »Delphi hires jósda-város volt Kr. e. 1200-tól Kr. u. 400-ig. A Pythia háromlábú széken ült s jósolt. Mikor egyszer Krőzus király a követeit küldte Del* De le a szép fátyollal. íme itt a meztelen, szegényes igazság! — Damasippos, — mondá a vén Meriones egy másik Apolló-paphoz, miután szerencsésen megmentette Koretast a dühöngő tömeg kezei közül. — Damasippos, hivd össze a papokat és a város véneit. Hivd össze ma éjszakára az istenség templomába. Összejövének mindnyájan s a vén pap sorra meggyőzé őket: — Soha nagyobb szerencse nem szakadt a városunkra, mint a mekkora Koretas éneke. Ha százszor is bolond álma ez egy részeg költőnek, mi valóságot csinálunk belőle. Kell, hogy irigyTegnap délután 4 órakor az osztrák delegáczió költségvetési bizottsága tanácskozott, a tárgyalás első pontja a külügyi bizottság jelentésének hitelesítése volt. Gróf Bacquebem konstatálja, hogy a hármasszövetség, mint eddig is, Ausztria-Magyarország külső politikájának megingathatatlan alapja és hogy ez a minden támadásnak fölötte álló szövetség igen értékes kiegészítését találja a többi országgal való barátságos viszonyban. Különösen megelégedéssel emeli ki az előadói jelentés, hogy a monarchiának Olaszországhoz való viszonyában nem történt változás. A bizottságban általában uralkodó az a nézet, hogy a szövetségesekkel való benső viszony épp úgy, mint az általános érdekek, a gazdasági harczok mellőzését követelik. Az e tekintetben egyes jelenségek nyomán támadt aggodalmak utóbbi időben nyugodtabb felfogásnak adtak helyet, ami csak megerősíti azt a reményt, hogy a kereskedelmi szerződések megkötése is valamennyi félre nézve elfogadható alapon lesz lehetséges. Az Oroszországgal való egyetértés a Balkánt illetőleg, ha nem is nyújt teljes biztosítékot meglepő incidensek ellen, mégis alkalmas arra, hogy esetleg fenyegető bonyodalmakat csírájukban elfojtson és az esetleg fölmerülő inczidensek hatását mérsékelje. Az é jünk benne. Jaj annak, aki kételkedik benne! Elhiszszük mi, el fogja hinni Phókisz, el Hellasz, el az egész világ. Delphi lesz a világ közepe s szent lesz a földje. Templomokat, szentélyeket fognak itt építeni, s Delphi papjai lesznek a legelsők a világon. — Mi közünk a tigsettjeitekhez ? — kérdezte Archimenes, a kereskedő. — Talán a mi hasznunk nem a tiétek is? Ezrével fognak ide tódulni az idegenek, s pedig nem üres kézzel. Palotában fogtok lakni, s rabszolgákat fogtok tartani, mint a leggazdagabb athéniek. Itt a szerencse, csak ki kell utána nyújtanunk a kezünket. Én elkezdem: én erősen hiszem, hogy a pásztor igazat mondott. — Én is hiszem, — mondá Damasippos. — Én is, én is, én is. — Mindnyájan hiszszük. — — — És elhitte Delphi, elhitte Phókisz, elhitte Hellasz s az egész világ. Az óriási munkát két ember csinálta, egy ittas pásztor s egy ravasz pap. A daczos Hyrkanoson kívül, kit mint istenkáromlót a szikláról letaszítottak ugyanazok, kik győzelménél úgy ordítoztak, volt persze még valaki, aki nem hitte el. Koretas, a költő. Nem mondta ugyan ki nyíltan, de kimondhatta volna, s ez nagyon kellemetlen lett volna. Egy reggel halva találták az utczán. A hátába egy papi tőr volt szúrva. Mert a vér nagyon jó trágyája annak a földnek, hol a pap és a kereskedő akar aratni. ”