Magyar Nemzet, 1901. október (20. évfolyam, 245-272. szám)
1901-10-01 / 245. szám
1901. október 1. MAGYAR NEMZET. Hat óra alatt szállít zászlókat és választási tollakat »VICTORIA« zászlógyár, Budapest, VI. kerület) Andrássy út 1. szám. Október 8. Város: Félegyháza. Október 10. Város: Csongrád. A Wenckheim-szobor leleplezése. Kisbér, szeptember 30. (Kiküldött tudósítónktól.) Gyönyörű verőfényes őszi nap kedvezett a mai fényes ünnepnek, amelynek alkalmával Wenckhem Béla bárónak a kisbéri ménesparancsnokság parkjában felállított lovasszobrát leleplezték. Az ünnepségre nagy és díszes vendégsereg érkezett Budapestről a reggel 8 óra 50 perckor induló gyorsvonattal. Az ünnepségen megjelentek: Széll Kálmán miniszterelnök, Hazay István dr. osztálytanácsos kíséretében, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter, Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter, Plósz Sándor igazságügyminiszter és Talassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter; Bécsből az ő felsége személye körüli minisztérium, képviseletében Vértessy Géza miniszteri tanácsos és Marsovszky Móricz miniszteri titkár; ott volt Szőgyén-Marich László berlini osztrák-magyar nagykövet, akinek társaságában Alberts hírneves berlini festőművész is ideérkezett; továbbá Rakovszky István az állami számvevőszék elnöke, Perczel Dezső, Tarkovich József és Vörösmarty Béla államtitkárok, Csekonics Endre gróf és Desselvffy Aurél gróf titkos tanácsosok, Károlyi István gróf, Wenckheim-Hoyos Fülöp gróf, Wenkheim Dénes gróf, Iliász Lajos főrendiházi tag, a belügyminisztérium részéről Kaffka László miniszteri tanácsos és Ghiczy Jenő miniszteri titkár, a földmivelésügyi minisztérium részéről Durman és Halassy Pál tábornokok, Dobokay és Losonczy miniszteri tanácsosok, Bartók és Zsedényi osztálytanácsosok, Darányi Béla főigazgató, Gyóni Lóránt miniszteri titkár; a kereskedelemügyi minisztérium részéről Vértessy Kálmán osztálytanácsos, Lers Vilmos dr. és Hollón Sándor dr. miniszteri titkárok ; Budapest székesfőváros küldöttsége, melynek tagjai voltak: Márkus József főpolgármester, Abnády Géza tanácsnok, Papp Zsigmond, Máttyus Arisztid, Ludvik Endre és Kollár Lajos. A békésvármegyei gazdasági egyesület küldöttsége: Lukács György főispán, Fábry Sándor alispán, Weiler Elek főszolgabíró, Zöldy János és Pfeifer István gazd. egyesületi titkár, Melczl Oszkár az erdélyi szász gazd. egyesület elnöke, Mihalovits Antal miniszteri tanácsos, Molnár István és Deininger Imre kir. tanácsosok, Szapáry Péter gróf p.tanácsos, Perczel Dénes százados, debreczeni ménes-parancsnok, Tary Gusztáv főerdőtanácsos, Scholz Gusztáv orsz. főerdőmester, Krick Aladár jószágfelügyelő, Podmaniczky Gyula báró, Balogh Sándor fogalmazó, Zoltán Elek nyug. altábornagy, Esterházy Béla gróf, Juhász Bálint a mezőhegyesi ménesbirtok igazgatója, Zámory Béla, Hunkár Dénes, Kiss Gyula, Buday József dr., Nagy Antal kanonok, Wenninger Ernő, Horváth Károly, Honthay evangélikus lelkész, Lipthay Béla cs. és kir. kamarás, Nick Ede, a gödöllői koronauradalom elnöke, Piukovics Elemér, Lakner Ferencz, Némay Antal nagykőrösi és Visegrádi Béla fogarasi ménesparancsnok. A komárommegyei küldöttség: Ghiczy Béla alispán, Esterházy Ferencz gróf, Baranyai Géza, Erdélyi Gáspár, Ghiczy Béla, Major László, Asztalos Béla. Ott voltak továbbá: Fiáth báró főispán, Konkoly-Thege Miklós, aki Tatán csatlakozott, Domány János, Rónay Lajos, Jankovics Lőrincz. Rokonszenves feltűnést keltett a Wenckheim Béla báró ősi családi fészkéből, a békésmegyei Körösladányból érkezett parasztok küldöttsége: Vakarcs János, Sánta Sándor és Kardos Gergely. A Komárommegyei Gazdasági Egyesület küldöttségét Sárközy Aurél főispán vezette s tagjai voltak: Ordódy Pál, Hérics Márton, Szabadhegyi György, Ágoston Miklós. Midőn a komáromi küldöttségek a vendégséghez csatlakoztak, ezek nevében Sárközi főispán lelkes éljenzés közt üdvözölte Széll miniszterelnököt, aki így válaszolt: »Igen tisztelt uraim! Az önök szíves megjelenése engem valóban meglep; nagyon köszönöm szíves üdvözletüket és