Magyar Nemzet, 1901. december (20. évfolyam, 299-322. szám)

1901-12-01 / 299. szám

1901. deczember 1. MAGYAR NEMZET, Budapest, november 30. – Vatikáni nagykövetünk. Bécsből érkező távirati tudósításaink megerősítik azt a tegnapi jelentésünket, hogy Szécsen Miklós gróf külügyi osztályfőnököt vatikáni nagykövetté nevezték ki. Szécsen Miklós 1881-ben lépett a diplomáczia szolgálatába. Konstantinápolyban, Rómában, Párisban, Pétervárott, Bukarestben és Drezdá­ban, majd ismét Rómában működött, hat év óta pedig a külügyminisztériumban van. Helyébe első osztályfőnökké Lützow második osztály­főnököt, ennek helyébe pedig Mérey Kajetán követségi tanácsost nevezték ki. A Times néhány nappal ezelőtt következőleg jellemezte Szécsen grófot: Kifejezett egyéniség, ritka diplomáciai talentummal. Megvannak benne mindazok a tulajdonságok, a­melyek ahhoz szük­ségesek, hogy Magyarország és Ausztria vatikáni nagykövetének súlyos és kényes kötelességeit sikeresen teljesíthesse. Kinevezését tehát minden tekintetben kitűnő választásnak mondhatjuk.­­ Összeférhetetlenségi bejelentések. Annak a zsűrinek, melyet a képviselőház elnöke, Apponyi Albert gróf a törvény értelmében pár nappal ez­előtt állított össze, négy bejelentés ügyében kell már is ítélnie, mihelyt a Ház inkompatibilitási bizottsága elvégezte az illető ügyekben az előké­szítő teendőket. Ez ügyek közül három az illető képviselőknek önönmagukra vonatkozó bejelentése, a­melyet nyilván abból a czélből tettek, hogy a zsűri döntse el, vájjon forog-e fönn őrájuk nézve a kérdéses ügyekből kifolyólag inkompatibilitás esete, igen, vagy nem ? Ezek az ügyek — a B. H. szerint — a következők: a) Karácsonyi Jenő gróf, önbejelentés (az államkincstárral tenyész­bikák szállítására nézve fönnállótt, de fölmondott szerződési viszony); b) Batthyány Lajos gróf, ön­bejelentés (elnöke a vasmegyei elektromos rész­vénytársaságnak, mely pár száz korona erejéig az állammal szerződéses viszonyban van, de ezt föl­mondta); c) Halász Zsigmond, önbejelentés (mint a magyar gazdák szövetkezetének igazgatósági tagja összeférhetetlen helyzetben van-e ?) A negyedik in­kompatibilitási bejelentést Zoffmann Sándor és társai Verseczi lakosok tették a város or­szággyűlési képviselője, Seemayer János ellen azon a czímen, hogy polgármesteri állásáról nem mondott le.­­ A pénzügyi bizottság deczember hó 4-ik napján, délután 5 órakor a képviselőházban szo­kott helyiségében ülést tart. Tárgy: A vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról kenységét híven jellemzi. Tárgya megválasztásában és felfogásában, a czélul kitűzendő hatás megállapí­tásában, a kivitel módszerében és eszközeiben Fé­nyes önálló, tudatos, sőt akaratos. Nem ismer min­tát, nem ismer tekintélyt és nem ismer külső kény­szert. A maga lelkéből merít és csakis a maga lelkéből. A közönség ízlését és az ebből eredő apró czélszerűségeket visszautasítja, lenézi, megveti. Egyenesen, emelt fővel lépdel előre a maga elé kijelölt pályán; sem jobbra, sem balra nem tekint és valamely látnoki egye­nességgel tör a lelke előtt lebegő czél felé. E komor elszántságában méri vásznára erőteljes, széles, merész ecsetvonásait, melyeket inkább lehetne ecsetvágásoknak mondani, és vá­logatja meg a barnák és szürkék, ritkábban a töröttpirosak honában mély zsongású színeit. Nála a hízelgő simaság semmi; a hatásképes erő minden. Mindezek folytán darabosnak, kímélet­lennek, sőt durvának tűnik fel, de csak az első pillantásra. Itt csak kissé nézzük művét, azon­nal megelevenül minden, a­mi benne ellenáll­hatatlan erő, helyes forma, igaz szín és belső fény. Pár pillanat alatt megértjük mindazt, a­mi e festő műveiben a tapinthatóságig igaz anyag és meggyőző mély lélek. Ez a természet­hez hű, önmagához következetes és mindenkivel szemben őszinte művészet- Becsületes művészet. Tisztelettel kell viseltetnünk ily szilárd meg­győződés és ily bámulatosan fejlett tudás előtt. A nagyközönség persze ezt a művészetet nem igen kedveli, de a művészkollégák annál jobban becsülik és szeretik Fényest. A kolléga urak mindig szeretik azt az embert, ki­­ nem tud eladni. KESZLER JÓZSEF, szóló (12. sz.) törvényjavaslat tárgyalása. A bizott­ság deczember hó 5-dik napján, délután 5 órakor is ülést tart. Tárgy: Az 1802. évi állami költség­­vetés tárgyalása. A kúria első ítélkezése. (Saját tudósítónktól.) Ma tárgyalta a kúria az első peticziót. A kúria V. büntetőtanácsá­nak II. emeleti termében már a kora reggeli órákban nagy közönség gyűlt össze, hogy végig­hallgassa az első tárgyalást, a­melyet a lefolyt választások ellen beadott kérvények elseje ügyé­ben megtartottak. A hallgatóság körében szép számmal jelentek meg képviselők, volt kép­viselők és képviselőjelöltek, kúriai tanácselnö­kök, ügyvédek, a­kik mindnyájan élénk érdek­lődéssel követték a tárgyalás lefolyását. Az első, a­mely ma a kúria elé került, a Dagern Miksa báró galgóczi (Nyitra megye) mandátuma ellen beadott petíczió volt. Pontban 10 órakor lépett a terembe a kú­riai bírói tanács. Az elnöki széket Paiss Andor kúriai bíró foglalta el. A tanács tagjai voltak: Zachár Emil előadó, Ádám András, Fittler Imre, Beck Hugó és Tergojevics kúriai bírák. A tárgyalás lefolyása a következő volt: Az elnök: Mielőtt a tárgyalást megkezde­nénk, figyelmeztetem a hallgatóságot arra, hogy minden, a tárgyalást zavaró dolgoktól tartóz­kodjék. A mai tárgyalás tárgya Fodor József és társainak, galgóczi lakosoknak beadott kér­vénye a f. évi október hó 2-ikán megejtett gal­góczi választás ellen, a­mely választás alkalmá­val Gagern báró Rudnyánszky Bélával szemben szótöbbséggel képviselővé megválasztatott. A kérvényezőket a tárgyaláson dr. Darányi Gyula ügyvéd, a megválasztott képviselőt pedig Nagy Dezső dr. ügyvéd képviseli. Az elnök aztán felhívta a feleket, hogy jelentsék ki, váljon alaki kifogásaik nincsenek-e? Miután erre mind a két fél nem­mel felelt, az elnök felhívta a feleket, hogy előterjesztéseiket tegyék meg. Darányi Gyula dr., a kérvényezők képviselője, röviden elmondta, hogy a szótöbbséggel megválasz­tott Gagara báró a törvény szerint nem választható, mivel ő a magyar állampolgári esküt csak 1901 évi január havában tette le és igy nem telvén el azóta a törvényben előírt 10 év, még nem magyar állampolgár és igy nem is választható. Erre figyel­meztették is a báró urat a választás előtt, de ő ennek daczára nem lépett vissza. Fodornak és társainak tehát az a kérelme, méltóztassék a vá­lasztást megsemmisíteni és a bárót a költségekben elmarasztalni. Nagy Dezső dr., a választást védő ügyvéd, két óra hosszáig tartó beszédét azzal kezdi, hogy bizonyos ünnepélyes hangulat vonul kedélyén ke­resztül, a­midőn ma először állott e misszióval a magas kúria előtt. Aztán áttér a kérvényezők ér­veinek megczáfolására. A báró neve az 1901-re felvett választók névjegyzékében benne van, ő ellát ezt a választói jogot már akkor nyerte el, a mikor még a honpolgári esküt le nem tette. Tehát Gagern már az 1900-ik évben honpolgárnak hatóságilag elismerve volt és igy közjogi jogát gyakorolhatta is. Ha Gagern báró 1900-ban nem lett volna magyar állampolgár, akkor az 1901-iki választók listájába nem került volna. Az, hogy egy tévedéses és fölösleges aktus történt a honfiusítási eskü letétele által 1901. januárban, az nem alterálja az ő honpolgári minőségét, legfölebb csak meg­erősíti azt. Aztán utal arra, hogy a törvény kettős állampolgárságot ismer. Azért, mert a báró atyja osztrák állampolgár volt, azért kiskorú gyermekei nem vesztették el magyar állampolgárságukat, miután ők a magyar állampolgári kötelékből a törvény által előírt módon nem léptek ki. Gagern Miksa kiskorú volt, ő atyjával el nem költözött az az országból, itt telepedett meg, itt házaso­dott, ő tehát magyar állampolgárságát el nem vesztette. Az atyának áthonosítása nem megy át a gyermekre is. Fodor Miksa és tár­sai helytelen jogi alapra helyezkedtek, a mikor e választásnak megsemmisítését kérik. Gagern b. Hadházon született, anyja b. Bay Francziska, nagy­anyja pedig egy Fiáth bárónő volt. A báró az által hogy Ausztriában honosíttatott, nem bocsájtatott el a magyar állampolgári kötelékből. Ha tehát még el is nyerte volna az osztrák honosságot, ez­által el nem veszti a magyar állampolgári jogát, mert hisz itthon nősült, törvényesített állapotban élt közöttünk. Többet nem is kellene mondania, meg van győződve a felől, hogy ez érvek után a kúria helybenhagyja a galgóczi választást. De ő még a Gagern-család történetével is akar foglalkozni. 