Magyar Nemzet, 1902. június (21. évfolyam, 130-154. szám)
1902-06-19 / 145. szám
A MAGYAR NEMZET. 1902. június 19. áruk vámjának leszállításával, másrészt az anyaországban a gyarmatok termékei után szedett vámok leszállításával. — A kis-czelli kórház, Kis-Czell városának küldöttsége tisztelgett tegnap, mint említettük, Széll Kálmán miniszterelnöknél Maróthy László képviselő vezetésével. Miskólczy Imre, a városi kórház elnöke, súlyos vádakkal illette a kórház vezetőségét. Elmondta, hogy nemcsak a kórház kezelése körül történnek súlyos visszaélések, amennyiben az igazgató az üresedésben levő ellenőri állás dozáczióját utalványozza ki a gondnoknak, gondnoki fizetésén felül, de a közegészségügy rovására is történnek visszaélések. Sok esetben veszedelmes operációkat az ápolónők hajtanak végre, mert az orvosok nem járnak be rendesen a kórházba. Az esetet bejelentették a közigazgatási bizottságnak is, de az a felhozott vádakban nem látott vétséget. Hogy a bajokat szanálják, azért jöttek el a belügyminiszterhez, kérve szigorú vizsgálatot. Széll Kálmán megígérte, hogy a felebbezést a leggondosabban és a legbehatóbban megfontolja és ennek alapján intézkedik, természetesen, ha kell, vizsgálatot is rendel el. A budapesti orosz főkonzul, Pétervárról sürgönyzik lapunknak, hogy Lvov herczeg budapesti orosz főkonzult a külügyminiszter moszkvai főlevéltárának igazgatójává nevezték ki. Lvov herczeg idestova öt éve áll a budapesti orosz főkonzulság élén. Akkor nevezték ki, amikor elődjét, Bazili főkonzult Pétervárra hívták, ahol előkelő helyet kapott a külügyi hivatal úgynevezett ázsiai departementjában. Ez a departement intézi tudvalevőleg a keleteurópai ügyeket. Lvov herczeg nagyúri modorú, alapos képzettségű orosz diplomata, aki hamarosan megnyerte a székesfővárosi társaság rokonszenvét. Mint lelkiismeretes és éles szemű megfigyelő, bizonyos megfelelő tájékozottságot szerzett hazánk viszonyairól. Itteni tapasztalatainak remélhetőleg még hasznát fogja vehetni, habár moszkvai alkalmazásából úgy látszik, mintha egyelőre kiválnék az aktív orosz diplomácziából. — Az ötlet. Szokás alsóbbrendű szellemi minőségnek, afféle vivómesteri coup-nak tekinteni az ötletet. Némi élet és nagyfokú lélekjelenlét szükséges hozzá csupán s aztán a pillanatsikeren túl nincs semmi czélja. Ha így, a fensőbb esztétika magas színvonaláról nézve elemezzük, sosem találjuk meg az ötlet igazi értékmérőjét. Okvetlenül megfeledkezünk a kaczaj-orkánról, tapsviadalról, mely egy-egy jó ötletet a színpadon s a szószéken követni, jutalmazni szokott, holott ebből az egy körülményből kitetszik, hogy az egynapos halhatatlanságnak nincs biztosabb rugója, gazdagabb forrása, mint éppen az az akadémiáre lenézett ötlet. Már a francziák, akik színpadon, irodalomban, parlamentben verseny és kétség nélkül vezetnek az ötletipar terén, a maga reális valeurje szerint becsülik meg ezt a divatját sosem múló fogyasztási czikket, a fórum és az aréna kedvelt fűszerszámát. Erre vall az a formális, komoly hirdetés, melyet egy franczia úriember tett közzé számos lapban, mérsékelt árszabás mellett ajánlkozván képviselő és szenátor urak számára parlamenti ötletszállitásra. Az ötlet még a francziáknál