Magyar Nemzet, 1901. október (20. évfolyam, 245-272. szám)
1901-10-01 / 245. szám
A ■ 1 *1*1 f ;'41 * ~1»**1• Budapest, 1901.a la XX. évfolyam, 245. szám. Kedd, 631 1. Szerkesztőség, és kiadóhivatal: Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. VII. Kerepesi ut 54. Autenasum-épület, főszerkesztők, felelős szerkesztő, ügyes szám helyben és vidéken 8 fillér. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A nagy nap. Budapest, szeptember 30. Egy nap és két éjszaka választ el bennünket az országgyűlési általános választások első napjától, amidőn az ország túlnyomó részében ismeretes lesz a választások eredménye. Aki érdeklődik a választások iránt, az már nem lehet többé kétségben afelől, hogy kinek a pártjára álljon, mely lobogóra szavazzon. Aki még kételkedik, annak bizonyára mellékes szándékai és czéljai lehetnek. A választási mozgalmak első része jóformán be van fejezve. Az előkészületi cselekmények mind megtörténtek, ami pedig eddig meg nem történt, azzal ugyancsak elkéstek ezúttal. Most a választási törvény szerint is, azt logicre követve, a választási eljárás második fázisába jutottunk, a választási aktus megejtéséhez, a szavazatok beadásához. Ez olyan viszonyban van az előkészületi cselekményekhez, mint az aratás a vetéshez, a megmunkáláshoz. És ez a hasonlat még abban is találó, hogy az idén a korlátlan, minden illetéktelen befolyástól mentesített és a tiszta meggöröződést érlelő választási szabadság verőfénye kedvezett az előmunkálatoknak. A hírhedt és szomorúemlékű választások Jupiter Pluviusai ezúttal nem látogatták meg a kerületeket sem fagggyal, sem jégveréssel, melyek erőszakosan kipusztították volna a nép lelkéből a becsületes és a legjobb meggyőződés csiráit. Ezek szabadon kisarjadzhattak, megérlelődhettek. A kártékony madarakat is elretzentette a kerületek tiszta vetéseitől az új törvény szigorú tilalma, melyet sűrűen megszólaltattak. A korrupczió sáskajárásától szintén meg van kímérve a magyar nép alkotmányos szabadsága. Semmi önkény, semmi erőszak, semmi korrupczió. Örömmel és hazafias önérzettel konstatáljuk, hogy az új választási törvénynyel csakugyan czért értünk. Ennek rendelkezéseit mindenfelé tisztességgel követték. A választási mozgalmak országszerte igen élénkek,, sőt zajosak voltak. És azokban sokkal többen vesznek részt most, mint azelőtt. Mégis mindenfelé rendet, pontos tisztaságot tapasztalunk a pártszervezések körül. A csekély kivételek figyelembe se jöhetnek a nagy és általános szabály betartása mellett . Ebből kettős üdvösséges tanulságot meríthetünk. Az egyik, hogy valóban nemzeti szükség volt erre a szigorú, pontos és határozott értelmű választási törvény-novellára, mely az önkénykedés, a vesztegetés titkos utait sikeresen elvágja és a törvények téves értelmezésének mindjárt elejét veszi. A második és ez valóban lélekemelő tanulság ugyanis, hogy ha van, aki rendet tart és maga sem rendetlenkedik, főként pedig nem jár elől rossz példákkal, amelyek persze vonzanak, úgy Magyarországon a tiszta választások immár nem tartoznak többé az ábrándok tarka honába. A tiszta választás többé nem utópia, hanem valóság. Büszkeséggel állíthatjuk, hogy a politikai magyar nemzet megérett a tiszta választásokra. Sőt érett volt erre mindig Mert ime a példa mutatja, hogy ha szabadon nyilatkozhatik a nemzet, nem kell őt többé attól félteni, hogy visszaél az alkotmányos szabadsággal. Nem gyermek ez a nagy nemzet, ki talán megsebzi magát az alkotmányos élet fegyelmeivel, ha azok a kezébe adatnak, íme, megmutatja, hogy ezzel ő okosan, bölcsen tud bánni és senkinek felsőbb gyámkodására nem szorul. Csak hagyják őt magára. Ne zavarja meg senki külső erőszakkal a nemzeti meggyőződés kialakulását. Az előkészületek után ítélve, joggal reméljük, hogy a választási mozgalmak fináléja, a választási aktus megejtése nyugodt, előkelő, méltóságos lesz. Illő lesz ehhez a nagy nemzethez, melynek alkotmánylevele az ő »Magna carthata«, Európában jóformán a legrégibb szabadságlevelek egyike. Illő ehhez az ezeresztendős politikai nemzet fiaihoz, kik országunk vérrel szerzett és minden ellenséggel szemben megoltalmazott alkotmányos szabadságára továbbra is érdemesek akarnak maradni. Az új törvény intézkedései különösen megszigorítják a