Magyar Nemzet, 1901. december (20. évfolyam, 299-322. szám)

1901-12-22 / 317. szám

• - - - -| - - - - - ' ■ ................• MAGYAR NEMZET. 1901. deczember 22. — Petiffi-ereklyék. Kéry Gyula, a Petőfi­­ereklyék buzgó kutatója, ismét gazdagította értékes gyűjteményét. A kutatás eredményéről a Vasárnapi Újság ezeket írja: Ózd Tolnamegyében van Borjád közelében s főfészke a Pesthy-családnak, mely rokonságban áll a Sass-családdal. Mikor Petőfi 1845-ben Borjádon időzött, a tiszteletére rendezett halász bál óta, a melyről e helyütt már megemlékeztem, gyakorta átrándult Uzdra Pesthyékhez. Érdekesen jellemzi a költő lelkét az a vonás is, hogy nagyon szerette a gyermekeket. Többen beszélik, a kik Petőfit személyesen ismerték s vele barátságban éltek, hogy, ha valamely társaságban gyermekre akadt, rögtön hozzásietett s ölébe kapva, el-eljátszadozott vele. Abban az időben, mikor a költő Ózdra látogatott, Pesthy János és Sass Lidia egyik fia, József, 4—5 éves lehetett. Petőfi sokat mulatott azon, hogy a Józsi gyerek schypit s nem tudja kimondani az r betűt. — Mondd ki szépen, Jóska, — szólt a fiúhoz — hogy: Krisztus. I­e bizony a kis Pesthy Jóska, bárhogy eről­ködött is, mindig csak Krisztus­nak ejtette ki a szót. Petőfi még próbabirkózást is rendezett a Pesthy fiúval. Megfogta a két kicsi karját, biztathatva, hogy vágja őt a földhöz. Aztán a földre vetette magát és szive mélyéből kaczagott, mikor látta , miként gyömöszöli őt a kis Jóska s mint örül annak, hogy legyűrte a Sándor bácsit. A költő látogatásának emlékére Pesthyék meg­őriztek egy csutorát, melyet a családtól Kéry a következő nyilatkozattal vett át: Nyilatkozat. Petőfi Sándor 1845-ben atyám, illetőleg apósom, Pesthy János földbirtokos meg­hívására részt vett az uzdi füzes-erdőben rendezett hálós­­­bálon. A költő jó kedvében nyakába akasz­totta ezt a régi, 14 stczes csutoránkat, s ezzel járt-kelt­ késő estig a mulató társaság tagjai közt. Atyám, illetőleg apósom négy ökrös szekerén ment a társaság Ózdról Borjádra, a­minek emlékére írta Petőfi .A négy ökrös szekér« czimü költeményét. A csutorát ezennel átadjuk Kéry Gyulának, hogy nevünkben a többi ereklyék közé helyezze. Kelt Uzdon, 1901. október 3-án. — Pesthy Endre s. k., Pesthy Endréné, szül. Bárczay Róza s. k. Előttünk mint tanuk előtt: Pesthy József s. k., Pesthy Mór s. k., Kéry Gyula s. k., a Petőfi-Társaság megbízottja.. a­. • Petőfi 1848-iki debreczeni időzésének értékes emléke az a kard, a mely Rickl Géza debreczeni nagykereskedő és földbirtokos féltve őrzött tulaj­dona. E kardról Kiss Sándor 1848— 49-iki honvéd­­ezredes, Bem tábornok volt hadsegédje, az alábbi bizonyítványt írta: Bizonyítvány. Rickl Géza úr felszólítására ezennel bizonyítom, hogy a bir­tokában levő kard pengéje valósággal Petőfi Sándor kardja volt, melyet az 1848-iki márcziusi napokban hordott. Ilyen kardja volt még ezen időben Jókai Mórnak és Vasvárinak. A kardok Kimer fegyvergyárostól vásároltattak. Ha még valaki a Kim­er-üzletben ez időből él, emlékezhetik rá. A kard jelenlegi hüvelye nem eredeti, mert a kard hosszabb ideig el lévén ásva, végképp tönkre­ment. Petőfi Sándor az 1848-ik év téli hónapjaiban Debreczenben időzvén, már mint honvédkapitány ez a diszkardot nem használhatta szolgálati kard­nak s egy nálam töltött barátságos vacsoránál­ meglátta Rickl József nemzetőri lovasfőhadnagy csinos szolgálati kardját és felszólította: nem volna-e hajlandó ezen kardját az ő diszkardjáért