is eredeti számba megy s éppenséggel nincs kizárva, hogy virágzó üzletág alapvetőjévé növi ki magát. A karzat, a lapok s a nyájas olvasó szempontjából kívánatos, hogy akár nálunk is mihamar nyisson az az ötletes franczia fióküzletet. Ha a levegőég villamosságát le lehet csapolni, a sütőkályha és világítómécs igájába fogni, miért ne lehetne a szellem villámszikráit is akkumulátorba gyűjteni s mint a régi jó leydeni palackot, tetszés szerint kisütni? A magyar parlamentnek abban a beszéd-óczeánjában, amely támad, tehát kritizál is és ezért természetszerűleg van ráutalva az ötlet fegyvereire, a köztapasztalat szerint oly kevés és hitványka ötlethalacska úszkál, hogy határozottan érdekességi reformáczió-számba menne az ötletforgalomnak ilyetén művi uton való föllendítése. A mi praxisunk, az üres szópufogatás, terjengős, szakszerű unalom iskolája ezen irányban meglehetős sivár és szegényes. Ritkaságszámba megy, hogy valaki a kedély derűsebb húrjait is megpöngesse, tartván államférfiúi, ünnepélyes pózának valamelyes csorbájától. Ámbátor hiszen szeretnénk látni azt a francziát, aki egykét briliáns ötlettel sziporkázóvá tudná varázsolni a Temes—Béla-szabályozás vizenyős matériáját. A magyar országgyűlés ötletfogyasztása, termelése jóformán kizárólag folyosói természetű, tehát a nyilvánosság kritikáját maga ellen kihívni bátortalan. Egyébiránt az ördög nem alszik s nekünk is szóba lehetne állni azzal a fránya francziával, ha próbaképp egy ötlet-injekczióval üdítő oázisokat bírna fakasztani mondjuk a legközelebbi budgetvita sivatagában. — Özv. Horánszkyné nyaralása. Özv. Horánszky Kandórné férje halála óta állandóan gyengélkedik s orvosai tanácsára a nyarat Reichenhallban fogja tölteni. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter, amint erről értesült, gyengéd figyelemmel felajánlotta a miniszteri szalonkocsit az özvegynek, hogy a Budapesttől Reichenhallig való vasúti utazás kevésbé essék terhére. Horánszkyné meleg köszönettel fogadta a miniszter szives figyelmét s szombaton fog a fővárosból elutazni. — Az egyetemi rektorválasztás. A Budapest Tudományegyetem rektorának megválasztása alkalmából tudvalevőleg szavazategyenlőség esete állott elő, úgy, hogy Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter fog az egyetemi szabályzatokban gyökerező jogánál fogva a rektor kérdésében végérvényesen határozni. Hasonló szavazategyenlőség esete már 1879-ben, illetőleg 1883-ban is előfordult a rektorválasztás alkalmából dr. Margó Tivadar és dr. Télfy Iván, illetőleg dr. Szabó József és dr. Télfy Iván között; mind a két esetben a közoktatásügyi miniszter a rendes tanári rangidősbség alapján döntött. Nagyon valószinü. — Írja a Bud. Tud. — hogy a mostani esetben is Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter hasonló elvi alapon fog dönteni. — Parczellázott nagybirtok. Igen örvendetes hírről értesülünk. Egy dunántúli nagybirtok, oly vidéken, ahol a kisebb gazdasági exisztenciák létesítése gazdasági és nemzeti szempontból egyaránt nagy fontosságú legközelebb parczellázásra kerül. Szécsi Kálmán és Szécsi Illés földbirtokosok ugyanis a körülbelül 2000 katasztrális hold szilasi uradalmat legközelebb parczelláztatják és az