Magyar Nemzet, 1901. december (20. évfolyam, 299-322. szám)
1901-12-01 / 299. szám
1901. deczember 1. MAGYAR NEMZET, Budapest, november 30. – Vatikáni nagykövetünk. Bécsből érkező távirati tudósításaink megerősítik azt a tegnapi jelentésünket, hogy Szécsen Miklós gróf külügyi osztályfőnököt vatikáni nagykövetté nevezték ki. Szécsen Miklós 1881-ben lépett a diplomáczia szolgálatába. Konstantinápolyban, Rómában, Párisban, Pétervárott, Bukarestben és Drezdában, majd ismét Rómában működött, hat év óta pedig a külügyminisztériumban van. Helyébe első osztályfőnökké Lützow második osztályfőnököt, ennek helyébe pedig Mérey Kajetán követségi tanácsost nevezték ki. A Times néhány nappal ezelőtt következőleg jellemezte Szécsen grófot: Kifejezett egyéniség, ritka diplomáciai talentummal. Megvannak benne mindazok a tulajdonságok, amelyek ahhoz szükségesek, hogy Magyarország és Ausztria vatikáni nagykövetének súlyos és kényes kötelességeit sikeresen teljesíthesse. Kinevezését tehát minden tekintetben kitűnő választásnak mondhatjuk. Összeférhetetlenségi bejelentések. Annak a zsűrinek, melyet a képviselőház elnöke, Apponyi Albert gróf a törvény értelmében pár nappal ezelőtt állított össze, négy bejelentés ügyében kell már is ítélnie, mihelyt a Ház inkompatibilitási bizottsága elvégezte az illető ügyekben az előkészítő teendőket. Ez ügyek közül három az illető képviselőknek önönmagukra vonatkozó bejelentése, amelyet nyilván abból a czélből tettek, hogy a zsűri döntse el, vájjon forog-e fönn őrájuk nézve a kérdéses ügyekből kifolyólag inkompatibilitás esete, igen, vagy nem ? Ezek az ügyek — a B. H. szerint — a következők: a) Karácsonyi Jenő gróf, önbejelentés (az államkincstárral tenyészbikák szállítására nézve fönnállótt, de fölmondott szerződési viszony); b) Batthyány Lajos gróf, önbejelentés (elnöke a vasmegyei elektromos részvénytársaságnak, mely pár száz korona erejéig az állammal szerződéses viszonyban van, de ezt fölmondta); c) Halász Zsigmond, önbejelentés (mint a magyar gazdák szövetkezetének igazgatósági tagja összeférhetetlen helyzetben van-e ?) A negyedik inkompatibilitási bejelentést Zoffmann Sándor és társai Verseczi lakosok tették a város országgyűlési képviselője, Seemayer János ellen azon a czímen, hogy polgármesteri állásáról nem mondott le. A pénzügyi bizottság deczember hó 4-ik napján, délután 5 órakor a képviselőházban szokott helyiségében ülést tart. Tárgy: A vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról kenységét híven jellemzi. Tárgya megválasztásában és felfogásában, a czélul kitűzendő hatás megállapításában, a kivitel módszerében és eszközeiben Fényes önálló, tudatos, sőt akaratos. Nem ismer mintát, nem ismer tekintélyt és nem ismer külső kényszert. A maga lelkéből merít és csakis a maga lelkéből. A közönség ízlését és az ebből eredő apró czélszerűségeket visszautasítja, lenézi, megveti. Egyenesen, emelt fővel lépdel előre a maga elé kijelölt pályán; sem jobbra, sem balra nem tekint és valamely látnoki egyenességgel tör a lelke előtt lebegő czél felé. E komor elszántságában méri vásznára erőteljes, széles, merész ecsetvonásait, melyeket inkább lehetne ecsetvágásoknak mondani, és válogatja meg a barnák és szürkék, ritkábban a töröttpirosak honában mély zsongású színeit. Nála a hízelgő simaság semmi; a hatásképes erő minden. Mindezek folytán darabosnak, kíméletlennek, sőt durvának tűnik fel, de csak az első pillantásra. Itt csak kissé nézzük művét, azonnal megelevenül minden, ami benne ellenállhatatlan erő, helyes forma, igaz szín és belső fény. Pár pillanat alatt megértjük mindazt, ami e festő műveiben a tapinthatóságig igaz anyag és meggyőző mély lélek. Ez a természethez hű, önmagához következetes és mindenkivel szemben őszinte művészet- Becsületes művészet. Tisztelettel kell viseltetnünk ily szilárd meggyőződés és ily bámulatosan fejlett tudás előtt. A nagyközönség persze ezt a művészetet nem igen kedveli, de a művészkollégák annál jobban becsülik és szeretik Fényest. A kolléga urak mindig szeretik azt az embert, ki nem tud eladni. KESZLER JÓZSEF, szóló (12. sz.) törvényjavaslat tárgyalása. A bizottság deczember hó 5-dik napján, délután 5 órakor is ülést tart. Tárgy: Az 1802. évi állami költségvetés tárgyalása. A kúria első ítélkezése. (Saját tudósítónktól.) Ma tárgyalta a kúria az első peticziót. A kúria V. büntetőtanácsának II. emeleti termében már a kora reggeli órákban nagy közönség gyűlt össze, hogy végighallgassa az első tárgyalást, amelyet a lefolyt választások ellen beadott kérvények elseje ügyében megtartottak. A hallgatóság körében szép számmal jelentek meg képviselők, volt képviselők és képviselőjelöltek, kúriai tanácselnökök, ügyvédek, akik mindnyájan élénk érdeklődéssel követték a tárgyalás lefolyását. Az első, amely ma a kúria elé került, a Dagern Miksa báró galgóczi (Nyitra megye) mandátuma ellen beadott petíczió volt. Pontban 10 órakor lépett a terembe a kúriai bírói tanács. Az elnöki széket Paiss Andor kúriai bíró foglalta el. A tanács tagjai voltak: Zachár Emil előadó, Ádám András, Fittler Imre, Beck Hugó és Tergojevics kúriai bírák. A tárgyalás lefolyása a következő volt: Az elnök: Mielőtt a tárgyalást megkezdenénk, figyelmeztetem a hallgatóságot arra, hogy minden, a tárgyalást zavaró dolgoktól tartózkodjék. A mai tárgyalás tárgya Fodor József és társainak, galgóczi lakosoknak beadott kérvénye a f. évi október hó 2-ikán megejtett galgóczi választás ellen, amely választás alkalmával Gagern báró Rudnyánszky Bélával szemben szótöbbséggel képviselővé megválasztatott. A kérvényezőket a tárgyaláson dr. Darányi Gyula ügyvéd, a megválasztott képviselőt pedig Nagy Dezső dr. ügyvéd képviseli. Az elnök aztán felhívta a feleket, hogy jelentsék ki, váljon alaki kifogásaik nincsenek-e? Miután erre mind a két fél nemmel felelt, az elnök felhívta a feleket, hogy előterjesztéseiket tegyék meg. Darányi Gyula dr., a kérvényezők képviselője, röviden elmondta, hogy a szótöbbséggel megválasztott Gagara báró a törvény szerint nem választható, mivel ő a magyar állampolgári esküt csak 1901 évi január havában tette le és igy nem telvén el azóta a törvényben előírt 10 év, még nem magyar állampolgár és igy nem is választható. Erre figyelmeztették is a báró urat a választás előtt, de ő ennek daczára nem lépett vissza. Fodornak és társainak tehát az a kérelme, méltóztassék a választást megsemmisíteni és a bárót a költségekben elmarasztalni. Nagy Dezső dr., a választást védő ügyvéd, két óra hosszáig tartó beszédét azzal kezdi, hogy bizonyos ünnepélyes hangulat vonul kedélyén keresztül, amidőn ma először állott e misszióval a magas kúria előtt. Aztán áttér a kérvényezők érveinek megczáfolására. A báró neve az 1901-re felvett választók névjegyzékében benne van, ő ellát ezt a választói jogot már akkor nyerte el, a mikor még a honpolgári esküt le nem tette. Tehát Gagern már az 1900-ik évben honpolgárnak hatóságilag elismerve volt és igy közjogi jogát gyakorolhatta is. Ha Gagern báró 1900-ban nem lett volna magyar állampolgár, akkor az 1901-iki választók listájába nem került volna. Az, hogy egy tévedéses és fölösleges aktus történt a honfiusítási eskü letétele által 1901. januárban, az nem alterálja az ő honpolgári minőségét, legfölebb csak megerősíti azt. Aztán utal arra, hogy a törvény kettős állampolgárságot ismer. Azért, mert a báró atyja osztrák állampolgár volt, azért kiskorú gyermekei nem vesztették el magyar állampolgárságukat, miután ők a magyar állampolgári kötelékből a törvény által előírt módon nem léptek ki. Gagern Miksa kiskorú volt, ő atyjával el nem költözött az az országból, itt telepedett meg, itt házasodott, ő tehát magyar állampolgárságát el nem vesztette. Az atyának áthonosítása nem megy át a gyermekre is. Fodor Miksa és társai helytelen jogi alapra helyezkedtek, a mikor e választásnak megsemmisítését kérik. Gagern b. Hadházon született, anyja b. Bay Francziska, nagyanyja pedig egy Fiáth bárónő volt. A báró az által hogy Ausztriában honosíttatott, nem bocsájtatott el a magyar állampolgári kötelékből. Ha tehát még el is nyerte volna az osztrák honosságot, ezáltal el nem veszti a magyar állampolgári jogát, mert hisz itthon nősült, törvényesített állapotban élt közöttünk. Többet nem is kellene mondania, meg van győződve a felől, hogy ez érvek után a kúria helybenhagyja a galgóczi választást. De ő még a Gagern-család történetével is akar foglalkozni. 