elcserélni, mire Rickl József ur készséggel ráállott s a csere megtörtént, így jutott a kard Rickl József ur birtokába. Ezen ténynél többen voltak jelen, u. m­. Jelics József würtembergi huszárszá­zados, Gulácsy Imre vadászőrnagy, Brunner Eduárd, kik már nincsenek életben. Rickl József halála után egyetlen­ fia, Géza tulajdonába jutott a kard, melyet jelenleg is bir. Kelt Debreczenben, deczem­­ber 30-án 1895. — Kiss Sándor s. k. Előttünk : Stickl Antal s. k., Komlóssy Arthur s. k. Ezek kapcsán még a következőket jegyezte fel Kéry Rickl Géza elbeszélése nyomán. Atyja, Rickl József sok napot töltött együtt Petőfivel Debreczenben. A szabadságharcz lezajlása után atyja a saját fegyvereivel együtt a Petőfitől cse­rébe kapott diszkardot a mai nap is fönálló házá­nak emeletmagasságú üregébe rejtette, mely a kapualjnál az udvar felől a fal mellett van. A hat­vanas években beköszöntött úgynevezett »magyar világ «-ban atyja felbontatta az üreg befalazott nyílását. Ekkor kerültek hosszú esztendők múltán napvilágra az elásott fegyverek, köztük a többitől egészen elütő Petőfi diszkardja is. — Kecskemáthyt elfogták. Az a hir terjedt el ma délelőtt a fővárosban, hogy Kecskeméthy Győzőt Oderbergben elfogták. E hirre az szol­gált alapul, hogy a fővárosba távirat érkezett, a­mely hírül adta, hogy Oderbergben Kecskeméthy személyleírásához igen hasonlító egyént elfogtak, a­ki azonban tagadja, hogy ő Kecskeméthy volna. A rendőrséghez hivatalos értesítés nem érkezett. — Hajótörés. Krisztiániából sürgönyzik, hogy a St.­Olaf sarporgi gőzös, a­mely Angliá­ból szenet vitt Norvégiába, csütörtökön éjjel Faerberg mellett hajótörést szenvedett. A hajó néhány percz alatt teljesen összezúzódott. Tíz ember csónakon megmenekült és 12 óra múlva fölvette őket egy norvég gőzös. Négy ember egy másik csónakon igyekezett menekülni, de való­­színüleg elpusztultak, mert a csónak üresen ve­tődött partra. — Karácsony és újév az unitáriusoknál. A Koháry-utczai unitárius templomban deczember hó 25-én (szerdán) délelőtt 11 órakor ünnepi beszédet mond és Úrvacsorát oszt Józan Miklós, lelkész. — Deczember 31-én délután 3 órakor évzáró ima. 1902. január 1-én délelőtt 11 órakor újévi isten­­tisztelet lesz. — A párbaj ellen. Egy berlini jelentés alapján az a hír terjedt el az osztrák és magyar sajtóban, hogy Ferencz Ferdinánd főherczeg legutóbbi berlini látogatása alkalmával a párbajra vonatkozólag egységes eljárást állapítottak meg a német és az osztrák-magyar hadsereg számára. Ez a híresztelés azonban — mint a B. Tg. írja — alaptalan, mert a párbaj kérdése a német császár és magas ven­dége közt még csak szóba sem jött. —­ A vidéki hírlapirodalom köréből. A kolozs­vári Magyar Polgár, a szábadelvű párt erdélyrészi főközlönye, január 1-étől kezdve új szervezetet nyer. A lap élére mint főszerkesztő Feilitzsch Artur báró, a kolozsvári II. kerület ismert nevű orsz. képviselője lép. Feilitzsch báró kiváló politi­kai és társadalmi tekintély az erdélyi országrész­ben és a pártérdeknek tesz önzetlen szolgálatot, a­midőn a főszerkesztői állásra vállalkozik. A Ma­gyar Polgár eddigi szerkesztője, Ajtai K. Albert ettől az állástól előrehaladt korára való tekintettel visszalép és jövőre csak a kiadói teendőknek szen­teli munkásságát. A lap felelős szerkesztője Hegyesy Vil­mos eddigi helyettes szerkesztő lesz. — Az elrabolt Ikiitéritonő. Londonból táviratoz­­zák lapunknak. A Daily Telegraph konstantiná­polyi értesülése szerint, miss Ellen