választási elnökök kötelességeit. De, hogy ennek megfelelhessenek, felelősségük fokozása mellett nagyobb hatalmat is adnak a választási elnököknek az új törvényben. Legyen segítője, támogatója a választási elnöknek mindenbe- A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Szeptember 30. — Wenckheim Béla báró. Ma leplezték le Kisbéren Wenckheim Béla szobrát, amely lovon ábrázolja a 48 után való időknek ezt a markáns alakját. Markáns egyéniség, sőt típus is, ha úgy tetszik, a tüzes magyar érzelmű főurak típusa, azoké, akik akadémiát alapítottak, gőzhajót, vasutat építettek és meghonosították a lóversenyeket a hazai lótenyésztés fejlesztése érdekében. Ez az utóbbi intézmény azután egygyé forrt A Wenckheim Béla élete hivatásával s a bosszú frigyet, a mely annyi esztendő által összekötötte vele, megörökíti most a kisbéri szobor. A lovak iránt való szenvedelmét apjától örökölte A Wenckheim Béla. Apja, Wenckheim József báró, társa volt Széchenyi Istvánnak lóversenymozgalma megindításában. És egykorú lapok följegyezték, hogy mikor 1827-ben Széchenyi István megpendítette a futtatások ügyét, Mayerffy Ferencz, Orczy Lőrincz, A Wesselényi Miklós, Heinrich János és Wenckheim József voltak azok, akik ügye mellé szegődtek harczosoknak. Béla báró a rangjabeli ifjak módjára kezdte pályáját. Tizenhatéves korában már elvégezte a jogot, tizenhetedik évében patvarista, tizenkilenczéves korában pedig ügyvéd volt. 1831-ben Békés vármegye aljegyzőjévé, a következő évben pedig táblabirájává lett. 1833-ban beutazta Nyugat-Európát. Családi hagyományaihoz és európai műveltségéhez híven, a haladók lappangó és pártalakot nem öltött áramlatához csatlakozott a fiatal báró. 1837-ben Békés vármegye másodalispánja, 1839-ben békési követ lett. Ebben az új körben mind nagyobb jelentőségre emelkedett a fiatal főúr neve. Buzgón kivette részét a közélet küzdelmeiből, erős harczokat vívott utóbb, mint a Batthyány Lajos gróf szervezte fővárosi ellenzék tagja s ezenközben akkora népszerűségre tett szert, hogy az első magyar felelős kormány érdemei jutalmazásául Békés vármegye főispánjának nevezte ki. Pályája a szabadságharcz után emelkedett egyre magasabbra. Mikor visszatért az emigráczióból, ő is amolyan »virrasztó« volt, titkon éber-alvó, terveket szövögető, keserű szivű hazafi. A politikai nyilvános működés lehetetlen volt, de minden oly összejövetelen, ahol bizalmasan lehetett szólni a közügyekről. A Wenckheim Béla a főszereplők között volt, ott volt a Nemzeti Kaszinó tagjai között, mint főmozgató, a lóversenyeken mint főrendező, a vadászatokon mint hires lovas, lövő s falkavezető. Mindenütt élesztett, lelkesített, bátorított. A sport minden nemét különösen felkarolta s e tekintetben páratlan szenvedélyt tanúsított, hajlott korában is versenyre kelt a fiatalokkal edzettség és kitartás dolgában. Épp oly fiatal hévvel száguldott paripáján a rákosi kopók után, mint amily vakmerően mászott a király oldala mellett a stájerországi béretek zergéi után. Épp úgy ismerték őt Angliában, hol a windsori vadászatokon rókák és szarvasok után számtalan akadályon 60, sőt 100 angol mértföldet lovagolt egyfolytában, mint ahogy ismerték Ladányiban és a szomszéd megyékben, vagy a Csallóközön, hol szintén kopófalkák után majdnem ezerszer lovagolt és több mint 13 ezer vadat ejtett el. Ha bravúrt akart véghez vinni, akkor sem éhség, sem szomjúság, sem hidegség, sem melegség vissza nem riasztotta. A syriai sivatagon 40 foknyi melegben naponkint 12 órát lovagolt gr. Almásy Györgygyel és gr. Batthyány Lajossal s ajka közben csak egy panaszszót sem ejtett. Kis jellemzésnek beillik, a mit ifj. Kákay Aranyos mond Árny- és fényképeiben a lókedvelő főurról. A Wenckheim Béla talán még azt a régi axiómát is megfordítja, mely szerint a természetnek legtökéletesebb alkotmánya az asszony s utána következik a ló. Föl lehet tenni róla , mert soha életében nem gondolt arra, hogy megnősüljön. Pedig sok szép fiatal és magasrangú hölgy forgatta fejében, hogy hozzámenjen feleségül. De az asszonyoknak mégsem volt okuk soha neheztelni e miatt Wenckheim Bélára. Mert ha nem is talált méltónak arra egy nőt, hogy érte éljen, magát a nőnemet méltónak tartotta arra, hogy ha kell, meghaljon érte. Lapunk mai száma 12 oldal.