Magyar Nemzet, 1902. március (21. évfolyam, 52-78. szám)
1902-03-01 / 52. szám
Szombat, márczius 1. Budapest, 1902. XXL évfolyam, 52. szám. Szerkesztésés és kiadóhivatal, VII., Kerepesi-ut 54. Athenaeum-épület. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV főszerkesztők. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkesztő. Egész évre 13 frt, félévre 8 frt, negyedévre 3 frt, egy hónapra 1 frt. Egyes szám helyben és vidéken 4 kr. Az ellenzék ma kemény hart Budapest. A kisebb tárczák, február 28. uzczra vonult fel. De már az előcsatározásosutál belátta hadállásának gyengeségét s ha nem is szerelt le egészen, de lényegesen megváltoztatta taktikáját. A mai vita elején úgy látszott, hogy a közjogi ellenzék a kisebb tárczák tételeit, nevezetesen az udvartartás és a kabinetiroda költségeit alkalmul fogja használni konczentrikus támadásokra a kormány ellen s a közjogi gravámenek arzenáljából a legsúlyosabb ütegeket fogja felvonultatni. A kísérlet meg is történt. Nagy apparátussal kísérlették meg a függetlenségi és 48-as párt tagjai annak a bizonyítgatását, hogy az alkotmányos magyar kormány, az önálló, független magyar állam csak fikció s hogy voltaképpen egészen más szándék és akarat érvényesül legfontosabb közügyeinkben, mint aminek — szerintük — csak a látszata van meg. Merész és már az első szempillantásra túlzottaknak, vagy hamisaknak bizonyuló állításokat kockáztattak meg a királyi hatalom és az udvari befolyás egyoldalú irányzatairól. Sötétítették, sőt torzították a viszonyt, mely az uralkodó hatalom, a felelős magyar kormány s a törvényhozás közt kölcsönösen fenáll s nyilvánvaló volt a tendenczia, hogy Magyaroszág közjogi helyzetének elhomályosításával a kormány tekintélyét redukálják. Ezt a tendencziát kellő világításba helyezni, a torzképből az erőszakosan ferdítő vonások eltávolításával az igazi, hű képet visszaállítani s a közjogi botlásokat és hamis következtetéseket a tényleges viszonyok látóképébe beállítani. — erre a feladatra vállalkozott Széll Kálmán miniszterelnök. Éles szeme rögtön meglátja az ellenfél érveléseinek hézagait s a maga pozitív tudásával és logikus okfejtésével mindig odatereli a témát az igazság forrásához. Ma is ezt cselekedte. Apróra szedte a gravámeneket s kimutatta azoknak minden egyes alkotórészéről, hogy mennyiben állanak helyt a közjogi tűzpróbának. Kiselejtezte a vita anyagából mindazt, amit az ellenzéki fantázia évtizedek óta produkál udvari intrikákról, kamarilláról, magyarellenes hangulatokról s a mesék országába utasította azokat, mint olyanokat, a miknek sem ő, sem elődei nyomát sem találták sehol, ahol Magyarország alkotmányos jogaira és érdekeire illetékes befolyás érvényesülhet. Kimutatta : históriai tényekre hivatkozva bizonyította, hogy a törvényhozás és a felelős kormány közjogi állása a legszigorúbban respektáltatik, hogy a magyar kormánynak mindenütt a legteljesebb mértékben megvan a törvény- és alkotmányadta ingerencziája és soha még csak kísérlet sem történt arra, hogy magyar kormányférfiú a maga hazafias és alkotmányos meggyőződéséből, bármily tekintetnek is, a legcsekélyebb mértékben lemondjon. S odaállitotta ragyogó ékesszólással, a tapasztalat és meggyőződés hevétől áthatott szavakban ő felségének a magyar királynak páratlan alkotmányos érzületét, minucziózus gondosságát és szigorú lelkiismeretességét, a melylyel a két korona néha divergáló álláspontja mellett mindig a kiegyenlítésnek, az összhang megteremtésének s az alkotmányosság érvényesülé-sének útját keresi s nemes atyai szivének minden dobbanásával népeinek javát, érdekeinek istápolását, jogaiknak megóvását iparkodik előmozdítani. A közjogi viszonyokra, amelyeket az ellenzék bolygatott. Széll Kálmán nyilatkozatai az igazság egész sugárözönét bocsátották s a sötét szellemek és kisértetek, amiket az ellenzéki fantázia felidézett, ettől az erős, hatalmas világosságtól egyszeriben szerteriadoztak a semmibe, ahonnét felidéztettek. Ettől a pillanattól fogva az ellenzék által tervezett nagy ütközet sorsa el volt dőlve. Sőt már ütközetre sem került többé a sor. A miniszterelnök érveinek és igazságainak ereje még csak kirívóbbá tette az ellenfél hadállásának gyöngeségét. Innéttől már csak a kisebb tárczákhoz alkalmazkodó hangulat dominált megint. Az új országház építésénél kavart fel egy kis hullámot az ellenzék, de a miniszterelnök nyilatkozatai után ezek a hullámok is elcsendesültek. Amiket Bartha Miklós az országház drágaságáról s az építkezés hiányairól szatirikus hangon, de