különösen azt a meleg hangot, amelyen az tolmácsoltatott. Örömmel jelentem meg Komárom megyében, hogy részt vegyek azon az ünnepélyen, amely oly férfiú emlékének van szentelve, akihez engem benső kegyeletes érzések fűznek. Báró Wenckheim Béla a magyar közéletnek és a magyar társadalmi életnek kiváló alakja volt; őt igaz hazafias, magyar érzésben nem múlta felül senki; őt a politikai és társadalmi tisztességben és tapintatos felfogásban kevés ember közelítette meg. Ő állandó és maradandó emlékeket hagyott kortársainak lelkében; én is ezek közé tartozom. Engem hozzá igen meleg és kegyeletes érzések fűznek, mert én az ő vezérlete alatt kezdtem az ország közszolgálatában működni, én az ő kabinetjében voltam annak idején első ízben miniszter. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Nem csak elődömet ünneplem tehát e férfiúban, hanem ünneplem benne azon férfiú emlékét, akinek annak idején kabinetjében ültem. Köszönöm szíves megjelenésüket. És most menjünk emelt érzéssel azon férfiú szobrának leleplezésére, aki emlékének a mai napot mindannyian szenteljük!« Szűnni nem akaró lelkes éljenzés követte a miniszter szavait, amelyek után a társaság csakhamar a déli vasút készenálló különvonatjára szállt, amely Brám Miksa miniszteri tanácsos, a déli vasút üzletigazgatójának vezetése alatt 8/12 órakor érkezett Kisbérre, ahol a megállóhelynél nagy néptömeg élén a rendezőség fogadta a budapesti vendégeket. Darányi Ignácz földmivelési miniszter Széll Kálmán miniszterelnöknek, bemutatta Deseő Gyula kisbéri ménesparancsnokot és Bendel Godfridet, a kisbéri ménesbirtok gazdasági igazgatóját. Ezután a vendégsereg a ménesparancsnokságnak nagy számban készen álló pompás fogatain a kastély udvarára hajtatott, ahol a méneskari legénység, továbbá az iskolai ifjúság és fehér ruhába öltözött leánykák foglaltak állást. Déli 12 órakor villásreggeli volt, amely után délutáni fél két órakor kezdetét vette a szoborlelepzés ünnepsége. A tulajdonképpeni leleplezési ünnepély délután fél két órakor volt a fenyőkkel szegélyezett és virágokkal díszített Wenckheim-halmon. A lepellel borított szobor Kemény Gábor dr. volt földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter által felállított díszes mauzóleum előtt állott. Az előkelő közönség, élén a miniszterelnökkel, a kormány tagjaival és a báró Wenckheim-család tagjaival, reggeli után gyalog sétált át e helyre a parkon át. Közben megállották a parkban levő Kozma-emléknél, ahol a miniszterelnöknek bemutatták a kitűnően sikerült emlék készítőjét, egy Horváth nevű egykori méneskatonát, aki ezzel a szoborművel adta tehetségének első felét, és csak azután nyerte művészi kiképzését. A Wenckheim-halom aljában nagyszámú közönség foglalt helyet, köztük különösen számos hölgy, élénk színű nyári öltözetekben. Az ünnep a Himnusz eléneklésével kezdődött, amely után a szentviszlói Deseő Gyula őrnagy, méneskari parancsnok a következő beszédet intézte Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszterhez: Mint a kisbéri m. kir. állami ménes ez idő szerinti parancsnokának, nekem jutott ama szerencse, hogy a mai napon a magas kormányt e helyen a kisbéri m. kir. állami ménesintézet nevében hódolatteljesen üdvözölhessem (Hosszantartó élénk éljenzés.), még pedig oly alkalommal, midőn e halmon ama férfiú emlékét örökítjük meg, ki egész élete sokoldalú tevékenységét édes hazánknak szentelte s a magyar mezőgazdaság egyik úttörője és ezzel karöltve, a magyar lótenyésztés lelkes hive és pártfogója volt. Nehéz időkben báró Wenckheim Béla Kisbér védője, boldogult Kozma Ferencz miniszteri tanácsosnak legerősebb támasza volt. Báró Wenckheim Bélának nem kis részben köszönhető, hogy Kisbér ma ily magas színvonalon áll. Kitűnő lovas és lóismerő, minden férfias erényben gazdag magyar főúr és hazafi igaz tipusa volt, kinek agyában mély bölcsesség, szivében nemes humanitás honolt. Hazánk e jeles fiának emlékét koszoruzza dicsőség és buzdító, ragyogó példányképünk maradjon minden időkre. A kisbéri magyar királyi állami ménesintézet hódolatteljes köszönetét