Magyar Nemzet, 1901. június (20. évfolyam, 140-165. szám)

1901-06-01 / 140. szám

1901. junius 1. MAGYAR NEMZET. jóakaratot, melylyel a hadügyi kormány a magyar ipar iránt viseltetik. Posztóczikkekben a kisiparnak is 33,4 százaléknyi részesedés biztosíttatott. Általában a hadügyi kormány a tiz évre szóló szállítási szerződéseiben a magyar érdekek biztosítására nézve is kellő, előrelátással jár el. Pulszky Ágost elismeréssel hangsúlyozza, hogy a hadsereg számára való szállítások körül a ma­gyar kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg tör­tént az eljárás. A bőrárukra nézve csak két esz­tendő titulva lévén megnyitandók a szerződések, felhívja a kormány figyelmét arra, hogy ezen szerződések megkötésénél 1907-nél tovább ne men­jenek. A posztóra vonatkozólag már megkötött szerződésekre nézve e tekintet mellőzését bizonyára igen fontos nagyobb érdekek javasolták. Hieronymi Károly rövid észrevétele után a szállításra vonatkozó határozatokat is megújítja az albizottság. Következik a rendkívüli szükséglet különböze­­teinek tárgyalása. Künnich Aurél általánosságban ismerteti a rendkívüli szükségletet, a­mely több, mint 5 mil­liónyi keres­letet tüntet fel. Az előirányzott szük­séglet jobbára a megszavazott intézkedések folyo­mánya, a­mi az előadót az egyes tételek bővebb indokolásától felmenti. A 14. czím­ első tételénél (elemi lőterek meg­szerzése és berendezésére 700.000 korona). Pulszky Ágost kérdi, hogy ebben az összegben benfoglaltatik-e a várpalotai tüzérségi lőterek be­rendezésének költsége is? Krieghammer Ödön báró hadügyminiszter megjegyzi, hogy ez a költség a kérdéses összeg­ben csak részben foglaltatik benn. A 15. czim (az erődítési intézkedésekre vonat­kozó szükségletre 1.700.000 korona) és a 17. czim (első építkezési részletek­­harma­dik tétele, Mikolajov. Egy átkerülő építésének költségjáruléka 65.000 korona) valamint ugyane czim hatodik tétele (az erődítések ágyú- és lőszer­felszerelésének elhelyezésére szükséges raktárak építésére 100.000 korona) Krieghammer Ödön báró hadügyminiszter bizalmasnak nyilvánított felvilágosításai alapján szavaztatnak meg. Pulszky Ágost kérdést intéz a bártfa-rzeszowi vasút ügyében, a­mire Krieghammer Ödön báró hadügyminiszter szintén bizalmas felvilágosítást ad. A 24. czím (a katonai földrajzi intézet szük­séglete­­második tételénél) a szabatos lejtmérés folytatására négy osztály által 10.000 K.) Munich Aurél előadó bemutatja az erre vo­natkozó terveket, a­melyekre nézve Hieronymi Károly kérdéseire a hadügyi kor­mány nevében Terkulia ezredes adja meg a kívánt felvilágo­sításokat. Egyebekben a rendkívüli költségvetés összes czímei Munich Aurél előadó ismertetései alapján észrevétel nélkül szavaztatnak meg. Következett a közös hadügyminisztérium elő­terjesztése az 1899—1900. évre engedélyezett rend­­_­_ ■ ................1­1 kívüli hitel felhasználása és elszámolása határidejé­nek kiterjesztése iránt, a­melyet Munich Aurél előadó a hadügyi kormány indokolása alapján elfogadásra ajánl. A bizottság észrevétel nélkül hozzájárul a hadügyi kormány előterjesztéseihez. Ezzel a hadügyi kormány előterjesztéseinek tárgyalása befejeztetvén, a jelentés hitelesítése hétfőn délelőtti tíz órára tűzetik ki. A tengerészetügyi bizottság jelentése: Bécs, május 30. A magyar delegáczió tengeré­szetügyi albizottságának Teleki Sándor gróf előadó által szerkesztett és a tegnapi ülésen már hitelesí­tett jelentéséből közöljük a következőket: A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság tengerészeti albizottsága tárgya­lás alá véve a haditengerészet 1902. évi költség­­vetését, mindenekelőtt a feletti megelégedésének kívánt kifejezést adni, hogy a közelmúlt eseményei újból és ismételten bebizonyították, miszerint hadi­tengerészetünk nehéz és válságos viszonyok között is mindenkor jól megállja helyét. A kínai zavarok kitörésekor egy hajónk volt a keletázsiai vize­ken. Ezen hajó az első nyugtalanító hírekre Taku elé sietett, hol egy kész matrózkontingenst