Magyar Nemzet, 1902. április (21. évfolyam, 79-104. szám)
1902-04-01 / 79. szám
1902. április 2. MAGYAR NEMZET. hetne ezt régi telkéért kárpótolni. A piaristák tudvalevőleg azt kérték, hogy a város engedje át a rendnek a régi Városházteret, hogy ők fronttal a Váczi-utczába jöjjenek. Az igaz, hogy az a telek jelentékenyen értékesebb, mint a mi a mostani telkükből elesnek, de kérelmüket azzal támogatják, hogy régóta kulturális és hazafias missziót teljesítenek, amiért megérdemelnek egy kis áldozatot a város részéről. ígérték, hogy szép palotát építenek, gimnáziumokat 16 osztályra bővítik ki. Valószínű, hogy a város ezen az alapon fog tárgyalni a piarista-renddel. (Jelölések.) A 45-ös választmány húsvét vasárnapján délelőtt ülést tartott, Kléh István kir. udvari tanácsos elnöklése mellett, amely alkalommal megtette a jelölését az üresedésben levő tiszti ügyészi, az újonnan szervezett két árvaszéki ülnöki állásra s a megüresedett népszínházi bizottsági tagságra. A tiszti ügyészi állásra, hat kerület szavazatával három ellenében, Borbás Gáspár ügyvédet s tiszti ügyészségi fogalmazó- dijnokot jelölték. Borbásra szavazott az I., II., III., IV., VII., VIII. és IX—X. kerület, míg dr. Majer József működő ügyvédje a II., V. és VI. kerület. Az újonnan szervezett két árvaszéki ülnöki állásra, az összes kerületek egyhangúlag jelölték dr. Ságody Imre I. osztályú és Sámson Tivadar II. osztályú árvaszéki jegyzőket. A népszínházi bizottsági tagságra történő jelölésnél nagyon eltérők voltak a nézetek s a kerületek négy jelöltet hoztak javaslatba : Hűvös Józsefet, Unger Alajost, Zsigmondy Bélát és Filó Lajost. A kerületek szavazatai ekként alakultak: I., II., IV., VII., VIII. kerület: Hűvös József; V., VI. kerület: Unger Alajos; II. kerület: Filó Lajos; IX—X. kerület: Zsigmondy Béla. A kerületek többsége tehát Hűvös József mellett foglalt állást. A választás a szerdára kitűzött közgyűlésen történik meg. (A hídvám.) A székesfőváros hatósága azt kérelmezte a pénzügyminiszternél, hogy a budai szemetet áthozó köztisztasági hivatalbeli szemeteskocsik részére engedje el a hídvámot. A pénzügyminiszter a ma érkezett leiratában arról értesíti a tanácsot, hogy a teljesen ingyenes áthozatalt ugyan nem adhatja meg, azonban kivételesen azt a kedvezményt teszi, hogy a Budára járó összes szemeteskocsik után évi 3900 korona átalányban kiegyezik. SZÍNHÁZ, zene. Beszélgetés Mascagnival. Mascagnival, aki jövő héten hozzánk is lejön, érdekes beszélgetést folytatott egy bécsi újságíró. Mascagni igen érzékenyen panaszkodik, hogy nem tud kedve szerint való szövegkönyvet keríteni. A lapok ugyan szinte nap-nap után adnak hírt egy-egy készülő új művéről, de ebből — úgymond Mascagni — semmi sem igaz. Pedig mi mindent összeolvastam, — folytatja keserűen. — Hiába, nem találok semmit. Mikor azt gondolom már, no, most megvan, mihamar kiderül, hogy akkor meg nem férhetek hozzá. Operának akartam például feldolgozni Sardou »Theodoráját«. De hát Sardou pusztán Olaszországra való tulajdonjoga fejében 50.000 frankot kér. Hogy Európa többi részére mennyit kérne, arról egyelőre felvilágosítást sem hajlandó nyújtani. Legutóbb azzal vádoltak a lapok, hogy legközelebb befejezem Mária Antóniámat. Mesebeszéd. Annak már vége. Néhány év előtt egy franczia imprezárió levélben hívta fel figyelmét barátomnak, és librettistának, Illicának Marie-Antoinette alakjára. Illica foglalkozni kezdett a dologgal, magam is halomra tanulmányoztam egy garmada könyvet , végül mégis csak arra a meggyőződésre jutottam, hogy az a tárgy nem nekem való. Arról nem is szólva, hogy az illető franczia imprezárió pusztán az ötletért, mit mondok, az ujjmutatásért 40.000 frankot követelt. Nem, nem nekem való tárgy az! Híjával van az a szenvedélynek, az érzéseket ébresztő cselekménynek. Mert egyéb cselekménynek opera-író hasznát nem veheti. Érzés! érzés ! ezen fordul meg a dolog . . . Mostanában tulajdonképpen semmit sem csinálok. Hébe-hóba dolgozom Vestilia operámon, mert hát el kell vele készülnöm egy szép napon. Hiszen Boito Nero-ja, amelynek tárgya rokon az én operáméval, is majd csak elkészül egy szép napon — csak éppen senki sem