1852-ben történt, hogy báró Gagern Magyarországba jött, mint porosz alattvaló és itt a hadseregbe lépett. Oroszországba többé nem tért vissza, hanem 1864-ben nőül vette Somogyban Bay baroneszt, egy magyar leányt és egy év múlva ebből a házasságból született báró Gagern Miksa Magyarországon. A porosz honossági törvény egyezik a magyarral, mert ott is úgy áll a dolog, hogy, ha valaki engedély nélkül távozik és idegen állam szolgálatába lép, az elveszti tíz év múlva porosz állampolgárságát. Tehát Gagern báró atyja az 1862-ik évben már porosz állampolgár megszűnt lenni, gyermekei pedig magyar állampolgároknak születtek. Az öreg Gagern semmi állampolgársága itt közömbös, az öreg bárónak ez a helyzete nem alterálja a fiúnak magyar állampolgárságát. Deő azt hiszi, hogy már az öreg báró is magyar állampolgár volt, mert hiszen magyar ezrednél szolgálván, már ezért is elnyerte a magyar állampolgári jogot, annyival is inkább, mivel porosz állampolgári minőségét a porosz törvények szerint elvesztette. Utal a magyarországi telepesekre, akiket sohasem honosítottak, hanem azok szóval és tettel magyaroknak vallják magukat és élvezik a köz- és a magánjogokat. Gagern bárót éppen úgy megilleti e jogok összesége, ő itt magyar családot alapított, itt teljesítette összes kötelességeit, tehát a jogok élvezetére is tarthat számot. Előre tudja az ellenvetést, hogy itt egy katonatisztről van szó, aki ma itt, holnap ott van. De ez nem lesz érv. Mert a katonaságnál való szolgálat is államszolgálat, a közjogi törvények is ismerik és említik a hadsereget, amely egy alkotórésze az állami igazgatásnak. Ahogy a hadseregbe belép, pláne magyar ezredbe, az állam szolgálatába lépett, ezt a kúria, ítélete által, bizonyára nem fogja megcáfolni. Az öregg Gagern tehát közhivatalt viselt nálunk, a fia 1867-ben mint magyar állampolgár született Hadházán. Magyarországon járt iskolába, a soproni Csöndes-féle katonai intézetben tanult, Kassán is járt iskolába, ezután mint közkatonát besorozták. Ez volt az első közjogi aktus, ami vele történt. Tehát, ha katonáskodási kötelességet teljesített, eo ipso magyar állampolgár, mert különben be sem sorozhatták volna közlegénynek. Márpedig őt a 11-ik magyar huszárezredhez sorozták be. Katonai könyvében a honossági rovatban a magyarnak van beírva, tehát őt már ebben az időben ismerték el a katonai hatóságok magyarnak. Ez időtől fogva Gagern báró nem volt egyéb, mint magyar. Teljesítette kötelességeit és élvezte jogait. Mikor rezervbe lépett, elvette a Csávossy-leányt, magyar leányt, magyar ember lévén ő is. (Nagy derültség. Elnök: Csendet kérek!; Belopotoczky tábori lelkész öt magyar rítus szerint eskette meg, mert tudta, hogy magyar. A báró később Bács megyében telepedett meg Nemes- Militics községében, ott városi képviselő is volt. A községi törvény szerint pedig községi képviselő csakis magyar honpolgár lehet. Ez világosan benne van a törvényben. A báró hon polgári minősége a régilletekesebb hatósági okmányokkal igazolva van. Hiszen a soproni esküdtek lajstromában is szerepelt 1899-ben és ily minőségben tényleg fungált is. Kérdi, vájjon lehet-e esküdt más, mint »magyarhonos férfi« ? (Idézi az esküdtbiráskodási törvény vonatkozó szakaszát.) Igaz, hogy dr. Gagern honosítása ügyében lépéseket tett már évekkel ezelőtt. De ez csak azért történt, mert meglepetéssel tapasztalta, hogy az ő iratai között a maga osztrák állampolgárságát olvasta, holott mindig csak magyar volt, mindig csak Magyarországon lakott. A báró jogászember nem lévén, azt kezdte forszírozni, hogy az ő magyar állampolgársága minden kételyen felül álljon és ezért szorgalmazta a honpolgárság elnyerését. Pedig az egészen felesleges volt, mert a magyar honossági törvény szerint a fiúra nem terjed ki az apja honossága, hogyha az ország területét el nem hagyja. Az ő jogi tanácsadója abban a téve n