1852-ben történt, hogy báró Gagern Magyar­­országba jött, mint porosz alattvaló és itt a hadseregbe lépett. Oroszországba többé nem tért vissza, hanem 1864-ben nőül vette Somogyban Bay baroneszt, egy magyar leányt és egy év múlva ebből a házasságból született báró Gagern Miksa Magyarországon. A porosz honossági törvény egye­zik a magyarral, mert ott is úgy áll a dolog, hogy, ha valaki engedély nélkül távozik és idegen állam szolgálatába lép, az elveszti tíz év múlva porosz állampolgárságát. Tehát Gagern báró atyja az 1862-ik évben már porosz állampolgár megszűnt lenni, gyermekei pedig magyar állampolgároknak szület­tek. Az öreg Gagern semmi állampolgársága itt közömbös, az öreg bárónak ez a helyzete nem al­terálja a fiúnak magyar állampolgárságát. De­­ő azt hiszi, hogy már az öreg báró is magyar ál­lampolgár volt, mert hiszen magyar ezrednél szolgálván, már ezért is elnyerte a ma­gyar állampolgári jogot, annyival is inkább, mivel porosz állampolgári minőségét a porosz tör­vények szerint elvesztette. Utal a magyarországi telepesekre, a­kiket sohasem honosítottak, hanem azok szóval és tettel magyaroknak vallják magu­kat és élvezik a köz- és a magánjogokat. Gagern bárót éppen úgy megilleti e jogok összesége, ő itt magyar családot alapított, itt teljesítette összes kötelességeit, tehát a jogok élvezetére is tarthat számot. Előre tudja az ellenvetést, hogy itt egy katonatisztről van szó, a­ki ma itt, holnap ott van. De ez nem lesz érv. Mert a katonaságnál való szolgálat is államszolgálat, a közjogi törvények is ismerik és említik a hadsereget, a­mely egy alkotó­része az állami igazgatásnak. A­hogy a hadse­regbe belép, pláne magyar ezredbe, az állam szolgálatába lépett, ezt a kúria, ítélete által, bi­zonyára nem fogja megc­áfolni. Az öregg Gagern tehát közhivatalt viselt nálunk, a fia 1867-ben mint magyar állampolgár született Hadházán. Ma­gyarországon járt iskolába, a soproni Csöndes-féle katonai intézetben tanult, Kassán is járt iskolába, ezután mint közkatonát besorozták. Ez volt az első közjogi aktus, a­mi vele történt. Tehát, ha kato­­náskodási kötelességet teljesített, eo ipso magyar állampolgár, mert különben be sem sorozhatták volna közlegénynek. Már­pedig őt a 11-ik magyar huszárezredhez sorozták be. Katonai könyvében a honossági rovatban a magyarnak van beírva, tehát őt már ebben az időben ismerték el a katonai hatóságok magyarnak. Ez időtől fogva Gagern báró nem volt egyéb, mint magyar. Teljesítette köteles­ségeit és élvezte jogait. Mikor rezervbe lépett, elvette a Csávossy-leányt, magyar leányt, magyar ember lévén ő is. (Nagy derültség. Elnök: Csendet kérek!; Belopotoczky tábori lelkész öt magyar rítus sze­rint eskette meg, mert tudta, hogy magyar. A báró később Bács megyében telepedett meg Nemes- Militics községében, ott városi képviselő is volt. A községi törvény szerint pedig községi képviselő csakis magyar honpolgár lehet. Ez világosan benne van a törvényben. A báró hon polgári minősége a régi­lle­tekesebb hatósági okmányokkal igazolva van. Hiszen a soproni esküdtek lajstromában is szere­pelt 1899-ben és ily minőségben tényleg fungált is. Kérdi, vájjon lehet-e esküdt más, mint »ma­gyarhonos férfi« ? (Idézi az esküdtbiráskodási törvény vonatkozó szakaszát.) Igaz, hogy dr. Gagern honosítása ügyében lépéseket tett már évekkel ezelőtt. De ez csak azért történt, mert meglepetés­sel tapasztalta, hogy az ő iratai között a maga osztrák állampolgárságát olvasta, holott min­dig csak magyar volt, mindig csak Magyar­­országon lakott. A báró jogászember nem lé­vén, azt kezdte forszírozni, hogy az ő magyar állampolgársága minden kételyen felül álljon és ezért szorgalmazta a honpolgárság elnyerését. Pe­dig az egészen felesleges volt, mert a magyar honossági törvény szerint a fiúra nem terjed ki az apja honossága, hogyha az ország területét el nem hagyja. Az ő jogi tanácsadója abban a téve­­ n

Next