tudja, mikor. Megkértem egyszer Verdit, hogy mondjon le javamra a Lear királyról, amelybe hiszen, soha bele sem fogott. Ő azonban a leghatározottabb tagadással felelt. És hányszor gondoltam Shylockra! De »Shylock« Novelli révén olyan népszerű ma egész Olaszországban, hogy nem mertem felvállalni a konkurrencziát azzal a színpadi típussal. Egész Shakespearet végigcserkésztem. Hiában ! Azaz, hogy különös czélomnak hiába. És amíg olyan szövegkönyvre nem akadok, a mely elejétől végig teljesen megfelel, a mely magában véve is megragadó és érdekes, mindaddig új munkába nem kezdek. Az igazi operában a szövegnek testvéri frigyben kell lennie a zenével. Ennél a pontnál azután érdekes fejtegetésbe bocsátkozott Mascagni a Wagner-zenéről. Kijelenti mindenekelőtt, hogy ami Wagner zenéjét illeti, lelke meggyőződésével igazi fanatikus wagneriánus. De kiemeli a Wagner-iskola káros hatását. Wagnernek igaza volt abban, hogy a régi operában a a szöveg csak eszköze volt a zenének. De Wagner epigonjainál viszont a zene sülyed alantas eszközévé a cselekvénynek. Ezért antiwagneriánusnak vallja magát, ami a mester elméletét illeti, így van vele egész Olaszország. Olaszországban sokkal inkább szeretik és tisztelik a wagneri zenét, mint értik. Az egyetlen Wagnernek lehetséges volt a teória alkalmazása, mert megfelelt teremtő erejének. A wagnerianizmus azonban még magában Wagnerben elérte fejlődése tetőpontját. Rajta túl nincsen itt a zene útvesztőjében. Mert utánozni nem lehet, követni nem szabad. És mégis megteszik. — Két iskola — folytatja Mascagni — vagy inkább két tábor, két harczra kész sereg, néz ma egymással farkasszemet. A latin és a germán faj visel zenei háborút, helyesebben Németország és Olaszország küzd a pálmáért. Egyik részen a fejlődés, amely Rossinivel kezdődik és Verdivel tetőződött be, másfelől Wagner egymaga, mint sziget a tengerben. Kié lesz a diadal, abban nem kételkedem. Bizonyos csak egy : a wagneri formula megmerevíti a zenét és ki fogja ábrándítani a közönséget. Olyan kort élünk ma, mikor az opera tesped. Miféle operaszerzőink vannak? Epigonok, utánzók, de sehol egy alkotó lángész. Vagy azt hiszi tán, a zenei szeczesszió hozza meg majd az üdvösséget? Strauss Richárd, Charpentier, meg a többi szeczessziós mester muzsikája ? A beszélgetésnek legérdekesebb része ekkor következett. Az újságíró azt kérdezte, miféle út követését ajánlaná a fiatal tehetségeknek, Mascagni ? A maestro egészen nekitüzesedve felelte körülbelül ugyanazt, amit egyszer egy Velenczében megtartott conference-ján mondott már: — A néphez utasítanám őket! Három olyan nemzete van csak Európának, melynél a népies zene és a népdal virágzik: Olaszország, Spanyolország és Magyarország! Dicsők azok a művészek, akik ott születtek! Csak le kell hajolniok, hogy a művészet örökké ifjító forrásából igyanak! A nép művészete a legkülönb, a legnemesebb, a legfenségesebb ! A nép, a szülőföld a művész legigazibb nevelője. * Operaház. Húsvét vasárnapján Tani Muser-t adták az Operaházban a régi jeles szereposztássá, a melyből csupán Kari Malvin Vénusa vált ki. A fiatal művésznő sem hanggal, sem játékkal nem győzi e szerep nehézségeit. Egyébként kitűnő volt az előadás, amelynek Bundán, Diósyné, Takács Ney régi oszlopai. * Népszínház. Küry Klára hat heti szabadsága előtt tegnap lépett fel utoljára a Katalin Germain szerepében. A Béldi Izor—Fejér érdekes operettejének ez volt az ötvennegyedik előadása, mely, mint elődei, javarészt telt ház előtt folyt le. A közönség a Bécsbe ránduló Küry Klárát sokat tapsolta és virággal halmozta el. Hegyi Aranka czárnője örökké nagy hatású; ez operette színpadok egyik legjelentékenyebb alakítása. * Komáromi Mariska asszonynak e hétre kitűzött föllépései, a művésznő hirtelen megbetegedése következtében elmaradnak. A Népszínház műsora ehhez képest változást szenved annyiban, hogy a szombatra hirdetett Orfeusz helyett Sidney Jones operettje, a San Toy kerül színre, a czímszerepben Feledi Boriskával, a szegedi színház tagjával. — A csütörtökre kitűzött Igmándi iespap Esztikéjében pedig Blaha Lujza asszony lép föl. Lazsák Zsuzsa szerepét Hegyi Aranka játszsza. * Várszínház. Janovics