nagy hatással elmondott, azokban egy-két szemernyi igazságot konczedált a miniszterelnök is. Tényleg, ha ma volna szó az országház épité- A „MAGYAR NEMZET" TÁRCZÁJA. — Február 28. — Színház. Vígszínház. Balatoni rege, színmű 4 felvonásban. Irta Berczeg Ferencz, színre kerül február 28-án. Nevezhette volna vígjátéknak, mert a Balatoni rege határozottan vígjátéki jellegű. De nem akarta. Inkább színműnek mondja, mely szó nálunk nem a színdarab általános fogalmát jelzi, hanem valamely komolyabb történet színi formáját. Azt a bizonyos drámai középfajt. Herczeg Ferencznek vannak ilyen szuverenitásai, melyek fölött nem lehet vele vitatkozni. A megjelölés különben mellékes dolog. Csak a darab legyen jó. Vitorlázhat aztán bármely lobogó alatt. Hát jó-e? Azt nehezen lehet megmondani. Ha az, ami hibás, a hibák daczára is lehet jó, akkor Herczeg eme darabja jó. Ha nem... akkor mégis figyelmeztetnünk kell rá, hogy ez a darab érdekes és előkelő irodalmi jelenség. Egyes igen szép részletek vannak benne, és ezek a részek, habár nem is mindig helyes, de mindig nagyon gondos számítással vannak egymás mellé fűzve. Hogy témája már föl van dolgozva egyik régi darabban, ha jól tudom, Szigligeti Kinizsi Pál czímű vígjátékában, az nem baj. Annál kevésbé pedig, mert Herczeg az anyagot egész másképp tárgyalja, mint a régi darab. Emebben Magyar Balázs lánya, Benigna, kibe Mátyás király szerelmes, még hajadon; Herczegnél pedig özvegy, kitől Mátyás a rátartós gazdag főur örökbe maradt tizenkét várának egyikét, Zalavárát el akarja venni. Mátyás a darab elején ugyan oly formán intézkedik, hogy az özvegy hagyassák meg Zalavára birtokában, később aztán mégis csak elveszi a várat, de ad érte többet. A dolog igy esik. Mátyás király, megunván az uralkodói gondokat, leveti a királyi pompát és mint egyszerű Mátyás diák elmegy Pipacs nevű udvari bolondja kíséretében szórakozni a Balaton partjára. Ott kifeszítteti sátrát és boldog egyszerűségben tölti napjait. Kinizsi Pál levelet hoz neki a pogányok ellen verekedő egyik generálisától és a király, ki rég vágyódik arra, hogy az erejéről és bátorságáról híres Kinizsit megismerje, magánál tartja a hős molnárlegényt. Amint eziránt parancsát megadta, jő a szép Benigna, hogy kikönyörögje magának Zalavára háborítatlan birtokát a királytól. Mátyás csökönyösködik, de csak szinleg. Föltételt szab a dologhoz. Igenis, birtokban hagyja a szép asszonyt, ha ez átadja neki hálókamrája kulcsát és szívesen fogadja őt bizonyos éjszaka magánál. Benigna visszaretten e föltételtől. De minthogy részeges várnagya, Sztropkó, kitanította őt arra, hogy a királyt csapdába kell csalni és ott szabadsága dijául a vár átengedését tőle kierőszakolni, a ravasz özvegy átadja a királynak a kért kulcsot. Csak hadd jöjjön, gondolja magában, nem megy ki váramból anélkül, hogy az átengedő levelet alá ne írta volna. E terv kiviteléhez persze férfi kellene, erős férfi, aki a királynak imponál. A korhely és gyáva várnagyba bízni nem lehet. Kit állítson tehát Benigna Mátyással szembe? Itt van Kinizsi, kire Benigna szemet vetett és ki szerény tartózkodással, de annál lángolóbban szereti a szép asszonyt. Őt hívja meg Benigna magához. Micsoda kavarodás lesz ebből, ha a nagy király megtudja a valót! Lett is volna, ha párhuzamosan a dolgokkal nem történt volna valami más is, ami egész más irányt ad a ravaszul kieszelt cselszövésnek. Történt tudniillik, hogy épp akkor, midőn Mátyás a Balaton partján táborozott, a vízalatti birodalom egyik legszellemesebb és legvirgonczabb manója, a pajkos Sió megunta a szigorúságot, melylyel lent a viz fenekén csinyjét üldözék. Kiszökött tehát a vizből és elhatározta, hogy elmegy az emberek közé élni. És minthogy nagyon okosan felelget, Mátyás király szolgálatába vette a képét. Ez a Sió pedig csak félig tündér, félig pedig ember. Annak a szép Sellőnek fia, ki egy szép holdvilágos éjszakán meglepte társaságával Benigna egyik ősét, ki a szabadban elaludt. Sia tehát Benignának rokona és ennélfogva nagy rokonszenvvel viseltetik iránta. Minthogy pedig tündéri mivoltánál fogva mindent tud, ami itt titokban történik, elhatározza, hogy segít az ő kedves cousine-jén, Benignán. Mit tesz a hamis manó? Lelopja az ezeréves tölgyfa alatt Mátyás ujjáról a pecsétgyűrűt, melynek láttára mindenki engedelmeskedik; elküldi a gyűrűt a vándor tudós Stosius által a tihanyi apátság klastromába azzal az üzenettel, hogy az egyik szerzetes azonnal induljon Zalavárába és ott eskettesse össze Benigné. Lapunk mai száma 16 oldal.