Stone még újév előtt visszanyeri szabadságát. Dilkáné már hetekkel ezelőtt meghalt. — Egy huszárkapitány öngyilkossága. Nagy­váradról írják, hogy Révész Bálint, a VII-ik huszárezred kapitánya, öngyilkos lett. Gyönyörű szép ember volt és szeretetreméltó, az egész vár­megyében kedvelt alakja az úri és női társaság­nak egyaránt. Mint katonatiszt, egyike volt a leg­kiválóbbaknak. Legutóbb a buziási hadgyakorlaton tűnt fel egy bravúrja révén, a­mikor huszárjaival lesből két közös hadseregbeli csapatot vert szét. Akkoriban az egész sajtó elismeréssel írt erről a dolgáról. Pompás úrlovas volt, a­ki sok díjat vitt el a versenyeken. Tiszttársai szerették, mert igazi jóbarátjuk volt mindig, a legénység pedig valóság­gal bálványozta. Hibául talán csak azt tudták neki felróni, hogy kártyázott nagy összegekben, de csak­nem mindig szerencsével játszott. Gavallér módjára átélt életének katonás módon vetett véget. Wigan mulatott bajtársaival egész éjjel, úgy hajnal felé odavitte a czigányt egy előkelő úri család háza elé, elhuzatta a szép házikisasszony nótáját, aztán hazament lakására a kaszárnyába. Több levelet írt, majd elküldte legényét, de előbb ráparancsolt, hogy délelőtt tizenegy órakor keltse fel, mert lefekszik aludni. A legény elment s mire hazajött, urát halva találta. A kapitány vadászfegyverével lőtte agyon magát s a golyó egészen szétroncsolta arczát. Révész Bálint szabolcsmegyei dzsentri-család iva­déka volt, unokaöcscse Révész Bálint református püspöknek. — Robbanás egy bányában. Kassáról írja tu­dósítónk : Az olaszis kőbánya Mária nevű tárnájá­ban tegnap rettenetes szerencsétlenség történt. A tárna mélyében húsz munkás dinamittal robbantja szét a hatalmas sziklatömböket és a leváló kő­kolosszusokat felaprózzák. A robbanás idejében természetesen mindenkinek távoznia kell a tárná­ból. Cluh­ár János, Kollár István és Técse József ezúttal nem követték a szabályzat utasításait s még a gyutacs égésekor is a veszedelmes helyen maradtak. Pár percz múlva óriási dörej hallatszott. Mire a füstfelhő szétoszlott, a munkások a tárnába hatoltak, a­hol megtalálták három társuk rettene­tesen szétmarczingolt holttestét. A szerencsétlen­ségről azonnal értesítették a bányavezetőséget, mely a csendőrséggel egyetemben megtartotta a helyszíni vizsgálatot. — Letartóztatott sekessző. Graudenzből je­lentik, hogy a Graciadzka czimű lengyel újság szerkesztőjét, Rozanowitz Szaniszlót tegnap Kuner német kanonok megsértése miatt egy évi fogházra ítélték és szökés gyanúja miatt letartóztatták. — Munkanélküliek tüntetése. Ma délután félháromkor körülbelül 4—5000 munkanélküli gyűlt össze, hogy a már tegnap a rendőrség­nek bejelentett tüntető­ körmenetet megtartsa. A menet, melynek élén Boda rendőrkapitány néhány lovasrendőr kíséretében haladt, rendben vonult végig a Váczi-köruton, Andrássy­ úton s a Teréz-körut egy részén. Az Erzsébet-körúton azonban a menetben levők közül sokan zajon­­gani és kiáltozni kezdtek, majd a New­ York­­kávéház elé érve, a zsebükben készen tartott kövekkel a kávéház több ablakát beverték. Boda kapitány erre a rendőrök segélyével széjjel akarta oszlatni a menetet, de ez nem sikerült neki. A tömeg azután zajongva, ordítozva végig vonult a Kerepesi-úton a Nemzeti Szín­házig, a­hol 100 lovasrendőr fogadta őket. Minthogy a tömeg a felszólításnak nem engedel­meskedett a rendőrök széjjelverték őket s e közben valóságos dulakodás fejlődött ki a rend­őrök és a munkanélküliek