partra­­szállított, hogy Pekingbe menjen ottani követünk megoltalmazására. Az említett matrózkontingens azután a követség ostroma alatt nagy fáradságok és nélkülözések között valóban hősies kitartást tanúsított. Az események későbbi fejlődése folytán még kiküldött három hajó szintén szállított partra csapatokat, melyek más nemzetek katonáival kar­öltve fáradoztak a rend helyreállításán. Tengeré­szeink bátor magatartásáról, katonai fegyelméről és fáradhatatlanságáról az irányadó körök és az idegen csapatok vezetői számos alkalommal szóban és írásban csodálattal emlékeztek meg. A­mi magát a költségvetést illeti, az összelő­­irányzat 1902-re 3.200.000 koronával magasabb a folyó évre megállapítottnál. Ezen emelkedés oka főleg létszámszabályozásokban, már engedélyezett és megkezdett hajóépítkezésekben, valamint néhány új tételben rejlik­. Új tétel gyanánt szerepel egy póthajó, két dunai monitor, öt őrjárati naszád és egy aczél-úszómedenc­e építése. A tengerészeti al­bizottság a javaslatokat tüzetesen megbírálta és arra a meggyőződésre jutott, hogy a kért összegek szükségesek és ezért a költségvetést úgy általá­nosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlja. Az albizottság továbbá foglalkozott azon ki­jelentéssel, melyet a tengerészet vezetősége az or­szágos bizottság utolsó ülésszaka alatt hozott ha­tározata értelmében a magyar ipar és termelésnek a haditengerészet megrendeléseiben való részese­dése tárgyában terjesztett az albizottság elé. Meg­elégedéssel konstatáltuk ezen kijelentésből, hogy a phibe.. .« S fél óráig fog Delphiről beszélni, a Pythonról, Apolló-templomáról, a kasztáliai forrásról, a Phachriadosról, a szikláról, honnan az istenkáromlókat lökték le. Fél óráig fog Delphiről beszélni, két­ezer évnek utána. Volt-e a világon város, mely világ­hírűbb lett volna? Koretasnak hívták a költőt, kit hallgatói hazugnak mondtak.* A költő szava erősebb volt, mint az atléta igazsága. A­ költő győzött. Hyrkanos volt az első, kit két héttel később a szikláról lelöktek. Szét­zúzták a gyűlölt valót, hogy a dalpok álmát megelevenítsék. Ez volt Hellasz, Hellasz­ tengerészet vezetősége az elmúlt évben is fárado­zott azon, hogy a magyar ipar a haditengerészet szükségleteinek fedezésében megfelelő részt kapjon, a­mennyiben igyekezett annak új tevékenységet nyújtani. A tengerészet vezetőjének szóbeli felvi­lágosításaiból kitűnik, hogy az ezen iránybani működést siker koronázta, a­mennyiben Magyar­­ország részesedése a tengerészet megrendeléseiben az 1900. évben ismét magasabb volt, mint az előző év alatt. Miután azonban a haladás a kitűzött czélt még nem érte el, kívánatos, hogy ezen, ha­zánk közgazdaságára és iparára oly fontos ügy folytonosan ellenőriztessék, minek folytán az al­bizottság azt javasolja, hogy az utolsó ülésszak alatt hozott határozat megnyittassék és a következő határozati javaslatot terjeszti elfogadás végett­ az országos bizottság elé: »Utasíttatik a haditengerészet vezetője, hogy a haditengerészet számára eszközölt megrendeléseknél és beszerzéseknél a hazai nyers- és ipari termelés oly mértékben vétessék figyelembe, hogy ezáltal Magyarország közgazdaságának legalább megközelí­tőleg megtérüljön azon rész, mely őt a hozzájá­rulási arány szerint a tengerészetre fordított ki­adásokból jogosan megilleti és hogy erre vonat­kozó intézkedéseiről, valamint ezek eredményéről a delegácziónak évenként jelentést tegyen.­ A tengerészeti albizottság továbbá azon indít­ványt terjeszti az országos bizottság elé, hogy ez a tengerészet jelenlegi vezetőjének odaadó sikerdús tevékenységéért köszönetét, bizalmát és elismerését fejezze ki. Az osztrák delegáczió. Azután mit beszél mélységekről, tátongó sza­kadékokról, sárkányokról, nimfákról s istenek­ről? Mindezekből bizony semmit sem láttunk. Én egyedül mentem föl a hegyre, neki meg a kutyával a mirtusz-erdőt kellett volna át­kutatnia. A helyett leült egy kőre s elaludt. Egész éjjel kerestem a kecskét s megtalál­tam. Mikor visszamentem hozzá, még mindig aludt. Pfuj, hogy hazudik! A tömeg ordított, kiabált. Koretas mozdu­latlanul állt s" szemeit különös fénynyel jártatta a társaságon. Mintha mit sem értene az egész­ből. Azután zavartan nézett körül s tekintete a vén papéval találkozott. — Ne bántsátok! — mondá Meriones — Védelmembe veszem. A tömeg azonban felemelt öklökkel vette körül. — Mit? Agyon kell ütni a csalót. A vén pap Koretashoz ment, kezét a vál­lára tette, másik kezét pedig védőleg ter­jeszte ki. — Hagyd csak ránk! — ordított Hyrkanos.