Magyar Nemzet, 1901. október (20. évfolyam, 245-272. szám)

1901-10-01 / 245. szám

A ■ 1 *1*1 f ;'41 * ~1­­»**1• Budapest, 1901.a la XX. évfolyam, 245. szám. Kedd, 631 1. Szerk­esztőség, és kiadóhivatal: Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. VII. Kerepesi­ ut 54. Auten­asum-épület, főszerkesztők, felelős szerkesztő, ügyes szám helyben és vidéken 8 fillér. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A nagy nap. Budapest, szeptember 30. Egy nap és két éjszaka választ el ben­nünket az országgyűlési általános válasz­tások első napjától, a­midőn az ország túlnyomó részében ismeretes lesz a válasz­tások eredménye. A­ki érdeklődik a választások iránt, az már nem lehet többé kétségben a­felől, hogy kinek a pártjára álljon, mely lobo­góra szavazzon. A­ki még kételkedik, annak bizonyára mellékes szándékai és czéljai lehetnek. A választási mozgalmak első része jó­formán be van fejezve. Az előkészületi cselekmények mind megtörténtek, a­mi pedig eddig meg nem történt, azzal ugyan­csak elkéstek ezúttal. Most a választási törvény szerint is, azt logicre követve, a választási eljárás második fázisába jutot­tunk, a választási aktus megejtéséhez, a szavazatok beadásához. Ez olyan viszony­ban van az előkészületi cselekményekhez, mint az aratás a vetéshez, a megmunkálás­hoz. És ez a hasonlat még abban is találó, hogy az idén a korlátlan, minden illeték­telen befolyástól mentesített és a tiszta meggöröződést érlelő választási szabadság verőfénye kedvezett az előmunkálatoknak. A hírhedt és szomorúemlékű választá­sok Jupiter Pluviusai ezúttal nem láto­gatták meg a kerületeket sem fagggyal, sem jégveréssel, melyek erőszakosan ki­­pusztították volna a nép lelkéből a becsü­letes és a legjobb meggyőződés csiráit. Ezek szabadon kisarjadzhattak, megérlelőd­hettek. A kártékony madarakat is elret­­zentette a kerületek tiszta vetéseitől az új törvény szigorú tilalma, melyet sűrűen megszólaltattak. A korrupczió sáskajárásá­tól szintén meg van kímérve a magyar nép alkotmányos szabadsága. Semmi ön­kény, semmi erőszak, semmi korrupczió. Örömmel és hazafias önérzettel konsta­táljuk, hogy az új választási törvénynyel csakugyan czért értünk. Ennek rendelke­zéseit mindenfelé tisztességgel követték. A választási mozgalmak országszerte igen élénkek,, sőt zajosak voltak. És azokban sokkal többen vesznek részt most, mint az­előtt. Mégis mindenfelé rendet, pontos tisz­taságot tapasztalunk a pártszervezések körül. A csekély kivételek figyelembe se jöhetnek a nagy és általános szabály betartása mellett­ . Ebből kettős üdvösséges tanulságot meríthetünk. Az egyik, hogy valóban nem­zeti szükség volt erre a szigorú, pontos és határozott értelmű választási törvény-novel­lára, mely az önkénykedés, a vesztegetés titkos utait sikeresen elvágja és a törvé­nyek téves értelmezésének mindjárt elejét veszi. A második és ez valóban lélekemelő tanulság ugyanis, hogy ha van, a­ki rendet tart és maga sem rendetlenkedik, főként pedig nem jár elől rossz példákkal, a­melyek persze vonzanak, úgy Magyar­­országon a tiszta választások immár nem tartoznak többé az ábrándok tarka honába. A tiszta választás többé nem utópia, ha­nem valóság. Büszkeséggel állíthatjuk, hogy a poli­tikai magyar nemzet megérett a tiszta választásokra. Sőt érett volt erre mindig Mert ime a példa mutatja, hogy ha sza­badon nyilatkozhatik a nemzet, nem kell őt többé attól félteni, hogy visszaél az alkotmányos szabadsággal. Nem gyermek ez a nagy nemzet, ki talán megsebzi magát az alkotmányos élet fegyelmeivel, ha azok a kezébe adatnak, íme, meg­mutatja, hogy ezzel ő okosan, bölcsen tud bánni és senkinek felsőbb gyámko­dására nem szorul. Csak hagyják őt ma­gára. Ne zavarja meg senki külső erő­szakkal a nemzeti meggyőződés kialaku­lását. Az előkészületek után ítélve, joggal reméljük, hogy a választási mozgalmak fináléja, a választási aktus megejtése nyugodt, előkelő, méltóságos lesz. Illő lesz ehhez a nagy nemzethez, melynek alkotmánylevele az ő »Magna carthata«, Európában jóformán a legrégibb szabad­ságlevelek egyike. Illő ehhez az ezer­esztendős politikai nemzet fiaihoz, kik országunk vérrel szerzett és minden ellen­séggel szemben megoltalmazott alkotmá­nyos szabadságára továbbra is érdemesek akarnak maradni. Az új törvény intézkedései különösen megszigorítják