között. Ez alkalommal körülbelül 5­6 embert fogtak el. A széjjel vert tömeg ezután, kisebb csoportokba verődve, foly­tatta a tüntetést a Kerepesi-úton. Az üzlet­tulajdonosok végig a Kerepesi-úton lebocsájtották a redőnyöket, csak egy nagy áruház maradt nyitva. Itt a tüntetők egy ablakot be is vertek, de azután a rendőrök továbbkergették őket. — A Lokosarazott kérő boszora. Varsó város előkelő társadalmában nagy szerepet játszott egy Korwin Piotrowski nevű volhiniai földbirtokos, a­ki apjától nagy vagyont örökölve, Németország­ban végezte tanulmányait s néhány irodalmi művé­vel méltó feltűnést keltett. Midőn Piotrowski külföldi útjáról visszatért, fényűző életmódot foly­tatott Varsóban, remek fogatokat tartott, fényes palotában lakott és saját czéljaira lapot alapitott. Kényűzését csak exczentrikus viselkedése múlta felül. Kalandjainak se szeri, se száma. Olykor a hatósággal is meggyűlt a baja, mert ha valakivel baja volt, zöld egyenruhás kozákjaival betört ellen­fele házába és tettleges bántalmakkal kényszerí­­tette, hogy verekedjék meg vele. Piotrowski negy­ven esztendős korában­­­megkérte Norman jegyző 16 esztendős szép leányának kezét. A jegyző visszautasította a furcsa kérőt s kijelentette neki, hogy leányát egy Dabr­owski nevű fiatal jegyzőnek szánta. Piotrowski párbajra hívta vetélytársát, mire Dabrowski bocsánatot kért tőle és lemondott meny­asszonya kezéről. Röviddel ezután Piotrowski lakásai­val betört Norman házába s a megrémült jegyzőt kar­hatalommal kényszeritette, hogy egyezzék bele a házasságba. Az apa kért-könyörgött s végül kere­ken megtagadta az erőszakos kérő kérelmét. Piotrowski ekkor megleste Dabrowskit s egy szálloda fo­ferjában ötször pofon vágta. Az ügyet becsületbiróság intézte el és egy Paszlovszki nevű előkelő úriember elnöklete mellett kimondta, hogy Dabrowskinak nem kell megverekednie őrjöngő ellenfelével. Időközben Dabrowski titokban meg­esküdött Norman kisasszonynyal és nejével eluta­zott Varsóból. Piotrowski csakhamar értesült a házasságról. A minap egy varsói színház nézőterén találkozott Paszlovszkival, az ellene nyilatkozott becsületbíróság elnökével. Az őrjöngő ember ezen töltötte ki boszuját s két revolverlövéssel istení­tette. Paszlovszki sebei szerencsére nem súlyosak, Piotrowskit, a­ki valószínűleg közveszélyes őrült, letartóztatták. — A bécsi közúti vasút, Bécsből telefonálják lapunknak. A városházán ma délelőtt az érdekelt pénzintézetek és vállalatok képviselői közt megbe­szélés folyt a bécsi közúti vasút átvétele dolgá­ban. A konferenczia véglegesen megállapította a kötendő szerződés pontozatait, melyeket kinyomat­nak és hétfőn megküldik a községtanács tagjainak. A községtanács pénteki ülésén határoz a szerző­désről, mely azután jóváhagyás végett a 30-án összeülő alsóausztriai tartománygyűlés elé kerül, — Ős-Budavára Nagy-Becskereken. A vármegyei tisztújítás alkalmát fölhasználta Rónay Jenő főispán neje, hogy a szegény gyermekek fölsegítésére egy nagyobb szabású Os-Budavár ünnepséget rendezett a kaszinó összes termeiben. Az estélyen közre­működött úgyszólván az egész becskereki társaság. A mulatság két estére terjedt. Első estén a kaszi­nóban folyt le a jótékony bazárral kapcsolatos Os-Budavár ünnepség, másnap pedig a színházban volt műkedvelői előadás. Mindkét este óriási kö­zönség vett részt a szórakoztató előadásokon, köz­tük a vármegye notabilitásai. Ott voltak: Csekonits Endre gróf, Karácsonyi Jenő gróf, Dániel Ernő­ ­ 5

Next