odavaló kisbirtokosok már valamennyien szerződést is kötöttek a parczellák átvételére. — A martiniquei ünnep az Operában. A kedvezőtlen, esős időjárás miatt a martiniquei ünnepet véglegesen a m. kir. Operaházban tartják meg, ahol az ünnep zene- és énekszámai még szebben és nagyobb hatással fognak érvényesülni. A nyári ünnepre váltott jegyeket egyenlő áru és rangú operai jegyekkel cserélik be. A már megváltott jegyeket a holnapi nap folyamán ott cserélik be, ahol a jegyet vásárolták, az ünnepély napján, csütörtökön pedig az Operaház pénztáránál. A gyűjtés napról-napra szép eredménynyel folyik. Főpapok, főurak, közéletünk jelesei sietnek adományaikkal növelni a segélyösszeget, amelylyel a magyar nemzet köteles háláját fogja leróni azért a páratlan és feledhetetlen áldozatkészségért, amelyet a francziák irántunk a szegedi katasztrófa alkalmával tanúsítottak. A Budapesti Újságírók Egyesületéhez a következő adományok érkeztek: Gróf Festetich Gyuláné Wiedon (Sziria) 50 korona, gróf Csáky Albin, a főrendiház elnöke 100 korona, dr. Rimely Károly beszterczebányai püspök 50 korona, Ivankovics János rozsnyói püspök 50 korona, Hettyey Sámuel pécsi püspök 20 korona, dr. Vály János eperjesi gör.-kat. püspök 10 korona, Bende Imre nyitrai püspök 10 korona, Saxlehner András 50 korona, Edeskuthy L. 20 korona, Nádosy Kálmán (Görösgal, Somogy megye) 25 korona, Szikszay Ferenczné (Miskolcz) 20 korona, Pyrker Mária (Kaposvár) 10 korona, Frankl A. Herman és fiai vasnagykereskedő-czég 20 korona, dr. Szili Adolf 10 korona, Heinrich A. és fiai Budapest 10 korona, Szabó Lajos (Bolcza) 1 korona, Filöp Phoebus (Félegyszeg, Szilágymegye) 4 korona, Jó barát Bács-Petrovoszelló 7 korona, Biszkup Béla ozdini evang. lelkész 3 korona. — A gyűjtés eddigi eredménye 3587 korona 34 fillér. — A vilnai merénylő kivégzése. Hirt adtunk már arról, hogy Leckert (Lebkuch) Herset, aki Wohl vilnai kormányzó ellen merényletet követett el, halálra ítélték és kivégezték. Mint Pétervárról táviratozzák lapunknak, a hadbíróság, mely elé Leckertet állították, nem Pétervárott, hanem Vilnában ült össze. Az akasztófát rejtett helyen, a városon kívül állították fel. A kivégzésnél jelen volt katonák azt beszélik, hogy Leckert az utolsó pillanatig férfias bátorságot tanúsított. ■— A kadét halála. Patheány Zdenkó báróról, a tragikus véget ért keszthelyi kadétról azt jelenti a M. T. I. keszthelyi tudósítója, hogy a vizsgálat kiderítette, hogy a kadét maga oltotta ki életét. A csendőrökkel váltott szavai után főbe lőtte magát. Mikor a csendőrök, akik a koromsötétségben — az eset éjjel 1 órakor történt — azt hitték, hogy rájuk lő, négy lövést tettek feléje, a kadét már átlőtt fejjel feküdt a kövezeten. Patheány különben, amint leveléből kitűnik, már hetekkel ezelőtt foglalkozott az öngyilkosság gondolatával. Állítólag már a kadétiskolában is emlegette, hogy öngyilkossággal fog kimúlni. — Kivándorlási kongresszus. Temesvárról jelentik, hogy a délvidéki kivándorlási kongresszus rendezőbizottsága Blaskovics, Pattyánszky, Gorova és Rubinek országgyűlési képviselők jelenlétében népes ülést tartott, amelyen a temesvári és szegedi kereskedelmi kamarák képviselői is megjelentek. A kongresszus