a választási elnökök köte­lességeit. De, hogy ennek megfelelhessenek, felelősségük fokozása mellett nagyobb ha­talmat is adnak a választási elnököknek az új törvényben. Legyen segítője, támo­gatója a választási elnöknek minden­be- A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Szeptember 30. — Wenckheim Béla báró. Ma leplezték le Kisbéren Wenckheim Béla szobrát, a­mely lovon ábrázolja a 48 után való időknek ezt a markáns alakját. Markáns egyéniség, sőt típus is, ha úgy tetszik, a tüzes magyar érzelmű főurak típusa, azoké, a­kik akadémiát­ alapítottak, gőzhajót, vasutat építettek és meghonosították a ló­versenyeket a hazai lótenyésztés fejlesztése ér­dekében. Ez az utóbbi intézmény azután egygyé forrt A Wenckheim Béla élete hivatásával s a bosszú frigyet, a mely annyi esztendő által összekötötte vele, megörökíti most a kisbéri szobor. A lovak iránt való szenvedelmét apjától örö­költe A Wenckheim Béla. Apja, Wenckheim József báró, társa volt Széchenyi Istvánnak lóverseny­mozgalma megindításában. És egykorú lapok följegyezték, hogy mikor 1827-ben Széchenyi István megpendítette a futtatások ügyét, Mayerffy Ferencz, Orczy Lőrincz, A Wesselényi Miklós, Heinrich János és Wenckheim József voltak azok, a­kik ügye mellé szegődtek harczosoknak. Béla báró a rangjabeli ifjak módjára kezdte pályáját. Tizenhatéves korában már elvégezte a jogot, tizenhetedik évében patvarista, tizen­­kilenczéves korában pedig ügyvéd volt. 1831-ben Békés vármegye aljegyzőjévé, a következő évben pedig táblabirájává lett. 1833-ban beutazta Nyugat-Európát. Családi hagyományaihoz és európai művelt­ségéhez híven, a haladók lappangó és pártalakot nem öltött áramlatához csatlakozott a fiatal báró. 1837-ben Békés vármegye másodalispánja, 1839-ben békési követ lett. Ebben az új kör­ben mind nagyobb jelentőségre emelkedett a fiatal főúr neve. Buzgón kivette részét a köz­élet küzdelmeiből, erős harczokat vívott utóbb, mint a Batthyány Lajos gróf szervezte fővárosi ellenzék tagja s ezenközben akkora népszerű­ségre tett szert, hogy az első magyar felelős kormány érdemei jutalmazásául Békés vármegye főispánjának nevezte ki. Pályája a szabadságharcz után emelkedett egyre magasabbra. Mikor visszatért az emigrá­­czióból, ő is amolyan »virrasztó« volt, titkon éber-alvó, terveket szövögető, keserű szivű hazafi. A politikai nyilvános működés lehetetlen volt, de minden oly összejövetelen, a­hol bizal­masan lehetett szólni a közügyekről. A Wenckheim Béla a főszereplők között volt, ott volt a Nem­zeti Kaszinó tagjai között, mint főmozgató, a lóversenyeken mint főrendező, a vadászatokon mint hires lovas, lövő s falkavezető. Mindenütt élesztett, lelkesített, bátorított. A sport minden nemét különösen felkarolta s e tekintetben páratlan szenvedélyt tanúsított, hajlott korában is versenyre kelt a fiatalokkal edzettség és kitartás dolgában. Épp oly fiatal hévvel száguldott paripáján a rákosi kopók után, mint a­mily vakmerően mászott a király oldala mellett a stájerországi béretek zergéi után. Épp úgy ismerték őt Angliában, hol a windsori va­dászatokon rókák és szarvasok után számtalan akadályon 60, sőt 100 angol mértföldet lovagolt egyfolytában, mint a­hogy ismerték Ladányiban és a szomszéd megyékben, vagy a Csallóközön, hol szintén kopó­falkák után majdnem ezerszer lovagolt és több mint 13 ezer vadat ejtett el. Ha bravúrt akart véghez vinni, akkor sem éhség, sem szomjúság, sem hidegség, sem melegség vissza nem riasztotta. A syriai siva­tagon 40 foknyi melegben naponkint 12 órát lovagolt gr. Almásy György­gyel és gr. Batthyány Lajossal s ajka közben csak egy panaszszót sem ejtett. Kis jellemzésnek beillik, a mit ifj. Kákay Aranyos mond Árny- és fényképeiben a ló­kedvelő főurról. A Wenckheim Béla talán még azt a régi axiómát is megfordítja, mely szerint a termé­szetnek legtökéletesebb alkotmánya az asszony s utána következik a ló. Föl lehet tenni róla , mert soha életében nem gondolt arra, hogy meg­nősüljön. Pedig sok szép fiatal és magasrangú hölgy forgatta fejében, hogy hozzámenjen fele­ségül. De az asszonyoknak még­sem volt okuk soha neheztelni e miatt Wenckheim Bé­lára. Mert ha nem is talált méltónak arra egy nőt, hogy érte éljen, magát a nőnemet méltó­nak tartotta arra, hogy ha kell, meghaljon érte. Lapunk mai száma 12 oldal.

Next