tolmácsolom exczellencziádnak e gyönyörű szobor létesítéséért és tiszteletteljesen kérem, méltóztassék annak leleplezését kegyesen megengedni. (Hosszas, élénk éljenzés.) A beszédre Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter a következőképp válaszolt: A midőn tisztelt vendégeinket, élükön Széll Kálmán miniszterelnök úr ő nagyméltóságával, (Hosszas lelkes éljenzés.) nemkülönben báró Wenckheim Béla t. családját üdvözölni szerencsém van, első kötelességem kegyeletesen megemlékezni üdvözült hivatali elődömről, báró Kemény Gáborról, a ki e mauzóleumot létesítette. Őszinte köszönetet mondok, a tisztelt művésznek, Fadrusz Jánosnak, (Élénk éljenzés.) ki annyi szeretettel és oly nemes ambiczióval alkotta e művet a m. kir. ménesintézet elismerésre méltó közreműködése mellett; és végül hálásan emlékezem meg báró Lipthay Béláról is, aki oly lelkesen, működött közre ezen szobor tervezésénél. Ő jelen volt akkor, midőn a szobor eszméjének magját elvetettük, de a sors könyvében, fájdalom, úgy volt megírva, hogy már ne érhesse meg az aratást. Talán hírül vitte báró Wenckheim Bélának, hogy neve és emléke a magyar földön még elfelejtve nincsen. Ne is legyen felejtve az az önzetlen hazaszeretet, amelylyel ő különböző állásokban, olykor nehéz körülmények közt, de mindig egyenlő hűséggel hazáját szolgálta; ne legyen elfelejtve, hogy a magyar mezőgazdaság és különösen a magyar lótenyésztés lelkes barátja és Kisbér hatalmas pártfogója volt, de ki a mellett azt hirdette, hogy elsők legyenek azon kötelességek, melyeket a bűn és a közérdek követelnek tőlünk és csak azután következzék a testedző sportnak férfias szórakozása; ne legyen elfelejtve lovagias jelleme és annak nemes vonásai, a melyek méltók arra, hogy késő nemzedékeknek is példaképül szolgáljanak és maradjon hálás emlékezetben az az emberszeretet, a mely őt jellemezte s a mely a régi magyar birtokososztály legnemesebb tradiczióira emlékeztet. Erről az emberszeretetről tanúskodnak azok a békési földmivesgazdák, a kik messze földről jöttek el ide, hogy tanúságot tegyenek az ő emberszeretete, a báró Wenckheim Béla élete mellett és tanúságot tegyenek arról is, hogy nem halnak meg azok, akik a magyar földet igazán szeretik és a magyar népet hiven szolgálják. (Hosszas tetszés, helyeslés és éljenzés.) Békés megyéről szólva, ahol báró Wenckheim Béla életének legszebb része lefolyt, legyen szabad egy beszédéből, melyet Békés megye közgyűlési termében tartott, csak néhány szót idézni: »Mutassuk meg, — így szólt — hogy bennünk, tisztviselőkben nem ellenségeit, hanem védőit és törvényes támaszát találandja mindenki, hogy a legszegényebb sorsú ember panasza kihallgatást, vigasztaló orvoslást találand.« (Elénk tetszés és éljenzés.) Arany szavak, a melyek méltók volnának, hogy minden középület fölé márványba vésessenek. De talán még méltóbb, ha azokat sziveinkbe véssük. Elköltözött dicső hazánkfia! Miként ünnepeljünk mi ma téged, hogy az hozzád méltó legyen, miként varázsoljuk a te szellemedet e napra közénk? Mi téged úgy akarunk ünnepelni és úgy szenteljük fel emlékszobrodat, hogy elrebegjük, elénekeljük a te imádságodat, amely a mi imádságunk is, a magyar nép örökös imádságát. Hadd zengjen fel a koszorús lantos Vörösmarty Mihály szózata... és hulljon le a lepel! (Hoszszas, lelkes éljenzés.) E beszéd elhangzása után a »Szózat« hangjai csendültek meg, amelynek eléneklése közbenlehullott a lepel és látható lett a szobor a maga teljes szépségében. Ekkor előlépett Wencklehn-Hoyos Fülöp gr., aki a család nevében pár szóban mély köszönetét fejezte ki a földmivelési miniszternek a szobor felállításáért. Az ünneplő közönség ezután a szobor megtekintésére indult, közben Széll Kálmán miniszterelnök Fadrusz János előtt, akit bemutattak neki, a legmelegebb elismerés hangján nyilatkozott a kitűnően sikerült szoborról. Általános az a vélemény, hogy ily kitűnően sikerült lovasszobra nincs Magyarországnak. A szobor leleplezése után a közönség a ménesbirtok megtekintésére indult és a ménesparancsnok és igazgató, valamint közegeik szakszerű magyar 3