­­*■ Csaló, hazug, gazember! — Hazug? — mondá Meriones — Nem az, hanem költő!* S a költemény valósággá vált. Kérdezzétek meg a gimnazistát, hogy mit tud Delphiről. Majd elmondja: »Delphi hires jósda-város volt Kr. e. 1200-tól Kr. u. 400-ig. A Pythia háromlábú széken ült s jósolt. Mikor egyszer Krőzus király a követeit küldte Del­* De le a szép fátyollal. íme itt a meztelen, szegényes igazság! — Damasippos, — mondá a vén Meriones egy másik Apolló-paphoz, miután szerencsésen megmentette Koretast a dühöngő tömeg kezei közül. — Damasippos, hivd össze a papokat és a város véneit. Hivd össze ma éjszakára az istenség templomába. Összejövének mindnyájan s a vén pap sorra meggyőzé őket: — Soha nagyobb szerencse nem szakadt a városunkra, mint a mekkora Koretas éneke. Ha százszor is bolond álma ez egy részeg költőnek, mi valóságot csinálunk belőle. Kell, hogy irigy­Tegnap délután 4 órakor az osztrák delegáczió költségvetési bizottsága tanácskozott, a tárgyalás első pontja a külügyi bizottság jelentésének hite­lesítése volt. Gróf Bacquebem konstatálja, hogy a hármas­szövetség, mint eddig is, Ausztria-Magyarország külső politikájának megingathatatlan alapja és hogy ez a minden támadásnak fölötte álló szövet­ség igen értékes kiegészítését találja a többi or­szággal való barátságos viszonyban. Különösen megelégedéssel emeli ki az előadói jelentés, hogy a monarchiának Olaszországhoz való viszonyában nem történt változás. A bizottságban általában uralkodó az a nézet, hogy a szövetségesekkel való benső viszony épp úgy, mint az általános érdekek, a gazdasági harczok mellőzését követelik. Az e te­kintetben egyes jelenségek nyomán támadt aggo­dalmak utóbbi időben nyugodtabb felfogásnak adtak helyet, a­mi csak megerősíti azt a reményt, hogy a kereskedelmi szerződések megkötése is va­lamennyi félre nézve elfogadható alapon lesz lehet­séges. Az Oroszországgal való egyetértés a Balkánt illetőleg, ha nem is nyújt teljes biztosítékot meglepő inc­idensek ellen, mégis alkalmas arra, hogy esetleg fenyegető bonyo­dalmakat csírájukban elfojtson és az esetleg fölmerülő inczidensek hatását mérsékelje. Az é jünk benne. Jaj annak, a­ki kételkedik benne! Elhiszszük mi, el fogja hinni Phókisz, el Hellasz, el az egész világ. Delphi lesz a világ közepe s szent lesz a földje. Templomokat, szentélyeket fognak itt építeni, s Delphi papjai lesznek a legelsők a világon. — Mi közünk a ti­gsettjeitekhez ? — kér­dezte Archimenes, a kereskedő. — Talán a mi hasznunk nem a tiétek is? Ezrével fognak ide tódulni az idegenek, s pedig nem üres kézzel. Palotában fogtok lakni, s rab­szolgákat fogtok tartani, mint a leggazdagabb athéniek. Itt a szerencse,­ csak ki kell utána nyújtanunk a kezünket. Én elkezdem: én erő­sen hiszem, hogy a pásztor igazat mondott. — Én is hiszem, — mondá Damasippos. — Én is, én is, én is. — Mindnyájan hiszszük. — — — És elhitte Delphi, elhitte Phó­kisz, elhitte Hellasz s az egész világ. Az óriási munkát két ember csinálta, egy ittas pásztor s egy ravasz pap. A daczos Hyrkanoson kívül, kit mint isten­­káromlót a szikláról letaszítottak ugyanazok, kik győzelménél úgy ordítoztak, volt persze még valaki, a­ki nem hitte el. Koretas, a költő. Nem mondta ugyan ki nyíltan, de kimondhatta volna, s ez nagyon kellemetlen lett volna. Egy reggel halva találták az utczán. A hátába egy papi tőr volt szúrva. Mert a vér nagyon jó trágyája annak a földnek, hol a pap és a kereskedő akar aratni. ”

Next