Jenő dr. szegedi színtársulata husvét első napján kezdte meg egy havi vendégszereplését a Várszínházban. Vasárnap délután Berczik Árpád »Az igmándi kispap« czimü poétikus népszínműve került színre s a nagyszámú közönség kitünően mulatott. Az ünnepi előadás este volt, a mikor zsúfolt ház előtt a Czigánybárót adták. Mészáros Gizella Balla Miklós fiatal poétánk prológját szavalta el igen kedvesen. A Czigánybáróban Székely Irén, ki már a Népszínházban is szép sikerrel vendégszerepelt, ragadta el a közönséget gyönyörű énekével és temperamentumos játékával. Második felvonásbeli dalát négyszer ismételték meg. Barinkayt Déry énekelte zajos hatással. A hétfő esti előadásban, mely már gyér padsorok előtt folyt le, mutatkozott be Feledi Boriska a Nebántsvirág Denise szerepében. Igazi szubrett tehetség, aki hangjával is nagy tetszést aratott. A többi szereplő közül Láng Etel, Aradi Aranka, Leövey és Fenyéri feltétlen dicséretet érdemel. * Művész-est Szentesen. A szentesi református kör április 6-án, bazárral egybekötött nagy művészestet rendez Szentesen. Közreműködésüket megígérték : Szabolcska Mihály, Paulay Edéna és leánya Paulay Erzsike, Szilágyi Arabella és Polónyi Elemér. * A konstantinápolyi czenzúra. Kellemetlen esete volt Jane Hadvig-nak, a nálunk is ismert franczia színésznőnek, Konstantinápolyban, ahol hosszabb ideig vendégszerepelt nemrégiben társulatostul. Bemutatkozónak Dumas fils »Bagdadi herczegnő«-jét választotta, de csak hosszas herczehurcza után engedte meg az előadást a czenzúra, amely profanizálását látta a czimben Bagdad szent városának. Attól tartván, hogy a darabban politikai vonatkozások fordulhatnak elő, a darab török fordítását követelte s nagynehezen sikerült csak a czenzorokat lekenyerezni azzal, hogy a darab czimét »Lionette«-re változtatták. * A zágrábi Opera. Zágrábból táviratozzák a P. Ll.-nak. Tegnap délelőtt Mosinszky polgármester elnöklésével konferenczia volt, melyen arról tanácskoztak, várjon a zágrábi Operát, mely az ottani nemzeti színház keretén belül áll fenn, továbbra is fenn kell-e tartani. A konferenczia kívánatosnak tartotta az Opera fentartását, és elhatározta, hogy a bántól az Opera szubvenciójának 20.000 koronával való felemelését fogja kérni. MŰVÉSZET. ** A Kossuth-mauzóleum ügye. A Kossuthmauzóleum pályázata ügyében a zsűri ítéletének a megváltoztatását kérve, ma délelőtt küldöttség tisztelgett Halmos János polgármesternél. A küldöttség kérvényt adott át a polgármesternek, amelyet a következők írtak alá: Bálint Zoltán, Jámbor Lajos, Komor Marczell, Kallós Ede, Heidlberg Sándor, Jónás Dávid, Töry Emil, Donáth Gyula, Teles Ede, Jakab Dezső, Vedres Márk, Spiegel Frigyes, Márkus Géza és Kalmár Elza. Kérik, hogy az ítéletet formahibák miatt semmisítsék meg s a pályázatot nyílt pályázattá változtassák, amely a művészi szempontokat teljes érvényre juttassa. Ugyanezt a kérelmet az Országos Képzőművészeti Egyesület is pártolja a márczius 28-án tartott teljes üléséből kelt beadványában. A küldöttség ma ugyanebből a czélből Márkus József főpolgármesternél is tisztelgett. A főpolgármester igen szívesen fogadta a küldöttséget, átvette tőlük a kérvényüket s megígérte, hogy az ügyet ő is alaposan átvizsgálja. — A Nemzeti Szalon Filmében, Husvét hétfőjén nyitották meg nagyközönség jelenlétében a Nemzeti Szalon fiumei kiállítását. Megjelentek: gróf Szapáry László kormányzó, Vio podeszta, Belien alpolgármester, Wickenburg, Donáth, Kunkovszky osztálytanácsosok, Gaal Tibor nejével, Osszoviack Luigi, Frankfurter, Eidlitz, az Adria igazgatói, Meynier iparkamarai elnök, Vészi József, a Szalon alelnöke üdvözölte a kormányzót, kiemelte, hogy a tárlat a közjogi kapcsot, mely Fiumét a koronával válhatatlanul összefűzi, szorosabbá teszi és a művészet rózsáival vonja át. Gróf Szapáry László ezt válaszolta: A magyar művészet évszázadokon át abból a forrásból táplálkozott, mely Fiuméhez földrajzilag szellemi tekintetben is közel áll. Fiume e rokonság mellett szeretettel és féltékenyen ápolta a magyar hazához való ragaszkodását. Eme érzés nevében rokonszenvvel köszönti a magyar művészetet, mely termékeinek legjavát küldte, bemutatva .