határnapjául augusztus 10. és 11-ikét tűzték ki. Az értekezlet némi módosításokkal elfogadta a tanácskozás alapjául Blaskovics, Laetre és Zorád határozati javaslatait és megbízta Kubinyi Zsigmondot, a szegedi kereskedelmi kamara titkárát, hogy a kongresszuson tartson előadást az ipari kivándorlásról. Előadók lesznek: Cserháty Sándor, Zorád István, Lentre Hugó, Márton Andor, Pattyánszky Elek, Blaskovics Ferencz és Kubinyi Zsigmond. — Merénylet egy lovászmester ellen. Belgrádból jelentik, hogy egy elbocsátott udvari lovász tegnap revolverrel rálőtt Mamulov udvari lovászmesterre, azután maga ellen fordította a fegyvert és agyonlőtte magát. Mamulov karján könnyű sérülést szenvedett. A merénylő elbocsátásáért akart boszút állani Mamulovon. — Véres ünnep. Madridból jelentik, hogy Avilesben (Asturia) a Szent Antal-ünnepen valóságos harczra került a dolog a bucsusok között. Tizenegy embert puskalövéssel megsebesítettek, néhányukat súlyosan. Tizenkét embert letartóztattak. A franczia szenátus köszönete. Párisból jelentik, hogy a szenátus tegnapi ülésén Fallieres elnök közölte a magyar felsőháztól a martiniquei katasztrófa alkalmából hozzá érkezett részvétiratot és a szenátus nevében a szimpátiának e kifejezéséért köszönetet mondott. A részvéttáviratot az irattárba helyezik. — Devett Magyarországon. Hágából jelentik, hogy Krügernél való rövid látogatás után Devett Németországba, Ausztriába és Magyarországba, Botha Belgiumba, Hollandiába és Francziaországba, Delarey Oroszországba, Reitz pedig Amerikába fog utazni, hogy gyűjtést indítsanak az ínségbe jutott búr családok részére. Devett szeptember közepén érkezik Bécsbe. — Öngyilkos százados. A Váczi-körúton levő Páris-szállodában tegnap éjjel öngyilkos lett Persies Rókus effendi, aki I. osztályú százados a Kattaróban állomásozó 5-ik tüzérezredben. Persies Rókus effendi hétfőn délben érkezett Budapestre Konstantinápolyból s egyenesen a Páris-szállodába hajtatott s a II. emeleten nyittatott magának szobát. Éjjel későn ment haza lakására s egész nap nem mutatkozott. A szálloda személyzete végre is rosszat sejtve, délután fél öt óra tájban betörte szobája ajtaját s ott találták Persies effendit átlőtt fejjel holtan. Rögtön értesítették a dologról a rendőrséget, a rendőrség pedig a térparancsnokságot. A térparancsnokság egy hadbírót küldött ki az öngyilkosság helyére, ki jegyzőkönyvet vett föl az esetről és magához véve az öngyilkos iratait, lepecsételte annak összes holmiját. ■— Női állomásfőnök. Bécsből telefonálják lapunknak. A bozen—meráni vasút Vulpian állomásán július 15-ikétől kezdve női állomásfőnök lesz. Az eddigi állomásfőnök pár héttel ezelőtt nyugalomba ment és a vasúti minisztérium nőt nevezett ki a helyébe. Ha a kísérlet beválik, még több nőt fognak ilyen állásba kinevezni. — Hilgermann Laura gondnokság alatt. Hilgermann Laurát, a bécsi opera művésznőjét, a ki pár év előtt a m. kir. Operaháznak is kedvelt tagja volt, a hietzingi kerületi bíróság pazarlás miatt gondnokság alá helyezte s a gondnoksággal Gscheidler dr. ügyvédet bízta meg. A művésznő ugyanis csődbe jutott, de hitelezői készséggel kiegyeznek vele s ilyképp lehetővé teszik, hogy az udvari opera kötelékében maradhasson.